Sötét, hangos, zsúfolt és fülledt.

Ezzel a négy szóval tudnám jellemezni a tóparti buli helyszínét. Alapjáraton még soha nem voltam egyetemes bulin, ezért Peyton és a pasija mellett megszeppenve sétáltam. Egyébként a pasiját, Troy-nak hívják. Azt hiszem, hogy még nem említettem. Szinte az egész egyetem a buli helyszínén tartózkodott. Minden megtett lépés közben vagy meglöktek, vagy elsétáltak előttem. Az éjszaka már sötét volt, a közelben található fenyves erdő kísérteties és hátborzongató volt. A fenyőfák hatalmas ágai mögött már megjelent a hold, ami képet festett a sötét, folyamatosan hullámokban lévő tóra. Egyébként a tó fölött egy híd volt. Oda kaptam a fejem, hiszen már a buli elején rengeteg lány és fiú is ugrált a tóba. Messziről úgy láttam, hogy az egyik lány nem viselt melltartót, ezért zavartan a fülem mögé tűrtem a tincseket. Hangosan szólt a zene, az év legfrissebb slágere, ezért néha dúdoltam, de összességében meg voltam szeppenve. - Milyen jó már! - Peyton felemelte a kezében található műanyag poharat, majd ugrott egyet. - Szorítsatok helyet a tűz körül! - rengeteg autó parkolt a közelben. Ha pontosabban kéne fogalmaznom akkor azt mondanám, hogy az autókkal körbe állták a hatalmas tüzrakást. Nem láttam még ehhez fogható bulit! Tipikusan olyan volt, amilyen csak külföldi filmekben, illetve sorozatokban lát az ember. Fényt a ház, illetve az autók fényszórói adtak. Ezen kívül sötét volt, bár nem bántam. Miután Peyton magamra hagyott, azonnal egyedül éreztem magam, ezért egy helyben állva figyeltem, hogy a tűz körül ülve körjátékot kezdenek játszani. Biztos mindenki látott már olyan kártyajátékot, amit a játékosok, a szájukkal adják át egymásnak. És azt hiszem a lényege az, hogy a kártya ne essen le, de általában egyszer mindig leszokott esni. A vékony farmerdzseki zsebébe rejtettem a kezem, majd úgy döntöttem, hogy bemegyek a házba. - Te nem jössz, Claire? - Peyton, a többiek szeme látta üvöltött felém, ezért a tekintetek előtt csak a ház felé mutattam. - Utána gyere vissza, szivi! - kiabált felém.

- Rendben - válaszoltam, de természetesen olyan halk voltam, hogy a zene tompítása és a kiabálások miatt senki nem hallotta. Furcsa, hogy a sorozatokban látott egyetemes buli, hirtelen valóságossá vált a számomra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés egy olyan buli helyszínén lenni, ami nem csak tóparti, de jár hozzá egy modern faház is. - Nagyon jó lett a buli! Azt hiszem, hogy kitettetek magatokért - megdicsértem a két testvérpárt, akik velünk szoktak egy előadásra járni. Ők gyorsan megköszönték, majd poharakkal a kezükben, kiléptek a ház elé. Ott maradtam a nappaliban, ezért gyorsan feltérképeztem a helyet. Látni lehetett, hogy nem gyakran használják a házat, hiszen minden bútor fehér lepedővel le volt takarva. Egyedül a konyha volt használatban, ezért beléptem, mjd töltöttem magamnak egy pohár vizet.

- Ó! Kicsi Claire - a vizet félre nyelve megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam a sráccal, akit Daxton a padokra lökött az előadáson. Furcsa borzongás futott végig a testemen, ezért hátrálni kezdtem. - Szinte biztos voltam abban, hogy te nem jössz el - ujjával felém bökött, majd belekortyolt a pohárba. - De jó téged itt látni - időközben megtámasztotta magát a pult szélén, ezért viszonylag közel került hozzám.

- Ó, igen? Tök jó... - tűrtem a fülem mögé az egyik tincsemet. Nem akartam ezzel a sráccal beszélni, hiszen durva alkohol szaga volt, és azt hiszem, hogy a fűtől is bűzlött a ruhája. - Nincs jobb dolgod? - érdeklődtem a fejemet oldalra biccentve.

- Jelen pillanatban nincs - szinte lassított felvételben láttam, hogy nyakamhoz hajol, ezért megpördültem a tengelyem körül, majd zihálva kikerültem őt. Úgy ragadt, mint egy pióca. - Most mi a baj, kicsi Claire? - tárta szét a kezét. Egyébként képzeljétek el, hogy nagyon jóképű srác volt! Zöld ing kifejezetten kiemelte a rövidre vágott, katonás haját és a zöld szemét. Viszont az nem felejtem megemlíteni, hogy egy bunkó, perverz állat. - Szórakozzunk egy kicsit.

- Jajh, én nem akarok veled szórakozni - hátráltam. - Miért nem mész vadászni a csajokat? - biccentettem a tópart felé, közben hátra sétáltam.

- Azért mert ma éjszaka benned akarok lenni! - lehúzta a maradék sört, majd hátra dobta a poharat. Jól hallottam, amit mondott? Mondjátok, hogy csak álmodom és felébredek a szobámban! - Tetszik az ötlet?

- És az tetszik, hogy fejed a falba verem? Neked lehet nem, de én kifejezetten élvezni fogom! - nem tudom, hogy Daxton mikor került a képbe, de hálásan rejtőztem a háta mögé, majd arcomat a széles hátának nyomtam. Vettem a bátorságot és átkaroltam a keskeny hasát, majd beszívtam az illatát. Ó istenem! Most először biztonságban éreztem magam. - Takarodj innen! - Daxton a kijárat felé biccentett, de a srác nem hagyta magát.

- Ember! Te mindenhol ott vagy?! Ne legyél már ünneprontó! A csaj is akarja! - a srác cigarettát tett az ajkai közé, és hanyag mozdulattal mutatott rám. Ép szólni akartam és nagyon szépen elküldeni az anyja picsájába, de Daxton Blake megelőzött. Elnevette magát, majd fejét csóválva a kezemre mutatott.

- Ez a lány...aki jelen pillanatban a derekamat öleli, biztos, hogy nem egy olyan féregre vágyik, mint te! Ez a lány....aki jelen pillanatban ragaszkodóan ölel, biztos, hogy nem arra pályázik, hogy lefeküdjön veled! És ezt megértem, mert egy féreg vagy - amikor befejezte, én boldogan vigyorogtam, de Daxton tovább folytatta. - Miután felmérted ennél a lánynál az esélyeidet, azt javaslom, hogy húzd el a csíkot, mielőtt betöröm a fejed - nem kellett kétszer mondania, hiszen a srác elkerekedett szemekkel a kijárat felé sétált. Amikor kilépett az ajtón, elengedtem Daxton derekát és hálás pillantásokkal néztem a kék szemébe. Egy egész vihar tombolt bennem, amikor találkozott a tekintetünk. Egy hete nem láttuk egymást, ezért kifejezetten gyorsan vert a szívem. Mielőtt megköszöntem volna neki, alaposan végig néztem rajta. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Daxton gyönyörű volt. A testén feszülő fekete ing kiemelte a széles vállát és az éjfekete haját. Biztos voltam abban, hogy megborotválkozott, hiszen a megszokottnál selymesebb volt az arca. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem, de nem is bántam. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, de nem számított, hiszen megvédett. Nem érdekelt, miért szívódott fel egy hétre. Nem számított, hogy nem keresett. Az volt fontos, hogy jelen pillanatban velem van és le sem veszi rólam a szemét. - Szia - suttogta alig hallhatóan. Te jó ég! Ti is látjátok, hogy pirulni kezd az arca? Látjátok, ahogy zavartan oldalra pillant, majd hátra túrja a fekete haját?

- Szia - pultnak támasztottam a derekamat, majd mélyen a szemébe néztem. - Eltűntél - bólintottam óvatosan. Daxton a farmerja zsebébe csúsztatta a kezét, majd aprót bólintott. Furcsa, hogy visszafogott, hogy a kelleténél is szótlanabb. Egyszerűen lehetetlenség rájönni arra, mikor, mire gondol. Talán pont ezért elérhetetlen. Ő az a fajta férfi, aki nem feltétlenül osztja meg másokkal gondolatait, vagy sebezhetőségeit. Most mégis előttem áll, és úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban a legsebezhetőbb. - Szóval nem beszélünk!

- Claire! Elmondanád, hogy miért engeded azt, hogy az ilyen idióták megkörnyékezzenek téged? - dühösen a kijárat felé mutatott, ezért hangosan elnevettem magam.

- Szóval téged csak ez érdekel? Már ne haragudj, de nem vagy se az apám, se a pasim, hogy megvédj! És nem vagyok egy tizennyolc éves kislány, akit pátyolgatni kell!

- Mégis jó volt a hátam mögé rejtőzni - közelebb hajolt, majd tekintetembe fúrta az övét. Egymás szemébe néztünk, ezért egy szó sem jött ki a számon. - Nem tudok mindig ott lenni, hogy megvédjelek - idegesített a nagyképűsége és az, hogy kislányként tekint rám. Idegesített, hogy nem a nőt, hanem egy lányt látott bennem. És azt hiszem, hogy ezen ideje változtatni! Megfogtam a térdig érő ruhám szélét, majd felhúztam a testemen. Daxton pislogás nélkül nézett rám. - Mi a faszt csinálsz? - kérdezte mérgesen.

- Azt hiszem, hogy melegem van! És egyébként is be kell indítani ezt a bulit!

- Claire! - figyelmeztetett. - Le ne vedd azt a ruhát! - amikor levettem, rövidnadrágban és piros színű bikini felsőben álltam előtte. Daxton nem tudta rólam levenni a szemét, ezért oldalra biccentettem a fejem, majd mellkasához nyomtam a ruhát.

- Viszlát a tónál!

- Kurva életbe! - kifutottam a házból, de felesleges volt. Amikor Claire, rövidnadrágban és bikini felsőben a tó felé futott, az egész egyetem követte. Szó szerint, mindenki egymás után vette le a ruhákat és szinkronban ugrottak a hideg tóba. - Mit akarsz bizonyítani? - helyeztem csípőre a kezem. A sok hallgató között nem láttam Claire arcát, ezért az lesz a legjobb döntés, ha utána megyek. Végig gomboltam az ingemet, majd megcsóváltam a fejem. - Kikészít ez a lány... - sóhajtottam. - Akaratos, meglepően flegma és..egyszerűen csak felbasz - motyogtam, majd lehúztam vállamról az inget.

- Ilyen érzés a virágzó szerelem - motyogta mellettem egy srác.

- Téged meg ki a faszom kérdezett? - ledobtam az ingemet, majd a tó felé sétáltam.

- Elég durván ki vagy gyúrva! Ha bemész, mindenki meg fog ijedni! - kiabált utánam. - Mint egy terminátor, öcsém!

- Akarod, hogy a tóba dobjalak? - pillantottam hátra a vállam felett. A szemüveges srác feltette a kezét.

- Durva alga allergiám van!

- Akkor meg fogd be! - a stégre sétáltam, majd amikor megpillantottam Claire-t, úgy döntöttem, hogy móresre fogom tanítani.