| Az élet pusztán ideiglenes fényűzés, amelyet vagy erőszakkal oltanak ki, vagy gyötrelmes fájdalmak vetnek neki véget.
Lara Parker |

Jeon emlékszik, mikor bevallották egymásnak érzelmeiket, s a sötéthajú könnyeivel küszködve csókolta meg szerelme mézédes ajkait. Akkor volt a fiú első csókja. Neki tartogatta. Annak a fiúnak, aki egy éveszdendeje halt meg. Annak az embernek, akibe elősször szeretett bele. És annak a feketehajúnak, akinek elősször mondta; ,,Szeretlek"
Ezt a napot választotta arra, hogy leírja, hogyan, s miképpen vallottak szerelmet egymásnak.

,, Suli után elmentek fagyizni. Igaz, még csak Május eleje volt, mégsem tudott osztálytársa kérésének ellenálni. Taehyung szeretett a parkban sétálni, miközben fagylaltot evett. Ígyhát megvették a finom édességet, s elindultak a parkba. A fiatalabb talált egy padot, így leültek arra a padra. Azon a padon ült Taehyung halála óta, ott gondolkodott miközben a füves területet szemlélte. Ez volt a kedvenc helyük, hisz' ott, azon a padon vallottak szerelmet. Miután megették a fagylaltot, csak nézték egymást. Nem tudtak betelni a másik gyönyörű szemével. Taehyung meglátott a fiatalabbik szemében egyfajta csillogást. Észrevette, mikor hosszas ideig egymás tekintetébe fúrják a sajátjukat, Jungkooknak különös csillogás van íriszeiben. Tae sejtette mi fajta csillogás az, de nem hitt magában. Soha nem bízott magában az idősebb. Nem mert bízni magában. De Jeonggukban annál inkább. Ő volt az egyetlen, akiben tényleg megbízhatott, és ő szerette ezt a fiút.
Csak nézték egymást, s nem szóltak egymáshoz. Nem is kellettek ide szavak. Jeongguk egy aprócska mosollyal díjazta az idősebbet, kit ezzel a tettével megbabonázta. Imádta a fiatalabbik mosolyát. Olyan volt, mintha egy aranyos nyuszi lett volna, és ő szerette azt a nyuszit. Viszonozta a mosolyt, és így nézték tovább egymást. Nem tudták már hány perce, órája nézik egymást, de mégis megunhatatlan volt számukra. Taehyung egy idő után zavarba jött és elkapta tekintetét Jungkooktól. Jung az idősebb álla alá nyúlt, így visszafordítva tekintetét a másikra. Mikor újra Tae szemébe nézett, a fiú íriszeiből könnyek csordultak le bőrére. Letörölte a sós cseppeket, s közelebb ült hozzá. Taehyung zavarban volt, mégsem kapta el a tekintetét a fiatalabbiktól. Taehyung is közelebb ült, egyre csak közelebb, míg ajkaiktól alig pár centi választotta el. Az idősebb cselekedett, s megízlelte Jungkook ajkait. Gyengéd volt, mégis szavak nélkül tudatták a másikkal, szeretik egymást."

Miután leírta, zokogva ment a fürdőbe, ahol csak nézte a tükörképét. Könnyei csak úgy folytak, mintha dézsából öntötték volna. Hiányzik neki Taehyung, élete szerelme. Sokszor határozta el, az idősebb után megy, de valami mindig visszarántotta. Mintha egy ismeretlen hang megvédené őt a haláltól.
Megmosta arcát, majd visszament a szobájába. Megnézte az időt. 12:37, tehát mindjárt ebéd. Nem volt éhes. Nem tudott, s nem is akart enni. Valahogy nem ment le a torkán egy falat se. Néha mégis egy-két falatott evett. Az elmúlt egy évben sokat fogyott. Taehyung hiánya egyre inkább elveszi az energiáját, sokszor esett már össze. Mégis magát hibáztatja a fiú halála miatt. Nem tudta megállítani a fiút és ezért csakis ő a hibás. Ha hamarabb észreveszi, talán még mindig itt lenne, a sötéthajú karjaiban, s addig csókólná édes, puha ajkait, míg csak lehetne.
Előhúzott az egyik fiókból egy pengét, s hófehér bőrét megvágta. Nem bírta már. Elege volt magából. Minden az ő hibája volt. Túl sok fájdalmat okozott a fiúnak, s ő ezt most visszaadja magának. Már egész alkarján vér csordúlt minden egyes vágásból. Jeon csak könnyes szemekkel nézte. Lassan minden sötét lett, a fiú tudta mi fog következni. Elájult.