Önző mód akarom tested,
 És ezt mégsem bánom,
 Mert te mozgatod szívem,
 Te láncolsz csak magadhoz.
 Kellesz nekem, te, a szemed,
 A tested, a ragyogó lényed.
 Hitegették még végül mindenem,
 Magamat adtam neked.
 Nem volt elég mégsem,
 Visszakaptam összetörve.
 Mikor kellett ott voltam,
 Mégsem viszonoztad soha,
 Pedig hányszor kellett volna.
 Csak pár nyugtató szó,
 Mi tőled édes lett volna.
 Így meghagyva az utolsó jót,
 Ami nekem te voltál életemben,
 És leszel is örökre.
 Miért nem kellek neked?
 Megválaszolatlan kérdés ez.
Egy dolgot kértem tőled,
 Maradj mellettem, kérlek.