Vettem egy nagy levegőt és elszámoltam tízig.
- Mr. Malfoy, ez nem kívánságműsor! - szólt ingerülten McGalagony. A szőke fiú döbbenten nézett az átváltoztatás tan tanárra, én pedig alig bírtam megállni nevetés nélkül.
- Felesleges ezen vitatkozni, mert úgy sem fogjuk megváltoztatni a párosításokat! Viszontlátásra! - McGalagony és Piton professzor bementek a tanáriba, ezután én is elindultam a hálókörletembe.
- Mi az Granger, már meg sem várod a táncpartneredet?
- Kopj le, Malfoy! - szóltam unottan.
- Ejnye, ejnye Granger, nem beszélhet így egy sárvérű egy aranyvérűvel! Egy kicsit több tiszteletet várok el tőled!
- Te tiszteletet tőlem? Ne álmodozz Malfoy! Különben is, minek állsz le egy sárvérűvel vitatkozni? - vágtam vissza magabiztosan, majd hirtelen a fiú megragadta a karomat és a falhoz lökött. A homlokát az enyémnek támasztotta és a kékesszürke szemeiben dühöt véltem felfedezni. Nagyon megijedtem tőle, mert ennyire mérgesnek még soha nem láttam. Még közelebb hajolt, éreztem a lehelete illatát, ami nagyon kellemes volt az orromnak. A szívem mindezek ellenére hevesen dobogott a rémülettől, mert ismertem Malfoyt és most biztosan nagyon rossz dolgot fog velem tenni. Melyik átkot fogja alkalmazni rajtam? Talán megúszom egy Petrificus totalus-szal vagy esetleg rám szórja a Cruciatus átkot?

*

Ahogy az indulattól felhevülve odalöktem a falhoz és belenéztem a rémülettől csillogó csokoládébarna szemeibe, nem tudtam, hogy mit akartam neki mondani. Egyébként nagyon szép szeme van, még így is, hogy az ijedtségtől ragyog ennyire. A haja illata egyszerűen megbabonázott. Draco, fejezd ezt be most azonnal! Ez csak Granger, a mocskos kis sárvérű, nem pedig valami aranyvérű, gyönyörű lány! Ahogy egyre közelebbről vizsgáltam, nem találtam csúnyának Grangert. Ezzel a frizurával különösen csinos volt.

- Elengedsz végre, vagy itt akarsz éjszakázni? - kérdezte dühösen. Nem tudtam volna értelmes választ adni neki, mert annyira belemerültem a szemeibe, ezért csak eltávolodtam. - Igazán rendes tőled - mondta bosszúsan és elfutott. Belém meg mi ütött? Nem jutott semmi az eszembe. Csak a rá tudtam gondolni és a szép szemeire. Draco, hagyd már abba! Ez csak Granger, a sárvérű Potter rajongó!

*

Másnap reggel nagyon fáradtan ébredtem. Nem jött órákig álom a szememre, mert csak Malfoyra tudtam gondolni. Miért engedett csak úgy el? Máskor már rég elátkozott volna. Nem értettem, hogy miért viselkedett így velem. Igen, a görényeket azért nem lehet megérteni, mert nem rendelkeznek emberi tulajdonsággal, de Malfoy egy szép szemű görény. Hermione, beléd meg mi ütött? Akkor se kellene nekem Malfoy, ha a varázslók kiháló félben lennének és ő lenne az utolsó mágikus képességgel rendelkező férfi! Lassan kikecmeregtem az ágyból és bevonultam a fürdőszobába.

- Szia Ginny! - köszöntem kedvesen.

- Szia Hermione! Nahát, neked még mindig egyenes a hajad? - kérdezte meglepődve Ginny. Belenéztem a tükörbe és még mindig nyílegyenes volt.

- Úgy látom érdemes volt megvennem születésnapodra!

- Igen, és még egyszer nagyon köszönöm - mondtam boldogan és átöleltem.

- És ma milyen frizurát választasz? - gyorsan elmentem a könyvért, belelapoztam. Úgy döntöttem, hogy ma göndör lesz a hajam.

- Hermione, milyen csinos vagy ma! - köszöntött fülig érő mosollyal Harry, majd felkaptuk a táskánkat és elindultunk a bájitaltanterem felé.

- Nem akarok dupla bájitaltant a mardekárosokkal - nyafogott Ron.

- Ha választani kellene Piton és a mardekárosok közül, inkább a mardekárosokat választanám - sóhajtott Harry.

- Jaj, fiúk, azért csak nem lesz olyan rossz - Az órán Harry és Ron őrült figurákat rajzolgattak a pergamenjükre. Nem néztem jó szemmel, de nem szóltam rájuk. Az óra második felében Malfoyt figyeltem. A szőkeség nagyon jót mulatott valamin Zambinivel és Pansyvel. Egy nem várt pillanatban azonban Malfoy rám nézett, hirtelen elkaptam a tekintetem. Láttam, ahogy később is erre felé kacsingatott. Merlinre, mit akarhat ez tőlem? Az ebédnél mindenki a mai táncpróbáról beszélt.

- Alig várom a próbát - vihogott Lavender. - Szerintem Blaise nagyon helyes fiú.

- Én nagyon nem várom. Gondoljatok bele, hogy Crak hogy táncolhat - itt egy kicsit elmosolyodtam.

- Hermione, és te várod már a próbát? - szegezte nekem a kérdést Levander.

- Nem, mert Malfoyjal első óta nem tudunk emberi hangon beszélni egymással, és ez valószínűleg a próbán sem fog megváltozni - mondtam elkeseredetten.Nagyon hamar eljött a négy óra. Kicsit késve indultam el a Griffendél toronyból. Már majdnem ott voltam, amikor Malfoy befordult a sarkon.

- Granger, azt hittem, hogy pontosabb vagy! - mondta, miközben közben gonoszul vigyorgott. Remek, már most fel akar húzni?

- Nekem nagyon is jó az időérzékem veled ellentétben. Én most először kések valahonnan, míg te minden nap késve érsz be az óráidra, büntetlenül - mondtam ingerülten.

- Csak nem irigykedsz?

- Rád? Biztos, hogy nem.

- Tudom, hogy irigykedsz.

- Mikor fogod már fel Malfoy, hogy nem érdekelsz? - kiabáltam rá.

*

Láttam rajta, hogy ideges és elkezdtem mosolyogni. Jól áll neki, ha mérges.

- Min nevetsz? - kérdezte higgadtabban.

- Semmi közöd hozzá - mondtam és kinyílt a Nagyterem ajtaja.

- Maguk esetleg be óhajtanak jönni vagy az ajtó előtt akarnak veszekedni? - hallottam mg magam mögött McGalagony hangját és sietős léptekkel elindultam befelé. McGalagony az első sorba állított minket.

- Most, hogy már mindenki itt van - itt szigorúan rám és Grangerre nézett - ez a felállás lesz minden próbán és ebben a formában fogják előadni a táncot.

Mit gondolsz Granger? Igazán sokat köszönhetsz McGalagonynak, hogy egy aranyvérűvel fogsz az első sorban angol keringőt táncolni.

- Még díjaznám is az ötletet, ha nem pont te lennél az - vágott egy gúnyos grimaszt. A próbán először az alaplépéseket vettük, ami nekem már amúgy is ment. Ahogy elnéztem, Granger sem mozgott ügyetlenül. Azt hittem, hogy botlábú lesz.

- Egy sárvérű okostojáshoz képest nem is rossz - mondtam mosolyogva. Belém meg mi ütött? Most bókoltam Grangernek? És még rá is mosolyogtam. Mi van velem?