A tegnap történtek rányomták bélyegét az egész napomra, ezért alig tudtam figyelni az előadásra. A mellettem található szék üres volt, ezért biztos rájöttettek arra, hogy Daxton nem jött be az egyetemre. Nem tudom, hogy nektek mi a véleményetek róla, de azt hiszem, hogy félre ismertem őt. A szívem mélyén reménykedtem, hogy az oroszlán barlangjában ebújt egy ember, akit szeretni lehet. Aztán tegnap jöttem rá arra, hogy Daxton Blake milyen ember valójában. Bármit megtettem volna, hogy visszamehessek az időbe. Meg nem történtté tenném a dolgokat, és akkor mindent máshogy csinálnék. Kétszer is meg gondoltam volna, hogy mit akarok. De jelen pillanatban nem csak rá, hanem magamra is haragudtam. Naiv voltam, mikor azt hittem, hogy nem rossz ember. Buta voltam, mikor azt hittem, hogy látogatásom megváltoztat benne dolgokat. És óriási pofonként ért a viselkedése és az ajánlata. Olyan volt, mint egy jeges zuhany. Abban a pillanatban nem csak megfulladtam, de imádkoztam, hogy inkább süllyedjek el. Nem akartam ott lenni, hiszen fájt a felismerés, hogy félre ismertem őt. Azt hittem, hogy a rideg külső mögött ott van egy ember, aki csak szeretetre vágyik. De rájöttem arra, hogy hatalmasat tévedtem. Befejeztem! Nem fogok többé azon gondolkodni, hogy mi van köztünk. Nem fogok többé azon agyalni, hogy mit lát bennem.

Késő este a tükör előtt álltam és az arcomat tisztítottam. A saját tükörképemre nézve azt láttam, hogy nem vagyok boldog. Állt ott egy lány, akinek minden reményét elvették. A hideg vattakorong kicsit észhez térített, de ettől függetlenül magam alatt voltam. Hiányzott, de gyűlöltem. Akartam őt, de a közelségében meghaltam. Nem tudtam, hogy mi helyes, vagy helytelen. A sors valami ok miatt a lábam elé hozta ezt a férfit. És egyszerűen nem tudom, hogy mi volt az oka. - Claire! Meddig leszel még bent? - Peyton hangja zökkentett ki, ezért szorosabban magamra húztam a törölközőmet. Annyira elbambultam, hogy közben észre sem vettem azt, hogy eltelt az idő. Lerántottam magamról a törölközőmet, megfordultam, de ekkor két erős kar fonódott közém. Fogva tartotta a meztelen testem, teljesen magához húzott. A testéből áradó hő megolvasztott, szinte perzselte a bőrömet. Hangos sikítás tört fel a torkomból, és akkor kaptam fel a fejem, amikor Peyton belökte az ajtót. - Mi történt?! - hirtelen a padlón ülve találtam magam. Meztelen voltam, a törölköző pedig a padlón volt. Egy kézzel takartam a mellemet, miközben a törölköző után nyúltam.

- Én csak... - szemöldökömet ráncolva vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok. Mi történt az előbb? Csak képzeltem az egészet... - Mindegy! Kész vagyok - magamra tekertem az anyagot, majd az ajtó felé igyekeztem. A tükörbe pillantva még én is megijedtem, hiszen az arcom fehér volt, a testem pedig remegett. Tudtam, hogy az egészet csak képzeltem, de akkor is valóságos volt.

- Minden rendben veled? - suttogta alig hallhatóan. Bólintással próbáltam biztatni magam, hogy minden a legnagyobb rendben, de nem jártam sikerrel. Még mindig zaklatott voltam, ezért hátra túrtam a hajamat.

- Persze - suttogtam. - Minden rendben! Azt hiszem, hogy láttam egy pókot. Nagyon figyelj, hova lépsz! - amikor elsétáltam mellette, ő hirtelen észbe kapott és utánam szólt.

- A barátom szeretne átjönni - sziszegte a fogai között. - Az ő szobájában nem csinálhatjuk, mert a haverjai ma este tanulnak! - miután rájöttem arra, hogy miről beszél, zavartan elnevettem magam.

- Hát hogyne! Addig én kint leszek, nem? - mutattam az ablak felé, hiszen szakadt az eső. - Mindegy! Egyébként is levegőre van szükségem - rántottam meg a vállamat. Tíz perccel később egy kapucnis pulcsiban és egy rövidnadrágban léptem ki az ajtón. A folyosón szembe jött velem Peyton barátja, ezért lesütöttem a szemem és elviharoztam mellette. A kollégium folyosója üres volt. A hallgatók többsége a szobákban tartózkodtak, hiszen kint szakadt az eső. Soha nem szerettem az őszt, hiszen annyira változékony, hogy az ember soha nem tudja eldönteni azt, hogy milyen ruhát vegyen fel. A letisztult folyosó végén található pihenő sarok felé igyekeztem. Ott volt egy biliárdasztal, egy kanapé és nagyobb zsákok, amikre lehet ülni. Az egyik zsákot választottam, ezért a félhomályban bekapcsoltam a zenelejátszóját. A fülhallgatót a fülembe helyeztem, majd keresgélni kezdtem a számok között. Este kilenc óra is elmúlt, de nem akartam Peyton-t és a pasiját zavarni. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mit csinálhatnak bent, ezért rányomtam egy zeneszámra. A zene szövege és a ritmusa is magával ragadott. Annyira, hogy megfeledkeztem Daxton-ról, a rossz fiús stílusáról és az érzésről, amit iránta éreztem. A folyosón viszonylag sötét volt. Az egyedüllét kifejezetten jól esett, ezért mosolyogva lehunytam a szemem.

Kibaszottul nagy meggondolatlanságot csináltam, amikor úgy bántam azzal a lánnyal. Ezredjére is szidtam magam, amikor késő este beléptem a kollégium ajtaján. A bocsánatkérés nem tartozik az erősségeim közé, viszont a szívem azt súgta, hogy kérjek tőle bocsánatot. Minden porcikám erre a lányra vágyik, viszont az eszem tiltakozik ellene. A drog miatt mindig máshogy látok mindent: az eszem és a szívem is elismeri minden hibámat, amit elkövettem. Nem akartam a közelében lenni, de a testem mégis ő hozzá húzott. Tudtam, hogy melyik az ő szobája, ezért lenyomtam a modern ajtó kilincsét, majd kopogás nélkül benyitottam. Minden filmben van olyan jelenet, amikor rányitnak a párra, akik szexelnek. Jelen pillanatban is ez történt. Összeráncolt szemöldökkel vette tudomásul, hogy a szőke hajú lány az ágyon négykézláb áll, miközben a pasija hátulról döngeti. Erőteljesen markolt a lány hajába, aki sikítva felém nézett. - Hol van Claire? - támasztottam vállamat az ajtófélfának.

- Mi a fasz, haver? - csávója a lány mellére vezette kezét, majd magukra húzták a takarót.

- Ne szarakodjatok már! Azt kérdeztem, hol van Claire!

- Fogalmam sincs - védekezett a szőke bige. Azonnal eldurrant az agyam. Szívem szerint hozzájuk basztam volna valamit. Kibaszottul nem érdekelt, hogy a csaj seggében van a farka. Az érdekelt, hogy megtaláljam ezt a lányt. - Egyébként is menj már innen! Nem látod, hogy mit csinálunk?

- És azért küldted el Claire-t mert faszra vágytál? - becsaptam magam mögött az ajtót, majd csípőre helyeztem a kezem és a fejemet csóváltam. Idióta húsz évesek! Nem tudtam, hogy mit csináljak. Szerettem volna helyrehozni a hibákat és beszélni a lánnyal, de egyszerűen felszívódott. Talán hazament? Az eső zuhog, szinte minden utcát elöntött a víz és a kanálisból felbugyogó eső. Szapora léptekkel igyekeztem előre, viszont megtorpantam, amikor megpillantottam őt. Annyira megnyugodtam, hogy meg támaszkodtam térdemen és apró mosolyra húztam az ajkam. Claire, egy pihenő sarokban található kanapén aludt. Biztos voltam abban, hogy először a zsákot választotta, hiszen az szét volt nyomja. - A jó hír az, hogy megtaláltalak - gyorsan megfordultam, és a szobája felé vettem az irányt. Amikor beléptem a szobába, tökéletes és príma rálátást kaptam a szőke lányra, aki a pasiját lovagolta. Bár elég érdekes pózban csinálták, ezért a szemöldökömet ráncolva a fejemet ráztam.

- Te már megint mi a faszt keresel itt?! - a srác üvöltött, viszont a lány hátra hajtotta fejét, ráfeküdt a srác testére is sikítva lehunyta a szemét. - Takarodj már innen! - takarta a lány izzadt testét. Megragadtam Claire takaróját, és kiléptem az ajtón.

- Faszfej - súgtam, amikor betakartam Claire testét. Semmi pénzért nem hagytam magára, ezért leültem a mellette található zsákra. A folyosón már sötét volt, ezért hunyorogva pillantottam a telefonom kijelzőjére. Pocok lebeszélte a következő összecsapásomat. Meg volt az ellenfél, akit csak úgy neveztek, hogy "csontdaráló". Ne kérdezzétek, hogy miért így hívták, de nekem lenne pár tippem. Videókat néztem róla, amikor Claire fészkelődni kezdett. Fél szemmel láttam, hogy fordult egyet a kanapén, de amikor a padló felé hajolt, gyorsan oda ültem, és megtartottam a fejét. - Aludj tovább - súgtam magam elé, miközben imádkoztam, hogy ne görcsöljön be a kezem. A takaró a padlóra lógott, ezért újra a lábára húztam. Fejét muszáj volt tartanom, ezért egy kézzel figyeltem a youtube videót. - Ez az ember egy vadállat - súgtam, amikor végignéztem, hogy a kopasz férfi, a rács szélének löki ellenfelét, majd megállás nélkül sorozni kezdi. Minden ököl csapása közben a vér kifröccsent áldozata szájából: annyit lehetett látni, hogy üt és levegőben fröccsen a vér. Figyelmemet elterelte a videó, ezért Claire feje újra a padló felé lógott. A kanapé viszonylag keskeny volt, ezért az ő teste sem fért el kényelmesen. - Bocsi - súgtam, és tovább tartottam a fejét. Nem volt szívem megfordítani, ezért feszülten felsóhajtottam. - Direkt csinálod, mi? - simítottam meg az egyik hajtincsét. - Egyébként rajtam kívül egy pasi sem érhet hozzá a hajadhoz - biccentettem óvatosan.