Civódások
Csak álltunk egymással szemben és vártam, hogy megfogja a felé kinyújtott karom. Amikor belenéztem a csokoládébarna szemeibe, a szívem gyorsabban kezdett kalapálni. Borzongató bizsergés futott végig minden porcikámon, majd egy lassú gyengéd mozdulattal megfogta a kezem. A tenyeremben éreztem puha, selymes bőre érintését. A vállamon éreztem aprócska, törékeny ujjainak óvatos érintését. Beleborzongtam, aztán elkezdtünk táncolni. Mozgásunk könnyed, de mégis feszült volt. Láttam Grangeren, hogy zavarban van, és néha-néha megremegett a térde, de nem vettem róla tudomást. Jó ideje táncoltunk már, amikor Granger a vállamra hajtotta a fejét. Valószínűleg elfáradt, ahogy én is. Megéreztem haja finom illatát, és teljesen elvesztettem a fejem. Köhintettem egyet, amire ő felkapta a fejét. Mélyen a szemembe nézett, a másik pillanatban már azon kaptam magam, hogy a puhának tűnő, rózsaszín ajkait figyelem..
*
A pillangók egyre gyorsabban repkedtek a gyomromban. Azt vettem észre, hogy Malfoy a számat nézi. Merlin szakállára, meg akar csókolni? Igyekeztem nem túl feltűnően megnézni az ajkait. Ám ekkor egy kicsit feljebb emelte a fejét.
- Szerintem mára ennyi elég volt - szóltam rekedten.
- Még egy utolsó dal erejéig várj! - mondta kedvesen. Mi történhetett vele? Amikor egy büntető munkán voltunk kettesben, akkor nem volt velem ilyen kedves. Mi szállta meg őt a nyár folyamán? Ekkor egy nagyon lassú dal következett. Lassúznom kellene vele?
*
Nem tudom, hogy mi üthetett belém, de jól éreztem magam Grangerrel. Megnyugtatóan kellemes volt a társasága. Miért akarok én egy sárvérűvel táncikálni? Nem, hogy örülnék, hogy végre elmehetek a közeléből. Óvatosan a derekára csúsztattam mindkét kezemet, és megállapítottam, hogy nagyon jó alakja van. Szinte beleremegtem, amikor a karjait a nyakam köré fonta.
*
Belülről valami hang azt ordította: Hermione, te ostoba nőszemély, mégis mit csinálsz?! Ezt még nagyon megfogod bánni, mert ez Draco Malfoy, aki nem ismer határokat a gonoszkodásban. Lehet, hogy ez egy játékszer vagyok neki csak! De egy másik hang viszont azt súgta, hogy ne meneküljek el. Egy kicsit vártam már a dal végét, de amikor ezzel a gondolattal eljátszadoztam, egy kicsit elszomorodtam. Miért nem akarok elfutni előle? Pedig gyűlöltem, tiszta szívemből. Ekkor közelebb hajolt, hogy a szemembe nézzen. Azok a szemek! Meg fog csókolni! Mit csináljak?-
Végeztek már? - tört ránk McGalagony, ijedtünkben hátrébb ugrottunk. A tanárnő elégedetten mosolygott.
- Mára ennyi elég lesz! Menjenek vacsorázni és pihenjék ki magukat!
*
Amikor a bódulatból magamhoz tértem, felfogtam tetteim súlyát. Meg akartam csókolni Grangert! Lehet, hogy elment az eszem? Kiléptem az ajtón, de még mindig a döbbenet volt úrrá rajtam. Amikor már egy kicsit jobban észleltem a külvilágot, láttam, hogy Granger előresietett, göndör haja rimusosan ütögette a hátát minden lépésnél.
- Granger, várj meg!
Nekem hosszabbak voltak a lábaim, ezért gyorsan utolértem.
- Mit akarsz Malfoy? - kérdezte zavartan. Észrevettem, hogy kerüli a tekintetem.
- Nem tanítottak meg arra, hogyha valakivel beszélsz, nézz a szemébe? - Ekkor óvatosan rám pillantott.
- Miért nézel így rám? - kérdezte hirtelen. Miért, hogy néztem rá? Mit láthatott a szememben?-
- Úgy nézek, ahogy szoktam - mondtam hidegen.
- Jobb, ha nem szórakozol velem Malfoy! - fenyegetően közelebb lépett.
- Mert különben mi lesz? - kérdeztem vissza. Már megint nagyon közel voltunk egymáshoz.
- Ha nem bánod, most megyek és lefekszem., megálmodom, mi legyen - szólt pimaszul, és hátrálni kezdett.
- Csak nem megijedtél?
- Ne képzelődj, Malfoy!
Sarkon fordult és elsétált, mindezt úgy, hogy vissza sem nézett. Fáradt voltam, és nem volt kedvem bosszantani. Komótosan visszasétáltam a Mardekár klubhelyiségébe, ám ott Blaise néhány idétlen alsóst nyúzott, akik hangos vinnyogások közepette próbáltak kiszabadulni valamiféle elvarázsolt kötélből. Csendre és nyugalomra vágytam, ezért felmentem a hálókörletbe, ám elaludnom nem sikerült. Egész éjszaka Granger járt a fejemben. Csak azért gondolok rá ennyit, mert annyira gyűlölöm és egész nap vele kellett lennem.
*
Már megint fáradt vagyok! Ez is Malfoy hibája! Fél három körül tudtam elaludni, mert a gondolataimban az ő arca jelent meg. Mi lett volna, ha nem nyitott volna be McGalagony? Hermione, már megint hol jár az eszed?
- Szia, Hermione! - köszönt egy vidám hang mögöttem.
- Szia, Harry!
- Tegnap mit mondott Malfoy, amiért megpofoztad?
- Semmit, semmit - próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. - Le kell mennem a könyvtárba, mert még nem fejeztem be a bájitaltan házi feladatomat. Reggelinél találkozunk - felkaptam a táskámat és siettem, mert nem akartam lekésni a reggeliről.
- Hova, hova Granger? - a fülemet egy gúnyos hang ütötte meg. - Csak nem a könyvtárba? Neked a reggelid is a régi könyvek papírjaiból áll? - megfordultam és nagy sajnálatomra Malfoy állt előttem. Mögötte nem sokkal a többi hírhedt mardekáros.
- Kopj le Malfoy! - mondtam mérgesen. - És különben sincs semmi közöd ahhoz, hogy hova megyek. - Próbáltam magabiztosnak tűnni, majd fogtam magam és faképnél hagytam. Dühösen lecsaptam a könyveket az asztalra és leültem, de mindenre koncentráltam csak a házimra nem.
*
- Jössz már Dracocica? - kérdezte Pansy, miközben a karomat simogatta. Egy hirtelen mozdulattal elrántottam és elindultam reggelizni.
- Dracocica, lenne kedved velem Roxmortsba menni a hétvégén?
- Nem hiszem - válaszoltam unottan. Mostanában nagyon idegesített Pansy. Soha nem szerettem az olyan lányokat, akiket könnyen meg lehetett szerezni. Ő pont ebbe a kategóriába tartozott. Untam már, hogy folyamatosan utánam járkál és lesi minden mozdulatomat. Tudtam, hogy szerelmes belém, de hiába mondtam meg neki, hogy nem érdekel, ő még akkor is erőlködik. Azt szerettem, amikor egy lányt meg kell hódítani. Ebben az iskolába nincs ilyen. De mégis van! Granger! Ő sárvérű és különben sem valami nagy szám. Egyedül ő volt az, aki nem rajongott soha körül, hanem mindig ellenségeskedett velem. Még akkor sem lennék belé szerelmes, ha aranyvérű lenne! Az ajtóban pont vele futottam össze.
- Csak nem késésben vagy? Elfelejtetted megcsinálni a holnapi házid? - vigyorogtam gonoszul.
- Leszállnál rólam?
- Nem, mert szeretem látni, ahogy a könnyeiddel küszködve elfutsz!
*
Ezzel a mondattal nagyon megbántott. És amilyen gúnyosan mosolygott rám az maga volt a pokol.
- Fulladj meg Malfoy! - elsiettem a közeléből, de közben hallottam, hogy rajtam nevet. Nem fogom tovább tűrni! Ha kell, betöröm az orrát, mint harmadikban! Amikor legelőször megütöttem, pár hónapig hozzám sem mert szólni. Elindultam a sötét varázslatok kivédése (SVK) terem felé, ahol összefutottam Ronnal és Harryvel.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva Harry. Gondolom az arckifejezésemen látta, hogy valami nincs rendben velem-
Igen - hazudtam. Alig tudtam figyelni, mert annyira mérges s feldúlt voltam. Délben volt egy kis időm, így elmentem a könyvtárba, mert számmisztikából kaptunk házi feladatot és volt olyan dolog, aminek utána akartam járni. Még ott sem volt egy Malfoy mentes percem. Mintha valami átok ülne rajtam.
- Mit olvasol Granger? - kitépte a kezemből az egyik könyvet. Pont azt, amit Ginnytől kaptam. Azért volt nálam, mert Parvatinak megígértem, hogy megmutatom. Malfoy lassan elolvasta a címet, majd hatalmas vigyorral rám nézett.
- Varázslatos szépség? Granger, te kinek akarsz tetszeni?
- Semmi közöd hozzá! - ki akartam venni a kezéből a könyvet, de a magasba lendítette.-
- Csak ne olyan hevesen!
- Add ide, Malfoy! - éreztem, hogy az arcom kipirul a dühtől.-
Minek neked ez, Granger? Rajtad semmilyen szépítő bűbáj nem segítene, mert olyan ronda vagy - mikor kimondta a szemembe könny szökött a gúnyos hanglejtéstől.
*
Ez a kijelentésem talán egy picit erős volt. Megbántam, abban a pillanatban, amikor kimondtam. Ekkor előkapta a varázspálcáját.-
Vingardium leviosa! - kiáltotta, a könyv kirepült a kezemből bele a táskájába.
- Ezért még megfizetsz, Granger! - kiáltottam utána. Nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, mert nagyon gyorsan futott.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top