Hétfő reggel a szokásosan indult. Becsuktam magam mögött a szoba ajtaját, fekete övet pedig rávzettem a derekam köré. Megigazítottam a csuklómon található órát és beléptem a fürdőszobába. Tudni illik, hogy ez egy régi ház, antik berendezéssel és régi stílushoz illő ízléssel. A fürdőszoba is olyan fényben pompázott, mint a kastély többi része: arany szín dominált, de a helyiség minden szegletén jelen volt anyám izlése. Ezt szinesítették az évek, a megkopott színek, és...a csapból folyó fekete víz. - A picsába! - az arany színű mosdókagylóra ütöttem, hiszen erre nem számítottam. A foltokkal ellátott tükörbe pillantottam, de a kegyetlen valóság azonnal a padlóra kényszerített. Lehet, hogy sokszor elbasztam, de a valóság könnyen a földre kényszerített. Magamra sem ismertem. Jó, vagy rossz értelemben? Azt döntsétek el ti: állt a tükörrel szemben egy férfi, akiből hiányzott valami. Ott állt, jelenben volt, jóképűnek és intelligensnek tünt, de hiányzott belőle a remény. Láttam a szemében, hogy a boldogság, ami egyszer éltette, végleg eltünt. Nem akartam elhinni, de éreztem, hogy mi hiányzott. Hiányzott a remény és az élethez való akarás. A mosdókagyló szélére ütöttem. Megfogadtam, hogy nem fogok többet rágódni a múlt sérelmeim. Megigértem magamnak, hogy nem fogom eszembe juttatni azt, ami történt. És mégis fájt. Egy éve fájt. Mindennap, minden percben fájt élni, és létezni. Kitana zökkentett ki, ezért a mély ugatás hangja miatt felkaptam a fejem. Ismertem a kutyámat, tudtam, hogy mikor miért ugat. Hátra túrtam a hajam, miközben eszembe jutott az, hogy tegnap felhívtam egy régi ismerősömet, aki segíteni tud helyre pofozni a hátsó kertet. Nehezen engedtem be, hiszen Kitana úgy érezte, hogy nem szimpatikus neki a középkorú férfi. Megszagolta, de minden lépés közben morgot rá. Alex félt tőle, de a lelkére kötöttem, hogy Kitana csak a területét félti. - Ezer éve nem találkoztunk - egy kávé mellett beszéltük át a múlt történéseit, és csak most jöttem rá arra, hogy mennyi idő eltelt azóta. Általános iskolában Alex volt a testnevelés tanárom. Sok mindenben változott, szememet leginkább az erőteljes ráncai és ősz borostája szúrta. A szökőkút szélén ültünk, közben gyönyörködtünk a kilátásban. - Gyönyörű helyen élsz - combomat megveregette, majd gyorsan hozzátette. - Egy hét alatt rendbe teszem a kertet! - kijelentése után, büszkén bólintottam.

- Hálás lennék érte - sóhajtottam, majd belekortyoltam a kávéba. - Még mindig tanítasz? - miután elnevette magát, rájöttem arra, hogy hülye kérdés volt.

- Tíz éve pályát váltottam. Magán vállalkozásba kezdtem és álom kerteket építek - magára és a mellényére mutatott, majd széttárta a kezét. - Szerinted miért értél el ilyen nehezen?

- Gondolom sok a munkád!

- Imádom régi házak kertjét felújítani. El sem hiszed, hogy milyen gyönyörű helyen élsz - felállt a szőkőkút széléről, majd végig nézett a házon. - A tiéd? Mert ez csak akkor érték.

- Az enyém - suttogtam büszkén. - Az enyém! - megveregettem az öreg vállát, majd felsóhajtottam. Láttam, hogy fehér munkás autóval megérkeztek az emberei, ezért megnyomtam a zsebemben található gombot. Miután a kapu oldalra nyílt, egy fehér autó hajtott be rajta. Mutattam, hogy hova állhatnak, ezért könnyebben útba tudtam igazítani őket. - Akkor jó munkát kívánok! Elképzelésemet leírtam email címben. A pénzt átutalással fogom küldeni - mielőtt az autóhoz sétáltam volna, gyorsan hozzátettem. - Jut eszembe!

- Igen, Daxton? - fordult vissza

- Felvettem valakit takarítani. Ma lesz az első munka napja! Legközelebb hétvégén jövök csak haza, ezért betudod majd engedni? - miután bólogatni kezdett, nyugodt szívvel hagytam magára a házzal együtt. Tudtam, hogy hétvégén kellemesen fogok csalódni. Pont azért, mert csak olyan embereket veszek fel, akiket ismerek. Őt nem csak ismerem, de tudom, hogy jó ember, aki becsülettel keresi meg a kenyérre valót.

- Bízhatsz bennem! A kerted tökéletes lesz - kiabálta büszkén.

Hétfő délután fáradtan értem haza az egyetemről, de motivált voltam, hiszen apa a konyhapulton hagyott nekem egy levelet. Az üzenet azt tartalmazta, hogy a hölgy, akinek leadtam jelentkezésem a munkára, sikeresen visszahívott, és ha aktuális, akkor ma kezdhetnék is. Apa email címén jelentkeztem, ezért a hírt ő hamarabb megkapta. Azt is modhatnám, hogy apa jobban akarta a munkát, mint én. De nem tehettem mást. Átfutottam a leírtakon, majd lefényképeztem a helyszínt, ahova mennem kell. Kicsit bizonytalan voltam, ezért írtam apának, hogy küldje át nekem az email címet, hiszen idegen helyre vakon nem szívesen megyek. - A Google keresőbe megnéztem, hogy hova kell menned, Claire! És bátran kijelenthetem, hogy nincs mitől félned - a buszmegállóba álltam, hiszen úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Örültem, hogy kaptam visszajelzést, viszont arra nem számítottam, hogy azonnal kezdhetek. Ezek szerint nagyobb a kupi, mint amire számítotam. Az erdő mellett található buszmegállóban többen is álltak, ezért suttogva megcsóváltam a fejem.

- Tudom apa, csak kicsit félek. De emellett azt is tudom, hogy jót fog tenni nekem - sóhajtottam, majd bontottam a vonalat. Izgatottan szorítottam a lapot, amire apa minden fontos dolgot leírt nekem. Koncentráltam, hogy a buszsoförnek a megfelelő helyszínt mondjam, hogy áttudjam venni a jegyem. Ahogy egyre feljebb haladt a busz, ahogy egymás után jöttek a villák, a luxus házak és a modern autó felhajtók, rájöttem arra, hogy ez egy gazdag környék. Nem csak fényűző villák, de minden ház luxus pompában ragyogott. Amikor a hangszóró bemondta a következő utcát, tudtam, hogy le kell szállnom. Időben nyomtam meg a gombot, viszont az éles kanyar miatt, majdnem hátra estem. Nehezen szedtem össze magam, és köszönetet mondtam az istennek, hogy épségben leszálltam a buszról. Az út egy éles dombra volt építve, ezért átsétáltam az utca másik oldalára. Kényelmes, vastag talpú cipő és sport nadrág volt rajtam. Úgy öltöztem, hogy kényelmesen érezzem magam. És milyen jól is tettem! - Azt hiszem, hogy pont a ház előtt vagyok - újra fülemhez emeltem a telefont, majd váltottam apával egy-két szót és beléptem a kapun. A kastélyra emlékeztető házat fekete kapu védte, viszont a kertben munkások tevékenykedtek. Bizonytalanul sétáltam előre, próbáltam barátkozni az új munkahelyemmel, de nem volt egyszerű. A ház régi stílusú volt. A gondolatba is beleborzongtam, hogy esetleg találkozhatok pókokkal vagy egerekkel. Előttem egy szőkőkút volt, ezért kikerültem, majd a fehér hosszú lépcsőn megindultam a bejárat felé. Akkor rezzentem össze, amikor valaki utánam szólt. Az ajtó előtt megálltam és hátra fordultam. Egy középkorú, mosolygós bácsi egy kulccsal indult meg felém. - Szép napot - motyogtam.

- Üdv kishölgy - kalapját megemelte, majd folytatta. - Először is kellemes napot! A ház tulajdonosa rám bízta a kulcsok átadását, önnek pedig kellemes munkát kívánok. A szükséges információkat megtalálja a bejárati ajtóval szembe található asztalon - kinyitotta előttem az ajtót, a kulcsot pedig benne hagyta. - A munkanapja végén a kulcsot legyen szíves a szökőkút szélén hagyni!

- Köszönöm - próbáltam minden információra oda figyelni, majd zavartan mgfordultam. Mély levegőt vettem, kezemet a díszes kilincs felületére helyeztem, és belöktem magam előtt az ajtót. Ekkor történt, hogy beléptem egy olyan világba, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Próbálok mindent úgy fogalmazni, hogy ti is értsétek. A házban található energia, a falak színe és a lakás illata egy másik világba repített. Minden valóságosnak tünt, mégis úgy éreztem, hogy egy romantikus könyv főszereplője lettem. Ez a ház romantikus! A ház minden négyzetcentijén érezni lehetett a szenvedélyt. - Elképesztő - táskámat az asztalra helyeztem, majd a farzsebembe csúsztattam a két kezem. Régi házakra jellemző dohos szag uralkodott, de jelen volt egy másfajta, aromás illat is. Használták, de nincs kihasználva. Első utam a konyhába vezetett. A hatalmas térben leginkább a barna bútorzat és a szürke hűtő dominált. Ezt kiegészítette az arany színű mennyezett és a fényűző csillár. - Olyan régi lehet - a konyhában volt egy bárpult, bordó mahagóni fából és tiszta üvegekből felépítve. Kevés alkohol volt benne, de azok mind antik darabok voltak. - Az öregnek jó stílusa van - nevetve sétáltam tovább, hiszen szükségem lesz arra, hogy a ház minden részét ismerjem. Ez nem is otthonnak tünt, inkább egy elvarázsolt kastélynak, ami a tulajdonos saját izlése szerint teremtődött. Régi, romantikus regényekbe illő zug, egy utolsó menedék ahova a szereplő elmenekülhet. A történelem, romantikus korszaka jellemezte. A ház díszes motívumokkal volt ellátva, a padló csillogott, a gránit szépen kiemelte a hosszú falak, kakaó árnyalatát. A konyhából ajtó vezetett a teraszra, ahol egy asztal foglalt helyett. - Persze, hogy cigizik - fintorogva visszahúztam az átlátszó selyem függönyt és próbáltam nem tudomást venni az asztalon található szemétről. - Menjünk fel! - a lépcső felé igyekeztem, kezemmel megérintettem a korlát felületét amiről már kopott le a festék. Izgatott és boldog voltam, hiszen nem számítottam egy palotára. Szinte érezni lehetett a tulajdonos erejét, a falakból áradó energiát és azt, hogy erős szálak kötik őt a házhoz. Kiváncsi lennék a történetre is. A második emelet nem tartalmazott sok látnivalót. Lépcsővel szembe egy ajtó volt, ezért meggondolatlanul löktem be. Kiváncsi voltam, de hibát követtem el. Az ajtó enyhén szorult, de amikor előre pillantottam, a mosoly lefagyott az arcomról. - A picsába - kezem lecsúszott a kilincsről, nem terveztem a ház tulajdonosának a hálószobájába, a magán lakterébe belépni, de sikerült. Tetőtéri szoba volt, ez megmagyarázta a világosságot és a plafontól a padlóig érő üveget, ami elválasztotta a természettől. Szinte csalogatott, hogy közelebbről is megnézzem, ezért beléptem, de a padló nyikorgott a lábam alatt. A szoba közepén hatalmas francia ágy volt, szekrénynek viszont nyoma sem volt. - Hova teszi a ruhákat? - tanácstalanul fontam össze a kezem, hiszen számomra megmagyarázhatatlan dolog az, hogy valakinek nincsen szekrénye . - Nem is tartozik rám - javítottam a kíváncsiságomon, majd elhúztam a fehér függönyt. A nap pont az ágyra vetítette sugarait, ezért biztos voltam abban, hogy éjszaka a hold is ugyan így dominál. - Ezt a szobát éri legjobban a hold fénye - ujjaimmal elengedtem a függönyt, majd a kijárat felé igyekeztem. Szomjas voltam, ezért lesétáltam a lépcsőn, viszont meglepődtem, amikor egy levél várt az asztalon. Biztos vagyok abban, hogy érkezésemkor is itt volt, hiszen a kabátomat félig rátettem. Kihúztam az anyag alól, kinyitottam és felolvastam a nekem szánt üzenetet. - "A berendezés változatlan maradjon. Feladatát és munkakörét a ház bármelyik területén végezheti, kivéve a hálószobában! Oda a belépés szigorúan tilos! Munkabeosztása heti két napot jelent, ezért elvárom a precíz, tökéletes munkát. A ház leírhatatlan értékkel rendelkezik, ezért értékekre és antik darabokra különösképpen figyeljen oda! Hétvégén leellenőrzöm munkáját, ha elégedett vagyok, hosszabb távban is gondolkozhatunk. Heti fizetését megtalálja a borítékban. Tisztítószereket a konyhában talál, kellemes napot kívánok!

Nap végére alaposan felmostam és le takarítottam a lépcsőt, bár nem volt könnyű dolgom. A konyhában kezem ügyébe akadt egy régi kötény, amit a derekamra tekertem. Délután kezdtem a takarítást és este hat órakor fejeztem be. - Szép tiszta lett - a vödörben található fekete, koszos vizet kiöntöttem a lefolyóba, majd ajkamat piszkálva fürkésztem a konyhában található függönyöket. Úgy döntöttem, hogy a függönyöket is kimosom, viszont a házban nem találtam mosógépet, ezért kerestem egy cetlit, amire a következőt írtam: "Szeretném kimosni a függönyöket, de nem látok mosógépet. Létezik, hogy nincs?"

És letettem az asztalra a cetlit.