Shiota Nagisa utálja a haját.

Amikor még harmadéves általános iskolás volt, két kis copfba kötve szokta hordani. A frizura növelte az önbizalmát, de csak alig. Megfogadta magának, hogy amint lediplomázott levágatja a haját, de valami közbejött, és ez soha nem történt meg.

Az a 'valami' Karma volt.

"Mégis miért akarna Karma járni velem?" - gondolta magában Nagisa újra és újra, amikor ez megtörtént.

Már azelőtt is észrevette, hogy a vörös másképp viselkedett vele mint az osztálytársaival, de nem gondolt róla sokat. Amikor Karma szerelmet vallott Nagisa majdnem elájult a sokktól.

"Mégis miért akarna Karma járni velem?"

Többször is megvizsgálta magát tetőtől-talpig, de sosem sikerült olyasmit találnia ami megmagyarázná Karma miért szerette őt.

Hülyeség volt, rendkívüli hülyeség, de Nagisa amellett döntött, hogy Karma a haja miatt szerette őt.

Valahányszor lent volt a szokásos felkötött stílusából, a vörös általában át szokta futtatni az ujjait Nagisa haján, amitől ő pirosabb lett mint egy eper. Amikor néha-néha Karmánál töltötte az éjszakát, Karma mindig meg akarta fésülni Nagisa haját a reggeleken. És Karma szerette pihentetni az arcát Nagisa feje tetején, beleásva magát a kék fürtökbe.

Ezért találta ki Nagisa, hogy Karmának a haja volt a kedvence...és ez fájt neki...mert Nagisa fülig szerelmes volt a fiúba.

Az egyetlen ok amiért beleegyezett, hogy járjanak Karmával, az az volt, hogy úgy érezte tartozott neki. Csak pár napba telt, hogy Nagisa rájöjjön, hogy az érzés kölcsönös volt...

...és növekvő. Nagyon.

Nagisa szerelmes volt Karmába,...de vajon jobban szerette Karmát mint saját magát?

A hajvágás volt az egyik legfontosabb dolog számára, de Nagisa ezt mind eldobta, mert nem akarta, hogy Karma kiszeressen belőle. Nagisa legnagyobb félelme az volt, hogy Karma egy nap megunja őt. Annyira hatalmas volt a félelem, hogy Nagisa hajlandó volt megtartani hosszú haját...ha kell örökre.

"Nem úgy volt, hogy levágatod a hajad diploma után?"- kérdezte az édesanyja vacsora közben. "Nem mintha zavarna a hosszú hajad. Gyönyörű!..De ez már a második éved gimnáziumban... miért gondoltad meg magad?"

Nagisa idegesen dörzsölgetni kezdte egy tincsét az ujjai között. "Nem tudom."

"Nos."- mondta az édesanyja, felkelve a helyéről. "A fiam vagy és ez a te döntésed, de hadd mondjam el..."

Az édesanyja kibontotta az ikercopfokat és átfuttatta ujjait a fiú puha haján. "Jobban szeretlek hosszú hajjal."

Ez rendben is volt Nagisának. Nem az ő szeretetének a hajával együtt való elvesztésétől félt.

Hallotta ahogy édesanyja sóhajt egyet miközben a hajával játszott. "Szörnyű töredezéseid vannak drágám. Trimmelned kellene."- nevetett. "De csak trimmelni, nem akarjuk, hogy túlságosan úgy nézz ki mint egy fiú.

Nagisa összeszorította a fogait.

'Ez lenne számára egy vicc?!'

Tudta, hogy Nagisát milyen kényesen érintette ez a téma. Hogy tehet ilyen kegyetlen megjegyzést? Nagisa üresen tekintett a tányérjára.

'Próbál megijeszteni.'- gondolta miközben próbált megnyugodni. 'Próbál elbátorítani attól, hogy levágassam a hajam.'

Nem mintha számított volna...Nagisa nem tervezte levágatni.

"Majd holnap trimmeltetem."- mondta. "Iskolából hazafelé jövet."

Nagisa édesanyja jóváhagyóan bólintott. "A trimmelések jók. A testvérem egyszer elhanyagolta ezt és majdnem elvesztett egy lábot (kb.30cm) a gyönyörű fürtjeiből a göndör töredezések miatt."

Nagisa kizárta édesanyját gondolataiból, helyette azok Karmára terelődtek. Azt kívánta bárcsak meg tudná beszélni Karmával mit érez, de nem akarta, hogy a vörös is azt mondja mint az édesanyja.

"Jobban szeretlek hosszú hajjal."

Mert ha Karma ezt gondolná, Nagisa világa összetörne.

***

Amikor Nagisa másnap a szalon székében ült, csak 1 inchet (~2,5cm) tervezett levágatni, - ahogy édesanyja javasolta - hogy megszabaduljon a töredezésektől.

Leengedte a haját a copfokból és megnézte magát a tükörben, miközben a fodrászra várakozott. Nagyjából ugyanolyan hosszúra hagyta, mint amilyen általánosban volt, nem akarva, hogy túl hosszúra nőjön.

"Shiota, drágám!"- köszöntötte a fodrász aki a semmiből jelent meg Nagisa mellett, megijesztve őt. "Wow, mindig sokkol a hajad akárhányszor látom is; annyira lenyűgöző és szép! T'od, hogy sok lány gyilkolna a haj-génjeidért?"

"Mhm..."

Nagisa értette, hogy csak kedves akart lenni, de a szavai olyanok voltak mintha kések fúrodtak volna a testébe.

"Csak trimmelni, ugye?"

"Igen, kérlek."

"Ah, jó! Utálnám ha ilyen szép hajat elveszítenék. Esküszöm, gyakorlatilag egy lány vagy!"

Nagisa ledermedt. A tükörképét nézte. Még ő is bevallja, hogy inkább nézett ki lányosan mint fiúsan, de ezt más szájából hallani fájt.

'K-Karma ezért kedvelne?'- gondolta. 'Mert úgy nézek ki mint egy lány?'

"Valójában,"- mire Nagisa megállíthatta volna magát már beszélt is. "Le tudná vágni rövidre?"

"Mi?"- kérdezte a fodrász egy csillogó ollóval a kezében. Sóhajtott. "Igazán kár..."

Nagisa egész idő alatt csendben volt, elszántan figyelve ahogy a fürtöket lenyisszantották, majd egy rendezetlen halomba gyűltek össze a szalon csempéin.

Kétségbeesetten kívánta elmondani a fodrásznak, hogy álljon meg, de csöndben maradt. Elöntötte a szorongás ahogy Karmára gondolt.

-

"Nagisa...annyira puha a hajad."- sóhajtotta Karma miközben Nagisa hajával babrált. "Az egyetlen ok amiért nem vagyok féltékeny az az, hogy a fiúm vagy és, hogy végig tudom futtatni az ujjaimat a selymes istennőn amikor csak akarom."

Nagisa fújtatott. "És mit csinálnál, ha levágatnám?"

"Gyászolnék."- mondta Karma nevetés kíséretében. "Nem tudom, talán szakítanék veled, haha."

Nagisa nem volt biztos benne, hogy csak viccelt-e vagy sem. Karma nem volt tisztában vele milyen érzékeny volt Nagisa a hajával kapcsolatban, ezért nem hezitált ilyen viccet mondani, a szavaitól viszont Nagisa gyomra összerándult.

-

Kérlek, add, hogy csak vicceljen.

Kérlek, add, hogy csak vicceljen.

Kérlek, add, hogy csak vicceljen.

"Kérlek, add, hogy csak vicceljen."- mondta ki hangosan.

"Mondtál valamit, Shiota?- kérdezte a fodrász.

"...Nem."

"Hmm...Oké, nos készen vagy."

Nagisa figyelme visszaterelődött a tükörre és felzihált amikor meglátta magát. Úgy nézett ki...mint egy fiú.

"Jól nézel ki kölyök- hé te sírsz?!"

Nagisa megpróbálta letörölni a forró könnyeket. Egyszerre voltak a boldogság és szomorúság könnyei. Boldogság, mert végre elérte amit már oly régóta akart. Szomorúság, mert ha Karmának nem tetszik... többé nincs visszaút.

***

"Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tetted a gyönyörű hajaddal."- mormolta Nagisa édesanyja miközben átadta neki az ebédjét. "Örökké fog tartani mire újra megnő."

"Sajnálom."- válaszolta, tudva, hogy a visszabeszélés csak problémát okozna.

"Nos, legyen szép napod az iskolában."- mondta, kitessékelve Nagisát a házból. "Ne gyere haza 5-ig, látogatóim lesznek. Menj és légy a barátaiddal vagy valami ilyesmi."

Nagisa bólintott. Valószínűleg inkább a suli körül fog járkálni mint egy barát házához menni...nem akart senkit se zavarni.

Elindult a járdán a gimnáziuma felé, keze az új frizurája felé vándorolt. Gyengéden megpaskolta a haját néha-néha, csak, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem nőtt vissza valami mágia folytán.

A telefonja elkezdett vibrálni a zsebében. Nagisa megállt séta közben és előhorgászta, úgy tartva az eszközt mintha egy bomba lenne...

Karma.

Válaszolt. "Hello?"

"Nagisa!"- jelentette ki Karma a telefonon keresztül. "Gyere át suli után! Nem láttalak hétfő óta. És van egy menő új játékom amivel játszhatunk."

Nagisa homlokát elborította a hideg verejték.

"Nem tudok..."

"Miért?"

Nagisa birizgálni kezdte a haját. "Csak nem tudok."

Karma felsóhajtott. "Esküszöm, mintha kerülnél vagy valami...Mit szólsz a holnaphoz?"

"Nem tudom."

"Ugh!"

Karma bosszússága egyértelmű volt. Nagisa bűntudata nőtt. Karmának igaza volt amikor azt tippelte, hogy kerülik és Nagisa tudta, hogy ez nem volt jó...Karma végül látni fogja a haját. Nem lenne jó ha elrejtőzne a vörös elől amíg vissza nem nő.

"Sajnálom..."- suttogta Nagisa.

"Nem...nem a te hibád. Viszlát."- mondta Karma aztán hirtelen letette.

Nagisa ajkai remegtek. Mélyen megbánta, hogy levágatta a haját, hiába volt annyira boldog a változás miatt, bármit megtenne, hogy visszaszerezze.

Mert Nagisa igenis jobban szerette Karmát mint saját magát.

'Mi van, ha...'- gondolta Nagisa. 'Talán nem fogja utálni a hajam? Talán csak magamat kínzom azzal, hogy próbálom elkerülni? Hogy ő lásson...Előbb vagy utóbb amúgy is meg fog történni.'

Végigfutott a hátán a hideg ahogy tárcsázta Karma számát. Vett egy remegő lélegzetet majd a füléhez emelte a telefont.

"Mi van?"- Karma éles szavai köszöntötték őt.

"Karma,"- Nagisa hezitált. "Azt hiszem mégis áttudok ma menni."

"Tényleg?"- Karma megörült, úgy hangzott mint egy izgatott kiskutya. "Nagyszerű, majd találkozunk."

"Majd találkozunk."- mondta Nagisa, a bizonytalanság elködösítette az elméjét.

"Kérlek, add, hogy csak vicceljen."

***

Nagisa térdei elgyengültek ahogy Karma házához vánszorgott iskola után. Karma sokkal közelebb lakott Nagisa gimnáziumához mint ő, szóval valahányszor találkozni akartak mindig Karma ért oda előszőr.

Nagisa összeszorította izzadt kezét mielőtt ismét a fejére tette azt, hogy érezze a haját.

Ez a tett már majdhogynem szokássá vált nála, anélkül is csinálta, hogy észrevette volna.

Nagisa hangosan dörömbölt Karma nagy házának az ajtaján. Karma szüleinek volt elég pénze, hogy megjavíttassa az ajtócsengőt, de mivel éppen elutaztak és Karmát nem érdekelte a javíttatás, az ajtócsengő törött maradt.

Nagisának üzenete jött a telefonjára.

'Fejezd be a dörömbölést, ajtó nyitva. Az emeleten vagyok. :P'- írta.

Nagisa vett egy mély, remegő lélegzetet mielőtt kinyitotta az ajtót és belépett a házba.

"Nincs menekvés..."- mondta magának. "Minden rendben."

Ahogy felmászott a lépcsőn elképzelte a sok gonosz dolgot amit Karma mondhat neki.

'Mit csináltál a hajaddal?!"

'Őszintén, még rosszabbul nézel ki mint azelőtt.'

'Jobban szeretlek hosszú hajjal.'

Nagisa eleve egyenetlen lélegzete a torkán akadt a gondolattól. Megrázta a fejét, hogy ezzel kitisztítsa az elméjét mielőtt belökte Karma szobájának enyhén nyitott ajtaját. A vörös az ágyán feküdt, játszva egy gameboyon.

"Hey~"- köszöntötte a kék hajú fiút anélkül, hogy ránézett volna, minden figyelme a játékon volt.

"Karma..."

A Nagisa hangjából kihallatszó nyugtalanság elég lehetett Karmának ahhoz, hogy elfordítsa figyelmét a játékáról. Felnézett Nagisára és kikerekedtek a szemei ahogy végignézett rajta. Nagisa visszatartotta a levegőt, a bizonytalanság elborította őt.

"Eh?!"- kiáltotta Karma, felülve az ágyán. "Ki ez a jóképű tépett hajú fiú?"

Nagisa térdei megimbolyogtak. A keze ösztönösen felnyúlt, hogy megérintse a haját. "Úgy érted, tetszik?"

"Miért ne tetszene?"- kérdezte Karma, oldalra döntve a fejét és vidáman nézve a fiúra egy játékos mosollyal az arcán. "Nagyon...bájosan festesz."

Nagisa érezte ahogy a teste felrobban a megkönnyebbüléstől. Az alsó ajka remegett és a tekintete elhomályosodott a gyülekező könnyektől. Úgy érezte magát mint egy kisgyerek aki visszakapta a hettekkel ezelőtt elveszett kiskutyáját, megingathatatlan boldogság. A fiú váratlanul térdre rogyott Karma szobályának padlóján és elsírta magát.

"N-Nagisa?!"- dadogta Karma, csintalan vigyorát egy aggódásra nyitott száj váltotta fel.
"Mi a baj?"

A vörös most már a térdein volt a síró fiú mellett, gyengéden megpaskolva a vállát.

"Én csak...annyira boldog vagyok,...hogy még mindig...velem akarsz...lenni, azt hiszem..."- engedte ki szakadozott párokban, megpróbálva kontrollálni a könnyeit.

"Ezt most komolyan mondod?"- zavarodott meg Karma. "Miért ne akarnék? A frizurád miatt? Kinek képzelsz te engem Shiota?"

Karma felhúzta Nagisát a padlóról és elhelyezte őt az ágyon. Ő maga kényelembe helyezte magát az asztalánál lévő széken. Karma figyelte ahogy Nagisa sietősen letörölte a kövér könnycseppeket az arcáról.

"Beszélnünk kéne valamiről?"- kérdezte Karma, megemelve a szemöldökét a fiúra.

Nagisa a földre nézett. "Csak..."

Mindent részletesen elmondott a vörösnek, nem tartva vissza semmit. Karma csendben hallgatta, csendességétől Nagisa ismételten ideges lett.

Amikor Nagisa befejezte, Karma intett neki az ujjával, hogy menjen közelebb hozzá. Nagisa csendben megközelítette és felzihált meglepődésében amikor a vörös homlokon pöckölte.

"Ostoba."- mondta Karma. "Magad miatt kedvellek, nem a hajad miatt."

Nagisa gyorsan pislogott. "De akkor ott..."

"Az csak egy vicc volt,"-magyarázta Karma. "..és bocsánat amiatt, akkor még nem tudtam az anyukádról és, hogy mit tett, de biztosíthatlak róla, hogy csak egy vicc volt."

Nagisa megkönnyebbülten mosolygott.

"Most pedig, gyere ide."- parancsolta Karma, mégegyszer magához intve a kék hajú fiút.

Nagisa tanakodott, hogy mégegy pöcköt fog-e kapni a homlokára miközben lassan engedelmeskedett. Meglepődött amikor Karma, ehelyett, körbefonta karjait a fiú körül, az ölébe- és egy ölelésbe húzva őt.

"De most komolyan..."- suttogta Karma Nagisa hajába. "Szeretlek...semmi sem változtathatja ezt meg. A hajad nem, az biztos...úgy értem, lehetnél akár kopasz is én még akkor is gyönyörködnék benned."

Nagisa kuncogott a vörös megjegyzésén, arca pírrel szineződött. "Én is szeretlek."

Karma visszahúzódott az ölelésből. "Igen? Az jó..."

Nagisa oldalra döntötte a fejét és játékosan arcon bökte. "Úgy érted, nem tudtad?"

Karma sóhajtott, egy vigyor jelent meg az arcán. "Gyerünk szépfiú, játsszunk azzal az új játékkal amiről a telefonon beszéltem neked."

Leültek egymás mellé a padlóra és játszottak. A levegő elképesztően könnyű és vidám volt, tele kettejük nevetésével.

"Nagisa~"- mondta Karma miután egy ideje már tartott a játék. "Kihívlak egy párbajra. Vesztes engedelmeskedik a nyertes összes parancsának."

"Benne vagyok!"- jelentette ki Nagisa, mosolyogva a vörösre.

A képernyő felvillant és a kettő gyorsan elkezdte ütni a gombokat, avatárjaik ütöttek és védekeztek. Míg Nagisa avatárja elvesztette az összes életpontját, Karmáé addig csak 50%-ra csökkent le.

"Nyertem, Shiota!"- jelentette ki.

Nagisa karba tette a kezeit és kiöltötte a nyelvét a magasabb fiúra.

"Ne légy rossz vesztes!"- mondta Karma lerakva a kontrollerjét a földre és Nagisa arcára téve a kezét.

Nagisa elejtette a saját kontrollerjét meglepettségében ahogy Karma ajkai találkoztak az övéivel. Karma keze beletúrt Nagisa - most már rövid - hajába, közel tartva őt magához.

Nagisa úgy gondolta, hogy ez a csók más volt mint a többi csók amit ezelőtt kapott Karmától. A hajvágás miatt lenne? Azért lenne mert végre azt mondta 'Szeretlek'? Azért lenne, mert most már teljesen biztos volt benne, hogy Karma nem azért kedvelte mert inkább volt lányos mint fiús? Úgy döntött, hogy a 3 mixe volt az amitől ez a csók annyira...üdítő volt.

Karma elhúzódott Nagisától, akinek égtek az arcai annak ellenére, hogy már csináltak ilyet azelőtt.

"Mégegyet..."- mondta csendesen Nagisa, erősítve a fogását Karma kezén.

Karma felnevetett. "Addig nem amíg le nem győzől egyszer a játékban."

Nagisa frusztráltan fújt egyet, elhúzódva Karmától. "Ne telj el magadtól. Most én fogok győzni."

Csöndben várták ahogy a játék betöltötte a visszavágó meccset.

"A hajad."- mondta Karma, végigsimítva a kézfejét rajta. "Örülök, hogy nem vágattad le mielőtt elkezdtünk járni...mert akkor a vetélytársaim sora körbeérte volna a tömböt."

Egy hülye megjegyzés, igen, de elég, hogy Nagisa egy piruló szerencsétlenség legyen tőle. Megint eldobta kontrollerjét és leszerelte Karmát aki ettől a hátára dőlt.

"Csaló."- panaszkodott Karma, miközben a kék hajú fiú átölelte. Egy újabb csókra húzta Nagisát, mert már nem tudott ellenállni.

Nagisa úgy érezte, hogy nagyon szerencsés.

"Mégis miért akarna Karma járni velem?"

Még mindig nem volt semmi ötlete, de legalább tudta, hogy nem a haja miatt.

-END-(-VÉGE-)

A/N
Végre ezt is befejeztem!
Jelenleg éjfél múlt 55 perccel, de kit érdekel!
Remélem tetszett!😅😊