- Végre csak ketten egyedül. - nézett rám mosolyogva.

- És egy fájó térddel. - emeltem fel a lábamat.

- Várj csak - odarohant a szekrényhez és elővett egy kis fertőtlenítő szert és kötszert. - add a lábad.
Odaadtam, és ellátta a sebet. A legvégén nyomott rá egy puszit. - jobb már?

- Ühüm... - elpirultam.

- Rendben, örülök. - mosolygott, s a vállaimnál fogva az ágyhoz nyomott.

- Mit művelsz? - kérdeztem vörösen.

- Meggyógyítalak. - hajolt közelebb, s elkezdte puszilgatni a nyakam.
-woah de kellemes... és csikiz is. - felnevettem jó hangosan.

- Van itt valaki? - kérdezte a védőnő besietve a szobába.
Hirtelen mind a ketten felugrottunk. - i-igen - válaszolta Noya kicsit pirulva. - tesin megsérült és elláttam a sebét.

- Ügyes vagy. Ne haragudjatok hogy nem voltam itt, csak az igazgató hívott.

- Semmi baj, de nekünk mennünk kéne. - néztem Noyára.

- Ja, igen. - felemelt mint egy hercegnőt - elnézést a zavarásért.

- Sziasztok. - a védőnő bezárta utánunk az ajtót.
Visszamentünk a tesiterembe és a tanár mondta hogy pihenjek, de én játszani akartam volna és mivel tudta hogy nem adom fel olyan könnyen, megengedte.
Vége volt a tesinek, átöltöztem és mentem ki. Nishinoya ott állt és engem várt. - hahh, de édes. - odasétáltam hozzá, összekulcsolta kezünket és haza sétáltunk. Út közben sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és viccelődtünk.
Hazaérve elköszöntünk egymástól. Mikor beléptem egy isteni illatot éreztem. - tényleg... na gyros lesz a vacsi.
Amint ez eszemebe jutott össze futott a nyál a számban.
Rohantam a konyhába hogy vegyek egy kis húsdarabot, de anyukám ott termett és rámszólt.

- Kislányom... moss már kezet miután belépsz a házba! És öltözz át az itthoni ruhádba mert a sulis piszkos... és vacsi előtt ne egyél.
Miután ezt elmondta elment a kedvem a szaftos husitól. - Jólvaan... - bevánszorogtam a szobámba, teljesítettem a parancsokat és rohantam az asztalhoz tesómmal, aki hamarabb jött haza mert rövidített órái voltak. - jajj de jó neki.
Anyukám kihozta az asztalhoz az esti fogást.
- Jó étvágyat. - és elkezdtünk neki látni az evésnek.
10 perc múlva befejeztük az evést, és mentem is a szobámba tanulni.

- Unatkozooo..... - elővettem az elrejtett csokijaimat és mohón befaltam azokat. - nem kéne mert nagyon el fogok hízni... egye fene.

Megágyaztam, letusoltam bár ez a lábam miatt kész szenvedés volt, egy kicsit még telóztam és elaludtam.

Másnap

Reggel fáradtan keltem, bár ez nálam megszokott. - mi ez a zaj? - kisétáltam hogy megnézzem, de csak a felöltözött nővéremet láttam aki éppen lépett volna ki a házból. - Várj! Hova sietsz ennyire? - kérdeztem tőle.

- [Név], hogy végre felkeltél! Már vagy 5-ször ébresztettelek de nem keltél ki az ágyból. Aztán azt hittem hogy meghaltál szóval hagytalak. Viszont én rohanok mert csak pár perc maradt csengőig. Ha sietsz vagy nem akkor így is úgy is elkésel. Na pá! - ezzek bezárta az ajtót.

- Heee?!?! - ránéztem az órára 7:56. - atya ég!!
Rohantam a házban fel és alá.
Mire odaértem a sulihoz mar 8:10 volt. Életemben először késtem el. Odafutottam a tesiöltözőhöz, mert péntek van és az első órám testnevelés. Szóval bementem, próbáltam kinyitni, csak hogy az öltöző zárva volt. - na szuper. - átöltöztem a folyosón, odaléptem a tesiterem ajtajához és sunyiban be akartam osonni. Éreztem, hogy valaki erősen figyel. Megfordultam és a tesitanár volt az.

- Jó napot. Jó napot. Csak nem elaludtunk? - tette keresztbe karjait.

- [N/n] folyton dícséri... biztosan jófej. - Áhh, nem... csak lekéstem a buszt.

- Ahhoz képest [N/n] időben beért. Na mindegy. - mutatja az óráját. - mennyi az idő?

- Öhm… 8:15.

- A 15-öt szorozd fel 10-zel.

- 150.

- Na akkor 150 homorított felugrást csinálj majd bent.
Szomorúan mentem befele. - ez jófej? Hagyjuk már. - odaálltam a falhoz és elkezdtem csinálni.
Hirtelen egy röhögést hallottam a távolból. Felkaptam a fejemet, és nővéremet láttam ott vihogni. - jajj de vicces. - megcsináltam a 150-et majd odasétáltam az osztályomhoz.

- Na akkor aki a röplabda csapat tagja az álljon ide. - mutatott a hármas vonalhoz.
Odasétáltam a nővéremmel, a legjobb barátnőmmel és pár lánnyal a tesóm osztályából. Kisorsoltuk a csapatokat és a tesóm ellen kell játszanom. - Francba… pedig együtt jobbak lettünk volna.
Felálltunk a pályára és elkezdtük a meccset. Tesóm nagyon erőseket ütött, és így az alkaromról sokszor kirepült a pályán kívűlre. Már a meccslabdánál jártunk, amikor szólt a tanár hogy hagyjuk abba és pakoljunk el mert kicsengettek. Így döntetlen lett az állás. Lepacsiztunk egymással, elpakoltunk mindent, majd az öltözőbe mentünk öltözni.

- Ügyesek voltatok nagyon - simogatta meg a fejemet.

- Haha, ti is. - válaszoltam mosolyogva.
Hirtelen valakinek csörgött a telefonja. A tesóm előkapta és elkezdett beszélgetni valakivel. Annyit hallottam hogy vidámpark, hogy holnap és hogy szeretlek. Biztosan Ushijima-val beszélget.
Letette a telefont én pedig közelebb léptem hozzá.

- Vidámparkba mentek jól hallom? - néztem rá csillogó szemekkel.

- Igen, de te nem jössz - ahogy ezt kimondta a nyakához tettem a kezeimet. - de ha jobban belegondolok, elég jó voltál az utóbbi időben. Úgyhogy jöhetsz velünk.

- Köszii! - megöleltem.
Boldogan gondoltam arra hogy Nishinoya is velünk jöhetne, ezért elhatároztam hogy elhívom. Gyorsan átöltöztem, majd kirohantam az öltözőből és kerestem Noyát.
Eltelt az egész nap, de egyszer sem találkoztam vele. Nagyon szomorúan ballagtam haza a tesóm társaságában.

- Mi a baj? Kaptál valami rossz jegyet? - nézett rám aggódva.

- Áhh… csak nem láttam ma Nishinoyát és nem tudtam elhívni a vidámparkba.

- Spongyát rá, majd elleszel velünk. - próbált felvidítani.

- Rendben… de ha Noya nem lesz ott akkor nem lesz olyan szórakoztató az egész.

- Ne viccelj már, hisz ketten is nagyon jól elleszünk.

- Jó, de most ott lesz Ushijima is, és nem fog téged érdekelni hogy mi van velem.

- Dehogynem fog. De próbáld meg magad a lehető legjobban érezni.

- Rendben…
Hazaértünk, és leültünk a vacsora asztalhoz.

- [Név] is jön velem a vidámparkba ha nem probléma. - mondta a tesóm a szüleinkhez fordulva.

- Nem, nem probléma. - felelte anyukám.

- Akkor jó. - mosolyogtam.
Az este hátralévő része jól telt, de nem nekem. Mindvégig Noyára gondoltam, és arra hogy milyen jó lenne együtt szórakozni a vidámparkban.
Este lefekvésnél kicsit videójátékoztam, majd elaludtam.

Köszönjük hogy elolvastátok, reméljük tetszett😊❤❤
Amúgy hogy telt a valentin napotok?😏😏