Éjfél után estem be az edzőterem lakattal ellátott vas ajtaján. Miután bezártam magam után a színes firkákkal ellátott páncél ajtót, lehúztam a pólómat és ledobtam magam a kényelmetlen matracra. Alkaromat a tarkóm alá helyeztem, miközben összeráncolt szemöldökkel vettem tudomásul, hogy minden porcikám sajgott. A hátamon, a hasamon és az arcomon is bevérzett sebek, illetve lila ütés nyomok éktelenkedtek. Minden mozdulat, minden levegővétel fizikailag fájt és gyötrelmesen kikészített. Ez a rohadék szétzúzta a bordáimat és az oldalamat. Amikor fordulni akartam, fájdalmas köhögések közepette, a matracra szorítottam az arcomat. A kezem remegett, a bordám fájt és úgy éreztem, hogy kötelet szorítanak a nyakam köré. Ilyen a fájdalom. A fizikai fájdalom, amikor valakit szarrá vernek. Akárhányszor próbáltam lehunyni a szemem, mindig lejátszódott előttem a jelenet, amikor a négerrel bunyóztam: emlékeztem az ütésre, a szorításaira és arra, hogy a saját vérem folyik a testemen. Olyan ez, mint amikor küzdünk a túlélésért. Én küzdöttem, és túléltem. Csak nem maradtam egészséges. Kifújtam a levegőt. A kicsi helyiségben felültem, majd lehunytam a szemem. Lassan felálltam és a férfi öltözőbe sétáltam. Az edzőteremben sötét volt, de már tudtam a járást. Az eltelt hetek miatt a sötétben is rutinosan mozogtam, ezért sziszegve basztam rá a fehér csempén található villany kapcsolóra. Tudtam, hogy nem fog tetszeni amit a tükörben látni fogok, de mégis meglepődtem, amikor a félig berepedt tükör előtt állva megpillantottam azt a sebhelyes, sápadt férfit, aki voltam. Pontosan úgy néztem ki, mint azokban a harcos filmekben: az egyik szemem lilára dagadt, a hasamat lila sebek borították, és fájt levegőt venni. Tudtam, hogy nem vagyok jól, ezért a matrachoz sétáltam, hogy felhívjam pockot. A harmadik csörgésre fel is vette a telefont.

- Kibaszottul ajánlom, hogy fontos legyen! - morogta.

- Én pedig kibaszottul ajánlom, hogy legyen nálad egy zsák jég! - fújtam ki magam.

- Tíz perc és ott vagyok! Bírd ki kölyök - szinte láttam magam előtt pockot, ahogy kilövi magát az ágyból és már szedi is a cuccait. Pocoknak igaza volt. Fél óra múlva egy kád jeges vízzel kellett megküzdenem. A kád előtt állva dideregve szemezgettem az óriási jég darabokkal amik a víz felszínén úsztak. - Hidd el, hogy ettől jobb lesz! A nagyok mindig így csinálták - sóhajtotta, majd végignézett rajtam. - Miért nem mondtad, hogy ennyire szarul vagy? - mutatott a repedt bordám felé. - Claire? - húzta össze a szemét.

- Mi van vele? - fekete bokszer alsóban beleléptem a jéghideg kádba, majd fogvacogva beleültem. Annyira hideg volt, hogy üvölteni támadt kedvem. A víz nem csak jéghideg volt, de vészjóslóan fagyos. Nem éreztem a lábujjaimat. Az ujjaimat sem tudtam mozgatni. A saját szívverésem is lelassult, a pulzusom pedig nyugodt állapotra tért.

- Szerelmes vagy belé? - fürkészte az arcomat, amikor a jegek között hátra feküdtem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, de tudtam, hogy idővel jobb lesz. Tudtam, hogy le fog menni a gyulladás, hogy a sebek nem fognak annyira fájni, hogy fejben és lélekben is erősebb leszek. Ne kérdezzétek, hogy miért feküdtem bele. Annyit tudok, hogy a nagyok is ezt csinálják. És ez nekem pont elég ahhoz, hogy kipróbáljam és kibirjam.

- Miért érdekel? - pillantottam felé. - Félsz, hogy eltereli a figyelmem? - húztam össze a szemem. - Ne fájjon miatta a fejed. Semmi közöd hozzá - fürkésztem a víz felszínén úszn jégdarabokat.

- Jolvan - rántotta meg a vállát. - Én bízok benned! - vigyorgott. - Remélem lefagy a faszod abban a vízben! - kacsintott, majd hátat fordított nekem és a kijárat felé sétált. - Majd zárd be utánam az ajtót! - kiabálta.

- Zárd be te, faszfej!

- Csak fogvacogást hallok - nevetett szórakozottan.

Egy hét múlva elkezdtünk keményen edzeni. És ezt ne úgy értéstek, hogy zsákot püföltem, fekvőtámaszokat csináltam és erősítettem. Ez az edzés ezúttal teljesen más volt. Claire az előadások után bejött hozzám, és támogatott azzal, hogy mellettem volt. De nem ettől volt mást. Olyan teknikákat próbáltunk ki, ami sok mindent fejlesztett bennem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem haltam bele. Minden órában legalább egyszer zuhantam a tatamira azért, mert átestem a holtponton és elhagyott az erőm. Amikor ez történt, Billy és a másik edző felhúzott a padlóról és megvertek. Ezt szó szerint értsétek! Folyt a vérem, a fájdalomtól majd behugyoztam, de ezt csak így lehetett csinálni. Volt amikor vascsőről lógtam és térd felhúzásokat csináltam. Minden felhúzás közben gyomorszájon vágtak. Amikor lezuhantam, megvertek. És az sem segített, hogy Claire minden adódó alkalommal eltakarta a szemét. - Nem kéne már abba hagyni?! - kérdezte pocok mellett állva. Hálásan pillantottam felé, hiszen talán ő segíthet rajtam. Bár biztos voltam abban, hogy Claire kedvéért sem fognak megenyhülni a fiúk.

- Nem muszáj végig nézned! - vágta rá Billy.

Erről beszéltem...

Újra a vascsőre markoltam és próbáltam összekaparni magam. Ötven szabályos térdfelhúzás után Billy mögém állt, majd egy határozott mozdulattal a derekamra rúgott. Úgy zuhantam a földre, mint egy zsák krumpli. Amikor köhögve előre pillantottam. Claire eltakarta az arcát. - Szopd le! - morogtam.

- Majd a barinőd! - röhögött Billy. Segítségkérően pillantottam pocok felé, aki kifújta a füstöt, majd megcsóválta a fejét.

- Tudod, hogy nem akarunk rosszat. Tudjuk, hogy fájdalmas, de hidd el, hogy ennél az edzésteknikánál nincsen jobb - fonta össze a karját. - Ez a technika nem csak a kitartásodat, de a koncentrációt és a légzést teknikádat is fejleszti. Itt nem csak térdfelhúzásokat csinálsz - sétált közelebb. - De tudod, hogy mindjárt kapod az ütést! És amikor kapod, akkor kibírod és tovább csinálod, mert ez a nyers kitartás! - bólintott határozottan. - Itt nem elég püfölni a zsákokat! Mi nem csak azt akarjuk, hogy javuljon az állóképességed és meg tud védeni magad! - szinte lassított felvételben láttam, hogy leveszi kalapját, ledobja fekete mellényét, majd fehér ingben felsétál hozzám a szorítóba. Áthajolt a piros szalag alatt, majd csinált pár nyakkörzést. - Mi arra gyúrunk, hogy megtanulj ütni anélkül, hogy fájna. Arra gyúrunk, hogy szellemként táncolj a pályán. Azt akarjuk, hogy úgy harcolj, hogy közben eggyé válsz a pillanattal - csóválta a fejét, majd ökölbe szorította a kezét. - Nem elég ütni, rúgni és támadni! Mi nem ezt tanítjuk - pillantott Billy felé, aki karba tett kezekkel, vállára dobta a fehér törölközőt.

- Jól mondja - sóhajtotta, majd végignézett rajtam. - Benned van, ami kell ahhoz, hogy megtaláld az utad - rántotta meg a vállát. - De először meg kell tanulnod harcolni!

- Amit már tudsz! - szólt pocok. - De csiszolni kell a teknikádon és azon, hogy tanuld meg befogni a szádat! - szinte lassított felvételben láttam, hogy ökölbe szorított kézzel a nyakamra üt. Az erős ütésnek köszönhetően levegő után kapkodva roskadtam a földre és üveges tekintettel pillantottam előre. Claire volt az, aki hozzám futott, és vállamra simította a kezét.

- Ez mire volt jó?

- Ebből maradj ki kislány! - ropogtatta ujjait pocok. - Ezt te nem értheted! - sziszegett a fogai között. - Jobban teszed, ha visszamész Rómeó és Júliát olvasni - kijelentése hallatán felültem, majd fejemmel biccentettem. Claire vette a lapot, hiszen vissza ment a szorító széléhez. - Mérges vagy. De jegyezd megy: soha nem jó, ha dühből cselekedsz... - nem tudta befejezni, hiszen neki mentem, de pocok oldalra lépett. Egy ujjam sem tudtam hozzáérni. Meglepetten pillantottam hátra a vállam felett.

- Tudsz valamit, öreg - szorítottam ökölbe a kezem. - Olyan vagy mint Rocky Balboa - bólintottam vigyorogva.

- Te pedig olyan, mint egy hisztis kölyök - röhögött Billy. Annyira elvesztettem fejem fölött az irányítást, hogy megindultam pocok felé, de minden véget ért akkor, amikor kinyílt az edzőterem ajtaja. Kevesen tudnak erről a helyről, ezért pocok volt az első, aki a bejárati ajtó felé pillantott. Tekintetét mindenki követte, és csak akkor láttuk meg, hog mi történik. Biztos mindenki látott már olyan film jelenetet, amikor megjelennek az idegen nagy fiúk, és mindenki megijed tőlük: a széles vállak, a börtön tetoválások és a kopasz fejek mind arról árulkodnak, hogy veszélyes emberek. Összenéztem pocokkal, aki leugrott a ringről, de intett, hogy menjek vele.

- Te menj Billy-hez! - pillantottam Claire felé, aki sápadtan szót fogadott nekem. Miután tudtam, hogy biztonságban van, megálltam pocok mellett, aki összehúzott szemekkel nézett előre. Lecövekeltünk egymás mellett, így a tudtukra adtuk azt, hogy nem engedjük őket beljebb. Remélem, hogy ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy mit akarnak, mert én nagyon. Az egyik öltönyt viselő, levette a napszemüvegét, majd így szólt:

- Melyikőtök Daxton Blake? - azonnal a szemembe nézett, majd lassan végig nézett rajtam. Tekintete barátságtalan volt, mégis ott bujkált egy mosoly az arca szélén. Összehúztam a szemem, majd előre léptem. Lesz, ami lesz. Claire a közelben van, ezért mindenkit szétszedek, ha valami baj éri őt.