Ne kérdezzétek, hogy miért a bölcsészettudomány kar az, ami elrabolta a szívemet. Választhattam volna az orvostudományt, vagy a fogorvostudomány kart is. Viszont a sok közül, mégis a bölcsészettudomány az, amin megragadt a szívem. Ez a kar számos olyan lehetőséget és szakot tartogat a hallgatók számára, amikben megtalálhatják önmagukat és a szenvedélyüket.

Az új lakásunk fél óra autóútra van távol, ezért nem is volt kérdés a kollégium. Édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy otthon töltsem az éjszakákat, ezért felvetette azt az ötletet, hogy az előadások után értem jön az autóval. Próbáltam logikusan gondolkodni, ezért arra a döntésre jutottam, hogy szeretnék kollégista lenni. Gondoltam anyára és a benzinre, amit a döntésemmel megspórolunk. Van pár dolog, amit jó ha tudtok rólam: rendmániás vagyok. Én akkor érzem jól magam, ha minden a helyén van. Szeretek rendszerezni, és megszálottja vagyok a színes szövegkiemelőknek. Minden előadásra más füzetem van, és minden szín mást jelent. Van egy naplóm, amibe a napi teendőimet szoktam listába foglalni. Több mint két éve vezetem a listát, de eddig még egyetlen pontnál sem csúsztam el. Szeretem a ruháimat még a következő nap előestéjén kiválogatni, ezért másnap reggel már tudom, hogy nem kell a szekrénybe kutatnom. Mániáim közé tartozik a kevés szénhidrát bevétel, ezért mindig megnézem és fejben összeszámolom, hogy az étel amit eszek, mennyi kalóriát tartalmaz.

Hogy őszinte legyek, már előre sajnálom a szobatársamat, hiszen mégcsak nem is sejti, hogy egy megrögzött rendmániással fog együtt lakni. Ahogy az lenni szokott, miután megkaptam a kártyámat, izgatottan léptem be a kollégium ajtaján.Volt pár cuccom, ezért kicsit nehézkesen húztam magam után a bőröndömet és tartottam magamnál a szennyestartót. A szobába belépve azonnal letettem a táskámat és a telefonomat, de a lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam egy lányt, aki egy srác farkát szopta. Elnézést kérek a csúnya szavakért, de a mai világban nem nagy cucc kimondani azt, hogy "farok". Azt hittem, hogy csak álmodom, ezért a szemöldökömet ráncoltam, de minden valóságossá vált számomra, amikor a férfi, zihálva hátra hajtotta fejét és átment rajta az orgazmus. jézusom! Valaki ébresszen fel! Az akció után zavartan fordítottam el a fejem és próbáltam észrevétlen maradni, bár ez nem sikerült. Fél szemmel láttam, hogy a jóképű srác vissza csomagolja magát a nadrágba, majd letörli a lány ajkát. Oké! Ne borulj ki! Láttál már ilyet! Egyszer, és azt is véletlen! - Vendégünk érkezett - a csillagok után a srác felém bökött, majd átkarolta a térdelő lány nyakát. A szőke hajú lány, zavartan lelökte magáról a srác kezét, majd mosolyogva felállt. Rendben! Van pár dolog, amit még nem tudtok rólam: én még nem voltam férfival. Ez azt jelenti, hogy a szexet illetően nekem nulla tapasztalatom van. A neveltetésemnek köszönhetően tizenhét évesen nem pasiztam, hanem romantikus könyveket olvastam. Nem az első szexen járt a fejem, hanem azon, hogy mit nem vettem a boltban. A szex, az érintések, a csók...számomra kimaradtak.

- Ne haragudj - szólalt meg a lány.

- Haragudni? Ugyan, miért tenném? - igazítottam meg a szemüvegemet. Remek! Leplezni sem tudtam a zavartságot. Annyira furcsán éreztem magam, hogy azt sem tudtam, miről beszélek. - Azért megkérdezném, hogy gyakran fogjátok ezt itt csinálni? - piszkáltam a hajam. - Csak azért kérdezem, mert itt fogok lakni és jó lenne tudni, mikor nem szabad belépni a szobába!

- Hah! Én imádom a csajt! Cuki - nézett végig rajtam a srác. Mindketten pislogás nélkül néztek rám, ezért kockáztattam és tovább beszéltem. Vagy legalábbis úgy mondanám, hogy: tovább rontottam a helyzeten.

- Én igazából csak meglepődtem, hiszen arra számítottam, hogy egyedül leszek a szobában. Az ablakból biztos láttátok azt a lányt, akit tíz perce ezelőtt a szülei tettek ki a kocsiból - mutattam az ablak felé. - Nos, én vagyok az! - egymásra néztek, majd rám.

- Azt hiszem, hogy akkor szexeltünk, igaz kicsim? - mosolygott a lány. - De úgy érzem, hogy már most imádlak téged - lépett közelebb a lány. - A nevem Peyton - a kezét nyújtotta felém, de a történtek után úgy gondoltam, hogy most az egyszer elutasítom ezt a gesztust. Miután észrevette magát, fel kuncogott és elküldte a pasiját. Amikor ketten maradtunk, résnyire tárta az ablakot és beleszippantott az őszies időbe. Én viszonylag szótlan maradtam és igyekeztem minél hamarabb kipakolni. A szekrény kicsi volt, ezért gondosan összehajtottam a ruháimat. A rendmániámnak köszönhetően már mindent sorrendben kipakoltam az asztalra, és a fogamat csikorgattam, amikor Peyton az egyik füzetemre ült, és ezzel elmozdította a pontos helyéről.

- Ne haragudj, de megtennéd, hogy... - nem tudtam befejezni, mert mosolyogva félre tette a füzetet, de ekkor minden dolgom elmozdult. Sóhajtva roskadtam az ágyra, és kellemetlenül elnevettem magam. - Rendmánia!

- Rendszerezési mánia? - érdeklődött vigyorogva. Egy bólintással jeleztem, hogy az is van, ezért jókedvűen elnevette magát. - Egyébként én sem szeretem a rendetlenséget, úgyhogy megnyugodhatsz - egy hosszított pólót hajtottam össze, majd helyeztem a szekrénybe. Peyton minden mozdulatomat követte, de amikor összehúzta a szemét, megszólalt: - Szűz vagy még, igaz?

- Tessék?! - fordultam felé. - Miből gondolod... - kerestem a szavakat. A kelleténél kicsit ingerültebb voltam, hiszen alig húsz perce ismertük egymást. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy felteszi nekem ezt a kérdést. Ha már itt tartunk, valamit még el kell mondanom: ránézésre egy kedves, és szerény lánynak tűnök. Nyugodtan hasonlítsatok Anastasia Steel-hez, hiszen nem különbözünk sokban. Ha nem tudjátok, hogy ki ő, akkor ajánlom figyelmetekbe a Szürke Ötven Árnyalata című filmet. Első ránézésre az emberek nem mondanák meg, hogy milyen lány vagyok. Mondtak már rám olyat, hogy kényes, csendes és beképzelt. De igazából senki nem tudta, hogy milyen vagyok valójában. Igazából egy álmodozó típus, aki várja, hogy eljöjjön hozzá...most biztos azt vártátok, hogy kimondjam a "szőke herceg" szót. De azt kell mondjam, hogy én nem egy hercegre, hanem másra vágyom. Vágyom egy emberre, akinek szívét az én szívemhez teremtették. Akinek ajkát, az én ízlésemre formálták. Akinek illatára mindent ösztönből csinálok. Nem számítana, hogy herceg, vagy ördög. Csak az számít, hogy összetartozzunk. De ahogy az lenni szokott: minden tündérmese vége, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak". De vajon ez a valóságban is így van? Kötve hiszem!

- Úgy látom, hogy elkalandoztál - Peyton oldalra biccentette a fejét, ezért fejemet rázva próbáltam összekaparni a gondolataimat. Mit is kérdeztem az előbb? - Az akartad kérdezni, hogy miből gondolom? - fonta keresztbe a lábát. Felsóhajtottam, majd leültem és aprót biccentettem. - A reakciód alapján! Amikor megláttál akkor nagyon zavarban voltál. Az arcod piros volt és hülyeségeket beszéltél. Ezek alapján gondoltam azt, hogy nem volt még ilyenben részed . mielőtt megszólalhattam volna, mosolyogva folytatta. - Pedig nagyon jó! Örömet szerezni a férfinak, akit szeretsz... - rántotta meg a vállát.

- Jól van - szorítottam az ágy szélére. - Lehetne, hogy hanyagoljuk ezt a témát? - kérdésemre hangosan elnevette magát, ezért zavartan nyeltem egyet.

- Egyszer te is meg fogod tapasztalni! A kérdés csak az, hogy kivel - kacsintott izgatottan.

Kivel...

Arra én is kíváncsi lennék!

Nem bírtam a többiek között lenni, ezért megfogtam a telefonomat és egy doboz cigivel a kezemben, kiléptem a hátsó ajtón. Úgy döntöttem, hogy nem hallgatok senkire, csak magamra. Miután rágyújtottam, bekapcsoltam a mobilnetet, majd rámentem a Youtube alkalmazásra. Már tudtam, hogy mire szeretnék rákeresni, ezért vert hevesebben a szívem. Én akkor vagyok felkészült, ha tudom és látom azt, ami rám vár. Éreztem, hogy rá kell keresnem a ketrecharcra, ezért a következő szöveget ütöttem be a keresőbe: Ketrecharc MMA. A nagyítóra nyomás után azonnal kidobott egy temérdek véres videót. Az első videó egy összeválogatás volt, a tíz legdurvább mérkőzéseket tartalmazva. Az ég felé pillantottam, hiszen próbáltam rávenni magam arra, hogy inkább fussak el. El kell futnom! Ez nem az én világom! Mégis rányomtam a videóra és minden képkockáját alaposan meg néztem: azt láttam, amire számítottam. Az ellenfelek addig ütötték egymást, amíg mozogtak. Meztelen lábbal a saját vérükben csúszva, az utolsó erejükkel próbálták kiütni egymást. Aki feladta, az hanyatt esett és az egész háta véres lett. Az ellenfele ekkor sem hagyta abba. A derekára ült, majd sorozni kezdte. Elfordítottam a fejem, hiszen ez az a rész, amit soha nem értettem. A bokszot komoly szabályok szerint játsszák. De a ketrecharcban még akkor is ütik egymást, amikor az egyik fél már képtelen védekezni. Hol itt a szabály? Milyen sport ez? A férfit egy bíró állította le, de ő is csak nehezen tudta kihúzni a véres arénából. Hordággyal vitték el az eszméletét vesztő férfit. Amikor a vér tócsákat törölték, lezártam a telefonomat és a fejemet csóváltam. - Ez vár rád, kölyök - váratlanul egy hang szólalt meg, ezért homlokomat ráncolva pillantottam pocok felé, aki egy cigi kedvéért lépett ki az ajtón. - Ezért szeretnélek felkészíteni téged. Mert nem akarlak úgy látni, mint ahogy te láttad azt a fickót - ujjával a telefon képernyője felé bökött. Ajkammal összeszorítottam a cigit, majd bólintottam.

- Nem tudom, hogy mi a jobb: felkészülni egy fájdalmas mérkőzésre, vagy a börtön falai között rohadni - szorítottam ökölbe a kezem. - Kibaszottul a börtönben kellett volna maradnom - nyomtam el a cigit, de mielőtt beléptem volna, pocok feltette a kezét.

- Azt mondják, hogy nem szereted, ha hozzád érnek - mért végig. - Igaz ez? - fújta felém a füstöt. A maradékot beszívtam az orromon, majd aprót biccentettem. A nevelőapám bántalmazásának köszönhetően képtelen vagyok elviselni a testi érintéseket. Számomra még a gyenge simogatás is az ütéseket juttatja eszembe. - Akkor ez még egy dolog, amit el kell felejtened!

- Mi a faszról beszélsz?! - kérdeztem ingerülten.

- Az MMA olyan, hogy hozzád érnek. Ezt nem tudod jó mozdulatokkal kivédeni. Egy dolgot csinálhatsz akkor, amikor hozzád érnek - fúrta tekintetét az enyémbe. - Viszonzod a gesztust - mosolygott "kedvesen".