Dylan

Másnap reggel úgy ébredt, mintha legalább huszonnégy órán keresztül aludt volna. Teljesen kipihentnek érezte magát, bár az egyik karja totálisan elzsibbadt. Az ablakon beszökő nap erős fénye kezdte elűzni a szeméből az álmot, ami aztán a valóságnak adott helyet.

Értetlenül meredt az ismeretlen szobára, először azt sem tudta, hogy hol van. Nem volt ismerős a hely, főleg nem az illatok. Aztán úgy csapta meg a felismerés, mintha pofonvágták volna. Azonnal felült az ágyon és szaladt az asztalhoz, ahova a cuccait tette le még előző este.

- Oh... hogy! - csapta a falhoz a pénztárcáját. Teljesen üres volt, totálisan kifosztották. Hát ez hihetetlen, mi a jó büdös kurva anyjáért aludt el?! Tudta, érezte, hogy nem lett volna szabad itt maradnia, inkább gyalogolnia kellett volna a városig, erre tessék. Dühösen meredt most az üres szobára, mintha az tehetne arról, hogy ide jutott. Se a lány, se semmi más nem volt, ami rá emlékeztetett volna.

- Ezt még megjárod, ha addig élek is! - dühös, öles léptekkel tépte fel a szoba ajtaját, és lerohant a lépcsőn a földszintre. Mikor körülnézett, nem látott senkit, csak egy idősebb férfit a pult mögött. - Hol vannak?!

- Mégis kik? - értetlenül és bosszankodva nézett vissza rá az öreg. Látszott az arcán, hogy azt se érti, mégis miért van itt. - Egyébként is, maga mit keres itt?! Csak este fog kinyitni a hely, tűnjön innen, vagy hívom a rendőröket!

- A lányok; a két kurva, akik tegnap itt voltak! A barna hajú a pult mögött és egy vörös odafenn! - szavaira az öreg olyan arcot vágott, mintha pofon csapták volna. Sejtette, hogy valami nagyon nem stimmel.

- Várjon... ők már tegnap óta nem dolgoznak itt, felmondott mindkettő! - nézett rá nagy szemekkel az öreg, ő meg azt hitte, menten kirángatja a pult mögül és rajta fogja kitölteni a dühét.

- Hogy az a büdös kurva életbe már! Ezt nem hiszem el, ilyen a világon nincs! - ordított magából kikelve, miközben ujjaival idegesen végigszántott a haján. A következő pillanatban érte a meglepetés, a telefonja megrezdült a zsebében. Még mindig valaki más ruháját viselte, de amint megérezte, úgy vette elő a mobilt. Tegnap lemerült, nem is rémlett neki, hogy feltöltötte volna. A kijelzőn csak ennyi fogadta.

„Szép volt a tegnap este, Cukifiú! Vittük, amid csak volt; köszi a költőpénzt a nyárra. Virgin&Nila"

Úgy vágta a telefont a falnak, hogy az ripityára tört. Ezt nem hitte el, ilyen nincs, nem baszhatott ki vele ennyire az élet! Fújtatva fordult az ijedt csaposhoz.

- Adjon egy telefont, most! - Az öreg szaladt, ahogy a lábai bírták.

Tíz perccel később, egy mobillal a kezében állt a pult előtt és tárcsázta az első számot, ami eszébe jutott. Tudta, hogy barátja majd segít neki, ha rajta múlik, a pokolból is előrángatja azt a kettőt, nem ússzák meg.

- Igen?

- Logan! Van egy kis munkám a számodra - mordult a telefonba, hogy a vonal túlsó végén hallotta, ahogy barátja felnevet. Szinte maga előtt látta a férfi arcát a rá jellemző gonosz vigyorral. - De előbb gyere értem.

- Na, mi van, csak nem átvágtak a kurvák?

- Fogd be és húzd ide a beled, de kurva gyorsan!

- Jól van, jól van, ne kapd fel a vizet - nevetett a férfi a vonal túlsó végén. - Hova menjek?

Lediktálta neki a pontos címet, végül letette a telefont. Amíg Logan ide nem ért, addig fel-alá masírozott a pultos előtt idegesen, egyszerűen nem bírt nyugton maradni. Ezt egyáltalán nem hitte el, ilyen a világon nincs! Életében először jött kurvák közelébe, erre ez a kettő sikeresen kiforgatta még a vagyonából is. Abban a tárcában volt minden, a bankkártyái, kódok, személyazonosság; minden, amit csak használni tudott. Rossz szokása volt, hogy egy helyre tette a cuccait, Logan már nem egyszer figyelmeztette, de nem hallgatott rá. Úgy tűnt, innentől kezdve kénytelen lesz igazat adni kissé komor barátjának.

Egy órával később egy fekete Dodge Challenger parkolt le az épület előtt, lesötétített üvegein nem lehetett belátni, fehér versenycsíkok szántották át az autó teljes hosszát. Amint meglátta az ismerős járgányt, úgy terpeszkedett el arcán a gonosz mosoly. Barátja imádta az izomautókat, mondjuk volt is pénze rá, hogy megvegye őket kénye-kedve szerint. Pofátlanul gazdag volt a kölyök, ráadásul az egyik legrosszabb fajta rendőr, akivel nem szívesen került össze az ember, ha nem volt muszáj!

- Végre itt vagy! Már azt hittem, megőszülök, mire ideérsz - szólt flegmán a sráchoz, ahogy behuppant mellé az anyósülésre. Haverja felvont szemöldökkel nézett rá. Teljesen egymás ellentétei voltak, nem is értette, hogy lettek barátok annak idején.

- Jöttem, ahogy csak tudtam! Elég nehéz kikerülni ilyenkor a városi forgalmat - dünnyögött mellette a kék szemű, miközben beletaposott a gázba. Az autó meglendült hátrafelé, aztán farolva visszakanyarodott az útra. - Na, mesélj; mi történt pontosan?

- Két kurva történt! - szólt vissza dühösen, kezei ökölbe szorultak az ölében. - A vörös kifárasztott és elszedte minden pénzem, a barna meg leitatott.

- Komolyan nem hiszlek el, hányszor mondtam neked, hogy ne fogadj el semmit ilyen helyen! Édes istenem, először jössz kurvákhoz, erre tessék - csóválta a fejét a srác, közben padlóig nyomta a gázt, hogy belepréselődtek az autó bőrülésébe.

- Te csak fogd be, a te hülye ötleted volt, hogy majd ezzel lazíthatok! - csattant fel indulatosan, miközben ujjaival a térdén dobolt.

- Oké-oké, nyugodj már meg! Inkább segíts, mi az, amit tudsz róluk? - kérdezett Logan, hogy elterelje a figyelmét, miközben irtózatos sebességgel kikerült egy előttük tötymörgő autót. Máskor szólt volna, hogy óvatosabban vezessen, de a mai napon rohadtul nem érdekelte semmi. Nagyon durván fel volt paprikázva a két nő miatt!

- Csak a nevüket és személyleírást, de nem hiszem, hogy ezek a valódi neveik; vagy ha igen, akkor annál könnyebb lesz őket elkapni - válaszolt sóhajtva, végül elmondott barátjának mindent.

-o-o-o-o-o-

Virgin

Nem hitte el, hogy tényleg megtették. Annyira aranyos volt a srác, de amint elaludt a karjaiban az altató hatására - ami az italban volt -, úgy bújt ki az öleléséből. Nem volt szíve ezt tenni, de már unták ezt az életet Nilával és ki akartak törni innen. Két kurvának ez nem volt egyszerű, a férfiban látták meg a lehetőséget. Mikor Nila később visszajött hozzá, a férfi mellett állva tanakodtak, hogyan tovább.

- Nézd át a cuccait, biztos van még nála valami - szólt Nila, miközben a lány egy táskába pakolta minden holmijukat. Nem volt túl sok dolog, de annál lényegesebbek és számukra fontosak.

- Ohh... basszus! Ezt nézd! - csillantak fel a szemei, amint megtalálta a férfi tárcáját és abban aztán volt minden. Olyan bankkártyát és hitelkártyák, amiket életében nem látott. Gazdag volt a srác, de még mennyire! A tárcában ott volt minden, amire csak szükségük lehetett! Alig párszor csináltak ilyet Nilával, de minél többször tették ezt, annál élvezetesebb volt. Az elmúlt évben többször váltogatták az államokat és a városokat, most épp itt telepedtek le, de már ideje volt tovább állni. Gyorsan bedobált minden cuccot a táskájukba, még nyomott egy puszit az édesen alvó srác arcára, aztán mosolyogva elhagyták a szobát és az egész kuplerájt.

Odalenn beszéltek a főnökkel, hogy a mai estét itt befejezték, már nem maradnak tovább. Az öreg nem is foglalkozott velük túlzottan, neki épp elég volt az, hogy a többi kuncsaft elégedett legyen. Gyorsan beszálltak Nila öreg furgonjába és már indultak is a hajnali órák ellenére. Fáradtak voltak, de sietniük kellett. Ha szerencséjük volt, akkor a srác lakása még szabad préda, először azt kell kipakolniuk!

Egy órával később érkeztek meg a megadott címre. Csak pislogtak mindketten; olyan környéken jártak, ahol eddig még soha. Ez nem az ő világuk volt, de amikor barátnőjére pillantott maga mellett, annak hideg, számító tekintetétől muszáj volt felnevetnie.

- Siessünk! Az altató biztos, hogy legalább egy napra kiütötte, de ki tudja, ki van még itt - szólt Nila, miközben kiszállt a furgonból. Gyorsan besiettek az emeletes épületbe, a férfi kulcsainak hála könnyű volt bejutni. Maga a környék, az épület, mind-mind olyan volt, amire ők csak vágyhattak egész eddigi életükben. Ruhájuk teljesen egyszerű volt ehhez a környékhez, ha járt volna erre valaki, biztos kinézte volna kettejüket. Nem illettek ide, más világ voltak ők ketten ehhez képest. De ilyenkor hajnalban senki nem volt a környéken, így tökéletes volt minden ahhoz, hogy raboljanak.

Gyorsan megkeresték a tizenhármas számú lakást és óvatosan benyitottak. Hazardírozás volt, de legtöbbször bejött, mint most is. Gyorsan becsukták maguk után az ajtót, majd egy táskába kezdtek el mindent elrámolni, ami csak értékesnek tűnt és mozdítható volt. A srácnak olyan kütyüi voltak, amiken csak pislogtak.

- Pakolj mindent! Nem tudom, mivel foglalkozhat, de ezért sok pénzt kaszálhatunk! - kacsintott rá Nila, végül csendben álltak neki elrámolni mindent. Egy órával később, három teljesen megpakolt táskával a vállukon hagyták el a helyiséget. Egy levelet firkantottak a srácnak vigyorogva és kis smile-val ellátva.

Amint bedobtak mindent a furgon hátuljába, Nila beletaposott a gázba, hogy még a reggeli csúcs előtt kiérjenek a városból és haladjanak tovább egy másik város irányába. Már nappal volt, mikor írt a srácnak egy sms-t. A pénztárcában benne volt a telefonszáma, tegnap direkt feltöltötte neki a készüléket, csak hogy örüljön magának. Így is pénz nélkül kell hazajutnia, az pedig szívás lesz a férfira nézve. Kicsit sajnálta is, annyira édes volt és eszméletlenül kívánni való az ágyban; de most így járt. Talán egy másik életben, amikor ő nem kurva és nem egy ilyen helyen találkoznak. Kibámult a reggeli felkelő nap fényébe, miközben elhagyták a város határát és mentek tovább.

Életükben nem gondolták volna, hogy ennek az egy lépésnek olyan következményei lesznek, ami mindenki életét megváltoztatja, vagy legalábbis a sajátjukat biztosan.

Innentől kezdve megindult a hajsza a vadászok és a vadak között; és ki tudja, ki fog kikerülni belőle győztesen!