Sakura egy határozott törléssel eltüntette a fürdőszobai gőztől keletkezett párát a tükörről.

Ahogy szembenézett saját magával nyugtázta, hogy sajnos a fürdés sem segített a kialvatlan szemeinek eltüntetésében. A kórház teljesen tele volt, így egy másodpercnyi pihenést sem engedhetett meg magának. Reggeltől kezdve rengeteg ninja tért vissza egy veszélyes küldetésről, és mire mindet ellátta, a nap már javában lenyugodott.
-Hahh, ma nem hiszem, hogy haza tudok menni... - sóhajtott egyet, majd elfordította fejét a tükör elől és egy törölközőt tekert maga köré. Kicsit összehúzta a szemöldökét, ahogy az érdes anyag hozzáért sima bőréhez. A kórházi törölközők semmiben nem hasonlítanak az otthoniakhoz. Ennek ellenére a lány örült, hogy egy elhagyatottabb szárnyban talált egy vizsgálótermet, ahol zuhanyzó is akadt, és ahol le tudta mosni magáról a nap viszontagságait.

-Lassan ideje visszamennem... - nyújtózkodott, majd az öltözőszekrényhez sétált. Épp nyitotta volna ki, hogy felöltözzön, amikor hallotta, hogy nyikorog mögötte az ajtó.
Ösztönösen maga elé kapta a kezeit, feljebb húzta a törölközőt, és már azelőtt, hogy látta volna az érkezőt, meghajolt bocsánatkérés gyanánt, feltételezve, az idegennek is kellemetlen helyzetet okoz ezzel.
-N-Nagyon sajnálom, hogy használtam az irodát, de...! - hebegte, mire egy ismerős hang szólította meg.

-Sakura? - A lány megdöbbenve kapta fel a fejét és amint felismerte a hang gazdáját, feje még annál is vörösebb lett, mint amilyen volt.
-S-S-S-Sasuke-kun?! - lépett volna hátrébb egyet, de a mögötte álló szekrény megállította. Viszont ez elég volt ahhoz, hogy Sakura elveszítse az egyensúlyát és megcsússzon a még szárazon se biztonságos, csempézett padlón.

A lány összeszorította a szemeit készülve, hogy be fogja ütni a fejét, de Sasukének volt annyi lélekjelenléte, hogy elkapja a lány derekát és magához húzza.

A két fiatal csak másodpercek múlva fogta fel, milyen állapotban van a másik.

-S-Sas...?! - kezdte volna a lány a bocsánatkérést, ám a fiú betapasztotta a száját.

-Shh! - fülelt, majd amikor a lány is meghallotta, hogy valaki épp erre tart, Sasuke kivágta az egyik öltözőszekrény ajtaját és berántotta magával a lányt.

-Egy hangot se! - suttogta idegesen Sakurának, aki bólintott egyet, így a fiú levette a kezét a szájáról.

-Mi folyik itt, Sasuke-kun? - vonta kérdőre a lány halkan.

-Ezt én is kérdezhetném! Miért vagy itt egy szál törölközőben?!

-Azt hittem, senki nem jön be ide, elvégre orvos nélkül tilos a bejárás! - nézett végig Sakura szemrehányóan a fiún, és csak ekkor vette észre a vágást a karján.

-Nem akartam, hogy megvizsgáljanak, ezért csak bejöttem egy kis kötszerért.

-Még ha megsérülsz sem vihetsz el szabadon kötszert a kórházb...!

-Shh! - tapasztotta be ismét a fiú a lány száját.

-S-Shin-sensei...

-Yuri-san...

-Hm? - A kunoichi felismerte a két hangot. Amano Yuri és Takemichi Shin. Mindketten vele dolgoznak a kórházban. Takemichi egy orvos, aki pályakezdő létére nagyon tehetséges, Amano pedig egy nővér, aki odaadóan kezeli az összes betegét.
Sakura lábujjhegyre állt, hogy a szekrény felső részén lévő réseken át megnézze, mit csinálnak itt. Bár ne tette volna.
-Hahh... S-Sensei...- a lány retinájába beleégtek a látottak. Yuri az irodai asztalon ült szétterpesztett lábbal, harisnya nélkül, és Shin a lány előtt állva már bontotta ki az övét ahhoz, hogy magáévá tegye a lányt, miközben hevesen csókolták egymást.

Sakura pánikolva kapta el a tekintetét. Kis híján felsikoltott, annyira zavarban volt, de Sasuke arcát látva lefagyott. A fiú nem tudta nagyon elkapni a tekintetét, elvégre elég magas volt ahhoz, hogy mindent tökéletesen lásson, és őszintén, az se segített volna, ha becsukja a szemét, mert a hangok, amiket a pár adott, elegek voltak arra, hogy a két szekrényben ragadt ninja úgy érezze, majd felrobban.

A búvóhely amúgy is nagyon keskeny volt, nem volt távolság a testük között, ráadásul Sakurán csak egy törölköző árválkodott, ami miatt Sasuke sem volt épp a tűréshatára legalján. Ha becsukja a szemét csak a hangokat hallja, ha előre néz, látja a jelenetet is, ha pedig lefelé néz, Sakurával találkozik, akinek jelenleg rohadt jó illata van és csak egy szál textil választja el őt a testétől.

A két ninja csak némán hallgatta, ahogy az asztal egyenletes tempóban nyikorog a két kolléga alatt, miközben hevesen lihegnek, és néha elhagyja a szájukat egy-egy sóhaj.

Sakurának ez túl sok volt. Ahogy elképzelte, mi folyhat kinn, a teste egyre forróbb lett, a szíve egyre hevesebben vert, nehezebben vette a levegőt. Egy pillanatra meg is szédült, aminek hatására bele kellett kapaszkodnia Sasuke pólójába, aki megremegett.

-Haah...! - A lány felnézett a hang irányába. Meglepetésére, az előtte álló ninjának vörös volt a feje, és ugyanúgy, mint ő, nehezen vette a levegőt.

-Ne... nézz rám... - sziszegte Sasuke.

-Rosszul vagy, Sasuke-kun...? - lihegte a lány, miközben a szédülés megszüntetése érdekében, fejét a fiú mellkasába temette. Már nem tudott tisztán gondolkozni, de Sasuke is így volt vele.

-Inkább te vagy rosszul, nem? - fonta karjait Sakura derekára, majd azt az egy centi távolságot is megszüntette, ami volt kettejük között. Ahogy a fiú magához húzta, a lány csípőjénél egy kemény dolgot érzett, ami miatt egy áramütés szerű dolog cikázott át az egész testén. Döbbenten felnézett Sasuke arcára, akin látszott, hogy iszonyatosan zavarban van. Még sosem volt ilyen helyzetben, de már csak az ösztönei vezetik, mert a hangok és a szex illata... teljesen megőrítik.

-Sajnálom, Sakura... - simította el a lány arcára ragadt, izzadságtól nedves hajtincseket, majd megemelte az állát. - Már... nem bírom tovább... - közelítette arcát Sakuráéhoz.

-S-Sasuke-kun... - a kunoichi csak ennyit tudott kinyögni, mielőtt a fiú ajkai elérték az övét. Sasuke keze a lány álláról a nyakára, majd a tarkójára vándorolt, miközben csókolta. Sakura pedig már nem próbált meg távolságot tartani. Kezeit a fiú mellkasáról a hasa irányába csúsztatta, ahol a pólója alatt a hátát elérve belekarmolt a ninjába. Sasuke halványan elmosolyodott, de véletlenül sem hagyta abba a csókot, inkább játékosan a lány alsó ajkába harapott, és a csókot folytatva, bedugta a nyelvét Sakura szájába. Kezeit közben a lány tarkójáról előre csúsztatta, majd egy könnyed mozdulattal eltávolította az egyetlen ruhaanyagot, ami Sakura testét fedte. A két szekrénybe ragadt ninja csókját a levegőhiány szakította meg, de az Uchiha nem sokat tétlenkedett. Bár a kis helyiség nem engedett sok mozgást, a kezét bármerre tudta vinni. Végigsimította a lány bőrét egészen a kulcscsontjától a mellén át a két combja találkozásáig, ahol kicsit meg is állapodott.
-Biztos nem vagy rosszul, Sakura...? - kérdezte mosolyogva a lányt, akinek a száját egy néma sikoly hagyta el, ahogy a fiú az ujjaival lent kezdett matatni. Kezeit a fiú hátáról elvéve a feszes karjaira tette, mintha csak meg akarná állítani. Kicsit talán így is volt vele, hiszen tudta, az irodában lévők hangosak, de nem eléggé, hogy ne halljanak meg semmit, ha véletlenül kiszalad egy sóhaj vagy egy nyögés a lány száján.

-  Ah! V-Várj... -Sakura teste teljesen megfeszült, és hiába akarta, hogy a fiú hagyja abba, a teste nem engedelmeskedett. Kicsit előrébb tolta a csípőjét, hogy hozzáérjen Sasukééhez, mire a fiú kicsit agresszívebben folytatta a játékot az ujjaival.
Sakura már alig bírta talpon, körmeit még jobban a fiú karjába mélyesztette, amikor a bal keze alatt valami nedves dolgot érzett. Szinte azonnal rájött, hogy vér, elvégre hiába vette el a helyzet az eszüket, még mielőtt bebújtak a szekrénybe, a lány emlékezett a sebre, ami a fiú karján volt. A kunoichi bal kezébe chakrát koncentrált, és elkezdte gyógyítani.
-Sakura... - hajolt Sasuke a lányhoz, amint megérezte a gyógyító chakrára jellemző, kellemesen meleg érzést. Bár nem mondta ki, de a hangján lehetett érezni, hogy hálás.
-Sasuke-kun... - Miközben Sakura bal keze a gyógyítás miatt el volt foglalva, jobb kezével a fiú nadrágjának tetejét kereste. A megtalálása után kicsit lejjebb húzva azt, becsúsztatta kezeit, és gyengéden megmarkolta a fiú férfiasságát. Sasuke száját egy halk nyögés hagyta el, miközben a lány a kezét fel-le kezdte mozgatni. A ninja a gyönyör hatására két középső ujjával behatolt a lányba, akinek a sóhaja kissé nagyobbra sikerült a kelleténél. Mindketten lefagytak. Tekintetük azonnal az irodában hancúrozó párra terelődött. Vagyis terelődött volna, de a terem üres volt.
-Végeztek...? - kérdezte Sakura meglepve, mire Sasuke óvatosan kinyitotta a szekrényajtót. Nem kellett volna. A lány, aki eddig remegő lábakkal szinte végig lábujjhegyen állt, elvesztette az egyensúlyát, és kiesett, vele együtt kirántotta Sasukét is, akinek a bal karjába kapaszkodott a gyógyítás miatt.
-Sakura, minden rendben? - nézett végig aggódva a fiú a lányon, akire ráesett.
-J-Jól vagyok...! - vörösödött el a lány a testét eltakarva. Most, hogy kikerültek a szekrényből, a világos szobában minden tökéletesen látszik. - S-Sajnálom az egészet.
-Hm? Mire akarsz kilyukadni? - vonta fel az Uchiha a szemöldökét, miközben leszállt a lányról.
-A szekrényben... történteket... - kereste Sakura a szavakat. - Inkább... felejtsük el, ami történt.
-Elfelejteni...? - a ninja érezte, hogy felmegy a pumpa az agyában. - Nincs mit elfelejteni, hiszen még nem történt semmi! - vetette oda mérgesen, mire a kunoichi összehúzta magát.
-De hát... - lábadt könnybe a szeme. - Neked nem is jelentett semmit, hiszen... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert Sasuke magához húzta és megcsókolta.
-Szerinted minden egyes lánnyal ezt csináltam volna, aki szembejön velem?! - nézett mélyen a lány tágra nyílt szemeibe. - Nem fogod egy mondattal meg nem történtté tenni ezt, Sakura. Mert el sem tudod képzelni, mennyit jelent ez nekem, és hogy ami ezután jön, az mennyit fog.

A fiú meg sem várta a lány válaszát, a karjánál fogva felállította, és az ölébe kapta a kunoichit.
-S-Sasuke-kun...! - kapaszkodott meg a lány. - Mégis hova...?!

A ninja nem vitte messzire, csak a betegágyig, ami a szekrények mögött állt. Gyengéden letette, majd föléje mászott.
-Sakura... először és utoljára kérdezlek. Tényleg el akarod felejteni azt, ami itt történt köztünk? Ha igen, elmegyek, de ha nem, akkor teszek róla, hogy halálodig emlékezz erre a napra.
A lány nem szólt semmit, helyette letörölte a könnyeit, majd a nyakánál fogva kicsit közelebb húzta a fiút, és egy határozott csókot lehelt a szájára.
-Úgy érzem, megkaptam a választ - simogatta meg a lány arcát Sasuke, miután ajkaik elváltak. - Csak egy pillanat - mászott le Sakuráról és az ajtó felé vette az irányt. A lány kérdően nézte egészen addig, amíg a ninja az ajtóhoz érve elfordította a kulcsot a zárban, ezzel megakadályozva, hogy bárki erre járó megzavarja őket. Visszaérve Sakurához, leült az ágy szélére, és lekapta magáról a pólóját. A lány is felült, hogy szemügyre vehesse a fiút. Kiskorában sokat láthatta ezt a felsőtestet a közös edzések alkalmával, azonban ez most teljesen más volt. Az akkor még gyermeteg test már egy felnőtthöz méltó alakkal rendelkezett, a szobrászok munkáit megszégyenítő kidolgozottsággal. Sakura hosszú, törékeny ujjaival végigsimította Sasuke nyakát egészen a hasáig, ahogy azt a fiú tette vele a szekrényben. Közben igyekezett minden részletet a retinájába égetni, új területeket felfedezni. Sok minden megváltozott. A falu, az emberek, ők is. Már felnőttként ők döntik el, mit tesznek. Ha hibáznak, nincs ember, aki felelősséget vállal értük, de még így is akarja a fiút. Az mindegy, mi lesz ezután. Most csak a jelen számít.
A kunoichi két kezét a fiú hasára tette, aki kicsit megugrott.

-Hideg a kezed... - suttogta, majd az egyiket levéve a hasáról a szájához emelte és rálehelt. Sakura érezte, hogy a válla is teljesen piros zavarában. A fiú közben a lány tenyerétől kezdődően végigcsókolta Sakura karját, vállát, nyakát, majd megállapodott a mellénél, amikkel játszani kezdett.Sakura beleharapott az alsó ajkába, hogy ne adjon ki hangot, miközben keze a fiú lábai felé vándorolt. A szekrényben nem jutott rá lehetőség, de most befejezi azt, amit elkezdett. Óvatosan lefejtett minden ruhaanyagot, amik eddig még fedték a fiú alsó testét, és rámarkolt a férfiasságára. Sasuke száját egy sóhaj hagyta el, és feltérdelt az ágyon a lány elé, aki hasonlóan cselekedett. Viszonzásul a fiú is elkezdte kényeztetni a lányt a combjai között, aki emiatt teljesen megfeledkezett a józan eszéről, és csak még gyorsabban és gyorsabban mozgatta a kezeit.- Hahh, S-Sakura... Várj... - próbálta a fiú megállítani, de késő volt. A fehér váladék Sakura kezeire és a hasára érkezett. -Mondtam, hogy várj - dugta be az ujját a fiú Sakurába, akinek elcsuklott a lélegzete. A fiú két kezének a segítségével kívülről és belülről is olyan pontokat ért, amik a lányt az őrület szélére kergették. Szinte levegőt alig kapott az intenzív energiahullámoktól, amik folyamatosan cikáztak végig az egész testén, míg végül nem bírta tovább és a csúcsra ért. Lábai teljesen elgyengültek, ezért megkapaszkodott a fiúban és igyekezte a kiáltását minél halkabbra venni, több-kevesebb sikerrel. Sasuke elégedetten mosolygott, és puszit nyomott a lány homlokára.-Minden rendben? - kérdezte kicsit játékosan, amikor látta, hogy a kunoichi arcát a mellkasába temeti.-Ü-Ühüm... - motyogta halkan, mire Sasuke lehámozta magáról és hanyatt fektette az ágyon.-Nagyon sajnálom, de még nincs vége - nyomta ágyékát a lányéhoz, aki ezáltal nyugtázta, hogy Sasuke újult erővel tér vissza a csatatérre. Kicsit meg is ijedt, mert ő már feszegeti a saját tűrőképessége határait, mint testileg, mind lelkileg. - Félsz? - kérdezte a fiú aggódva, amikor látta a lány gondolataiban elmélyült arcát.Félne? Meglehet. Elvégre ez az ő első alkalma, és nem pont így képzelte el egy kórházi ágyon. Valami romantikusabbra számított, azonban... ezt képes teljesen félredobni, elvégre a partnere az, akivel mindig is meg akarta tenni ezt. Akibe már gyerekkoruk óta szerelmes, ám akkor még csak amolyan "ő a legmenőbb srác az osztályban, ezért ő tetszik" kategória volt, de most felnőttként, 20 évesen ez egy teljesen más érzés. Azóta jobban megismerte a fiút, nincs előtte rózsaszín köd, és tudja, hogy minden hibájával együtt szereti, és mindenét odaadná érte, ezért...-Nem félek - mosolyodott el a lány, miközben a fiú arcára tette a kezét. - Szeretlek, Sasuke-kun... - suttogta, mire a fiú lágyan elmosolyodott.- Én is... - mondta, majd férfiasságát a lány combjai közé kezdte közelíteni, miközben lehajolt egy csókért.A lány érezte, ahogy a fiú belé hatol, majd egy másodpercnyi ellenállás és fájdalom után, átszakította azt a falat, ami után már mondhatják, eggyé váltak.-S-Sasuke-kun... - a lány szeme könnybe lábadt. A fiú ijedten rá nézett, azt hitte, hogy nagy fájdalmat okozott a kunoichinak, de amint meglátta Sakura mosolyát, eltűntek a kétségei. - Szerintem ebben a pillanatban én vagyok a világ legboldogabb embere. Köszönöm...Sasuke a mondat hallatán érezte, ahogy a szemeit könnyek kezdik homályosítani, de gyorsan lenyelte őket. Ő is megfoghatatlanul boldog volt. Úgy érezte, már Sakurához tartozik, mind fizikailag, mind szellemileg és ez ráébresztette arra, hogy amit mindig is akart, az a lánnyal közös elvághatatlan kötelék.-Sakura... - a fiú óvatosan elkezdte mozgatni a csípőjét, nehogy fájdalmat okozzon az elején. Elképzelhetetlenül jó érzés volt, és az ösztönei szinte üvöltötték, hogy mozogjon gyorsabban, de partnerére nézve visszanyerte a józan eszét, így nehezen, de vissza tudta magát fogni.-S-Sasuke-kun... - szólította meg a lány bizonytalanul egy kis idő után. - Már jól vagyok, úgyhogy... ha gondolod... gyorsabban is csinálhatod.... -halkult el a végére, de nem volt elég halk ahhoz, hogy Sasuke ne hallja, és hogy ez a mondat ne kapcsolja ki a maradék józan eszét. A fiú ösztönei átvették a teste feletti uralmat, és felgyorsított, valamint egy kicsit erőszakosabb lett. Teljesen beletolta Sakurába férfiasságát, aminek hatására a lány két kezét a szája elé kapta, nehogy felsikítson. A fiú kezeivel szélesebbre nyitotta Sakura combjait, hogy jobban hozzáférjen a lányhoz, de érezte, hogy közel a vég. A kunoichi egyik kezét levette a szájáról, és belemarkolt Sasuke ébenfekete hajába, mire a fiú lehajolt hozzá egy csókért. A lány keze viszont útban volt, így a sajátjával lehámozta, és összekulcsolva vele az ágyra szorította a feje fölött, miközben nyelvét a lány szájába dugta. A két ninja érezte, hogy nem bírja már tovább, testük megfeszült, és egyszerre járta át őket az az émelyítően édes érzés, amiért sokan eladják a lelküket is az ördögnek. Mintha az idő megfagyott volna, ők is megálltak, amint a csúcsra értek. Sakura érezte, hogy az egész teste lüktet, ahogy a szervezete próbálja feldolgozni az eddig ismeretlen anyagot, ami most egésszé tette. Sasuke pedig tudta, hogy ezután már nincs visszaút, ami egy kis félelemmel töltötte el. Azonban a félelem eltörpült az elégedettség érzése mellett, ami a lányban is megvolt. Mintha mindketten rájöttek volna, hogy ez hiányzott az életükből. Mintha eddig hiányzott volna a kirakós egy darabja, ami mindvégig az asztal alatt volt, csak fel kellett szedni onnan, és a helyére rakni.Hogy ezután mi történt? Semmi különös. Minden visszatért a rendes kerékvágásba, azonban egy kicsit másképp. Hiszen most már kettejüket egy olyan kapocs tartja össze, amit nem tudnak letagadni, vagy semmissé tenni. És ahogy az élet megy tovább a maga rendje és módja szerint, ők is felnőnek, idősebbek és bölcsebbek lesznek, de egy valamit mindketten elmondhatnak: ez tényleg egy olyan nap volt, amit a halálukig biztosan nem fognak elfelejteni.