A bál előestéje:

Éppen a Dracoval való találkozómra indultam, amikor Harry és Ron elém léptek. Az elmúlt hetekben gyanakodva figyelték minden lépésemet, de szerencsére nem jöttek rá a titkomra. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy folyamatosan hazudnom kellett nekik, de nem volt más választásom.
- Hermione, már megint hova mész? - támadott le Harry.
- A könyvtárba - válaszoltam egyhangúan.
- Mostanában nagyon sokat jársz oda. A legfurcsább, hogy mindig ugyanabban az időintervallumban.
- Mert csak most van időm, a délutáni próbák miatt.
- Szerintem meg valamit titkolsz előlünk - szólt nyugodtan Harry. Azóta lett a fiú viselkedése ennyire gyanakvó, amióta meglátott Malfoyjal. 
  A folyosón álltunk és egymás kezét fogtuk, amikor megjelent Harry.
- Vedd le rólam a kezedet, Malfoy - szóltam tettetett ingerültséggel. A szőke srác értetlenül nézett rám, és csak akkor esett le neki a tantusz, amikor megpillantotta Harryt.
- Mert különben mi lesz? - kérdezett vissza a régi, fenyegető hangján. Megpofoztam. Próbáltam egyszerre gyengédet és hihetőt lekeverni neki. Harry odarohant mellém és fenyegetően Malfoyra nézett, aki szokásos undorral a képén bámult vissza ránk. Harry bevette a kis színjátékot és faggatni kezdett a történtekről, nekem viszont semmi nem jutott eszembe, összevissza hebegtem. A bizonytalanságom miatt, Harry nem hitte el a kitalált mesét.
- Veled megyünk - mondta elszántan Harry, közben visszatértem a valóságba.
- Úgy is csak unatkoznátok velem. Amikor olvasok, nem vagyok túl jó társaság.
-  Elkísérünk, mert Harry is szeretne kivenni egy könyvet - szólt közbe Ron. A szemüveges fiú hevesen bólogatott. Tudtam, hogy ez egy üres kifogás.
- Mi ez a bizalmatlanság a részetekről - támadtam le őket.
- Az utóbbi hetekben megváltoztál. Minden este eltűnsz, és fogalmunk sincs hová. Egy hete elmentünk a könyvtárba, de nem voltál ott, pedig azt mondtad ott van dolgod. Tegnap szintén - darálta Ron.
- Mit titkolsz előlünk?  - kérdezte Harry. Lesütöttem a szemem. Többet nem akartam már nekik hazudni, így is marcangolt már a bűntudat.
- Nem mondhatom el - szólaltam meg síri hangon. - Ha elmondanám, nagyon kiakadnátok.
- A barátaid vagyunk... Legalábbis azt hittük - adott hangot felháborodásának Ron.
- Nem tehetem. Higgyétek el, hogy ha ez kitudódna... borzasztó nagy botrány lenne belőle.
- De bennünk megbízhatsz - mondta Harry.
- Megígérem, hogy idővel mindenről beszámolok, csak még rendeződnie kell egy-két dolognak.
  Pansyre gondoltam, aki tegnap újra megfenyegetett, amikor a Szükség Szobájához igyekeztem, és összetalálkoztam vele a folyosón. Azt hittem egy szó nélkül elmegy mellettem, aztán hirtelen megragadta a kezemet és az arcomba sziszegte:
- Granger, látom, ahogy ránézel az én Dracomra. Jobb lesz, ha vigyázol, mert különben kapsz egy halálos átkot a hátadba. De az sem kizárt, hogy a puszta kezemmel talállak megfojtani. Megértetted?
- Rendben -  szólt HarryHarry. Pont azt szerettem benne, hogy rendkívül megértő és türelmes. Ronnal sarkon fordultak és felsiettek a lépcsőn, ezt kihasználva én is elindultam a Szükség Szobája felé. Út közben visszaemlékeztem arra, amit Ginny mondott délután.
- Harryék sejtenek valamit. Azt beszélték a reggelinél, miután te elmentél, hogy mostanában furcsán viselkedtek Malfoyjal. Arról is szó esett, hogy alig piszkáljátok egymást  és arra gyanakodnak, hogy biztosan azért, mert van köztetek valami.
- És te mit mondtál nekik? - kérdeztem idegesen.
- Azt meséltem be nekik, hogy megfenyegetted azzal, ha nem száll le rólad, elmondod az egész iskolának, hogy milyen botlábú... Jobb nem jutott eszembe.
- Ha elhitték, akkor nincs probléma. Köszönöm Ginny, hogy segítesz.
Összerezzenve szakadtam ki az emlékeimből, mert hangos csörömpölésre lettem figyelmes. A zaj forrását keresve hátranéztem. A földön megpillantottam az egyik lovag páncélját. Ezen kívül semmi furcsaságot nem érzékeltem. 

*

- Draco, nem jössz kviddicsezni? - kérdezte Blaise, akinek a seprű már a kezében volt.
- Most nincs kedvem, inkább elmegyek sétálni.
- Nagyon furcsán viselkedsz mostanában. Nem molesztálod az elsősöket, alig vagy velünk és ami a legfeltűnőbb, hogy nem sértegeted Grangert, amikor a közeledben van. Mi van veled?
Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Meguntam, ennyi az egész -rántottam meg a vállamat
Zambini nagy nevetésbe tört ki.
- Tudod mikor hiszem el! Túl jól ismerlek! Hat évig folyamatosan beszólogattál neki és most egyszerűen  azt mondod, hogy meguntad? Nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy van valami köztetek - mondta még mindig vigyorogva.
- Merlin szakállára! Neked baj van a realitásérzékeléseddel.
- Ilyen barát vagyok neked? - folytatta játszi sértődöttséggel. - Hiába tagadod, bizonyítékom is van rá. A minap ezt találtam a szobádban. - A zsebéből elúhúzott egy pergament és színpadiasan lóbálni kezdte előttem. - Örülj neki, hogy nem Pansy találta meg.
Kitéptem a kezéből a megviselt pergamendarabot, amin Hermione gyöngybetűvel írt szövege állt: Szia Draco! Nem tudunk ma találkozni, mert Harryék sejtenek valamit és nem szeretnék kockáztatni. Ne haragudj! Nagyon hiányzol! H.G.
- Tulajdonképpen mióta vagytok együtt? - kérdezte csevegő hangon.
- Már jó ideje. Körülbelül két hónapja.
- Ennyi ideig sikerült titokban tartani?
- Azért volt egy-két eset, amikor majdnem lebuktunk. Mindig megjelent Potter.
- Az a rátarti gyerek! Na, és milyen az ágyban?
- Az legyen az én kis titkom! - mosolyogtam. - De, ha eljár a szád, rád küldök valami rontást.
- Megígérem, hogy hallgatni fogok - kezet ráztunk. - Van még valami. Múltkor véletlenül kihallgattam egy beszélgetést. Pansy meg akarja ölni Grangert. Olyan gyűlölettel beszélt róla, amitől még én is megijedtem.
- Ugyan már Blaise, Pansy csak egy buta liba, csak a szája jár.
- Teljesen elborult az agya, én a helyedben óvatosabb lennék.
Ekkor megjelent az emlegetett szamár aki most még sápadtabbnak tűnt, mint általában. Hosszú fekete haja kócosan terült szét a vállán, vörös szemei alatt sötét karikák díszelegtek. Nem volt csinos teremtés, de így még csúnyábbnak találtam. Fehér csuklóján pedig varratok éktelenkedtek. Mit csinált magával?
- Pansy, minden rendben? - Nem szerettem őt, de most mégis azt éreztem, hogy muszáj megkérdeznem, hogy mi a baja. Nem akartam azt éreztetni vele, hogy aggódom érte, mert egyáltalán nem érdekelt a sorsa.
- Ó, Draco! Jó, hogy újra észreveszel! Csak nem szakítottál a sárvérű barátnőddel?
- Nem járunk Grangerrel! Ez csak a te fejedben létezik - mondtam hűvösen.
- Legalább ne hazudj a képembe! Van rá bizonyítékom, hogy együtt vagytok.
Hanyagul nekidőltem a falnak és kíváncsian vártam a következő hisztirohamát.
- Először a saját szememmel láttam, hogy csókolóztatok, aztán a táncpróbán  felfigyeltem arra, hogy érinted meg, majd megtaláltam ezt a párnád alatt.
Egy papírfecnit dobott elém. Dühösen lehajoltam, hogy felvegyem a földről. Egy fénykép volt, amin  Hermionéval nevetünk boldogan, majd átöleltük és megcsókoltuk egymást. Nagyon dühös lettem. Mit képzel magáról, hogy csak úgy ellopkodja a cuccaimat? Égen, földön kerestem, de most már tudom, hogy ki tulajdonította el.
- Turkálsz a holmijaim között? - kiabáltam és a pálcám után kaptam, majd belefúrtam az arcába. Ő csak nyöszörgött a rémülettől. - Megmutattad valakinek a képet?
- Nem - mondta remegve.
- Szerencséd. Ha nem szállsz le Hermionéról én foglak megölni téged! - sziszegtem.
- Draco, miben jobb az a tudálékos sárvérű, mint én?
- Mindenben.
- Én szeretlek és nem könnyű elengednem téged.
- Pansy, fogd már fel, mi soha nem is jártunk - mondtam hűvösen, majd ellökött magától és tenyere nagyot csattant az arccsontomon.
- Draco Malfoy, ezt még nagyon megkeserülöd! Nem alázhatsz meg csak így! Kihasználtad az irántad érzett szerelmemet! Te utolsó... - zokogott hangosan. - Nagyon meg fogod bánni, hogy ezt tetted velem! - könnyeit potyogtatva elrohant a halókörlet felé. Ijedten néztem utána. Ez tényleg megőrült! Sietős léptekkel indultam el a Szükség Szobájához.
- Hermione! - amikor megláttam a lányt szorosan magamhoz öleltem és gyengéden megcsókoltam.
- Draco, minden rendben? Zaklatottnak tűnsz - szólt csendesen és megfogta a kezem. Tenyere melegétől egy kicsit megnyugodtam.
- Pansy teljesen bekattant.
- Nyugodj meg! Menjünk be és mesélj el mindent!