Magányos percekkel
 Napok telnek el,
 Még magamba roskadok,
 Alkoholba fojtom bánatom.

 A gyógyító idő,
 Csak keserves jövő.
 Mi engem kísér,
 Az álmaimban él.

 Félelemtől, magánytól
 Reszket testem, ,,haldokló",
 Mely szóval illetnek engem,
 S rodhadó lelkem.

 Én, ki egykoron
 Még hatalmas király volt,
 S rajongott érte
 Ezernyi ember.

 Cognacos pohárral,
 Búskomor pofával,
 Ülök egymagam,
 S várok a halálra.