Dylan

Miután Logan visszatért a boltból, nem értette, hogy mi lelhette barátját. Teljesen izgatott volt és ideges, mégis mi történt, amíg ő idefenn volt a szobában? Aztán az, hogy mondja el újra a vörös személyleírását, mintha nem mondta volna el ezerszer neki!

Mikor meghallotta, hogy a lány is itt volt és hagyta meglógni, azt hitte, megöl valakit. Az nem lehet, hogy ilyen könnyen kicsússzon a kezei közül! Dühösen fújtatva ült be az autóba Logan mellé, mire a srác indította a járgányt, hogy a kerekek csikorogva meglódították az autót és már mentek is egyenesen előre. Nem tudtad, hogy Logan, hogy akarja megtalálni őket, de számíthatott a srác képességeire. Olyan volt, akár egy vérszomjas kopó, ami nem ereszti az áldozatát ha már szagot fogott. Ahogy ő ki tudta végezni a srácot egy kattintással, úgy Logan is könnyűszerrel elintézhette volna minden gond nélkül,hogy még Dylan jöjjön ki belőle rosszul.

Éjszaka haladtak az autóval, Logan mellette kitaposta belőle az életet is, de egyszerűen eltűntek előlük. Mikor már vagy hatodjára mentek el ugyanazon az úton és néztek körül, kezdte feladni és egyre idegesebb volt. Ha valóban meglógtak előlük, akkor végük van! Mindkettejüket elevenen fogják megnyúzni a vezérek, ha ez kiderül. Olyan holmikat vittek el a lányok, amik ha kikerülnek a piacra, akkor kampec mindenkinek.

Mérgesen rúgott arrébb egy kavicsot a földes úton idegességében, bár nem sokat segített rajta és a lába is megfájdult tőle. Logan az autó tetején támasztotta meg magát, fejét két kezére hajtotta.

- Büdös picsába, ilyen a világon nincs! - dühöngött, miközben még egy követ rúgott arrébb, hátha attól jobban fogja érezni magát, nem sok sikerrel.

- Francba! Ezt egyszerűen nem hiszem el, ezek tényleg felszívódtak - dünnyögött a srác maga elé, még mindig az autó oldalának dőlve karba tett kézzel. Mellé sétált és szintén megtámasztotta a kocsit a derekával.

- Nem értem... nem lehetnek olyan messze tőlünk, mégis hogy a francba tűntek el így? A városból csak két kivezető út van, akkor meg? - pillantott kérdőn Loganre, mire az említett végre felnézett rá.

- Az a baj, hogyha nem a főúton mentek, ami a pályára vezet; hanem egy mellékúton, akkor esélyünk sincs, hogy utolérjük őket. Csak abban bízhatunk, hogy valami hülyeséget csinálnak, amivel felhívják magukra a figyelmet és akkor elkaphatjuk őket - nézett rá átható kék szemeivel Logan, aztán hümmögve egy nagyot sóhajtott. Látta rajta, hogy mennyire fáradt. El is felejtette, hogy a srác ennek az egésznek az elején épp a munkából jött el, hogy neki segítsen, pedig ha jól rémlett, akkor dupla műszakot vállalt el; tehát több, mint huszonnégy órája talpon volt.

- Inkább keressünk valami pihenőt, ahol ledőlhetünk. Látom rajtad, hogy alig állsz a lábadon - sóhajtott egy nagyot, végül visszasétált az anyósüléshez, hogy behuppanjon, mikor csipogott a telefonja. Igaz, hogy az előzőt összetörte, de a kártyát és egyéb információt még kisajtolt belőle, aztán egy új készülékre tette át a dolgokat. Meglepve vette elő a telefont, nem értette, hogy most minek jelzett, hisz nem csinált semmit. Logan is meglepve nézett rá, mikor beült a volán mögé, vajon miről lehet szó. Ahogy meglátta az sms-t, úgy húzódtak ajkai ördögi vigyorra.

- Megvan a hülyeség, amiről beszéltél. Nézd csak! - nyújtotta át a telefont barátjának, aki erre csillogó szemekkel vigyorgott, indította az autót és már mentek is. Tudták, hogy hol kell keresniük a lányokat. Pár óra alatt el is értek ahhoz a szálláshoz, ahol fizettek a kártyájával, majd szobát vettek ki. Amíg fizetett, addig Logan jó messzire a szállástól leparkolta az autót, biztos ami biztos alapon, ha netán a lányoknak ismerős lenne.

Az éjszakai portás emlékezett rájuk, alig pár órája jelentkeztek be fáradtan, tehát szerencséjük volt. Innentől kezdve csak várniuk kellett a lehetőségre, amit másnap meg is kaptak.

-o-o-o-o-o-

Logan

Fáradtan dőlt le az ágyra, már alig állt a lábán. Dylan jól gondolta, hogy mennyire fáradt. A dupla műszak és most ez teljesen leszívta minden erejét. Baromira fáradt volt és csak egy ágyra vágyott, hogy végre aludhasson és kipihenhesse magát. Végre célegyenesben voltak, mikor érkezett az sms, valamelyik lány használta Dylan egyik kártyáját fizetéskor. El sem hitte, hogy ilyen ordas hibát követnek el újra, de úgy tűnt, amilyen dörzsöltek a csajok, úgy nem volt még dolguk rendőrrel és egy hackerrel.

Miután lezuhanyozott, bedőlt az ágyba aludni, hogy másnap reggel verőfényes napsütésre ébredhessen. Nem akart kimászni az ágyból, de tudta, hogyha sokáig fetreng még ott, akkor megint meglógnak a csajok az orruk elől, ezt pedig nem akarta. Így is sikerült valamennyire túljárniuk az eszén, több ilyen hibát nem engedhet meg magának. Dylan még nagyban húzta a lóbőrt, mikor felkelt. Haverja horkolása betöltötte az egész szobát, csoda volt, hogy elaludt mellette, bár amilyen fáradtnak érezte még magát, úgy nem is volt ez csoda.

Gyorsan felöltözött és lement ennivalóért, amire Dylan felkel, már csak reggelizzen, aztán mehetnek is tovább, ha a lányok is tovább álltak. A portással még beszélt, mondta, hogy a keresett személyek az egyik városról érdeklődtek, ott milyen munkalehetőség van, mikor szóba került egy éjszakai bár, ahova lányokat keresnek. Úgy tűnt, a hölgyek múltja folyamatosan visszaköszön. Sejtette, hogy azért keresnek munkát, mert idő kell, amíg a cuccokat elpasszolhatják; ez viszont felvetett egy kérdést. Vajon melyik lány az, amelyik a feketepiacon tud seftelni?

Nem úgy tűnt neki, mintha a vörös csinálná ezt, túl ártatlan volt az ilyenhez, vagy csak ő lett mostanában rossz emberismerő. Neki a barna volt a gyanús, akivel eddig még soha nem találkozott és már nagyon kíváncsi volt rá, vajon milyen lehet. Ügyesen leitatták Dylant, aztán vitték mindenét, ami mozdítható, de azok közül is csak azokat, amik értékesek lehetnek. Ez viszont arra vall, hogy már nem először csináltak ilyet, ügyesen válogatták ki a holmik közül az értékes darabokat, amiket később elpasszolhatnak.

Miután Dylan felkelt és megreggelizett, addigra ő már a telefonján elintézett pár dolgot, beszélt a kollégáival, hogy keressenek rá a vörös múltjára, hátha abból kiderül még több valami, amire szükségük lehet, bár volt egy sejtése, hogy nem fognak róla semmit találni.

Órákkal később már abban a városban jártak, amiről a lányok is érdeklődtek.

- Figyelj, add oda a laptopod, megnézek valamit - szólt Dylannek, miközben leparkolt az autóval az egyik szálloda előtt. A srác értetlenül meredt rá, mégis mit akarhat tőle, mire kezét nyújtotta, hogy adja már oda azt a vackot. - Ne aggódj, nem teszem tönkre, ha ettől félsz.

- Ja, persze. Múltkor is ezt mondtad és kifüstölt a gépem! Dobhattam a kukába.

- Ne kezd már megint, kifizettem azt a szart és vettél rajta egy sokkal jobbat. Gyerünk, add már! - mordult Dylanre, mire az fejét ingatva a kezébe nyomta a kicsi készüléket. Gyorsan megkereste amire szüksége volt, csatlakozott a belső rendőrségi hálózatra. Dylan mellette érdeklődve figyelte a ténykedését.

- Mit csinálsz?

- Utána nézek a vörösnek. Szerintem már volt büntetve, így biztos, hogy benne van a nyilvántartásban. Csak úgy nem lesz a nőkből kurva, vagy ha igen, akkor olyan múlttal rendelkeznek, amire a rendőrség is felfigyelt már - válaszolt, miközben válogatott a rendszerek között, aztán vigyorogva fordította a gépet Dylan felé. Azon a vöröske képe nézett vissza rá egy rendőrségi fotó keretében. - És bingó!

- Ezt nem hiszem el...

- De bizony, és nézd csak a nevét - mutatott oldalra, ahol a lány adatai szerepeltek. - Megfogtuk az isten lábát, haver!

- Te beteg vagy! - válaszolt Dylan, közben a kezébe vette a kicsi laptopot, aztán lecsukta és kiszálltak a járgányból. Hatalmas vigyorral az arcán jelentkezett be a szállodába, végül éjszakába nyúlóan keresett még az adatbázisban, de a másik lányról egyszerűen nem talált semmit; viszont a vörösnek alaposan utána nézett, Dylan nagy örömére.

Este már elege volt az egész napos görnyedésből, átadta a helyét Dylannek, hogy nézzen még szét az adatbázisban, hátha talál még plusz információt a lányról, ami elvezetheti hozzájuk, amíg ő szétnéz kicsit a városban. Több éjszakai bárban is járt, de egyik sem hasonlított arra, amiről a portás beszélt, mígnem az egyik előtt megállt az autóval. Egy nyuszi lányos logó villogott a bár neve felett és remélte, hogy nyert ügye van.

Odabenn hatalmas tömeg fogadta, érződött az egész helyen, hogy nem egy olcsó éjszakai bárról van szó, de nem zavartatta magát. Elvegyült a tömegben, figyelte a rúdon és asztalon táncoló lányokat, a zene magával ragadta, elég kellemes volt. Nem egy éjszakai pillangó reppent oda hozzá, hogy elvigyék hátra a külön vendégeknek fenntartott részre, de végül maradt ott, ahol volt. Ráfért volna a lazítás, de most másra vágyott. Valami izgalmasra és különlegesre, mikor sikeresen nekiment valakinek. Alig vette észre a tömegben, de mikor a sötétzöld szemekbe pillantott, kirázta a hideg.

A lány szemei gyönyörűek voltak, arcán enyhe pír jelent meg, ahogy felnézett rá. Ruhája kialakítása sokat elárult, biztos itt dolgozhatott. Kezében valamilyen papír volt, azt nem látta pontosan, hogy mi állhatott rajta, de maga a nő szemrevaló teremtés volt. Tetoválásai különlegesek voltak a kezén és a lábán, amik kivillantak a szoknya alól. Egész megjelenése különleges volt, vadságról árulkodott. A vörös hajú lány jutott eszébe ott a boltban, akkor szende szűznek tűnt, ártatlan mosollyal és ragyogó zöld szemekkel. Ha a vörös volt maga a nőiesség és szűziesség, akkor ez a lány volt az ellentéte a maga vad természetével; akár egy betörhetetlen vadló.

Elnézést kért tőle, s már ment is volna tovább, mikor a lány szavaira megállt és visszafordult. Hogy éjszaka itt marad? Egyből rávágta a választ, viszont meglepte a másik közvetlensége, aztán mintha mi sem történt volna, már tova is repült. Meglepve nézett a barna után, először fel sem fogta mit mondott, végül hatalmas vigyorral az arcán engedte az egyik lánynak, hogy hátra kísérje a privát szobákba, bár szex közben az ismeretlen lány arca volt előtte.

-o-o-o-o-o-

Virgin

Egy héttel később, mosollyal az arcán és boldogan lépett be a bár területére, maga mögött egy bosszús Nilával, de annyi baj legyen. Miután felvették őket, meglepte barátnője hatalmas vigyora, amivel visszasétált az autóhoz, mintha megfogta volna az isten lábát, pedig előtte nagyon bosszúsnak és nyűgösnek tűnt. Nem értette, mire fel ez a boldogság, de nem kérdezett rá inkább, ha akarja, akkor úgyis elmondja.

Újabb műszak vette kezdetét, ő pedig belelendült az éjszakába. Már alig várta, hogy újra a rúdon táncoljon. A másik helyen csak ügyfeleket fogadhatott a privát szobákban és már kezdte unni az egészet, itt viszont fordult a kocka. A tulajnak hála táncolhatott, nem is akárhogy. Sok szabadságot engedett neki a férfi, miután az első éjszakai munkája során megduplázódott a bevétel a tánca után. Nem számított erre, de annyira boldog volt akkor és úgy belelkesült, hogy senki nem állhatott az útjába. Még Nila is csodálkozva figyelte őt a bárpultnál, elvégre ketten együtt soha nem dolgoztak a tánctéren.

Végre kiadhatta magából azt, ami őt magát jelentette. Régen, még kislányként táncos akart lenni, akár az édesanyja. Gyönyörű balerina volt, édesapjával sokszor megnézték az előadásait, hogy később ámulva nézze, ahogy anyukája mozog a színpadon. Gyermekként maga volt a csoda, olyan érzést váltott ki a közönségből, mint addig senki más. Különleges volt vörös hajával és méregzöld szemeivel, ártatlan arcával, elegáns megjelenésével. Édesapja szerint ő volt a legkülönlegesebb asszony a világon, akit mindenkinél jobban szeretett. Aztán megtörtént az, amire egyikük sem számított. A boldog családi idillt felváltotta valami más.

Akkor éjszaka idegenek törtek a házukba, vittek mindent, amit csak lehetett. Az apja próbált ellenkezni velük, védeni az anyját, de akkor este mindent elveszített. Apját és anyját egyszerűen lelőtték, őt pedig ott hagyták; nem tudhatták, hogy az egyik szekrény mélyére rejtette el az édesanyja, megparancsolva neki, hogyha bármi történik, akkor sem jöhet elő. Nem mert ellenkezni vele, mint máskor; látta a zöld szemekben a félelmet és ahogy utoljára elköszönt tőle, azóta is kísértette álmaiban. Tánc közben fordult egyet, hogy újra elmerüljön a régi emlékekben. Most épp egy melankolikus dal szólt a hangfalakból, nem is értette, ki tette be ezt a régi dalt, de már nem is érdekelte. Újra elmerült az emlékeiben.

Miután a rendőrök megtalálták egy nappal később, a gyámügy tovább passzolta egy intézetbe, aztán nevelőszülőkhöz, de abból is a rosszabb fajtához, akinek csak a pénz kellett az államtól. Sok gyerek volt egy házban összezsúfolva, több korosztályból. Állandóan bántották egymást, meg kellett tanulnia megvédeni önmagát, ha nem akart állandóan sérülésekkel feküdni a földön. Nem jutott mindenkinek ágy, pont emiatt. Később, mikor már idősebb lett, újabb szülőkhöz került át, mondván kezelhetetlen és elvadult. Már nem tudtak vele mit kezdeni, aztán így ment ez egészen tinédzser koráig. Szinte évente váltogatta a szülőket és családokat, volt, akik jobbak voltak és voltak sokkal rosszabbak is. Már nem is követte nyomon az egészet, csak elmerült a múltjában és abban, hogy túléljen.

Később rossz társaságba keveredett, alkoholt fogyasztott és nem nézte, kivel fekszik ágyba. Az első alkalom volt a legmeghatározóbb. Egy kedves fiú volt az, még az évfolyamából a suliban. Gyönyörű barna szeme, mosolygós arca volt. Nem is értette, hogy keveredtek össze, de akkor este lefeküdt vele minden érzelem nélkül. Bár talán egy kicsit szerette őt, így visszagondolva rá egyedül benne bízott meg akkor, próbált nyitni felé több-kevesebb sikerrel. A srác otthonában voltak, meglepte, hogy milyen kedvesen ért hozzá, úgy bánt vele, mint egy hercegnővel, elmerült a fiú minden érintésében. Egyszerre érzett hálát iránta és szeretetet. Gyönyörű volt az az este, a fiú mindenre odafigyelt, hogy ne fájjon vagy érezze rosszul magát, úgy tűnt, a mennyekben járt akkor. Aztán másnap érte a teljes sokk.

A fiúnak csak egy éjszakára kellett, jó szórakozás volt csupán, egy trófea. Úgy érezte, mint akit szíven szúrtak, megbízott benne, neki adta magát és ez volt a hála. Akkor döntötte el, hogy nem fog soha szeretni, nem enged magához közel egyetlen férfit sem, csak a mának él és kész. Így lett az, hogy később kurva lett belőle, aki pénzért fekszik össze férfiakkal. Kiváló szeretővé vált, egy olyan, akiért érdemes sok pénzt kiadni, de akkor sem engedett közel magához senkit. Sokszor került a rendőrség látókörébe is, nem egyszer megoldotta egy-két alapos dugással a büntetést is, bár így is bekerült a nyilvántartásba.

Most azonban már nem volt múlt vagy jövő, csak a zene édes dallama, ami magával ragadta, kecsesen mozdult minden ütemre, miközben egyetlen ruhadarab sem került le róla, mégis őrjöngött a tömeg.