Szeptember elsején a Roxfort újra megnyitotta kapuit, de sajnos ez már az utolsó évem itt. Én, Hermione Granger, nagyon el voltam keseredve, hogy nem járhatok tovább ide. A Roxfort Expresszen a barátaimmal, Ronnal, Harryvel és Ginnyvel ültünk az egyik fülkében és éppen a Varázslatos szépség című könyvet tartottam a kezemben, amit elmélyülve olvasgattam, amíg a többiek az idei kviddics szezon lehetséges kimenetelét diskurálták meg. A lila bőrborítású könyvet Ginnytől kaptam születésnapomra, amiben egy halom szépségtrükköt tanulhattam. Nem vicc, még a lábszőr színének megváltoztatásának a módszere is le volt benne írva.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen lennék egyenes hajjal - néztem fel a könyvből. Nem szerettem a hajamat, mert túlságosan bozontos volt, a fésű rendszerint beleakadt.
- Próbáld ki! - biztatott Ginny.
- Ezzel az erővel nyithatnátok fodrász szalont is - szólalt meg Ron.
- Ne mondj nekik ilyet, mert még képesek megcsinálni - mondta nevetve Harry. Ezután belekezdtem a varázslatba. Nem féltem, hogy elfogom rontani, mert az iskolában évfolyamelső vagyok. Pontosan úgy csináltam a varázslatot, ahogy a könyvben le volt írva.
- Azta, Hermione! - a két fiú csak ennyit tudott mondani. Belenéztem a tükörbe és tátva maradt a szám. Szokatlan volt így látni magam, mintha teljesen megváltozott volna az egész megjelenésem. Ekkor valaki feltépte a fülke ajtaját, amire felkaptam a fejemet. Draco Malfoy volt az és három idióta haverja, Crak, Monstro és Blaise.
- Mit akarsz Malfoy? - kérdezte hűvösen Harry, a szőke fiú azonban csak engem bámult. Első pillantásra észrevettem, hogy Malfoy nagyon sokat változott, legalábbis külsőre, férfiasabb lett. A belső tulajdonságainak változásával kapcsolatban már kételkedtem.
- Megmondod végre, hogy miért jöttél, vagy tovább akarod rontani a levegőt? - kérdeztem gúnyosan.
- Ki szólt hozzád, sárvérű? - válaszolt fintorogva, majd egy határozott mozdulattal sarkon fordult és kicsörtetett. 

*

A vonaton való utazás mindig kiakasztott, mert a fülkébe beszűrődött a diákok viháncolása és a lányok sikítása, mint a - Jaj, úgy hiányoztál!- és társaik. Mintha nem lett volna alkalmuk a nyáron találkozniuk. Nem rám tartozik mások barátsága, magánélete, ezért megkímélhetnének az efféle jelenetektől. Éppen az egymás karjaiba omló Mariettát és Chot néztem undorodva, amikor Blaise Zambini hangos ásítások közepette ezt mondja:
- Jaj, ez a vonatozás annyira unalmas. Ideje lenne megtörni ezt az idilli hangulatot.
- Egyetértek - bólogattam.
- Keressünk valakit és átkozzuk el! - pattant fel izgatottan Crack. Hű cimborája, Monstro vihorászva ugyanilyen hévvel állt fel. Kicsit gyerekesnek tartottam ezt az ötletet, de mégis jobb szórakozásnak bizonyult, mintha itt ülnénk néma csendben  a fülkében. Elindulunk a vagon hátsó része felé. Elég sok diák tartózkodott az előtérben. Az utunkat egy hadseregnyi lány állta el.
- Hölgyeim, megbocsátanának. El szeretnék menni - szólítottameg egy hollóhátas leányzót. Amikor szembe fordult velem, zöldeskék szemei tágra nyíltak, zavarában el is pirult.
- Gyere, Draco - úgy lehelte a nevemet, mintha valami istenség lennék. Rajongását kihasználva pont úgy mentem el mellette, hogy végig a szemébe néztem és hozzá simultam. Miután sikerült kikerülniöm az útzárat, és távolodtam, hallottam, ahogy a lányok viháncolva sikoltotnak. Csupán csak azért, mert az egyikőjükhöz hozzáértem, az összes sikítani kezd. Elmosolyodtam, és az ablak felé pillantottam, hogy szemügyre vegyem magam. Igazából nekem fogalmam sem volt arról, hogy jóképű vagyok, de ha a lányokból ezt váltom ki, az kelenthetett valamit. A lányok Cedric Diggoryért voltak ennyire oda. Elértük a vonat végét, az utolsó fülkébe bekukucskáltam. Megpillantottam egy hosszú, egyenes, barna hajú lányt, aki kifejezetten csinosnak tűnt. - Tudom már, hogy kit fogok ebben az évben meghódítani ! - gondoltam és benyitottam. A lány rám pillantott, barna szemeiben csodálkozást és némi undort véltem felfedezni. De miért undorodik tőlem, hisz még nem is ismer?! Ez a tekintet viszont nagyon ismerősnek tűnt nekem valahonnan. Egyetlen egy lányból váltok ki ekkora ellenszenvet, és az nem volt más, mint Hermione Granger.
- Mit akarsz Malfoy? - hallottam mögötte Potter hangját. Újra megnéztem magamnak a teremtést, aki türelmetlenül visszabámult. Ez lehetetlen, biztosan csak képzelődök, kizárt, hogy ez a csinos nő Granger legyen.
- Megmondod végre, hogy miért jöttél, vagy tovább akarod rontani a levegőt? - a teremtmény a sárvérű hangján szólalt meg. Összerezzentem.
- Ki szólt hozzád, sárvérű? - Jobb sértés nem jutott eszembe a döbbenettől.
- Gyerünk vissza, rossz itt a levegő!
- Menjünk, keressük meg a  büfékocsit - javasolta Monstro.
- Remek ötlet - mondta Crack.
- Te jössz, Draco - kérdezte Blaise.
- Nem, inkább visszamegyek a fülkénkbe.
Visszafelé menet végig ákoztam  magam, hogy arra gondoltam, Granger jól néz ki. Félprofilból nem jöhet rá az ember, hogy kicsoda, főleg, ha így átalakítja magát. Na, jó el kell ismernem, hogy ez a változás nagyon jól sikerült neki, de akkor is csak egy okoskodó kis sárvérű.