Meglepődtem, amikor Daxton kinyitotta előttem a terepjáró ajtaját. A kocsi oldalának támaszkodva kicsit elöre hajolt, majd a lámpa halvány fényében találkozott a tekintetünk. Jéggé dermedt szemeitől görcsbe rándult a gyomrom, ezért segitségkérően pillantottam pocok felé, aki nyakát behúzva meredt a sötét utca felé. A sötét homály szinte elnyelte Daxton fél arcát, csak az utcai lámpa világitotta meg a tekintetét. Még mindig emlékszem a mély, parancsoló hangjára amivel azt mondta, hogy "szállj ki". Meglepő, de ez a parancsoló hangstilus csak fokozta bennem a vágyat, ezért a szemébe nézve kiszálltam az autóból. Pocok és Billy köszönés nélkül hajtott el, ezért zavartan pillantottam a fekete terepjáró után. Ott maradtunk este az út szélén, ezért a pulcsim szélét piszkálva lesütöttem a szemem. Ti mit gondoltok? Mi fog következni? Csak állunk itt egymással szemben?

Amikor a szemébe néztem elfogott egy érzés. Váratlanul léptem hozzá, lábujjhegyre álltam, majd erős arcára simítottam két kezem. Úgy illetek bele, mintha hozzám teremtették volna. Vonzó arcélét lágyan simítottam végig. Védelmező ujjaim érintésére lehunyta tengerkék szemét, majd kézfejemre simította a kezét. Apró mosoly hagyta el a számat, hiszen nem próbált eltávolodni, vagy eltasztani magamtól. Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy lelkünk egy hullámhosszon mozgott, hogy megértjük és elfogadjuk egymást. - Annyira féltem, hogy bajod esik a szorító közepén - ajkára pillantottam, hiszen nem bírtam ki. Puha szája vonala csábított, mintha egy finom édesség nézett volna rám. Tagadni sem tudtam volna, hogy Daxton Blake nemcsak gyönyörű, de kifejezetten kívánatos testi adottságokkal rendelkezik. Akaratlanul is elképzeltem, ahogy meztelen testem köré fonja tetovált karját, ahogy izmos és kemény testével védelmezően körbe fonja. Álmodozás hamar véget ért, hiszen enyhén eltaszított magától, majd sóhajtva megcsóválta a fejét.

- Hiba volt idejönnöd. Akár bajod is eshetett volna. És akkor nem lett volna bölcs döntés letépnem annak a fejét, aki hozzád ér, vagy beszól neked - fejem mellett a távolba pillantott, majd vissza az arcomra. Könnyek szöktek szemembe, hiszen most jöttem rá arra, hogy gyönyörű dolgot mondott. Eddig még egy fiú sem mondott nekem ilyet, ezért elérzékenyülve lesütöttem a szemem.

- Én csak támogatni szerettelek volna téged - rántottam meg a vállam.

- Úgy, hogy közben veszélybe sodrod magad? - kérdezett vissza, majd enyhén összehúzta rosszfiús tekintetét. - Nem jó játék - miután kimondtam, zsebéből kihúzott egy doboz cigit, majd egy szálat a puha ajka közé szorította. Minden mozdulata közben megcsapott az elmondhatatlanul vonzó illata. A mimikája, a jeges pillantása, démoni kisugárzása kibaszottul csábított. Olyan volt, mintha maga a sátán állt volna előttem, csak egy jóképűbb verzióban. Tömény füst szállt az arcomba, amikor orrán és száján kifújta a dohányt, majd apró mosolyra húzta az ajkát. - Szóval megnyugodtál és büszke vagy rám, hogy nyertem, gyönyörűm? - utolsó szava hallatán jéggé dermedtem, majd akaratlanul is elpirultam. Küzdöttem a heves szívdobogás és a pirulás ellen, de jelen pillanatban olyan erős hévvel ránt magával, hogy képtelen vagyok lassítani, vagy megálljt parancsolni a szívemnek vagy az érzéseimnek.

- Büszke vagyok rád - suttogtam a sötétségben. Körülöttünk minden sötét volt. Szürke gomoly felhők gyülekeztek a csillagos égbolton, ezért a ragyogásuk fokozatosan csökkent. Az enyhe szél lassan felerősödött, hajamba kapott és az arcomba húzta a hajtincseimet. Daxton volt az, aki elém lépett, majd lassan megfogta a tincseket és hátra fogta az egész hajamat. - Köszönöm - suttogtam.

- Úgy érzem, hogy jön a vihar - mély hangja borzongással töltött el. Nem is a szél, nem a kísérteties éjszaka, hanem ő van rám ilyen hatással. Vonzott. Húzott magához. Két karjával szorított és nem engedett el. Jegeskék tekintetéről egyszerűen nem tudtam levenni a szemem. A mély tekintete egy zárt könyv volt előttem. Nem tudtam, hogy mire gondol, mit érez, vagy mit tervez. Daxton Blake rengeteg dologhoz ért, azt viszont nagyon jól tudja, hogy kell titokzatosnak maradni.

- Gyönyörű szép szemeid vannak - arcára simítottam a kezem és megcsóváltam a fejem. Mielőtt folytathattam volna, váratlanul eldobta a csikket, rátaposott, majd kifújta a maradék füstöt.

- Ezek a szemek sok szörnyűséget láttak már, Claire húzta össze a szemét. - Nem gyönyörűek, hanem egyszerűen összetörtek - oldalra pillantott. Az utcai lámpa halvány fényt vetített a tekintetére, ezért majd megszakadt a szívem. Előttem állt egy férfi, aki vigaszra vágyik, de képtelen voltam lépni, vagy kezdeményezni. Rettegtem. Féltem, hogy eltaszít, hogy nem akar belőlem.

- És azt megkérdezhetem, hogy miért vagy itt? - nem akartam érzéketlennek tűnni, de tudni akartam, hogy mi jár a fejében. - Úgy érzem, hogy szeretnél valamit tőlem - simítottam szívem fölé a kezem. - Most úgy érzem, hogy...

- Hogy meg akarlak csókolni? - lépett közelebb, majd összefogta a hajam és hátra szorította. - Azt érzed, hogy mindened vonz engem? - fürkészte az arcomat, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Ti is figyelitek, ahogy oszlopként emelkedik fölém? Látjátok, hogy démoni tekintetével szinte felfal? - Érzed, hogy pusztán a hangod hallatán és a szemed láttán megőrülök? Azt is érzed, hogy az ellenére is kívánlak és akarlak, hogy ellentétek vagyunk? - rosszfiús mozdulattal fogta hátra a hajam, majd közelebb hajolt és oldalra biccentette a fejét. - Én nem az a gyengéd, romantikus fiúcska vagyok. Nem szeretek romantikázni, se sírós filmeket nézni. Nem erősségem a gyengédség, és a szexet is csak durván szeretem... - ajkamra pillantott, és pedig visszafojtott lélegzettel hallgattam. - Lehet, hogy tőlem nem kapnál romantikus üzeneteket, reggeli csókokat vagy kávét az asztalra - biccentette oldalra a fejem. - De ha bármikor bántódásod esik, vagy beszólnak neked, akkor megkeresem az illetőt és addig ütöm amíg mozog. Aztán leülöm a kiszabott büntetést, hogy utána tovább dughassalak az edzőterem férfi zuhanyzójában - vállát megrántotta, én pedig könnyes szemmel elnevettem magam. Megcsóváltam a fejem, hiszen nem akartam elhinni, hogy eljutottunk idáig. A szívem hevesen zakatolt, a teste pedig reszketett. Nem fáztam, nem volt hideg. Egyszerűen csak itt volt ez a férfi, aki ebben a pillanatban vallott szerelmet nekem. Megcsóváltam a fejem, majd boldogan így szóltam:

- Hozzád egyébként sem illene a romantikus szerep - kuncogtam, majd tarkójánál fogva közelebb vontam magamhoz. - De én beérem az előbb felsoroltakkal - súgtam kettőnk közé. - Beérem, ha közben én is boldoggá tudlak tenni - ujjaimmal a hajába szántottam, majd ajka felé hajoltam, de ő megcsóválta a fejét.

- Most cigiztem.

- És? - suttogtam magam elé. - Ezer éve vágyom a csókodra! Érezni akarom ajkadat a számon! Ma éjszaka nem foszthatsz meg ettől - motyogtam a szemébe nézve.

- Én jobban vágyom rá - suttogta alig hallhatóan. - Mert ezek az ajkak, mai naptól kezdve csak az enyémek - arcomra simította a kezét, majd hüvelykujjával megérintette az alsó ajkamat. - Tökéletesek!

- Akkor miért nem csókolsz meg? - haraptam az ajkamra.

- Mondtam. Most cigiztem - vigyorgott, mire ellöktem magamtól.

- Direkt csinálod! emeltem fel a hangom nevetve. - Azt hiszed, hogy így jobban fogok vágyni rá? - tettem hátra a kezem, majd összekulcsoltam a fenekem fölött.

- Jobban! - szemembe nézve kihúzott egy szál cigit a dobozból, majd meggyújtotta és mélyen beszívta a füstöt. És közben azon nevetett, hogy a puha száját néztem. - Meg foglak csókolni - jelentette ki nemes egyszerűséggel. - De nem ma este - tette hozzá mosolyogva. Karba fontam a kezem, majd megrántottam a vállam.

- Csak nehogy valaki más tegye meg helyetted!

- Belét kitaposom és utána a nyaka köré tekerem - fújta ki a füstöt.

- De akkor mikor fogsz megcsókolni? - karoltam át a nyakát. - Holnap, holnap után...egy hónap múlva? - viccelődtem, mire nevetett. - És ha előtte én megcsókollak? Hm? - biccentettem oldalra a fejem.

- Vicces ahogy pörögsz, törpilla - húzta össze a szemét. - Megcsókollak ha eljön az ideje - kacsintott, majd hátra lépett egy lépést. - És addig hagylak fantáziálni róla - kijelentése felháborított, ezért úgy gondoltam, hogy én is így fogok visszavágni.

- Rendben! Akkor te is csak fantáziálni tudsz ezekről! - mutattam a mellemre, majd a fenekem felé. - Milyen érzés? - Kérdésem hallatán csak megrántotta a vállát.

- Minden jóra várni kell! - kacsintott, majd eltaposta a csikket, és a kollégium felé biccentett. - Menj aludni!

- Parancsolsz? - nevettem, mire magához húzott és átkarolta a nyakamat. Orrom súrolta a tetoválásokkal fedett nyakát, miközben beszívtam az illatát. - És ha nem fogadok szót?

- Akkor én sem fogok szót fogadni neked - ez elég volt ahhoz, hogy megrémüljek, hiszen a "neveletlen" Daxton-t végkép nem tudnám kezelni. - Egyezzünk meg abban, hogy szót fogadunk egymásnak.

- Rendben! Szerintem te fáradt és kimerült vagy. Az lesz a legjobb, ha elköszönünk és mész aludni - léptem el tőle, majd vigyorra húztam az ajkam. - És megbeszéltük! Megcsókolsz, ha eljön az ideje! - rosszfiús vigyorra húzta ajkát, ezért szinte biztos voltam abban, hogy sokat kell várnom arra a pillanatra.

- Akkor aludj jól törpilla - nyomott egy puszit a homlokomra. Mielőtt megszólalhattam volna, gyorsan hozzátette. - És nem azért, de imádni fogom, ahogy egyre türelmetlenebb leszel!

- Haha! - intettem, majd boldogan elindultam a kollégium felé. - Azért nem nyolcvan évesen szeretném kapni azt a csókot! - kiabáltam, de Daxton Blake csak nevetett. Jellemző.