Reggel nagy fejfájásra ébredtem. Nem tudtam kikelni agy ágyból, ezért a francia ágy fejtámlájának támasztottam a fejem, és a szemöldökömet ráncolva vettem tudomásul, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Szinte tudtam és emlékeztem is arra, hogy nem keveset ittam az este folyamán, ezért szomorúan pillantottam magam mellé. Daxton nem volt a helyén, viszont az ágy végén reggeli várt rám. Mosolyogva vettem kezembe az arany színű tálcát és üveges tekintettel pillantottam az ablak felé. Kint hideg volt, a környezetet magas hegyek és fenyőerdők védték. Olyan volt, mint egy síparadicsom, bár most jobban érdekelt Daxton, akinek nem tudom, hogy mit mondtam. A történtekre nem emlékszem tisztán, ezért fogcsikorgatva vártam, hogy visszajöjjön a szobába.

Még mindig nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy valaki játékot űz velem. Azt hittem, hogy egy olyan ördögi körbe kerültem, amiből nem lehet kiszállni. Nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom ellen kell küzdenem. Millió olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán nem kaphatok választ. Ezek a kérdések folytogattak, nem eresztettek és démonként követtek. Fájt, hogy Dimitri ellen kell küzdenem, de az jobban fájt, hogy ő ezt békésen tűrte. Talán nem számítottak az évek, az együtt töltött hosszú hónapok, amit a börtönben töltöttünk. Talán nem voltam más, csak egy eszköz, amit felhasznált az unalom ellen. A belém fektetett bizalma csak álca volt?

A hotel előtt álltam és a havas tájat figyeltem. Nem fáztam, hiszen az adrenalin fűtötte a testem minden porcikáját. Nem akartam elfogadni, hogy ellene kell küzdenem. Nem akartam elhinni, hogy egy játék áldozata lettem. Dimitri olyan, mintha a testvérem lenne. Ott a börtönben megfogadtuk, hogy mindig ott leszünk egymásnak. És senki nem kényszerítette, hogy velem legyen. És azt is tudom, hogy ez a Dimitri nem az, akit én a börtönben megismertem. - Abban reménykedsz, hogy kitisztul a fejed? - ismerős hang zökkentett ki, ezért a magas hegyek fürkészését abba hagyva, hátra pillantottam a vállam felett. Tudtam, hogy ki áll mögöttem, ezért sem akartam vele kommunikálni. - Mintha magamat látnám - zsebre helyezett kezekkel mellém állt, ezért szememet összehúzva rá pillantottam.

- Elmondanád, hogy mi a szar történik? - szemöldökömet felvonva Dimitri felé intéztem a szavaimat, de ő csak zsebre helyezett kezekkel a távolba meredt. Úgy tett, mint én. Úgy nézte a havas hegyek magas csúcsát, mintha választ keresne bennük. Figyelte, mintha orvosság lenne a mi helyzetünkre. - Tudod mit? Nem kell - sütöttem le a szemem. Menni készültem, de ő megragadta a karomat. Szívem szerint eltaszítottam volna magamtól, ellöktem volna, hogy térjen már észhez. Ma este egymás ellen szállunk ringbe. És kurvára hazudnék, ha azt mondanám, hogy várom már.

- Én sem tudok több dolgot, mint te - szemembe nézett, majd folytatta. - Azt tudom, hogy harcolnunk kell - szemöldökét felvonva végignézett rajtam. Láttam rajta, hogy ő nem az én barátom. Ő nem az az ember, akivel együtt ültem a cellák mögött.

- Nem maradok, hogy végig hallgassam a panaszkodást - kezemet kirántottam, majd a hotel felé sétáltam. De lélekben nem voltam kész! Nem voltam kész összecsapni a sráccal, akit szinte a testvéremnek mondhatok.

Lezuhanyoztam, amikor Daxton belépett az ajtón. Láttam rajta, hogy gondterhelt volt, ezért vékony pizsamában elé állva, szorosan átkaroltam őt. Nem tántorodott el. Nem taszított el magától. Helyette szorosan átkarolt, hajamat pedig simogatni kezdte. Éreztem rajta, hogy szüksége van rám. Szüksége van a támogatásomra, arra, hogy mellette legyek. Mikor elhajoltam tőle, jeges tekintetében láttam a fájdalmat, azt, hogy minden reménye oda veszett. Ezer éve nem láttam őt ilyennek, ezért szomorúan felsóhajtottam. - Lehet, hogy jót tenne egy forró fürdő - mutattam a fürdőszoba felé. Ő nem mondott semmit, csak egyetértően bólintott. - Csinálok neked! Feküdj be a kádba és pihend ki magad - kezét elengedtem, majd megengedtem neki a vizet. Daxton fél órát volt a fürdőszobában. Ezalatt az idő alatt telefonáltam anyuékkal, de utáltam magam a hazugságaimért. Többször is elmondtam nekik, hogy nagyon élvezem a tanulmányi kirándulást. A picsába! Engem nem így neveltek! Törökülésben ültem az ágy közepén, a redőnyök le voltak engedve, ezért viszonylag sötét volt a szobában. Az volt az egyetlen menedékem, hogy nem egyedül voltam. Daxton az ágy szélére ült. Izmos testét nem takarta semmi, csak egy törölköző. Ilyenkor mindig megfogalmazódik bennem az, hogy mennyire kívánom, hogy mennyire szükségem lenne rá. És azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem azt is, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem. - Találkoztam Dimitrivel - vízcseppek csöpögtek az arcáról, haja vizesen tapadt a homlokába. Izmos, feszes teste libabőrös volt, ezért erőt kellett vennem magamon, hogy a szavára figyeljek. - Nem beszéltünk sokat. Azt hiszem, hogy nem is volt miről beszélni - két kezével hátra túrta vizes haját, ezért a törölköző meglazult a derekán. Láttam a férfias csíkot, a szőrt, ami köldökétől lekúszott a hasán. Annyira kívántam, annyira akartam őt, hogy az már fájt.

- Biztos vagyok benne, hogy ma este mindennek vége. Megnyered és repülünk haza - kézfejére helyeztem a kezem, majd oldalra biccentettem a fejem. - Ki kell tartanod - fürkésztem az arcát.

- Nehéz, tudva azt, hogy a legjobb barátodat kell szarrá verned - szemöldökét felvonva az ágyra hasalt, óvatosan feltűrte a pizsamám anyagát, majd puszit nyomott a meztelen hasamra. Kék szemével mélyen a szemembe nézett, tekintete szinte csillogott. Ajkát résnyire nyitva hagyta, ujjával mosolyogva körözött a köldököm területén. - Mindkettőnknek szüksége lenne egymásra, igaz? - fekete szemöldökét felvonta, én csak mosolyogva bólintottam. Libabőr futott végig a testemen, nem tudtam, hogy így fogok reagálni. Daxton lassan szabadított meg a pizsamától, és gyönyörködött a meztelen testem látványában. Úgy tornyosult felém, hogy közben teljesen beterített. Ez volt az első pillanat, amikor teljesen biztonságban éreztem magam. Láttam rajta, hogy kíván, hogy akar, hogy szíve szerint teljesen felemésztene. A félhomályban nem vágytam másra, csak rá. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor isteni keze megérintett. Kezével kényeztetett, ajkával simogatott. Puha nyelve édes csókot nyomott a mellemre, szinte pecsétet nyomott rám. Nem tudtam visszafogni magam, szükségem volt erre. Kezemmel kettőnk közé nyúltam. Lehúztam róla a törölközőt, majd a férfiasságára markoltam. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy nem csak készen áll, de mély nyögése szerint tetszik neki, amit csináltam.

- El nem tudod képzelni, hogy mióta vágyok erre - puha párnám pihent a fejem, a testemen pedig ő védte. A lábam közé mászott, szájával a combomat csókolgatta. Édes, puha és forró. A testem vonaglott alatta. A hajába markolva irányítottam őt, azt akartam, hogy középen is csókoljon meg. - Tegyél teljesen magadévá!

- Nem akarom magam felett elveszíteni az irányítást - kezemet váratlanul helyezte a fejem fölé, így testem ívbe hajolt. Enyhén rám támaszkodott, egyik lábamat a dereka köré helyezte. - Maradjon itt a lábad - szívem a torkomban dobogott. Éreztem, hogy kikészültem. Teljesen megadtam magam neki. Az egész testem lüktetet, a nőiességem érte könyörgött. Kipirult arccal figyeltem minden mozdulatát: ujjait benyálazta, majd óvatosan felhelyezte két ujját. Felnyögtem, amikor megérintette az érzékeny pontomat. A testem kívánta őt, imádkozott, hogy tovább és tovább folytassa. - Forró vagy - fülemhez hajolt, nyelvével végig szántotta a bőrömet, miközben ujjai a merev mellbimbómon vándoroltak. - És én szeretem, amikor forró vagy - mélyen a szemembe nézett, majd lágy csókot kért tőlem. Csókolt, és ingerelt. Az ajkába nyögtem, a lábam lecsúszott a derekáról, de ő vissza helyezte. - Azt mondtam, hogy maradjon!

- Jó! Rendben... - megtámasztottam magam, hozzá hajoltam, és megcsókoltam. Lehúztam őt, magamhoz vontam, lábammal átkaroltam. - Ha te játszol velem, akkor én is azt csinálom - elmosolyodtam, amikor megfogta a kezem, és az ágyra helyezte. Ujjai romantikus cirógatták a tenyerem, a csuklómat és az egész testemet. És ő sem tudta leplezni a mámort, a kéjt, ami majdnem szétrobbantotta belülről. Homlokán megjelentek az erek. A teste megfeszült, a mellkasa szaporán emelkedett le, és fel. Ez a mi pillanatunk. A pillanat, amikor vég beteljesedik. Nyakamhoz hajolt. Édes csókot kaptam tőle, hajamat pedig a fülem mögé tűrte. Az egész testem remegett, a lábam néha lecsúszott izmos csípőjéről. - Szeretlek - suttogtam a szemébe nézve. Daxton elmosolyodott, lábamat megtartotta és közelebb jött hozzám.

- Én is szeretlek, Claire - lapockám alá helyezte védelmező kezét, majd megsimította a lábamat, ami nyújtva volt. - Az anyatermészetnek köszönhetően nem kicsi szerszámmal áldott meg a sors, ezért tedd rám ezt a lábadat is, hogy jó szögben tudjak beléd hatolni - nem kellett kétszer kérnie. Úgy csináltam, mint egy kisangyal. Remegtem, könyörögtem, hogy tegye meg. Láttam, hogy közeledik, de nem éreztem. - Szedsz gyógyszert? - nézett a szemembe. Hátra hajtottam a fejem. Ezt nem hiszem el!

- Szedek, mert a menstruációm szabálytalan. Fogamzásgátlót kell szednem, hogy beállítsa - átkaroltam a nyakát, ő pedig közénk nézett. - Rendszeresen szedem - nyögtem, alig hallhatóan. Miután megnyugodott, megtámaszkodott a kezén, és egy lassú mozdulattal belém hatolt. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Hátra hajtottam a fejem, számat pedig a párnához nyomtam. Leírhatatlan érzés volt érezni őt. Érezni, hogy lüktet, hogy feszít és melegít. Összetartoztunk. A teste pont úgy illet hozzám, ahogy kellett. - Annyira jó! - vállába kapaszkodtam, és felnyögtem, amikor lökött egyet. A testem vel együtt hintázott, lassú, és romantikus táncot jártunk.

- Szavakkal nem tudom elmondani, hogy milyen benned lenni - nyelves csókot kért tőlem, majd tartott a lapockámnál és újra lökött egyet. Nedves voltam, ezért lökései között nem tartott szünetet. - Claire... - fejét csóválta, ajkát összeszorította és csak mozgott.

- Ne fogd magad vissza - két karját végig simítottam, hasára helyeztem a kezem és kettőnk közé néztem. - Kérlek...- levegő után kapkodva felnyögtem, amikor erősebben lökött. Az ágy kicsit recsegett, de minket az nem érdekel. Felszabadult érzés volt. A számra szorítottam a kezem, hogy ne nyögjek fel hangosan. Daxton tudta a dolgát. Isteni volt, amit csinált. Szabadon mozgott. Gyorsan, ütemesen és mélyen. Forró teste érintkezett az enyémmel, csábított és teljesen elvarázsolt. - Annyira jó! - végig karmoltam a hátát, vállába haraptam és lehunyt szemmel élveztem, hogy bennem van.

- Lesz ez még jobb is - hajamba szagolt, kezemet megfogta, az ágyra szorította. Mélyen a szemembe nézett, nem állt meg. A gyönyör és a kéj gyorsan a padlóra kényszerített. És azt hiszem, hogy pont ilyennek képzeltem. - Tökéletes veled - lehorgasztotta fejét, nyakamra tapasztotta az ajkát, majd hangosan felnyögtem, amikor stílust váltott. - Szólj ha durva vagyok, és abbahagyom... - kezével tartotta a lábamat, kezemmel a hátát karmoltam. Nem akartam, hogy abba hagyja. Azt akartam, hogy többet és többet adjon magából.

- Még - nyögtem a fülébe. - Többet akarok... - sóhajtottam, majd a párnára esett a fejem. Nem tudtam magam tartani, Daxton vad tempót diktált. Nem csak ő irányított, de teljesen magával rántott. Lerántott a mélybe, a pokol legsötétebb bugyraiba. Éreztem a gyönyörét. Éreztem, hogy teste megfeszül, a forrósága szinte égetett belülről. Mély hangja miatt libabőrös lett a testem, gyönyörű arca láttán, izzadva mosolyodtam el. Hajam a homlokomra tapadt, miközben oldalra fordítottam a fejem. Levegő után kapkodva mellém feküdt, majd engedte, hogy hozzá bújjak. Mellkasára hajtottam a fejem, kezemmel a hasát simogattam. Fáradt voltam, és kifejezetten kielégült. Felsóhajtottam, amikor felé pillantottam. Nem tudtam, hogy mire gondol, vagy, hogy mit érez. Láttam rajta, hogy felszabadult, de eközben teljesen máshol járt. - Sokszor játszottam a gondolattal, hogy vajon milyen lenne veled... - izzadt hasára helyeztem a kezem, ő pedig puszit nyomott a homlokomra.

- Ilyennek képzelted? - hangja mély és rekedtes volt. Innen tudtam, hogy élvezte.

- Pontosan ilyennek - fürkésztem az arcát, majd felvontam a szemöldökömet. - Mesélsz nekem a tetoválásaidról? - Daxton felém fordult, majd vigyorogva így szólt:

- Ha újra nekem adod magad - simította meg az egyik tincsemet. Hm...ezzel nem lesz gond.