Akaashi x Reader

-Melyik ruhát szeretné felvenni [Név] kisasszony?-tette elém az öltönyben oszlopozó komornyik felváltva a két ruhát. A tükör előtt álltunk mindketten, én egyetlen egy alsóruházatban. 

Kettő darab között vacilláltam. Egy bizánci kék és egy kökörcsin sárga közt.

-Hm...Te mit gondolsz Akaashi?

-Önnek minden jól áll kisasszony.

-Köszönöm szépen-mosolyodtam el a férfi szemeibe pillantva, míg ő csak bólintott egyet. Hasonló a szemszíne, mint a kékes-szürke ruhának-Tudod mit? Legyen a bizánci kék.

-Biztos benne?

-Biztos.

-Rendben kisasszony-vette le bőrkesztyűit zakója belső zsebébe helyezve. 

Miután egyesével kigombolta a ruha hátán lévő ezüst gömbökkel díszített összetűzést levette azt a fogasról és felém fordult:

-Kérem-térdelt le, hogy beleléphessek felülről a ruhába, miközben megkapaszkodtam a vállában. Óvatosan kezdett felegyenesedni, ügyelve arra nehogy mezítelen testemhez hozzáérjen, majd mikor teljesen felhúzta az ujjnélküli öltözetet egy pillanatra megállt. Jócskán egy fejjel felém magaslott -hiába volt rajtam már magassarkú-, így kissé én is felfelé emeltem állam, hogy ne tűnjek olyan alacsonynak mellette. Mintha egy kis vigyor húzódott volna meg a szája sarkában, azonban nem tudtam olyan alaposan szemügyre venni, hiszen mögém lépett.

Ahogy végig gombolta az anyagot az egész hátamon, minden egyes érintésétől megremegett a testem kezeinek melege következtében. Előre húzva a hajam éreztem lélegzetvételeit a tarkómon, amitől kissé libabőrössé vált a felkarom, de megpróbáltam elrejteni, mielőtt észreveszi. 

A székhez lépett és egy fehér fűzőt vett el róla, amit óvatosan elkezdett kilazítani. Ez idő alatt én a tükörben nézegettem magam. Sokkal szebb ez a ruha, mint a sárga. Fodros, nincs rajta annyi csipke és még rövidebb is.

-[Név] kisasszony-szólított meg a férfi, így felfigyelve rá felemeltem a kezeimet, hogy feladhassa a fűzőt, majd ismét a vállaira támaszkodtam. Helyre igazította, aztán hihetelen lassúsággal kétszer ujjai köré csavarta a köteleket. Végig a szemeimbe nézett, amitől pár másodperc után zavarba jöttem, hiszen alig volt pár centire egymástól az arcunk. Gyönyörű szeme van. Egész nap el tudnám nézegetni. Kérdőn emelte fel egyik szemöldökét, így mikor aprót bólintottam meghúzta a köteleket, viszont nem teljesen voltam felkészülve rá, így kissé felnyögtem-Bocsánat...-apologizált rögtön.

-Semmi baj-motyogtam.

-Mehet mégegyszer?-ismét csak biccentettem, ennek következtében pedig még egyet húzott rajtuk, aztán masnira kötve hátrébb lépett.

-Köszönöm szépen-pillantottam ismét a tükörképemre.

-Ezt nem szabadna megköszönnie kisasszony.

-Köszönöm szépen-ismételtem meg, miközben a tükörből figyeltem a férfit.

-Nagyon szívesen-mosolyodott el halványan, azonban abba hagyta, mikor egy kopogás hallatszódott a szoba sötéttölgy ajtaján. Én is odapillantottam, de aztán vissza is tereltem a tekintetem a tükör felé, mikor elindult ajtót nyitni. 

Tetszik, hogy a ruhának nincsenek ujjai és helyette garbószerű a szabása. A hossza miatt is kissé magasabbnak tűnők. Több ilyen darabot kellene hordanom.

Az ajtón az egyik szolgálónő jött be végül, aki leültetett a tükrös asztal elé, hogy megcsinálhassa a hajamat.

Akaashi egy tapodtatot sem mozdult mellőlem, bármennyire is unalmas volt még nekem is végig ülni.

Egy újabb kopogás hallatszódott, mikor már majdnem készen voltunk, így a férfi nyitott ajtót.

-Most érkeznek a vendégek. Hogy áll a kisasszony?-jelent meg egy újabb szolgálónő.

-Egy pillanat és készen vagyunk-válaszolt a mögöttem álló, így az ajtóban lévő bólintva tudomásul vette, majd elhagyta a helységet.

-Indulhatunk [Név] kisasszony?-kérdezett rá Akaashi, mikor még utoljára magamra pillantottam a tükörben.

-Persze-biccentettem átlépve a küszöböt, majd a lenti bálterem felé véve az irányt-Ő is itt lesz?-álltam meg pár másodpercre, amíg a férfi utolért.

-Küldött Önnek egy levelet, amiben jelentést tesz megjelenéséről.

-Már el is felejtettem-nevettem fel zavartan. Egyáltalán nem emlékeztem rá. 

Csendben lépkedtünk tovább. Inenn még nem hallatszott a bál zaja, csak a kettőnk cipőinek kopogása. Nem éppen voltam nyugodt, hiszen azt az embert, akivel találkoznom kell alig ismerem. 

Kétszer volt nálunk vacsorázni, de mindkét alkalommal csak üdvözöltük egymást és elköszöntünk egymástól. Nagyon szótlan és eléggé ridegnek tűnik. Megközelíthetetlen, ráadásul pökhendi. Lenézően vizslatja mind a polgárokat, mind a nemeseket. Utálom az ilyen embereket. Rosszul vagyok tőlük.

-Akaashi...-motyogtam lehajtva a fejem. Mikor abba maradt a cipőjének kopogása, akkor tudtam, hogy figyel-Te...Ott fogsz? Ott fogsz vele hagyni?

-Ezt parancsolta a gróf-bólintott.

-Értem...

-Kérem ne szomorkodjon kisasszony. Biztos vagyok benne, hogy amint megtalálja a közös hangot Ushijima úrfival remekül el fognak társalogni.

Nem beszéltünk többet. Egyre közelebb értünk a bál helyszínéhez, így a zene is egyre hangosabbá vált. Elérve a lépcső tetejéig első pillantásra észrevettem Ushijima úrfi-t. Nem volt nehéz. Ő itt az egyik legmagasabb. Kissé talán még el is fintorodtam, abban reménykedve senki sem veszi majd észre.

Lelépkedve a márvány lépcsőn rengeteg gyönyörűbbnél-gyönyörűbb nő és ruha tárult elém.

Még szerencse, hogy nem a sárgát vettem fel, hiszen valakin megpillantottam egy nagyon hasonlót.

-[Név] kisasszony-ütötte meg a fülemet egy mély hang és bármennyire is nem akartam én mégis mosolyogva odafordultam-Örülök a találkozásnak.

-Ushijima úrfi-bólintottam-Szintúgy.

A vállam felett átnézve még mindig ott volt Akaashi, viszont kicsit távolabb.

Szóval nem hagyott itt. Mégsem hagyott itt.

Visszafordulva "beszélgető partnerem" felé azonban teljesen lesokkoltam. A szemeimbe nézett, majd a karjára. Kinyújtotta a kezét, valószínűleg hogy belehelyezzem a tenyerem egy kézcsókra. Ismét felpillantottam rá, ő pedig le a testrészére.

-Nem! Biztos, hogy nem!-tört ki belőlem végül. A férfi szemei kitágultak a döbbenettől, hiszen elég hangos voltam, Akaashi pedig villámsebességgel közém és az úrfi közé állt.

-Elnézést-hajolt meg mélyen a kék szemű.

Nekem is kétszer akkorára nőttek a szemeim, mikor realizáltam, hogy mit is mondtam, azonban addigra már késő volt.

Ezt elbaltáztam.Ezt nagyon elbaltáztam... 

Nem szabadott volna megvárnom, amíg felemeli a kezét. Le kellett volna intenem a fejemmel már az első pillanatban. 

Ez hihetetlenül udvariatlan és sértő volt.

Akaashi...Akaashi most miattam szégyenül meg.

Akaashi...

-Szánalmas...-olvastam le a magasabb szájáról. 

Összehúzott szemekkel kezdtem el őt bámulni, amit mikor észrevett kicsit meglepődött. Undorító ez az ember.

-Akaashi...Egyenesedj fel. Ne kérj tőle elnézést.

-Hogyan?-fordította felém a fejét.

-Már ne haragudjon meg kisasszony, de úgy gondolom legalább ennyi kijár.

-Tessék?-kérdeztem vissza, hiába hallottam tökéletesen amit mondott.

-Így megalázni ország-világ előtt és még csak nem is Ön, hanem egy alattvaló esdeklik bocsánatért. Az Ön helyében örvendeztem volna, ha ezt elnézik.

-Tudja...-mosolyodtam el idegesen-Nem érzem úgy, hogy bocsánatért kéne esedeznem. Egyáltalán nem sajnálom.

-De csípősnyelvű a kisasszony. Pedig csak egy egyszerű kis gróf sarjadék.

-Lehet, hogy csak egy egyszerű kis gróf sarjadék vagyok, mégsem fogok leállni veszekedni egy ilyen undorító emberrel sem. Az eljegyzési gyűrűjét pedig, majd valahogy visszajuttatom a családjához-mosolyogtam rá Ushijima úrfira, aki először nem válaszolt, de aztán erőltetetten nevetni kezdett.

-Ezt nem teheti-rázta meg a fejét.

-Dehogynem.

-Kíváncsi vagyok, vajon a gróf mit szólna hozzá-mosolyodott el győzelemittasan.

-Nem sokára kiderül. További jó szórakozást. Gyere Akaashi-kezdtem el felfelé szedni a lépcsőfokokat.

-Nem teheti ezt [Név] kisasszony!-kiáltott még utánam, de nem fordultam vissza. 

Mérgesen vágtam a magassarkúm a padlóhoz, miközben gyorsítani kezdtem a lépéstempómon. Utálom az ilyen embereket. Ráadásul Akaashi-t bántotta a szavaival, nem is engem.

Ő pedig ezt mind csendben végig tűrte.

Kifejezni nem tudom mennyire is mérges vagyok- legfőképpen magamra.

Az első kibuggyanó könycseppjeimet idegesen töröltem le az arcomról, majd csak meneteltem tovább. Meg sem álltam a folyosóról kinyíló erkély korlátjáig.

Jó gyors bál volt. Biztos, hogy vissza nem megyek.

-Minden rendben kisasszony?-csukta be utánunk az üvegajtót a fekete hajú.

Nem válaszoltam. Helyette inkább ismét letöröltem a könnyeimet.

-Sajnálom Akaashi, hogy meg kellett hajolnod... Ráadásul egy ilyen ember előtt...-támasztottam meg az alkarjaim a korláton.

A csillagos eget kémleltem, miközben többször is átrágtam magam az előbb lezajlott kisebb vitánkon Ushijima úrfival. 

Csend volt. Egyedül a kabócák és a tücskök ciripeltek az őszi estben, így egyből felkaptam a fejem, amikor ruha susogást hallottam. A hátamon egy meleg anyag termett nem sokkal távolabb a fülemtől, pedig egy nyugtató és suttogó hang szólalt fel.

-Tudja kisasszony...Nem szeretném ha bármi olyat Önre erőltetnének, amit Ön nem szeretne megcsinálni.

-Akaashi...-fordultam felé még jobban elérzékenyülve. 

-Ezért még ha kell, le is térdelek bárki előtt-mosolyodott el, én pedig a nyakába vetettem magam. 

-Szeretlek Akaashi.

-Köszönöm kisasszony-helyezte vissza a vállaimra a zakóját, ami kissé lejjebb csúszott az előbb.

-Nem...-toltam el magamtól kicsit csalódottan-Nem úgy szeretlek...-néztem fel a szemeibe, ő azonban csak az ég felé pillantott.

-Én... Én nem táplálhatok ilyen érzéseket Ön iránt.

-De igen-húztam közelebb magamhoz ismét.

-Meg van tiltva.

-Akaashi. Én szerelmes vagyok beléd-motyogtam az ingébe.

-A gróf ellenezni fogja.

-Nem érdekel.

-[Név] kisasszony é-

-Tudom, hogy eddig is tudtad...

-Valóban-bólintott.

-Akkor mégis miért?

-Mert rangban Ön alatt állok.

Már megint ez a téma...

-Nem érdekel! Ha kell ezt a buta rangot is eldobom!-emeltem fel a fejem a mellkasáról-Ugyanolyan értékes ember vagy, mint mindenki más, ha még nem értékesebb!

-Kérem, ne mondjon ilyeneket.

-Akaashi...Komolyan gondolom azokat, amiket mondok-kémleltem az arcát, de ő felém sem nézett.

Ismét csend telepedett közénk. Sóhajtva el akartam engedni a férfit, de megszólalt, így mégsem tettem.

-Tényleg...Tényleg képes volna eldobni a rangját csak azért, hogy velem lehessen?-nézett végre a szemeimbe.

-Igen-bólintottam, miközben ismét éreztem, hogy pár könnycsepp végig gurul az arcomon.

-Hát akkor... Remélem, hogy tényleg komolyan gondolja, mert lehet, hogy a gróf mindkettőnket száműz majd innen, ha erre rájön-törölte le textil zsebkendőjével sós könnyeim. Először nem teljesen értettem mire is céloz ezzel, azonban amikor rájöttem ismét megeredtek a könnyeim, így a férfi elnevette magát-Szabad?-fonta egyik kezét a derekam köré a másikat pedig az arcomra helyezte. Egyből bólintottam, így ő közelebb hajolva száját az enyémhez érintette.

---

Na csumi! Mostmár elmegyek aluszikálni, mert picit álmos vagyok és fáradt, főleg úgy, hogy 10 óta írom (mert kitaláltam, hogy ezt nekem most meg kell írnom) és literálisan hajnali 2:04 van. Valszleg van benne hiba, nem is lett a legjobb, de ettől függetlenül nekem tetszik.

Remélem nektek is tetszett. ❤

NA CSÁ! Gn

12:52-es ápdét: Állítólag kijavítottam a hibákat. De nem biztos.

Neked meg boldog névnapot Sitory00 neked írtam te cigány ❤️