A következő hét mindennapján szarrá gyakoroltam magam. Ti is tudjátok, hogy a múltban történtek miatt számomra szenvedést jelentenek az érintések, de ezen a héten muszáj volt elviselnem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a szart is kihúzták belőlem:

Hétfőn hajnal négy órakor arra eszméltem fel, hogy egy vödör jeges vizet öntenek az arcomra. Abban a pillanatban annyira megijedtem, hogy azonnal a falba ütöttem. Az erőkifejtésnek köszönhetően zúzódtak az ujjaim, ezért hajnal négy órakor már bekötött ujjakkal indultam futni. Nem tudtam, hogy mi vár rám. Abban viszont biztos voltam, hogy pocok mindent eltervezett nekem: csinált egy tökéletes edzéstervet. A hét mindennapján különböző feladatokat kell teljesítenem. Nem számított, hogy fáradt voltam, vagy esetleg vágytam egy cigire. Mindent szigorúan végigcsináltam. Bár hajnal négy órakor fizikai fájdalommal járt felüléseket csinálni, mégis megcsináltam. - Azt hiszed, hogy feladhatod?! Jól jegyezd meg amit most mondok: kurvára nem fogod feladni! - Billy, az egyik kopasz férfi buzdított, hogy ne álljak le. A felgyülemlett harag szétáradt a testemben, ezért a saját verejtékemben úszva tapasztaltam meg, hogy milyen érzés, amikor fél órán keresztül felüléseket csinál az ember. A tatamin fekve, az utolsó öt percben azt hittem, hogy meghalok. A hasam, a derekam, de még a combom is fájt. Ezt csak az tudja elképzelni, aki már tapasztalta. Képzeljetek el egy olyan testnevelés órát, ahol erősítéseket kell csinálnotok. A hasatokban érzitek az izomláz gyötrelmes, kínzó hatását. Már levegőt sem tudtok venni, az erőkifejtés közben remeg minden porcikátok. Úgy érzitek, hogy már nincs erőtök, de újra és újra megcsináljátok. Pontosan így éreztem magam én is! Az utolsó egy percben gyötrelmes hangokat adtam ki, miközben pocok, a többiekkel figyelt. Felülések közben azon agyaltam, hogy miért ragasztottam rá ezt a nevet. Azt hiszem, hogy a nagy hasa miatt...vagy valami ilyesmi lehetett az oka. - És letelt a fél óra! Két perc pihenőt adok! - Billy, erőteljesen ütött a tatamira, ezért összehúzott szemekkel feküdtem hanyatt a piros szőnyegen. Nem akartam a többiek előtt megsemmisülni, de jelen pillanatban a beleimet sem éreztem.

- Kelj fel, kölyök! - kiabálta pocok. A fejemet csóváltam.

- Kapd be a faszomat! - nem bántam meg, hogy káromkodtam, viszont nagy hiba volt. A következő pillanatban szinte lassított felvételben láttam, hogy két fickó megáll felettem, majd nyakamba öntik a jeges vödör tartalmát. A jégkockák fuldokló hatással voltak rám. Abban a pillanatban egy jeges óceánban éreztem magam. Csak nyeltem és nyeltem. Nulla oxigén, temérdek sok víz. Nem tudtam koncentrálni, minden érzékemet elöntötte a fagy és az oxigén hiány. Teljes erőből húztak fel a tatamiről, majd fél szemmel láttam, hogy ököllel nekem jönnek.

- Vagy megtanulja, hogy minden áron talpon kell maradnia, vagy bele veritek a fejébe! Csináljátok! - az utolsó emlékem az volt, hogy pocok hátra helyezett kezekkel megfordul, majd magamra hagy a ringben. Azt hiszem, hogy a hatodik ütés után, elvesztettem a fejem és minden sötétbe borult.

Keddi napot szintén a futással kezdtem. Hajnal négy órakor tömb köröket futottam a város lepukkant részén. A romos házak, a betört ablakok miatt erre a környékre nem járnak az emberek. Hajnal négy táján még szürkület volt, ezért izzadva pillantottam a lámpa fényébe. Tegnap olyan szinten megvertek, hogy azóta sem tudom kinyitni a bal szemem. A bal szemem úgy néz ki, mint egy óriási méretű, lila szőlő szem. Egy olyan szem, ami középen végig van vágva. Nagyon nem szép látvány, nekem elhihetitek. Tíz kilométer futás után, kicsit büszkébben álltam a tatamin, és egymás után ütöttem a bokszzsákot. - Jó! Nagyon szép! - Billy állt a zsák mögött és minden kifejtett ütésem közben, tartotta a zsákot. A szemében láttam, hogy fejlődést lát rajtam, ezért letöröltem az izzadt homlokomat. Akkor sem hagytam abba, amikor pocok belépett a ringbe. Kibaszottul haragudtam rá! Köcsög! Szemétláda! Utolsó patkány! Tegnap nem csak megveretett a kutyáival, de elsétált és nem nézte végig.

- Többet kellene használnod a lábadat - figyelmeztetett. - Izmos combod van, a lábfejed pedig hosszú. Taníts neki pár rúgás teknikát, mert szerintem sokra megy majd vele! - minden szava közben jobban és erősebben ütöttem a zsákot. Billy arcán már láttam, hogy nehezére esik megtartani, de pont leszartam. A köcsög! Puff, a zsákba. A rohadék! Felemeltem a lábamat, majd lábfejemmel megrúgtam a szélét. Az erőkifejtés miatt, Billy hátra lépkedett, majd homlokát letörölve bólogatni kezdett. - Ez már jobban tetszik! Most már kevésbé hasonlítasz egy kényes kislányra! - bólintott pocok.

- Te aztán kurvára befoghatod! - tettem fel az ujjamat. - Milyen kurva jó edző vagy te! - mutattam a szememre, hiszen azóta sem tudtam kinyitni. Ekkor még nem tudtam, de pocok csak a jövőbe tekintett. Biztos láttatok már olyan filmet, ami a bokszról szól. Mindenki szereti az ilyen filmeket! A főszereplőt csak úgy lehet felkészíteni, ha fájdalmakat él át. Mert azt mondják, hogy a fájdalom erősíti az embert. Velem is ugyan ez történik. Nem elég az edzés! Az edzés közben meg kell értenem azt, hogy mi vár rám a hétvégén. Alig maradt pár napom, hogy felkészüljek. Ezért nem aludhatok, nem pihenhetek, és sajnos...nem drogozhatok. Örök szabály: tisztának kell lennem, amikor oda megyek.

- Idővel rájössz, hogy mindent azért teszünk, hogy ne érjen meglepetés - nézett végig az izzadt testemen. - Hajnal négykor futsz, aztán bokszzsákot püffölsz? Azt hiszed, hogy ebből áll az MMA?! - sétált közelebb hozzám. - Az MMA a túlélésről szól! Miután belépsz a ringbe, csak az számít, hogy élve ki gyere onnan! Kibaszottul nem számít, hogy hány bordád tört el! Ha lélegzel, akkor győztél! Mert a fájdalom az, amit egész idő alatt érezni fogsz. És én megtanítom neked, hogy mit jelent a fájdalom! Tíz perc fal mellett guggolás! Ha le mersz ülni, akkor kezdheted elölről - és pocok újra magamra hagyott.

Szerdán már az ébresztő hangjára sem keltem fel. Akkor sem mozdultam meg, amikor jeges vizet öntöttek a hátamra. Fizikailag képtelen voltam megmozdulni, ezért a régi matracon fekve meg csóváltam a fejem. Azt hittem, hogy én irányítok, de pocok újra a tudtomra adta, hogy ha az MMA-ra készülök, akkor nem kegyelmez. - Húzzátok ki az ágyból! - hajnal négy órakor csak ennyit hallottam. Ami utána jött, az sokkal rosszabb volt. Kint szakadt az eső, ezért összeráncolt szemöldökkel vettem tudomásul, hogy egy magas emelvényre épített vasról kell lógnom. - Fél órán át térd felhúzásokat fogsz csinálni! Minden felhúzás közben, Billy gyomorszájon fog rúgni.

- Megrúgom én a kurva anyját is, ha kell! - szakadó esőben felugrottam és a rozsdás vasra markoltam. Lábam nem érte a földet, ezért zihálva kezdtem a gyakorlatot. Pocoknak igaza volt. Billy, minden térdfelhúzás közben, gyomorszájon vágott. Az első ütés annyira fájt, hogy elengedtem a vasat, majd a földre zuhantam, Reszkettem és levegő után kapkodtam. Újra az a fiú voltam, akit vert a nevelőapja: a földön feküdtem. Magzatpózban voltam, és csak reménykedni tudtam, hogy a fájdalom elmúlik. De nem múlt el!

- Kelj fel, kölyök! - utasított Billy. - Fel-kell-kellned - szótagolta mély, reszelős hangján. És neki köszönhetem azt, hogy abban a pillanatban felkeltem és végig nyomtam a fél órát. Azon a napon valami történt. Megfogadtam, hogy nem leszek az a gyerek, aki egykor voltam. Megfogadtam, hogy elérhetetlen leszek. Egy olyan férfi, akit nem lehet se utolérni, se utánozni. Az edzés az erősítés is rengeteg fájdalommal járt, de egy idő után hozzászoktam. Egy idő után a fájdalom volt az egyetlen, ami kitartott mellettem. Futottam, erősítettem, fekvőtámaszokat nyomtam és bokszoltam. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy a fájdalmat, jelkódként tápláljam a fejembe. Mindent megtettem azért, hogy az ütések ne bántások, hanem lehetőségek legyenek. És igen! Kibaszottul más embert láttam a hétvégén, miközben a tükörben álltam és a képemmel szemezgettem. Az edzőteremben egyetlen férfi öltöző volt, de most meg is lepődtem, hogy senki nem tartózkodott bent. Este tizenegy múlt, de én az utolsó napomat is edzéssel töltöttem. Holnap egész nap pihenni fogok, hogy vasárnap felkészült legyek életem első ketrecharcára. - Jól nézel ki! Örülök, hogy látom a tüzet a szemedben - pocok megállt mögöttem, majd megrántotta a vállát. - Pontosan ezt akartam kihozni belőled! Bár vasárnap úgy is kiderül, hogy sikerült-e!

A tükörképemmel szemezgettem, hiszen nem hittem el, amit láttam. Mintha egy vadászni készülő oroszlán állt volna előttem. Féltem a saját tekintetemtől, és rettegtem a saját testemtől. Minden izmom erőteljesen rajzolódott ki a testemen. Úgy néztem ki, mint aki fel van készülve az összecsapásra. Talán így volt: forrt bennem a düh. Utáltam mindent, és az egész világot. Arra vágytam, hogy aki nekem jön, annak beverjem a koponyáját. Tudtam, hogy ilyen is tudok lenni. Csak azt felejtettem el, hogy milyen érzés bosszút állni valakin, aki átszúrta a szívedet. Most biztos azt gondoljátok, hogy céloztam valamire, igaz? Valóban célzás volt, de idővel mindent meg tudtok rólam, és akkor jobban fogtok kedvelni. Vagy érteni. - Hol lesz az összecsapás? - masszíroztam a görcsbe rándult izmaimat.

- Itt lesz Cambridge-ben - fonta keresztbe a karját. - Egy elhagyatott metró állomáson, a föld alatt - nézett végig rajtam. Felszaladt a szemöldököm. Egy elhagyatott metróállomás és egy tömeg, ami durva összecsapásnak lesz a szemtanúja... - Tartasz tőle?

- Csak az erőszakot nem tűröm - simogattam a lapockámat. Az izmaim eléggé merevek lettek, ezért éreztem, hogy pihenésre van szükségem. Olyan volt a hátam, mint egy csomóra kötött kötél. Látni lehetett minden izmot, de mozogni már fájdalmasabb volt. - De tudom, hogy vasárnap minden lesz: erőszak, vér...felkészültem! - pillantottam a szemébe.

- Megtudod csinálni! Holnap minden információt össze szedek az ellenfeledről: a teknikáját, gyenge pontjait és a nyert mérkőzéseinek a számát - bólintott, majd hátrálni kezdett. - De ha engem kérdezel, akkor azt kell mondanom, hogy esélye sincs ellened!

- Én ezt kurvára nem így gondolom!

- Azért mert még nem eresztetted ki a fenevadat, ami benned szunnyad!