Azon a nyáron így nem azért jártam át hozzájuk, hogy rám vigyázzanak. Azon a nyáron segíteni mentem. Játszani a kicsi Frankie babával, vagy tejet melegítettem. Mindenben segítettem, amiben az ügyetlen gyerek kezeim engedték. Egyszer, amikor Denise telefonált, mi pedig a fiúkkal észrevettük, hogy Frankie büdös, mint egy "kisborz"- ahogy mindig mondták Anyáék, négyen igazi csapatmunkával átpelenkáztuk. Denise könnybe lábadt szemmel ölelgetett minket és hálálkodott. Az sem érdekelte, hogy kicsit kakis lett Frankie ruhája. Hasznosnak és nem átlagosnak éreztem magam. 

~~~

Egy idő utána dolgok kicsit kezdtek megváltozni. Először Kevin majd Joe is egyre kevesebbet voltak velünk. Nem azért mert meguntak, hanem mert már nem akartak olyan sokat játszani, mint mi. Akkor még nem értettem, de a srácok elkezdtek kamaszodni és már nem értek rá velünk olyan dolgokról csevegni mint, hogy a Tejutat miért hívják Tejútnak, azért mert tejből van vagy mert kimeríthetetlen tejkúthoz vezet. A srácok már lányokkal beszélgettek a suliban és sokszor mentek este találkozni néhány baráttal. Mi pedig Nickkel tovább veszekedtünk a Tejútról. Frankie cumisüvegét fogva, az asztalnál ülve folytattuk az eszmecserét.

- Hogyan lenne tejből? Nem gondolod, hogy akkor elfolyna? - emelte fel a hangját a kis göndör hajú, babaarcú Nick.

- Kimeríthetetlen tejkút? Ekkora butaságot sose hallottam, mindenki tudja, hogy a boci adja a tejet - vágtam vissza, mire Frankie sírni kezdett és Denise kikapta a kezünkből a cumisüveget, majd odaadta Frankie babának. 

Miután elaltatta a legkisebb Jonast, addig nézte velünk a kertben a csillagokat és addig beszélgetett velünk róla, amíg Kevin haza nem ért. Kevin olyan butaságokat beszélt és olyan lassan találta a szavakat, hogy Nickkel a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Denise viszont mérges volt. Kiabált. Összeszidta Kevint. Kevin életében először volt részeg mi pedig borzasztó jót szórakoztunk rajta, ő meg élvezte, hogy nevetett minket. Denise bevitte Kevint.

Nickkel tovább néztük a csillagokat.

- Sajnálom, hogy azt mondtam butaságot mondtál - mondtam neki.

- Nem számít, te is azt mondtál - nevetett - te vagy a legjobb barátom. Neked elmerem mondani a butaságot is. - felelte, majd Anya is megérkezett és hazamentem vele.

Ahogy telt múlt az idő, már nem a Tejútról vitáztunk, a rajzfüzetbe is egyre kevesebbet rajzoltunk és nem is azért jártam át hozzájuk, mert ne lehettem volna egyedül otthon. Frankie nagyobb lett, már nem kellett a segítségem. Amikor Nick dobolt, már nem játszottunk semmit sem, csak dobolt én pedig néztem, miközben a facebookot görgettem. Minket is elért a kamaszkor. Kevin elment egyetemre, Joe pedig mindig az első barátnőjével volt. Végérvényesen is megváltoztak a dolgok.

- U ezt hallottad? Gyorsan le is írom - fogta meg a kottás füzetét, ami felváltotta a rajzfüzetünket - Ez lesz a legjobb dal, amit valaha írtam.

- Az előzőről is ezt mondtad - néztem fel a facebookról, mire megforgatta a szemét és tovább dobolt.

- Na. És írt már az a fiú? - kérdezte kicsit furcsa éllel a hangjában.

- Ő nem csak egy fiú. A neve Hunter. - vetettem oda neki, mire megint megforgatta a szemét.

- Szerintem, ha tetszenél neki, már írt volna. Vagy elhívott volna a bulijába. De nem tette - dobta fel a dobütőit, felállt és mellém sétált, leült elég szorosan mellém, ahhoz, hogy lássa a telefonom képernyőjét, ahol már vagy ezredjére lapoztam végig Hunter képeit.

- Csak azért mondod ezt, mert félsz, hogyha összejövök vele, akkor már nem lógok veled annyit. - feleltem halkan. Kicsit bántott, hogy Nick nem támogatott az első szerelmem ügyében.

- Mert ez így van -felelte, mire ingerülten néztem rá - Nézd meg Joe-t. Korán reggel elmegy és csak késő éjjel jön haza. Szinte nem is látom. Őszintén, te mikor találkoztál vele legutóbb?

- Reggel. -hadartam

- A suli büfében? - nézett rám hitetlenül, mire bólintottam és megértettem Nicket.

- Én soha nem foglak elhanyagolni egy fiú miatt - suttogtam, mire elkapta a tekintetét és a kezében levő dobütőket kezdte tanulmányozni. - Esküszöm - tettem a fejemet a vállára, mire ő a fejemre billentette az övét.

Nem viselte jól, hogy alig látja a bátyáit. Addig el volt, amíg csak Kev volt tőle több száz kilométerre, de mióta Joe is összejött azzal a lánnyal, Nick nem mondta, de éreztem, hogy magányos.

- A Tejút fényére esküszöl? - kérdezte, mire a kisujjamat nyújtottam neki és elmosolyodtam.

- A Tejút fényére esküszöm! - Nick a kisujját az enyémre csavarta. Kiskorunk óta mindenféle apróságot így ígértünk meg a másiknak. Bár. Az apró ígéretek, velünk együtt nagyobbak és komolyabbak lettek.

- Akkor lehet hívatlanul is el kéne mennünk arra a bulira. - felelte, mire felpattantam.

- Kérlek - néztem rá csillogó szemekkel.

Mivel akkoriban a szüleim üzleti utakra mentek, éjszakákat is a Jonas házban töltöttem. Nicknek elég nagy ágya volt ahhoz, hogy ne keljen felfújható vendég ággyal kínlódni. A buli utánra is így terveztük. Hazamentem lefürödtem, fel kaptam egy bulis, de nem kihívó ruhát és visszamentem. Denise a fürdőszobában segített megcsinálni a sminkemet és a hajamat, mivel egyáltalán nem voltam az ilyesmibe gyakorlott.

- Nick gyere! - kiáltott, mire Nick lomhán a fürdőszobába sétált és a hátát az ajtófélfának döntve lecsúszott és leült a küszöbre.

- Nem mondom, hogy gyertek haza éjfélre, ha minden órában küldesz egy sms-t, hogy minden rendben. Nagyon vigyázol Hazelre, Hazel te pedig Nickre. Nem akarom, hogy teljesen részegen gyertek haza, de nem vagyok naiv tudom, hogy fogtok inni. Mindig tartsátok egymást szemmel és soha,de soha ne igyatok olyan pohárból, amit nem tudtok, hogy kié vagy mi van benne. Értem? - nézett hol rám, hol Nickre, mire bólintottunk. Denise még befújta a hajamat hajlakkal. Joe jelent meg a fürdőszoba ajtóban, lekezelt Nickkel, majd rám nézett.

- Az ördögbe. Ki ez a dögös lány? Hazel? -nevetett, Joe szinte ragyogott, mióta azzal a lánnyal járt. - Fhu apukám, jól vigyázz rá, mert a végén még lenyúlják és tényleg nem lesz több nő, aki szóba állna veled - nézett Nickre, aki sípcsonton vágtak Joet.

Amikor, lesétáltunk felvenni a cipőt, Joe oda jött hozzánk.

- Ha verekedni kell! Hívjatok! Ha fuvar kell...inkább apát hívjátok - gondolkozott el, mire Nickkel felnevettünk - És ne feledjétek! Fő a védekezés - mondta és egy- egy csomag óvszert nyomott a kezünkbe.

- Joe! - förmedt rá Denise - Ez az én feladatom! - nevette el magát, miközben a fejét csóváló Paulnak dőlt.

Nick kifejezéstelen arccal, mereven bámulta Joet.

- Jézusom - csattantam fel és visszaadtam Joenak a kis csomagot, de Joe nem engedte és újra a kezembe nyomta.

-Komolyan! - mondta, de mosoly bujkált a száján. Mikor harmadjára is visszaadta a csomagot, inkább Nick kezébe nyomtam és felnyitottam a bejárati ajtót.

- Kösz ez eddig sem volt elég kínos. Majd ügyelek, hogy mindkettőt felhúzzam - veregette hátba a bátyját és utánam indult rák vörös arccal. A teraszon nevettem és hallottam, hogy bent is mindenki jóízűen kuncog. Nick megragadta a karomat és elkezdett húzni az utcára.

- Ne legyél már morci - szóltam neki, mire csak megrázta a fejét.

- Alig várom, hogy én meg Frankiet alázzam így meg. Kevin Joet, Joe engem, ez lesz a Jonas hagyomány - mosolyodott el végül ő is. 

Csendben sétáltunk tovább. Egy idő után éreztem, ahogy Nick újra és újra nagy levegőt vesz és mondana valamit, de nem teszi. Kezdett nagyon frusztrálni. 

- Bögd már ki! - ragadtam meg a karját és megálltunk. 

Nick szelíden egy bokor mellé húzott, hogy egy a járdán bicikliző idős hölgy elférjen. Nick kapkodta a tekintetét. Az utca, az ég, a cipője míg rám nem nézett. Bátorítóan megszorítottam a karját, de belül pánikoltam. Éreztem, hogy valami gáz van.

- Szóval az van, hogy elküldtem a dalokat egy kiadónak! - nézett rám izgatottan, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. 

- De hát ez szuper, válaszoltak? - kérdeztem, mire bólintott. 

- Érdekesnek találják a három testvér dolgot így kaptunk egy film szerepet és utána egy saját sorozatot. Persze, ehhez előtte...- nem bírta befejezni, sikítva a nyakába ugrottam. Nick némán ölelt, mire a vészcsengőm megint bekapcsolt. 

- Mi van? - néztem rá hitetlenül.

- Jövőhéten el kell utaznunk Los Angelesbe különféle meghallgatásokra, ha tényleg megkapjuk, akkor a nyáron mindkettő elkezd forogni és...hát szóval -  megdörzsölte a tarkóját és a cipőjét kezdte tanulmányozni, az én fejemben meg összeállt a kép. 

..

- Akkor nem lesztek itthon a nyáron - suttogtam, mire bólintott. A tekintetem kicsit elfátyolosodott, de nem engedtem, hogy Nick lássa. - Nick nem számít, ez életed lehetősége. A dalaidat megismerhetik az emberek, végre nem csak én és a szüleid mondogatjuk majd, hogy mennyire tehetséges vagy. Meg amúgy is, Los Angeles? Most viccelsz? Tuti meglátogatlak majd és akkor elviszel egy csomó jó helyre- lelkesültem és egy percre még magamat is sikerült meggyőznöm. Belül ordítottam. Rettegtem, hogy hosszú évek után újra egyedül leszek.  

- Igen csak...- kezdte, de megragadtam a vállát. 

- Nincs de! El kell mennetek! - néztem a szemébe, mire bólintott és megöleltük egymást. Nem emlékszem, hogy az előtt lett volna-e olyan hosszú ölelésünk. 

Egy autó dudált ránk.

- Héj Rómeó! Júlia! Bennettékhez mentek? - kérdezte Oliver, a srác, aki elsőben barack levet kapott a nyakába Kevintől, amiért szekált. 

Utoljára bátorítóan rámosolyogtam Nickre és beültünk Oliver és a barátnője Jessica mögé. Míg ők már különféle rock zene hallgatásával hangolódtak a bulira, addig mi Nickkel szótlanul bámultunk ki az ablakon és igyekeztünk nem arra gondolni, hogy mennyire meg fog változni minden. 

A bulin próbáltam leplezni az aggodalmaimat és sorra döntöttem magamba a felesket. Nem az volt az első eset, hogy ittam de az volt az első, hogy olyan sokat. Éppen Jessicával, az egyetlen lánnyal, akivel elviseljük egymást karaokéztunk, amikor az este folyamán először láttam meg Huntert. Leült egy fotelbe és úgy integetett mosolyogva. Hölgyeim és Uraim ő a fiú csíkos pólóban biszoról, aki miatt túl éltem a Jonas család hiányát. De ezt majd később. 

Szóval azon az estén még nem sokat beszéltem vele, csak táncoltunk pár számra, de aztán megláttam, hogy Nick az ajtót támasztja és figyel. Láttam az arcán, hogy ráfér még pár feles és akkor majd ő sem gondol arra, hogy nem látjuk egymást nyáron. 

- Hagyd ezt abba - kapaszkodtam belé a tánctól kifulladva, mire halványan elmosolyodott azzal a Nick féle mosolyával. 

- Micsodát? - próbálta túl kiabálni a zenét. 

- Hogy így nézel rám! - nevettem el magam és közelebb léptem, hogy hallja. 

- Hogy nézek rád? - hajolt a fülemhez és keze a csuklómra tévedt. Egy pillanatra érthetetlen módon belém akadt a szó. 

- Mint, akit mindjárt elvesztesz. - szóltam, de nem voltam benne biztos, hogy hallja. 

Mire észbe kaptam rájöttem, hogy a száját figyelem.  A szája, ami a Nickes mosolyra húzódott. Mikor felnéztem a szemébe olyan dolgot láttam benne, amit eddig még nem. Új volt. Már láttam minden tekintetét. Az aggódót, amikor elestem a biciklivel az utca elején. A szomorút, amikor eltörött a gitárja, mert Frankie véletlen ráugrott. Az idegeset, amikor nem bírta eldobolni a kedvenc dalát. A boldogat, a gondtalant, az unatkozósat, a tréfálódósat, de most valahogy máshogy nézett. Nem tudtam hová tenni. 

- Iszunk? - mutattam a konyha felé, mire bólintott és a csuklómról lentebb csúszott a keze. Ez nem volt új. Volt már párszor, hogy kézen fogott. Amikor bújócskánál egy helyre bújtunk és húzott maga után, hogy ne maradjak le. Amikor, a suliban siettünk órára, de félt, hogy a rohanó diákok között lemaradok. Vagy egyszer amikor véletlen túl sokáig nézett egy utcán élőt, az pedig ránk förmedt, hogy " hülye kölykök". Megijedtünk ezért kézen fogva szaladtunk hazáig, ahol aztán a fűre feküdve nevetve fújtuk ki magunkat. De ezt a kéz fogást, most éreztem. Pedig tudtam, hogy azért fogja, hogy ne vesszek el a tömegben, de bőre mintha most égetett volna. 

Kicsit zavarodottan álltam meg a konyhapultnál. Zavaromban összekulcsoltam magam előtt a karomat. A konyha halvány fénye is bántotta a szememet. Nick szerzett két poharat és Anyja intelmeit szem előtt tartva ő maga keverte a vodkanarancsunkat. Az egyiket nekem nyújtotta és mire koccinthattunk volna lehúztam. Nick felnevetett és ő is lehúzta. 

- Jó, akkor a kövit versenyre. - nézett azzal a kihívó tekintetével, amit az első nyarunk óta ismerek. Újra töltötte majd háromra lehúztuk. Persze ő nyert. 

Imádtam, hogy még egy ivós tini bulin is képesek vagyunk bohóckodni és nem olyan gázok lenni, mint a többiek. 

- Oké! Visszavágó! - néztem rá újra az asztalra tettem a poharakat.

- Mit is mondott Anya? Ne legyünk túl részegek? - tetette, hogy visszaemlékszik miközben az állát dörzsölgette - Na, mindegy, ha nem emlékszünk, akkor meg se történt - rántotta meg a vállát és újra verseny pozícióba állt a pohárral.

- Várj! - fogtam meg a kezét, hogy ne igyon - Legyen tétje! 

- Oké! Mondjuk, aki veszít az fizet a másiknak egy karaoke körrel! - mondta, mire ráztam a fejem.

- Ne már. Abban is legyőznél, hiszen te mész mindjárt rocksztárnak nem én. - kérleltem, mire bólintott.

-Jó, akkor egy tánccal. Abban jobb vagy, mint én - mondta kacsintva, mire bólintottam. 

Lehúztuk és megint ő nyert. Dühömben összekócoltam azt a göndör haját.Félretette a poharakat és olyan közel állt hozzám, hogy megnézhettem mennyire csillog a vodka a szemében. Az este további részében szinte csak Nickkel táncoltam. Azaz figyeltem, ahogy Nick szétbohóckodja a kialakított táncteret. Aztán én is csatlakoztam, hisz nem volt más választásom, megragadta a kezem és valósággal behúzott a tömegbe. Az emberek egy idő után megunták Nick mozdulatait és nem is figyeltek ránk. Kicsit izzadt, csapzodt arccal nézett rám. 

- Meglátogatsz majd LA-ben? - kérdezte, de nem értettem. Közelebb húzott. A mellkasának kellett támaszkodnom, hogy ne botoljak el a vodka hatása miatt.  -Eljössz hozzám LA-be? - ismételte, mire fájdalmas arccal néztem rá és bólintottam. - Akkor jó, így kevésbé parázok. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra majd átölelt. A mellkasába fúrtam az arcom és szorosan a hátába kapaszkodtam. Összesimult testtel táncoltunk tovább. Nem volt kínos, nem feszengtem, csak olyan természetes volt. Talán az volt az utolsó pillanat, hogy az emberek ügyet sem vetettek ránk.