Tudtam, hogy az őrült meggondolatlanságom miatt Daxton ki fog borulni, de nem érdekelt. Rájöttem arra, hogy mi az ami bosszant vele kapcsolatban: idegesít, hogy úgy bánik velem, mintha kislány lennék. Felbosszant, hogy véd, mintha komolytalan ember lennék. És ma este jöttem rá arra, hogy engem nem kell megvédeni, se pátyolgatni. A tó vize kifejezetten hideg volt, ezért fogvacogva túrtam hátra a vizes hajamat. Szinte éreztem, hogy a lábujjaim lefagynak, de nem számított. A tóba ugrásomat rengeteg diák követte. Az őrült ötletemnek köszönhetően ott fürödtünk a tóba, és mindenki jól érezte magát. Időközben többen a stégre is kiültek, de olyanok is voltak, akik a tóban fürödtek, illetve egymás nyakába kapaszkodva smároltak. - Ez nagyon jó ötlet volt, Claire! - Troy kiabált felém, miközben Peyton a nyakát karolta és jókedvűen sikított.

- Adott volt a lehetőség - vállamat megrántottam, majd elnevettem magam, amikor többen is koccintottak miattam. Azt nem tudtam, hogy sörös poharakkal hogyan ugrottak a tóba, de azt hiszem, hogy ez örök rejtély marad. - De azt hiszem, hogy nekem elég volt! Lefagytam! - végig simítottam a libabőrös testemen, majd a sötét tóban a part felé kezdtem úszni. - Szükségem van egy törölközőre - ép hogy befejeztem, hiszen annyit érzékeltem, hogy valaki átkarolja a derekam, a...a lábam közé úszik, majd egy váratlan mozdulatnak köszönhetően felemel. Szinte lassított felvételben emelkedtem ki a vízből, és sikítva pillantottam Daxton felé, aki azzal a lendülettel hátra is dobott. Egymás után nyeltem a vizet: se az orromat, se a számat nem tudtam befogni, ezért amikor felrúgtam magam a tó aljáról, köhögve söpörtem hátra a hajam. Szóhoz sem tudtam jutni. - Daxton! Te megőrültél?!! - kiabáltam köhögve.

- Ez az élő példa arra, hogy bármelyik pasi a lábad közé úszhatott volna - húzta vigyorra az ajkát.

- Utállak! - csaptam a víz felszínére. Valóban mérges voltam rá, viszont megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, rendkívül aranyosnak tartottam őt. Ti is érzitek, hogy van benne valami, ami nem csak dögössé, de aranyossá is teszi őt? Nézzetek rá! Alaposan figyeljétek meg: a tó vize csak a derekáig ért, ezért szépen látni lehetett a feltűnően izmos testét. Miközben alaposabban megnéztem, láttam az ütés nyomokat, a horzsolásokat és a bevérzett sebeket a hátán és a hasán is egyaránt. De ebben a pillanatban nem tudtam máshova figyelni, csak rá. A lapos hasának szigorú kockái nem csak látszik, de már a kidolgozottnál, kidolgozottabb volt. Válla kimondottan széles, és biztonságot nyújtó. Szimmetrikus, pajzsra emlékeztető arca szépen kiemelte a homlokába tapadt fekete tincseit, és a haragos, jegeskék tekintetét. Daxton nem változott a szememben: ő még mindig az ördög, a kiszámíthatatlan és az elérhetetlen férfi. De érzem, hogy ez az ördög, néha megtanul jól viselkedni az angyal kedvéért. - Igazad van! - csaptam felé a vizet.

- Fázol? - dühösen felvonta a szemöldökét, ezért csak fogvacogva bólintottam. - Akkor gyere! - megragadta a kezem, majd a part felé húzott.

- Remélem megértetted, hogy ostobaságot csináltál - a terepjáróban ültünk. A buli még tartott: a hallgatók a tűz körül beszélgettek, a fényfüzérek alatt táncoltak és ki-be jártak a házból. Claire fázott, ezért átadtam az ingemet és beültünk pár percre az autóba. A fütést kicsit feltekertem, ezért a táncoló embereket nézve, a kormányra helyeztem a kezem. - Jobb?

- Miért nem tudod elengedni magad? - vállát simogatva felém pillantott, ezért zavartan megráztam a fejem. A kérdése váratlanul ért, de jelen pillanatban nem tudtam válaszolni. A másik ülésen ült ez a lány, és teljes mértékben elvarázsolt. Rövidnadrágja láthatóvá tette a hosszú, vékony lábait. Az ingem rajta volt, a fenekét takarta, viszont nem gombolta be végig, ezért gyönyörű rálátást kaptam a piros bikini felsőbe rejtett nagy melleire. A vizes haját kócos kontyba kötötte, de pár tincse az arca mellett, hullámokban lógott.

Gyönyörű.

Varázslatos.

Elképesztő.

Nem is tudom, milyen jelzőkkel kéne illetnem őt. Volt ebben a lányban valami, ami vonzotta a bennem lakó ördögöt. A mosolyában és a hangjában is ott rejtőzött valami, ami megállás nélkül csak csábított és húzott. És nem tudom, mikor jön el a pillanat, amikor elvesztem a fejem, és szó szerint felfalom ezt a lány. Tudjátok, hogy mit csinálnék vele? El tudjátok képzelni, mi történne, ha elveszteném magam felett a kontrollt? Megdugnám. Elölről, hátulról. Bárhogy, ahogy tudom. És miután az életet is kikeféltem belőle, szeretkeznék vele. És talán még élvezném is, hogy az angyalból kihozom a rossz kislányt. Mert azt mondják, hogy a jó lányokból lesznek az igazi rosszlányok. Bár nem bánnám, ha ő az én rossz csajom lenne: persze, ha értitek, hogy mire célzok! - Nem válaszoltál a kérdésemre! - fordult felém. Tekintete szikrákat szórt, ezért azon gondolkodom, hogy mivel fogjam be a száját. A farkam megteszi?

- Mert nem akarok válaszolni. Azt hittem, hogy egyértelmű - pillantottam oldalra. Nem érdekelt, hogy faragatlan vagyok vele. Ennyi idő alatt ő is megtanulhatta volna, hogy nem vagyok se selyemfiú, se minta tanuló. Vagyok, aki vagyok. - Inkább melegedj. És fogd be a szád!

- Pukkadj meg! - összefonta maga előtt a karját, és ennek a mozdulatlan köszönhetően, összenyomta a melleit. Miután észrevette, hogy nézem őt, a szemöldökét ráncolta. - Miért nézel így rám?

- És te miért nézel így rám? - kérdeztem vissza.

- Miért akarsz kérdéssel kibújni a kérdés alól?

- Mert te is ugyanazt teszed! - helyeztem kormányra a kezem, majd dühösen a felületére markoltam. Claire végig nézte a látványt, majd megrészegülve figyeltem, hogy lassan nyel egyet. Kezdem azt hinni, nem volt jó ötlet beülni vele egy autóba. A végén tényleg elvesztem a fejem, és olyan csinálok, amit még én is megbánok.

- Megkérdezhetem, hogy miért akarod irányítani az életemet? - kezét széttárta, majd az ingemet lelökte magáról. - Miért hoztál ki a tóból? Nem vetted észre, hogy jól éreztem magam? - pillantott a tó felé. A fejemet csóváltam.

- Claire - suttogtam magam elé. - A tűréshatárom szélén vagyok - sziszegtem a fogaim között. - Ne hergelj fel!

- Miért, mit csinálsz? - hajolt közelebb. - Kezet emelsz rám? - pillantott a számra.

- Nem! Helyette letépem a ruháidat és jól megduglak - hajoltam én is közelebb hozzá. - Nem lassan, hanem durván - vontam fel a szemöldökömet. Claire végignézett rajtam.

- Durván? - suttogta.

- Igen... - pillantottam oldalra, majd végig szántottam az arcomon és elnevettem magam. - Nem is értem, hogy miért veszekszem veled. Egyszerűen csak veszélyes és meggondolatlanság volt a tóba ugrani. Lehetett volna sokkal mélyebb, vagy iszapos az alja és akkor bele ragad a lábad. Vagy mit csináltál volna, hogy ha egy srác lehúzza a nadrágodat és megerőszakol a vízben? - mutattam a víz felé. - Claire, az egyetemes bulikon sok a veszély! Főleg...főleg a nők számára - néztem végig rajta. Ő csak csendben nézett, de láttam rajta, hogy kezd megérteni. Megértette, hogy azért védem, mert nem akarom, hogy baja essen. - És ezek a fajta bulik, nagyon eltudnak fajulni - fejeztem be halkan.

- Értem - sóhajtotta. - Köszönöm - tette hozzá halkan. Nem válaszoltam, csak oldalra biccentettem a fejem. - Éhes vagyok - kuncogott.

- Már megint - nevettem. - Neked mindig van valamilyen bajod, igaz? - átkaroltam a nyakát, majd a vizes haját kezdtem piszkálni. Claire a vállát rántotta, majd váratlanul a hasamra pillantott. Nem lepődtem meg, amikor ujjaival a sebemhez ért, ezért az ég felé pillantottam. Reménykedtem, hogy nem kérdez rá. Bíztam abban, hogy elkerüljük a témát. Egy darabig nézte a sebeimet, majd felsóhajtott és megsimogatta a mellemet.

- Eszünk valamit? - emelte rám a tekintetét. - Egy hamburger jól esne.

- Én nem ehetek ilyen kajákat, de neked csinálunk egyet - azt hiszem, hogy elárultam magam, hiszen a következő pillanatban elvette a kezét, majd kihúzta magát.

- Megint bunyózni fogsz? Azért nem ehetsz hízlaló kaját, mert felkészülsz? - kérdezte sápadtan. Bólintottam.

- Holnap lesz - vontam fel a szemöldökömet. - Holnap este! És azt szeretném, ha nem jönnél el - figyelmezettem, de ő a fejét csóválta.

- Ott leszek - mondta határozottan.

- Nem, nem leszel! - mielőtt kiszállt volna, áthajoltam előtte és vissza csuktam az ajtón. - Nem fogsz eljönni!

- Miért nem? - emelte fel a hangját.

- Mert ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor nem akarom, hogy végignézd - összeráncolt szemöldökkel végignézett rajtam, majd üveges tekintettel a vállamba bokszolt.

- Minden rendben lesz! Azért, mert nem hagyod magad - bújt hozzám. - Te fogsz nyerni, Daxton - karolta át a hasamat, én pedig magamhoz húztam. - Tudom, hogy nyerni fogsz - biztatta magát.