A másodpercek rohamosan teltek. A sötétben, a kivilágított szorító bal oldalán Daxton egymás után sorozta a négert, aki tömény vérköpések sorozata után, térdre, a koszos padlóra zuhant. Sötét arcán fájdalom jele tükröződött, amikor a fekete hajú férfi felemelte jobb lábát, majd lábfejével kiütötte az ellenfelét. A néger úgy dőlt a tatamira, mint egy halott ember. Arcán már nem látszott a büszkeség és a verhetetlenség. Miután a menetet lefújták és Daxton nyert, mindenki örjöngött és kezüket nyújtva örültek az új bajnoknak. Én voltam az egyetlen, aki az emberek között futva, megindultam Daxton felé. Határozottan felugrottam a szorító szélén, majd az egyetlen résen keresztül áthajoltam. A tömeg tapsolt, az emberek pedig kiabáltak. - Nyertél! - könnyeim között karoltam át Daxtont, aki fejét lógatva és levegő után kapkodva, vállamra hajtotta a fejét. Nem mondott semmit, csak nagyot nyelve átkarolt és belém kapaszkodott. - Ügyes voltál! - ragaszkodóan öleltem és minden eltelt percben csak jobban sirtam. A fáradt férfi megfogta a hajam és gyenge csókot nyomott a homlokomra. Lehajolt hozzám, majd apró mosolyra húzta az ajkát.

- Menjünk erről a szar helyről! Egyébként sem volt kedvem ide eljönni - rosszfiús vigyort villantott, majd izzadva átkarolta a nyakam és fejét lógatva a ring szélére sétáltunk. Ott pocok megveregette a vállát, majd nevetve széttárta a karját.

- Ezentúl minden ökölcsapásodra magunkkal kell vinnünk. Szerencsét hoz, ezt jól jegyezd meg! - kacsintott egyet, majd megcsóválta a fejét és félre állt, hogy elfogadja a pénzt, amit Daxton magának keresett. Az emberek között állva le sem tudtam róla venni a szemem, ezért szégyenlősen néztem a fiút, aki mellettem tornyosulva figyelte, hogy az ellenfele feltápászkodott a vér borította tatamiról. Az a baj az ilyen ökölcsapásokkal, hogy vérfolyás nélkül nem ússza meg az ember, ezért szomorúan fürkésztem Daxton-t, aki felvonta az egyik szemöldökét.

- Miért nézel így rám? - suttogását még a tömeg ellenére is hallottam. Olyan volt ez a pillanat, mintha össze lettünk volna kapcsolva. Számomra nem létezett más, csak ő. Nem figyeltem másra, csak a jégben úszott, fagyos tekintetére. A szeme egyszerre árulkodott veszélyről és fájdalomról. De akartam őt. Akartam ezeket a szemeket, vágytam erre a rosszfiús mosolyra és erre a fiúra. Mert nem csak elvarázsolt, de behúzott az oroszlán barlangjába. A fejemet csóváltam, majd izzadt derekát szorosan átkaroltam.

- Nem nézek én sehogy - válaszom után elkuncogta magát, majd fülemre simította a tenyerét, ezzel rá kényszerített arra, hogy szemébe nézzek. Elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem. Mellkasomban dübörgött a szívem, mintha óriási lépés előtt állnék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodt voltam. Ép ellenkezőleg. Daxton-ból áradó férfias erő, a hő és a kisugárzása felkeltette bennem a nőt. Azt a nőt, aki bennem lakozik.

- De énn nézek - tenyerét óvatosan az arcomra simította, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy hüvelykujjával végig simít az alsó ajkamon, majd lehunyt szemmel közelebb hajol hozzám. Fejemet enyhén oldalra biccentettem és lélegzetvisszafolytva érzékeltem, hogy közeledik felém.

- Ezt nevezem bajnok! - Billy hatalmasat mért Daxton vállára, ezért a fekete hajú fiú morogva elhajolt tőlem. Titokban haragudtam Billy-re és dühös pillantásokkal ajándékoztam meg. Ti is utáljátok őt? Mert én most nagyon is! - Zavarok? - először rám, majd Daxton felé pillantott, aki tarkóján összekulcsolta ujjait. Ő a fejét rázta, én pedig a cipőm orrát fürkésztem. Billy! A picsába már!

- Inkább csak húzzunk el! És adjatok egy rohadt cigit! - Daxton megfordult, majd faképénél hagyott. Én csak pislogás után néztem utána, hiszen a hangulatingadozásain nem tudtam kiigazodni. - Pocok! Dobj egy cigit! - kiabált a kalapot viselő férfinak, aki vigyorogva leszámolta a köteg pénzt, majd meglóbálta Daxton előtt.

- Szeretnéd megszámolni, hogy mennyit kerestél? - alig lehetett hallani pocok szavait, hiszen miközben mi a ring mellett álltunk, addig megjelent Daxton ellenfele. A fekete férfi egy véres törölközővel borogatta sebeit, miközben a padlóra köpve, fehér fogaival harsányan felnevetett. Természetesen ez nem tetszett a fekete hajú fiúnak, hiszen teste mellett öklét összeszorítva, felemelte a fejét. Miután pocok is feleszmélt, a köteg pénz hátsó zsebébe csúsztatta, majd kalapját megigazítva biccentett egyet.

- Igazságos mérkőzés volt!

- Én csak azt hallottam, hogy a fekák nem szeretnek veszíteni - Daxton vigyorra húzta ajkát, időközben ajka közé szorította a szál cigarettát, majd összehúzott szemekkel kifújta a füstöt. - Nem így van? - mély hangja miatt megfagyott a vér az ereimben, ezért összefontam magam előtt a karomat. A raktár helyiség nem ürült ki teljesen, hiszen a folytonos zene miatt sokan maradtak, akik alkoholt fogyasztottak és jókedvűen beszélgettek. A fekete bőrű férfi, csípőre helyezte a kezét, majd végig nézett a fekete hajú fiún.

- Az elején nagyon ismerős voltál nekem - bólogatott jókedvűen. - De most már nyakamat merném rátenni, hogy tudom ki vagy! - fürkésző tekintettel figyelt rá. Daxton csak bólintott, majd kifújta a tömény füstöt. Egy darabig farkasszemet néztek, utána Daxton volt az, aki közelebb lépett és megszólalt.

- Ha annyira kibaszottul okos vagy, akkor azt is tudod, hogy veszélyes ember vagyok! - végig nézett a nála magasabb és testesebb fickón, majd vállát rántva mellém lépett. Megcsapott az illata, ezért mosolyogva beszívtam azt. Istenem! Miért van az, hogy egyre jobban vonzódni kezdtem ehhez a fiúhoz? - Szóval a helyedben én nem kisérleteznék!

- Tudom - rántotta meg a vállát. - És tisztában vagyok a képességeiddel is! - nézett végig rajta. - Daxton Blake - hangoztatta a nevét. Biztos mindenki látott már bokszolós filmeket, amikben négerek a szereplők. Akkor biztos nem volt nehéz elképzelni nektek a jelenetet: a néger végigmérte Daxton-t, aki padlóra dobta a cigit és fejét csóválva rátaposott.

- Végeztünk! Irány haza! - Daxton megindult a néger felé, a vállával meglökte őt, majd elsétált mellette. Mindenki követte a fekete hajú férfit, csak arra nem számítottunk, hogy a néger részéről még nem ért véget a beszélgetés. A hegyomlás Daxton felé fordult.

- Noah Blake! - a néger csak egy nevet mondott. Egy olyan nevet, akiről még senki sem hallott. Mindenki tehetetlenül állt és visszafojtott lélegzettel figyelte, hogy a név hallatán Daxton megfordul. Arra még emlékszem, hogy pocok utána nyúl, láttam, hogy Billy elállja az útját, de a fiú megállíthatatlan volt. Daxton vészjóslóan nagy erővel ment neki az embernek. Akkora erővel, hogy ilyet én még nem láttam. Minden olyan gyorsan történt, ezért csak könnyes szemmel néztem, hogy a férfi a szorító szélének vetődik. A lánc csörögve megmozdult a teste ütése miatt, ezért eltakartam a szemem, amikor Daxton ütni kezdte a földön.

- Valaki szedje már le róla!! - üvöltötte pocok.

- Én nem merem, baszki! - Billy hátratett kezekkel hátrálni kezdett. - Engem is szétszed, baszki! - felém pillantott, de én elkerekedett szemekkel a fejemet ráztam. - Clary! Szedd le róla! - vállamnál fogva Daxton felé löktek, de én annyira megijedtem, hogy megdermedtem. Egymás után játszódott le előttem az, hogy ökölbe szorított kézzel üti a férfi véres arcát. A vér egymás után loccsant a levegőben, ezért foltokban Daxton arcán is landolt. - Jó! Gyere! Ketten kellünk hozzá!

- Hagyjatok! Megölöm! Mit mondtál bazdmeg?! - kiabálta Daxton. - Mit mondtál?! - magasba emelte öklét, de pocok lefogta, Billy pedig a másik oldalról közeledett felé. - Hagyjatok! Megölöm a gecit! Még egyszer kimered mondani ezt a nevet, megkereslek és kitaposom a beled, megértetted?! - Daxton dühösen tombolt, a néger pedig az arcát törölte. A földön hanyatt vágta magát, de amikor köhögött, vért köpött a saját arcára.

A hazafelé tartó út, több mint elviselhetetlen volt. A hátsó ülésen ültem, Daxton pedig mellettem, de úgy éreztem, mintha mérföldekre távol lenne tőlem. Az utcai lámpák fénye egymás után világították meg a keserű arcát. Láttam rajta, hogy valami szíven ütötte, de nem érdekelte őt annyira, hogy beszéljen róla. Vagy talán pont fordítva történt? Vajon mit rejt a jég borította tekintete? Miről árulkodik a mozdulata, amikor mellét masszírozza? Millió kérdés, ami csak egy embert érinthet. Millió útvesztő, még több zsákutca és annál több fájdalom. Daxton nézett ki a fejéből, de senki nem tudta, hogy mitől gurult be. Billy és pocok is ezen gondolkodott, de nem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy feltegyék a kérdést. Megkérdezném tőletek, hogy szerintetek ki bírja rosszabbul, de szerintem felesleges.

- Kiről beszélt?! - pocok hátra fordult, de Daxton tekintete láttán, sziszegve elhúzta az ajkát. - Tudod mit? Azt hiszem, hogy nem is olyan fontos! - előre fordulni készült, de Daxton a fejét lógatva válaszolt.

- Kérdezd meg újra és fejedet a betonba építem!

- Na ez azért kicsit durva! - Billy közbe szólva feltette az ujját, majd megcsóválta a fejét. - Hálásnak kellene lenned te kis szaros, hogy pocok felkarolt és kihúzott abból a pöcegödörből! Ha pocok nem lett volna, akkor még mindig ott rohadnál a börtönben! És kibaszottul komolyan mondom azt, hogy légy hálás, te kis geci! - végignézett Daxton-on, majd a fejét csóválta.

- Nem kérdeztem a véleményed!

- Mert kibaszottul elegem van abból, hogy nagy a pofád! - üvöltve a műszerfalra csapott, majd a visszapillantóba nézve bocsánatot kért tőlem. - A családneve az mint neked! Rokonod?

- Szerintem ezt ne feszegessük - suttogta pocok. - És ezt most komolyan mondom: ha nem akarod, hogy a nyakad a kormány közé szoruljon és úgy törjön el, akkor befogod a szádat - pocok ezt olyan higgadsággal és hangnemmel mondta, hogy kirázott a hideg. Félve pillantottam Daxton felé, aki kinézett az ablakon és nem mondott semmit. - Elmondja, ha akarja! Tudod, hogy elmondja! Bocs kölyök! Mi támogatunk - suttogta maga elé.

- Szopjatok le - bökte ki Daxton, majd átkarolta a vállamat. - Veled pedig beszédem van - nézett mélyen a szemembe.

__________________________

Hali! Bocsánat kéréssel tartozom, hiszen nagyon eltüntem. Nagyon ritkán vannak részek, és ez miatt nagyon szégyellem magam. A munka és a magánélet sajnos nagyon sok energiámat leszívja, ezért nem tudok gyakran részeket hozni. Ezen szeretnék változtatni, szeretnék visszatérni és aktívabb lenni. De nektek háálás köszönet, hogy ezek ellenére is itt vagytok, olvassátok és figyelemmel kiséritek a storyt. Imádlak titeket!