Seungmin hiába volt a szavak embere, a megbeszéléseket, amiket a királlyal együtt kellett töltenie, teljes szívéből utálta. Az uralkodó makacs, erőszakos személyiség volt, így tanácsosai sem sokban maradt le tőle, egyedül fiaiban volt annyi ész, hogy ne mindent háborúval akarjanak megoldani, de hármójuk közül is egyelőre csak a legidősebb vehetett részt ezen eseményeken. Nem igazán figyelt arra miről is diskuráltak, tekintete többször is az ajtó mellett szobrozó, katonai egyenruhába bújt Changbinra tévedt és róla elmélkedett. Gondolatai valójában csak fél hangosak voltak, mégis képesek voltak már ezzel is elterelni őt a mogorva politikusoktól.

Még maga sem volt biztos abban, hogy miért engedte meg magának az elkalandozást. Normális helyzetben ő lett volna az utolsó, aki ilyesmit tett volna, viszont akkor, ott a hatalmas teremben ülve nem volt képes rendre utasítani magát. Azon elmélkedett, amit alig pár napja történt kettejük között. A fiatalabb durván beszélt a katonával, haragos volt, lenéző hangnembe csomagolta szavait, Changbin mégis végig lágyan beszélt hozzá, csitította a benne dúló vihart, ő pedig ezt engedte. Seungmin nagyon nehezen engedett bárkit is közel magához, annyira végképp nem, hogy ilyesmire legyen képes, az alacsony mégis, észrevétlenül férkőzött be erre a szűkös kis helyre. Viszonylag régóta volt meg közöttük ez a kapcsolat, kimondva ugyan nem volt, hogy kapcsolatban lennének, hiszen mindenki tudta mivel járna ez, de egyáltalán nem voltak közömbösek egymás számára; bár Seungmint még így is meglepte felfedezése. Bizalmába akarta fogadni a férfiút, személyiségén azonban nem változtathatott ilyen hamar, öntudatlanul is megkongatta a vészharangokat magában.

- Te mégis mit képzelsz? Ilyen eszeveszett ötletet még életemben nem hallottam! – a szavak kavalkádja közül a király erőteljes hangja rántotta ki. Tenyere nagyot csattant a tölgyfaasztal lapján, még a fal is visszadobta magáról ennek hallattán. Éjfekete szemeiben tűz lángolt, hangjának élességével képes lett volna ketté szelni egy ház falát is. Seungmin értetlenül kapta fel a pillantását, hátát azonnal merev egyenesbe húzta és hallgatózott, remélve, hogy a további szóváltásból kiderül, mi is bőszítette fel ennyire az idősödő parancsolójukat.

- Politikailag a legjobb döntés Yanli elvétele lenne! – vágott vissza hevesen Minho, ezzel pedig el is üldözte a követ értetlenségét. Szíve hevesen kezdett el dobogni, tenyerét nyirkossá tette izzadsága, viszont nem törődve ezzel, állt fel a székéről, hogy ezzel is magára vonhassa minden jelenlévő figyelmét.

- Őfelsége, ha megengedi, hogy közbe szóljak – hajolt meg finoman, kifejezve tiszteletét a rangban nála feljebb állok iránt – Úgy vélem a hercegnek igaza van. Yanli kisasszony a nyugati parton fekvő országok közül is az egyik legbefolyásosabb királyának lánya. Igen modern világ van náluk jelen, amit volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, viszont a mi viszonyunk velük igen kedvezőtlen, csak félve nyitják meg felénk határaikat, vagy egy-egy tárgyalást is a végsőkig húznak, remélve, hogy lemondunk a reményről.

- És mindez kinek a hibája? Kinek a feladata volna a külpolitika rendben tartása? – dörrent rá a király, mire Seungmin arcát szégyenkező pír öntötte el. Nála jobban senki nem tudta mennyire nehéz szót érteni az uralkodó családokkal és hiába igyekezett teljes erejéből, a Lan családot volt a legnehezebb jobb belátásra bírnia saját országával kapcsolatban. A két ország ugyan közel helyezkedett el egymáshoz, ég és föld voltak egymásnak. Míg a Lee család által uralt határok között hűek voltak a hagyományokhoz, nem voltak hajlandóak haladni a világgal és alig értek el fejlődést bármilyen irányzatban, addig a Lan család keze alatt fellendült az országuk; alig pár éven belül az egyik legbefolyásosabbá nőtte ki magát.

- Apám, erről nem ő tehet! Mindent megtesz annak érdekében, hogy megépítse a hidat, viszont Lan király nem fog beleegyezni, ha ön nem képes engedni a makacsságából – védte meg azonnal Minho a felszólalót. Mindenkit meglepett a herceg heves reakciója, bár ellent mondani már nem volt merszük. Senki nem mert felszólalni a király ellen, még hőn szeretett családja is tartotta tőle a távolságot, viszont Minho nem ilyen volt; akkor nem, ha az ország és a nép javáról volt szó.

- Valóban, az én tevékenykedésem nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy meggyőzzem őket, ezért pedig a sajnálatáért esedezem – kezdett bele ismét Seungmin még mielőtt a herceget leteremthette volna édesapja – Viszont, ha Lan Yanli kisasszony beleegyezik abba, hogy jegyben járjon a herceggel, rengeteg lehetőséget nyithatna meg a számunkra, mind politikailag, mind kereskedelmileg. Csakis jó származhatna belőle.

- A fiam nem fog elvenni egy olyan lányt, akinek az apja tönkre tette az országát és beszennyezte őseinek örökségét.

- Apám, emlékeztetnélek arra, hogy a Lan család az egyik leggazdagabb, ha nem a leggazdagabb nemzetének a feje. A kereskedelme kitűnő, minőségük kifogástalan, politikailag stabil, nem beszélve arról, hogy három generáció óta nem törtek ki határon belüli lázongások. Fejlődő szelleműek, ezzel pedig rengeteget értek el – jegyezte meg nyugodt hangnemben Minho, bár ökölbe szorult keze inkább feszültségről árulkodott. Látszólagosan tudta tartani magát, viszont annyi önkontrollal még nem rendelkezett, hogy testét is képes legyen akarata alá vonni ehhez hasonló helyzetekben.

- Azt akarod mondani, hogy én talán nem vagyok királynak méltó? Az én kezem alatt csak hanyatlik az országunk? – Seungmin vállai ennek hallatára előre estek. Reményének erős szikrája kihunyni látszott, már alig-alig pislákolt ezen kérdéseket hallva. Csendben kellett maradnia, ha nem akarta még jobban felbőszíteni a férfit. Minhonak is hasonlóképpen kellett volna tenni, viszont makacssága felért szülőjéhez és nem engedett. Beleállt a vitába még akkor is, amikor a követ már vesztes félnek a beletörődésével visszahanyatlott a székére. 

A hetedik kérdés -whenmoonrises -hoz szól - meghúzodik a háttérben

ő is közbe szól

Fáj a szívem, amiért ennyit kellett várni erre a részre és szörnyen sajnálom, de szerdán megírom az utolsó érettségimet is, szóval utána reményeim szerint vissza tudok jönni rendesen. Remélem mindenki jól van, a legcsodálatosabb napjaitokat élitek és nagyon vigyáztok magatokra!♥