Ne kérdezzétek, hogy mi történt velem tegnap. A választ én magam sem tudnám megmondani. Egyszerűen csak eldurrant az agyam. Tudja, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, látja a szememben és van képe azt mondani, hogy valamilyen bánat madárral fog együtt tanulni. Persze, hogy eldurrant az agyam. Felülkerekedett rajtam a védelmező ösztön és abban a percben mindent elkövettem volna, hogy tudja hol a helye. Jó! Igazából mindent elkövettem, hiszen erős orgazmust és gyönyört ajándékoztam neki. Mostantól ez a nő csak az enyém, és jogomban áll felrúgni azokat, akik hozzá érnek, vagy rá néznek. Kezdem ezzel a madárral és aztán megölöm az összes többit is. Most biztos azt mondjátok, hogy hülye vagyok, hiszen eddig távol akartam lenni tőle. Valóban így van, de kiszámíthatatlan vagyok. Nem tudom távol tartani magam tőle, miközben ő éli az édes kis életét a többi idétlen, punci zabáló csávó között. Féltékeny lettem? Igen! Megörültem? Talán igen, de nem érdekel. Inkább vagyok mellette és védem őt, ahelyett hogy nem vagyok mellette és a távolból bízok abban, hogy nem veszik el tőlem. Hát most már nem fogják, az biztos. Nem csak azért, mert nem engedem. Hanem azért, mert ő sem akar más pasi után nézni. - Te meg hova mész? - magamra húztam a bőrdzsekimet, a táskát a vállamra dobtam és a kijárat felé igyekeztem, miközben pocok az asztal mögött ülve leste minden mozdulatomat. Megvolt a reggeli edzés, megvolt a meditáció is, ezért úgy gondoltam, hogy Claire közelébe megyek, hogy....na tudjátok, hogy miért. Igen, félek, hogy elveszik tőlem! De ez természetes, nem?

- Az egyetemre - vállamon megrántottam a táskámat, majd tekintete láttán elmosolyodtam. - Azért, hogy tanuljak - oldalra pillantottam, de pocok összehúzta szemét, ezért tudtam, hogy átlát a szitán. Papírjait félre tette, előre hajolt, majd bólogatni kezdett.

- Claire miatt? - kérdésre egyértelmű volt a válasz, de ismertek. Soha nem mondom ki amit gondolok, soha nem mutatom az érzéseimet, és szeretek rejtélyes lenni. Bár pocok tudott mindent, mégis úgy gondoltam, hogy elmondom neki, ha majd akarom.

- Inkább csak rájöttem arra, hogy fontos a tanulás.

- Értem. Szóval Claire miatt - lábát vissza helyezte az asztalra, majd maga elé tette az újságot. Zsebre csúsztattam a kezem és a kijárat felé indultam. - Tegnap megdugtad? A kiscsaj olyan hangosan nyögött, hogy komolyan azt hittük, hogy ölöd - újság mögül felém pillantott, de én csak büszkén kihúztam magam.

- Az azért volt, mert jó vagyok - támaszkodtam neki a falnak. - És még az is hozzátett, hogy haragudtam rá - fontam össze a kezem. Pocok elnevette magát.

- Szóval megdugtad - jelentette ki.

- Nem - javítottam ki. - De ő már az enyém - ujjamra puszit nyomtam, majd az ég felé mutattam. - És mindenkit megölök, aki hozzá mer szólni, vagy rá mer nézni - kilöktem magam előtt az ajtót, és elmosolyodtam, hiszen pocok elnevette magát

A francba! Késésben voltam! Az előadás előtt tíz perccel nyomtam le a szoba kilincsét és húztam meg a hajam, de a lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam Daxtont, aki a szobám előtt állt és mosolyogva a falat támasztotta. Nem számítottam rá, ezért a szemöldökömet ráncolva, behajtottam magam mögött az ajtót. Tudjátok, hogy az ő közelében nem lehet tisztán gondolkodni. Azért, mert iszonyatosan jóképű, és azért, mert egy vadállat. A férfi hormonok és a kisugárzása hatással van a környezetére, és az emberekre akik körbe állják. Gondolok itt a nőkre, akik a mai naptól kezdve legeltetni fogják rajta a szemüket. Akaratlanul is össze szorítottam a lábamat, de ő erre egy ajak harapással válaszolt. A torkomat köszörülve megigazítottam a szemüvegemet, majd a levegőbe szippantottam. Istenem! Nincs jobb érzés érezni az illatát annak a férfinak, aki ellopta a szívedet. - Vanília és egy kis dohány - közelebb lépett, a kilincsre helyezte kezét, majd lopott egy szemtelen csókot. - Késésben vagy, babám? - fejem mellett megtámasztotta az ajtót. Megint úgy nézett rám. Irányított. Uralta a gondolataim és a vágyaimat. Kék tekintetével lyukat égetett az arcomba. Akartam őt. Ó istenem, kibaszottul akartam!

- Hát őőő... - nyeltem egyet, majd bokámmal belöktem az ajtót. Ő csak vigyorogva lehúzta magáról a dzsekit, és közelebb hajolt hozzám. A forróság végig cikázott a testemen. Nem csak a testem, de a szívem is figyelt rá. Tudtam, hogy nem szabad, tudtam, hogy mennem kell, de itt állt ő, és kurvára nem tudtam gondolkozni. - Igazából... - elhallgattam, amikor megnyalta a fülemet, fogaival pedig megérintette a nyakamat. Nagyot nyeltem, belemarkoltam a dzseki anyagába, és biztos voltam abban, hogy nem előre megyek, hanem vissza a szobámba. - Igazából késésben vagyok - nehezen mondtam ki a szavakat, hiszen félig nyert ügye volt. Akartam. Akartam a tegnapit. Reszketve és levegő után kapkodva. Dzsekijénél közelebb húztam őt. Tudtam, és elhittem, hogy ez a férfi csak az enyém. Az enyém.

- Csak egy szavadba kerül - nyakamra csókot hintett, majd átkarolta a derekamat. - Egy szavadba kerül és jobbá teszem a reggeled - szemtelen ujjai a póló alá férkőztek, hátul lecsúsztak és a farmer alá indultak. - Minden kívánságodat teljesítem - férfias kezével a fenekembe markolt, ujjával pedig félre húzta a bugyit. Imádtam, hogy ezt a féltékenység váltja ki belőle. Imádtam, hogy tegnap óta ennyire birtokol. Egyszerre volt cuki, férfias és szexi. Egy ilyen ajánlatot vétek lenne visszautasítani....

- Én...nem is tudom - nyögtem alig hallhatóan. - El fogok késni - pillantottam a lépcső felé. Daxton eltávolodott tőlem, de én elvesztettem a fejem. Dzsekijénél fogva behúztam a szobába, majd becsaptuk az ajtót. Vigyorogva rontott nekem. Az ágyra lökött, majd az ölembe ült. Ezt akartam. Kezemet hátra feszítette, pólómat feltűrte, és a mellemre hajolt. Szemezgetett a melltartó fehér csipkéjével, ajka szélét megnyalta és elvigyorodott. Tudjátok, hogy ez milyen vigyor? Én tudom! - Kérlek - súgtam elgyengülve. - Akarom a tegnapit - súgtam a szemébe nézve. Ő csak bólintott, majd a fülemhez hajolt és nyomott egy puszit az arcomra.

- Az ablak nyitva van, ezért tanácsolom, hogy ne sikíts közben - kezével kigombolta a nadrágomat, majd lehúzta rólam. Mohó és szemtelen volt. Tudta, hogy mi jó nekem, szinte azonnal kitapasztalta. A bugyimat félre dobta, bokámat megfogta és oldalra tolta a lábamat. A testem könyörgött neki. - Tudod mit? Sikíts csak! Így legalább mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy - lefogta a hasamat, majd a lábam közé hajolt. Nem mondott hülyeséget! Sikítani akartam. Isteni nyelve érintése magával ragadott és megölt. A testem szenvedve fogadta a forró hullámokat, és engedte, hogy vezessen. Felnyögtem, amikor ujjai belém csúszott és megtalálta az érzékeny pontomat. Amikor ingerelni kezdett, a szemembe nézve közelebb hajolt. - Beéred ennyivel?

- Nem! - nyögtem fel, majd a farmere után nyúltam. Úgy kapcsoltam ki az övét, mintha versenyt futnék az idővel. A sliccét lehúztam, de hirtelen megfogta a kezem és a fejem fölé feszítette. - Akarlak! Ennyi nekem nem elég - súgtam alig hallhatóan. Az orgazmus közel volt. A mellem, az egész testem megfeszült és hálás pillantással néztem fel rá. - Vedd le a nadrágot - könyörögtem, de ő a fejét rázva, közelebb hajolt hozzám.

- Le fogom! Ígérem, hogy le fogom - bólintott. - De nem ma - puszival hintette a nyakam, ujjai ingerelt és hangosan felnyögtem, amikor magával ragadott az orgazmus. Nem érdekelt, hogy nyitva volt az ablak. A gyönyör és az orgazmus teljesen elvarázsolt. Levegő után kapkodva húztam magamra a férfit, aki puszit nyomott a homlokomra.

- Köszönöm - súgtam a fülébe.

- Az életemnél is fontosabb vagy nekem - elkerekedett szemekkel a plafon felé pillantottam, hiszen nem akartam elhinni azt, amit mondott. Nem tudom, hogy volt e már rá példa, de azt hiszem, hogy szóhoz sem tudok jutni. Enyhén eltoltam magamtól, majd mélyen a szemébe néztem. Ő csak nézett, és nem mondott semmit. Könnyes szemmel elmosolyodtam, majd az órára pillantottam. Ő csak felsóhajtott, majd a másik ajtó felé bökött. - Az a mosdó?

- Igen - súgtam csillogó szemekkel.

- Akkor mindjárt jövök! - mielőtt bement volna, elpirulva így kérdeztem:

- Most magadnak fogod csinálni? - kérdésem miatt elnevette magát, majd a szemöldökét ráncolta. - Azt hittem - tettem hozzá zavartan. - Felejtsd el - igazítottam meg a hajam, majd felkeltem az ágyról. - Bocsánat! - Daxton végignézett rajtam, majd keresztbe fonta a karját.

- Azért ajándékoztalak meg ezzel, mert fontos vagy nekem. Ha bármi hasonlót elvárnék tőled, akkor hidd el, hogy tudnád - húzta össze a szemét, majd belépett az ajtón és megengedte a csapot.

Zavart volt, amikor kézmosás után visszamentem hozzá. Táskáját már a vállán tartotta, de haja kusza, arca pedig piros volt. Az előbb tényleg arra volt kíváncsi, hogy kiverem magamnak? Istenem! Ez a lány egyre bolondabb! Bár nem egyszer képzeltem el, hogy letérdeltetem és a vágyaimnak utat engedve hagyom, hogy a szájába vegyen. De azt hiszem, hogy ő még nem áll erre készen. Ezért beérem azzal, amit én adhatok neki. - Mehetünk? - ajtót kinyitottam és udvariasan előre engedtem. Ő aprót bólintott, de láttam rajta, hogy valami nem stimmel, ezért a folyosón sétálva zsebre helyeztem a kezem. - Tudom, hogy jó volt, ezért feltételezem, hogy valami más bajod van - a lépcsőn le sétáltunk és megindultunk az egyetem felé. Claire kicsit közelebb hajolt hozzám, majd így szólt:

- Bánt, hogy én nem adhatom vissza - mivel jót szórakoztam rajta, úgy döntöttem, hogy tovább húzom a zavartságát.

- Ki mondta, hogy nem adhatod majd vissza? - az egyik fa alatt úgy döntöttem, hogy cigire gyújtok, hiszen ez volt az első szálam. Büszkén gyújtottam rá, majd megkönnyebbülten szívtam bele.

- Úgy érzem, hogy te szórakozol azon, hogy zavarban vagyok - kezét összefonta maga előtt, de én csak megfordítottam, majd hátulról átkaroltam őt. - Ez nem vicces, Daxton! Nem tudok kiigazodni rajtad - panaszkodott, de én puszit nyomtam az arcára. - Rendben - könnyebbült meg. - Akkor is szeretném viszonozni.

- Majd egyszer fogod - bólintottam, majd ajka szélére helyezte ujjait, és az egyetem felé bökött. - Mindjárt elszívom - motyogtam, alig hallhatóan. - És megnézem azt a gúnárt, akivel együtt tanulsz!

- Ó...oké - nevetett. - És mit fogsz csinálni? - érdeklődött, miközben átkaroltam a nyakát.

- Ha nálam jobban néz ki, akkor megölöm, bár az lehetetlen - vontam fel a szemöldököm. - Ha alattam van, akkor elég csúnyán néznem rá, és eltakarodik - löktem be az egyetem ajtaját.

Bár az élet néha elég köcsög tud lenni...