Tudjátok, hogy mit éreztem? Tudjátok, hogy a gondolataim szétszakítottak belülről? Tomboltam, szenvedtem és próbáltam rájönni arra, hogy mit gondolok, vagy mit érzek. Az egész napom arra volt jó, hogy isten a képembe üsse azt, hogy életem szerelme újra az életem részévé vált. Számomra ez olyan volt, mintha egy forró vasököllel ütöttek volna képen. Olyan volt, mintha rudat tekertek volna a nyakam köré és azzal próbálnának megfojtani.  A kurva életbe! Kész káosz voltam! Futottam a szerelem után, de közben az eszem azt súgta, hogy inkább meneküljek. Fájdalmat okoztam magamnak, kutakodtam egy olyan válasz után, amit nem tudtam.

Claire és a kórház...
Claire és a baba osztály...

Képtelen voltam a logikus gondolkozásra. Magamnak ártottam azzal, hogy hajtottam a lehetetlent. Akartam valamit, ami közelebb húz hozzá és ahhoz a dologhoz, ami rám is tartozik. Szívem azt súgta, hogy próbálkozzak, menjek előre, később mindent megtudok. Viszont az eszem utált ez miatt. Gyűlölt, szívemet belülről verte, széttépte és azt mondta, hogy "ne kergesd, ő már nem hozzád tartozik. Nincs jogod az életére törni". Ezért cselekedtem úgy, hogy utána ne legyen erőm vissza menni hozzá.

Késő este a város egyik legdrágább szórakozóhelyén kötöttem ki. Nem vágytam másra, csak egy kis leeresztésre, egy vagy több kör alkoholra. Na jó, nem fogok hazudni nektek! Kibaszottúl le fogom magam inni! A szórakozóhely tetszett. A sötét helyiségben a színes fények elegáns világítást kölcsönöztek és azt sugallták, hogy itt garantált a jó kedv. Hangos zene szólt, a táncteret ellepték a fiatalok és a nők, akik ritmusra rázták a feneküket. Zsebre helyezett kezekkel sétáltam a tánctér mellett, a fények között véletlen kiszúrtam egy méregzöld szemet, ezért pohárral a kezemben leültem az egyik pult elé. Körülöttem sokan ültek, a pincérek megállás nélkül dolgoztak, hogy közben jó hangulatot teremtsenek. Tudtam, hogy hiba volt ide jönni, de nem vágytam másra, csak a részeg, bódító percekre. Belekortyoltam a pohárba, a vodka hamarabb felpofozott, mint amire én számítottam. Lehúztam magamról öltönyömet, majd az üres székre helyeztem. Bár...nem volt asszonyom, nem volt nőm, aki mellett lennem kell. Akkor miért ne lehetnék? - Hm! Ezeket a gyönyörű kék szemeket nem nehéz észrevenni - meglepődtem, amikor vörös körmöket és hosszú, elegáns ujjakat pillantottam meg a mellkasomon. Az idegen nő úgy gondolta, hogy felfedez, és megismer. Annyira meglepődtem, hogy a szemöldökömet ráncolva figyeltem, hogy mellém áll, majd ajkát beharapva szemezgetni kezd velem. Szőke volt, magas és karcsú is. Végig néztem rajta, vigyorogva hátra dőltem a széken, hiszen minden nő egyforma. Minden nő egy dolgot akar: azt, ami a lábunk között van.

- Ismerjük egymást? - megfordítottam, alaposan megfigyeltem és rájöttem arra, hogy formás.

- Nem tudom, ismerjük? - a pultra hajolt, ennek köszönhetően belátást kaptam a fekete csipkés melltartójába. Alkohol nélkül már rég haza fele tartottam volna. A baj csak az volt, hogy sokat ittam. És azt hiszem, hogy a szervezetem már nem bírja olyan jól az alkoholt. Szédültem, szomjaztam az alkoholra, közben élveztem az idegen nő csalogató látványát. - Nem létezik, hogy egy ilyen jóképű férfi egyedül van!  Nincs kedvesed? - kicsiket pislogva nevetni kezdtem. Meglazítottam az ingem gallérját, kezemmel végig szántottam a mellkasomon, majd számhoz emeltem a poharamat.

- Ti nők veszélyesek vagytok - szemöldökét ráncolva magyarázatot várt, ezért kifújtam magam. - Összetöritek a férfiak szívét! Kérek még egyet - a pultos felé csúsztattam a poharamat, ő pedig elvette és azonnal újra töltötte. A baj az volt, hogy egy húzásra ittam meg a vodkát, ezért újra kértem. - Pohár nem maradhat üresen! Ezt jegyezd meg...

- Paulina - suttogta a szemembe. - Téged elhagyott a szerelmed! - vigyorgott, majd helyet foglalt mellettem. - Én is kérek egy vodkát! - meglepődve vontam fel a szemöldökömet, hiszen ez a nő nem csak merész, de tüzes is volt. Ma este nem számítottam ilyen társaságra. - Akkor végre kijelenthetem, hogy nem én vagyok itt az egyetlen összetört lélek! - kortyolt bele a pohárba.

- Miért is? - kicsit felé fordultam, majd az arcát fürkésztem. - Úgy nézek ki mint egy összetört lélek?

- Igazából azt kellett volna kérdezned, hogy mi történt....

- Nem érdekel, hogy mi történt veled - vontam fel a szemöldökömet, viszont összerezzentem, amikor valaki megkopogtatta a vállamat. Elképzelni nem tudtam, hogy ki volt, ezért a dübörgő zene, meg a fények között hátra fordultam. Meglepődtem, akikor pocok karba tett kezekkel állt, aztán hirtelen...félre lökött és beült közénk. Mi a fasz?!

- Nekem is adjatok helyet fiatalok! Egy Whisky jéggel! - a pultos felé intett, aki bólogatva elkészítette az italt. Millió kérdés cikázott bennem, ezért dühösen megcsóváltam a fejem. Mit keres itt? Hogy talált rám?

- Már elnézést, de jelen pillanatban a hölgyel...

- Azért ültem ide, hogy megakadályozzam életed legnagyobb hibáját! Részeg vagy és szerelmes - sziszegte a fülembe, majd elfogadta a poharat. - Nagyon köszönöm barátom! - végig nézett a nőn, aki fejét támasztva előre pillantott. - Ha nem lépek közbe, a szobádba vitted volna!

- És? - ittam ki a poharamat. - Nem tartozom senkihez - áthajoltam pocok felett, aki dühösen az asztalra csapott. Nem érdekelt. Szórakozni akartam. Élvezni azt, hogy szingli vagyok. Bár a szívem vérzett, a lelkem üvöltött, de ez jelen pillanatban nem számított. - Hol parkolsz?

- Oh, nem vezetek! A szemközti hotelben szállok meg! - mutatott a kijárat felé. - Bár egyedül nem szívesen megyek haza!

- Ezért vagyok úriember! - bólintottam, miközben kuncogott, majd nyakát oldalra hajtva csavargatni kezdte az egyik hajszálát.

Részeg voltam, buta és idióta. De nem számított. Bármit megtettem volna, hogy kitöröljem Claire illatát, hangját és mosolyát az emlékezetemből. Még akkor is, ha ehhez az kell, hogy valaki mással bujjak ágyba. - Viszlát! - vigyorogtam pocokra, majd megsimítottam a nő lapockáját és udvariasan előre engedtem.

Daxton...ez miatt gyűlölni fogod magad!

- Itthon vagyunk! Kicsikém, végre itthon vagyunk - a francia ágy közepén feküdtem, miközben a lányom látványára ébredtem. Azonnal kivettem a kiságyból és magamhoz vettem. Gyönyörű baba tele volt vidámsággal, életkedvvel és humorral. - Örülök, hogy jobban vagy, angyalom - őszinte szavak csak úgy záporoztak belőlem. Boldog voltam, mert kiengedtek a kórházból. Örültem, mert a lányom újra egészséges és jól érezte magát. Egy nehéz időszakot hagytam magam mögött, ezért fáradtan felsóhajtottam. A kontyba kötött hajamat megigazítottam, miközben megkerestem az egyik kedvenc játékát. - Végre nyugodt vagyok - a baba mellé feküdtem, közben csörgött a telefonom. Meglepődtem, amikor Dimitri neve jelent meg a képernyőn, ezért szemöldökömet ráncolva kihangosítottam őt. Amikor Dimitri bele szólt, hálásan mosolyogtam. - Én is nagyon örülök annak, hogy haza engedtek minket. Azt hiszem, hogy újra munkába láthatok - pillantottam a kijelző felé.

- A számból vetted ki a szót. És mit csináltok? Kipihented magad?

- Szerencsére elmondhatom azt, hogy kipihentem magam. Bár Adelyn sokszor felkelt az éjszaka - panaszkodtam, majd megcsóváltam a fejem. - Akkor sajnos engem is felébresztett, de nem számított. Te mit csinálsz?

- Dolgozom. Ma lesz egy esküvő, ezért nagy a hajtás - elképzeltem a  jóképű Dimitrit pincér ruhában, miközben tálcákat cipel egy telt házas rendezvényen. Elmosolyodtam.

- Jól hangzik! A végén ti is megnézhetitek az esküvőt?

- Mindig megnézzük, Claire - a háttérben poharak koccanását hallottam, ezért arra tippeltem, hogy poharak cipel. - És te jobban vagy? Megnyugodtál, hogy Adelyn babának nem esett baja?

- Szerinted!? - motyogtam elkerekedett szemekkel. - Hatalmas kő esett le a szívemről - haraptam az ajkamba. - Majdnem elvesztettem - sütöttem le a szemem.

- Na jó! Most már azt mondom, hogy túlreagálod - válaszán elnevettem magam, majd közelebb hajoltam a telefonhoz.

- Inkább menj dolgozni! Úgy hallom, hogy telt ház van - vigyorogtam, mire elnevette magát.

- Tehát utálsz! Csak szólok, hogy négy tálat tartok a kezemben, és még így is tudok figyelni rád!

- Hűha! A vezeték nélküli fülhallgató csodákra képes - a baba felé pillantottam, majd ajkamat beharapva váratlanul így szóltam: - Szexi lehetsz pincér ruhában - azt hittem, hogy álmodok. Mi a szar ütött belém? A szám elé tettem a kezem, hiszen a vonal túlsó végén néma csend következett. Ez kellemetlen! A picsába! Miért kellett ezt mondanom? - Khm - suttogtam. - Mármint, a koszorúslányok biztos ezt fogják gondolni - mentettem, amit még lehetett. Dimitri azonnal válaszolt, de nem nekem.

- Ezt vidd be! Én elszívok egy cigit - tudtam, hogy most rám dog figyelni, ezért elképzeltem, hogy kisétál az étterem elé, majd elegáns pincér ruhában cigire gyújt. - Megismételnéd?

Szinte láttam, hogy vigyorog. A picsába. - Ezt gondolják a lányok, nem? - suttogtam a halántékomat masírozva.

- Az esküvő csak délután lesz. De igen! Biztos vagyok benne, hogy ezt fogjàk gondolni - hallottam, hogy kifújja a füstöt, ezért megráztam a fejem. Térj már magadhoz! Ő Dimitri! A legjobb barátod!

- Ő, igen! Szuper - motyogtam, majd hirtelen a baba felé pillantottam. - Reggelizni kén mennem - találtam ki, hogy lépni tudjak.

- Szóval most lelépsz, hogy kevésbé legyen ciki az,  amit tökéletesen értettem? - kérdezte.

- Igen?! - nevettem, majd szorosan lehunytam a szemem. Ez ciki volt!

Erős fejfájásra ébredtem. Számítottam arra, hogy szervezetem már nem bírja olyan jól az alkoholt, ezért nem is lepődtem meg, amikor dübörgött a fejem. Szétszakadt, fájt és kínzott az, hogy semmire nem emlékeztem. A puha takaró fedte a majdnem meztelen testemet, ezért felemeltem a fejem. Nem volt rajtam póló, nem volt rajtam nadrág. A másnaposság miatt szédültem, viszont eléggé észhez térem ahhoz, hogy vissza emlékezzek néhány részletre: a szerelem kikészített, menekülni akartam Claire emléke elől, ezért egy szórakozóhelyen kötöttem ki. Sokat ittam. Túl sokat ittam. A rohadt életbe! Nem voltam egyedül. Mellém ült egy veszélyesen gyönyörű nő. Zöld szeme volt, mint a kígyóknak. - A kurva életbe! Istenem, mond hogy nem basztam meg... - fél szemmel rettegve pillantottam oldalra.

- Jó reggelt szép fiú! Hogy aludtál?

Szinte lassított felvételben láttam, hogy a takaró alól... pocok bújik elő, aki vigyorogva integetni kezdett. Annyira megijedtem, hogy oldalra hajoltam, viszont lezuhantam az ágyról. Nyöszörögve simogattam a könyökömet, miközben felültem és felé pillantottam. - Nem hagytam, hogy hülyeséget csinálj ám - küldött nekem egy puszit. A kurva életbe! Inkább a nő! Inkább legyen egy nő!