Alexis

Megint arra ébredtem, ami minden napomat bearanyzta. Daniel a hajamat és az arcomat simogatta. Amikor kinyitottam a szemeimet, a világ legszebb barna szemei néztek rám mosolyogva. Már megszokhattam volna, hogy Daniel milyen szép, helyes és észveszejtően dögös. Mégis minden reggel attól féltem, hogy az egész csak álom.
Viszont ott volt. Ott feküdt velem szemben, élveztem az érintését a bőrömön, beszívtam az illatát. Közelebb araszoltam hozzá és szorosan hozzábújtam, ő pedig erős karjaival megölelt.
- Minden rendben, mi vida?
- Igen, csak… Csak néha nem tudom elhinni, hogy az enyém vagy. – mondtam halkan, mire Daniel a hátamra fordított, fölém magasodott és lágyan megcsókolt.
- Inkább én vagyok az, akinek ez hihetetlen. Minden este attól félek, hogy reggelre nem leszel itt velem.
Beletúrtam a hajába, mert eltakarta a gyönyörű szemeit, majd hagytam, hogy újra, ezúttal szenvedélyesebben megcsókoljon.
- Soha nem akarok nélküled ébredni. – suttogta olyan közelről, hogy ajka beszéd közben az enyémet súrolta.
- Nem fogsz, Daniel. Ezt megígérem.
Halványan elmosolyodott, majd a hátára feküdt és magához húzott. Percekig csak feküdtünk, Daniel a hátamat simogatta, én pedig a mellkasán feküdtem és hallgattam a szívverését. Szerettem az ilyen pillanatokat, amikor nem is beszéltünk, csak csendben feküdtünk. Mégis ezer dolgot elmondtott számunkra a csend. Beszélt helyettünk az érintés, a csókok, a közelség. Imádtam azt a fiút.

Este nyolcra Daniel elvitt Bethanynél. Amikor Beth kinyitotta nekem az ajtót, a nyakamba ugrott és jó erősen megszorongatott.
- Végre itt a szülinapos. Gyere, gyere. – megfogta a kezem és behúzott a házba.
Azt hittem, a szobájába megyünk, hogy megint megnézzünk valami csöpögős filmet, de ehelyett a legjobb barátnőm megállt a nappali közepén, majd hirtelen elkiáltotta magát.
- Meghoztam!
Erre vagy harminc ember bújt elő a kanapé, a bútrok, az ajtók mögül és egyszerre kiabálták, hogy:
- Meglepetés!
Rengetegen voltak, némelyiküket talán nem is ismertem, de annyira meglepődtem, hogy azt is elfelejtettem, hol vagyok. Tudtam, hogy Beth nem fogja kibírni buli nélkül. Addig minden éven, mindkettőnk születésnapján buli volt. Most viszont nem akartam, hisz Daniel édesanyja nemrég halt meg. De azért az ikrem természetesen megint kitett magáért.
A bátyám odajött hozzám és megölelt, miközben próbáltam bepislogni a meglepettségtől keletkezett könnyeimet.
- Boldog szülinapot, hugi.
- Köszönöm bátyus. – mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.
Hugo is odajött, hogy boldog születésnapot kívánjon, Daniel pedig szinte egész végig védelmezőn a derekamon tartotta a kezét, amíg a többiek is elfojtottak a jókívánságokkal.
Nem sokkal később valaki hangosan dübörögtetni kezdte a zenét és Bethny elrángatott táncolni. Hála a hatalmas házuknak rengeteg hely volt mind a nappaliban, mind a teraszon. Bethanyvel vagy három zenét végigtáncoltunk. Ő még bírta volna tovább, de Daniellel is szerettem volna táncolni. Viszont őt nem találtam sehol. Végigjártam szinte minden szobát, de sehol nem találtam.
Félni kezdtem és egyszerre voltam dühös. De annyira, hogy soha nem gondoltam volna, hogy haragudhatok ennyire a szerelmemre. Szó nélkül otthagyott. Sejtettem, hogy hol van. Gondoltam, hogy  a bandához ment és rettenetesen fájt, hogy őket választotta helyettem. Leültem a konyhába, miután a hűtőből kivettem magamnak egy kólát. Olyan tizenegy óra lehetett, amikor a konyhaajtó kitárult és Daniel lépett be rajta. Rengeteg kedvem volt hozzá, hogy letöröljem azt a vigyort a képéről. Azt a sexis, vadító vigyort, ami állandóan megbolondított. De próbáltam arra koncentrálni, hogy genis haragszom rá. Felálltam, Daniel pedig felém nyőlt, de elhátráltam tőle és összefontam kezeimet a melleimen.
- Hol voltál? – kérdeztem mérgesen.
- Elintéznivalóm volt. – válaszolta egyszerűen.
Akkorát akartam ütni rajta, amennyire szeretem. Mondjuk abba belehalt volna.
- Legalább ma. Legalább ma nem tudtad volna kihagyni a bandát? – kérdeztem éllel a hangomban.
Fojtogatott a sírás, de nem akartam zokogni emiatt. Mérges voltam és megbántott. Talán mégis jobb lett volna kisírnom magam.
- Nem a bandával voltam. – válaszolta olyan tekintettel, mintha megbántottam volna – Haza kellett mennem, Juan hívott.
- És ezt el is kellene hinnem?
- Tudod mit? Higgy, amit akarsz, de ma éjjelre úgysem szabadulsz meg tőlem. – vigyorgott.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a nagyi rosszul lett. – lépett be mintegy végszóra Bethany a konyhába, Iannel a sarkában – Anyával azonnal oda kell mennünk. – mondta szomorúan.
- Jól van. – mosolyogtam rá bíztatóan – Nagyon köszönöm, Beth. Csodás volt.
Ő is elmosolyodott, majd megölelt. Kiment és még a vastag faajtón keresztül is hallottam, ahogy mindenkit a hangosnál hangosabban küldött haza. Akik nem akartak menni, azokat pedig melegebb égtájakra. Ian is megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Vigyázz magadra, hugi.
- Te is. – mosolyogtam rá.
Amikor elengedett, kezet fogott Daniellel és furán vigyorogtak egymásra. Gyanús olt ez nekem.

Pár perccel később szinte kivágtam az ajtót, annyira mérges voltam Danielre. Vártam a megfelelő alkalmat, amikor ki tudom magamból bökni, hogy nem alszom mellette, de nem tudtam megtenni.
Feltéptem a szobánk ajtaját és akkor… Levegőt venni is elflejtettem. Gyertyák világították be a szobát mindenhonnan. Kis gyertyák és rózsaszirmok borították be a padlót, a szekrényeket, az ágyon pedig még több rózsaszirom terült szét. Úgy éreztem magam, mintha egy filmbe csöppentem volna. A szám elé kaptam a kezem és könnyek szöktek a szemembe. Hát mégis itthon volt, nem a bandával. Én pedig megvádoltam oktalanul.
Ekkora meglepetést sohasem kaptam senkitől. Ennyire romantikusat. Tudtam, hogy Danielnek vannak hajlamai a romantikázásra, de hogy ennyire.
- Uramisten. – suttogtam magam elé.
Mondtam, hogy itthon voltam. – szólalt meg mögöttem Daniel és örömmel töltött el, ahogy kihallottam a mosolyt a hangjából.
Hirtelen egy hideg lánc érintette meg a nyakam, amikor Daniel egy nyakláncot tett a nyakamba. Amikor meghallottam a kapocs kattanását, a kezembe vettem az ezüstszínű medált. A szívem akkorát dobbant, amikor elolvastam, mi van a medálon, hogy majdnem kiszakadt. Ángel. Azt jelenti, angyal. Daniel rengetegszer hívott így, így ez az ajándék máris millió emléket foglalt magába. Szinte minen alkalom lepergett a szemem előtt, amikor így hívott.
- Ez mamáé volt. – suttogta – De már te vagy az angyalom.
Azonnal megfordultam, hogy a nyakába ugorhassak, de Daniel kezeiben egy hatalmas csokor fehér rózsa ékeskedett, ami megakadályozott abban, hogy jó szorosan hozzá bújhassak.
- Boldog születésnapot, querida.
Azt hiszem, az összes születésnapom közül ez volt az első, amikor igazán, teljesen boldognak éreztem magam. Rá mosolyogtam, mire ő ugyanezt tette és átadta nekem a irágot. Lábujjhegyre álltam és lágyan megcsókoltam. Ahogy ajkai az enyémhez értek, máris átfutott az ismerős bizsergés a gerincemen.
Ahogy csókjaink szenvedélyesebbé váltak, úgy hagytunk szabad utat egymás kezeinek a testünkön. Valami megmozdult bennem. Éreztem, hogy akarom. Akartam őt. Vele akartam. A virágot óvatosan az egyik szekrényre tettem, közben viszont nem engedtem el őt. Kezei a hátamat, a hajamat simogatták, én pedig úgyszintén beutaztam ujjaimmal a hátát és itt – ott beletúrtam a hajába, csak hogy közelebb húzhassam magamhoz. Ilyenkor halkan felnevetett és gyengéden beleharapott az ajkimba, amitől csak még jobban kívántam őt. Lcsúsztattam a kezem a csípőjére és benyúltam a szürke pólója alá, úgy kezdtem simogatni a hasát, mire levegő után kapott. Beleharaptam az ajkiba, mire felnyögött és elengedett. Szemei csillogtak, a pupillája viszont annyira ki volt tágulva, hogy szinte ellepte a feketeség a barna csillogást.
- Querida, én nem azért…
- Akarom, Daniel. – suttogtam – Még születésnapom van, nem igaz?
Erre vigyorogni kezdett, majd derekamra csúsztatta a kezét és magához rántott.
- Sunyi vagy. – mosolygott le rám.
- Tudom. Te is.
Lehajolt és szája újra szenvedélyesen, mégis gyengéden tapadt az enyémre. Nem tudtam, mihez kezdjek, de annyiban biztos voltam, hogy érezni akarom őt és az biztos, hogy nem a pólóján keresztül. A trikója alját kezdtem piszkálni, majd lassan áthúztam a testén és ajkam fájdalmasan elengedte az övét, amíg levettem róla és végigpásztáztam őt. Mellkasa gyorsan hullámzott és a gondosan kidolgozott felső teste a tetoválásokkal még émelyítőbb látványt nyújtott a gyertyafényben. Kinyújtottam a kezem és végigsimítottam a bordáin tekeredő rózsa fűzéren, majd a mellkasa jobb oldalán megállapodó kereszten. Tudtam, hogy érintésem nem hagyja hidegen, hisz egyre csak gyorsabban szedte a levegőt. Akárcsak én. A tüdőm egyszerűen képtelen volt rendesen megtelni. Lehajolt hozzám és elkezdte csókokkal ellepni a nyakamat, mire hátrahajtottam a fejem és hallattam egy csöndes nyögést. Egész testemben remegtem, Daniel az ajkaival pont a legérzékenyebb pontjaimat találta meg. Nem is tudtam addig, hogy a nyakamnak is vannak gyenge pontjai. Hirtelen erősen körbefonta derekamon a kezeit és felkapott az ölébe, én meg ösztönösen összekulcsoltam lábaimat a csípőjén. Úgy látszott, Danielnek meg sem kottyant, hogy fel kellett engem emelnie. Egy lépéssel az ágy mellett termett és olyan óvatosan tett le, mintha darabokra törhetnék. Bár a bensőmben, főleg a combjaim között éreztem, hogy nemsokára igenis darabjaimra fogok hullani. Fölém magasodott és a két lábam közé térdelt. Barna haja a szemeibe hullott, én pedig kezeimmel hátrafésültem, mert látni akartam a szemeit. Miközben újra megcsókolt, egyik kezével megtámasztotta magát, a másikkal pedig a ruhám pántját kezdte lefejteni. Aztán ajka lejjebb csúszott a meztelen vállamra. Ügyes kezeivel felhúzta a szoknyámat, majd gyengéden felültetett és áthúzta a testemen, majd a földre dobta. Nem maradt rajtam semmi más, csak a piros melltartóm és a hozzá illő csipkés franciabugyim, amikor pedig ezt Daniel meglátta, elkerekedett a szeme és hallottam a csendes szobában, ahogy levegő utáán kapott. Szemeivel testem minden egyes pontját végigmérte, szinte égetett a tekintete.
- Díos mió! – suttogta maga elé.
- Mi az?
- Te őrjítően nagyon gyönyörű vagy. – mondta olyan hangon, mintha teljesen megigéztem volna.
De mi tagadás, ő ugyanezt tette velem. Vissza lefektetett, de még mindig a testemet pásztázta, ezúttal viszont azokat a pontokat, amelyeket bejárt a szemeivel, az ujjai gyengéd érintése követte. Feltérképezte minden egyes centiméteremet és örömmel vettem, hogy tetszik neki. Vissza lehajolt fölém és egyik kezét a hátam alá nyomta, majd egy pattintással kikapcsolta a melltartómat. Ügyes. Levette rólam az anyagot és a földre dobta, majd ha lehet,még szenvedélyesebben csókolt meg és ujjait finoman végigfuttatta a melleimen, mire megborzongtam odalent.
Én is kényeztetni akartam őt, viszont halvány gőzöm sem volt, mit csinálhatnék.
- Daniel, én… - kezdtem bele, mire tágra nyílt szemekkel kicsit elhúzódott és levette kezeit a mellemről.
- Baj van? – kérdezte aggódó tekintettel.
- Csak én… Én nem tudom, mit csináljak.
- Semmit, querida. – mosolyodott el és kifújta az eddig visszatartott levegőt – Ígérem, idővel mindent megmutatok, megtanítok neked, de most csak feküdj nyugodtan és engedd, hogy kényeztetlek.
- Nem kellene nekem is kényeztetnem téged? – kérdeztem halkan, mire kisebb morgás hagyta el ajkait.
- Mierda! Querida, csak feküdj nyugodtan és lazulj el. Majd viszonzod. – vigyorogta el magát.
Na jó, Lexi. Csak feküdj nyugodtan és engedd, hogy ez az isteni kinézetű rosszfiú kényeztessen. Próbáltam nyugtatni magam, de egyre csak idegesebb lettem és kicsit féltem is . Mondjuk Daniel közelsége, az, hogy vele élhettem ezt át, elűzte a kételyeimet. Daniel ajka újra rátalált az enyémre, majd amíg felfedezték a melleimet is, valamint a nyakamat és a fülem mögötti érzékeny pontot, ujjai lassan végigcsúszta a testemen, be a bugyimba. Amikor megéreztem Daniel ujjait magamban, erősen felnyögtem, mert éreztem, hogy minden vágyam odaköltözött a két combom közé. Libabőrös lettem és halkan nyögdécseltem, ahogy a szerelmem ujjaival kényeztette az ölemet, ajkaival pedig a melleimet. Úgy éreztem, elkezdett bennem gyülemleni valami, amiről tudtam, hogy nemokára robbani fog. Egy csodálatos, mégis hatalmas robbanásnak néztem elébe.
- Úgy látszik, készen állsz. – suttogta, majd ha jól emlékszem, káromkodtam egy sort, amiért abbahagyta a kényeztetést és kihúzta belőlem az ujját.
Finoman megcsókolta a hasam, majd a csípőcsontomat mindkét oldalon, aztán levette a bugyimat és a ruhakupacra dobta, ami az ágy mellett terült el.
Felállt, én pedig igézve néztem a tetoválások játékát, ahogy megfeszült a bicepsze, ahogy a haja az arcába hullt, miközben lehajtotta a fejét, hogy kigombolja a nadrágját és lvegye. Aztán ujjait a boxere szélébe dugta és azt is levette. Bennem meg azt hiszem, megállt az élet. Egyetlen gondolat játszódott le a fejembe. Hogy mekkora egy… És hogyan fog az belém férni?
Kezdtem kicsit félni, éreztem, hogy a szívem majd kiugrik. Az éjjeliszekrényhez lépett, kihúzta a fiókot. Minden mozdulatát követtem. Kivett egy kis fóliacsomagot, amit fogaival nyitott ki, majd az óvszert felgörgette az erekciójára és visszamászott hozzám az ágyra. A félelmem kezdett elszállni, ahogy újra olyan közel volt hozzám. Tekintete olyan sötét volt, mnt az éjszaka, a pupillái pedig szinte már teljesen eltakarták szemei barnaságát. Végigsimított a lábamon és finoman úgy helyezte, hogy a derekára fonjam. Ösztönösen ugyanezt tettem a másik lábammal, mire elmosolyodott, majd megfogta az egyik kezem, a fejem mellett kinyújtott és összekulcsolta az ujjainkat.
Aztán belém hatolt. Bár Daniel nagyon, de nagyon gyengéd volt, rettenetesen fájt, főleg amikor lassan mozogni kezdett bennem és éreztem, hogy valami átszakadt odalent. Viszont leírhatatlanul jó érzés volt. Megszorítottam Daniel kezét, mire ösztönösen felém hajolt és megcsókolt. Aztán a nyakamba temette az arcát és azt a pontot kezdte csókolgatni, ahol az ütőerem van.
- Hihetetlenül gyorsan lüktet a véred. – suttogta, mire kirázott a hideg.
Lehelete a nyakamat cirógatta, mindketten egyre gyorsabban szedtük a levegőt.
- Gondolom a tied is. – lihegtem.
- Az nem kifejezés, mi vida. Milliókat ver a szívem.
Felnéztem rá és teljesen elvesztem azokban a csillogó szemeiben. Ő is engem nézett, de úgy, mintha el sem hinné, hogy ott vagyok. Miközben lassan mozgott bennem, kezemet a mellkasára tettem és örömmel éreztem, hogy igazat mondott. Daniel szíve olyan gyorsan vert, hogy majdnem kirepedt, akárcsak az enyém.
Aztán egyre inkább éreztem, hogy közeledek valami felé. Afelé a robbanás felé. Hátrahajtottam a fejem és felnyögtem, mire Daniel újra a nyakamba temette az arcát és erőteljesebben kezdett mozogni. Már nem fájt a dolog, kellemes volt, olyan valami, amit sohasem éreztem. Könnybe lábadt a szemem, de nem a fájdalom miatt, vagy azért mert esetleg megbántam volna. Hanem mert úgy éreztem, ennél boldogabb már nem is lehetnék. Boldoggá tett, hogy vele élhettem ezt át, hogy ott volt velem. Hogy velem volt teljesen már. Hogy engem nem csak lefektetni akart, hanem nekem adta a szívét. Akkor, ott és abban a pillanatban éreztem úgy leginkább, hogy semmit sem bántam meg. Azt sem, hogy kihoztam a börtönből, azt sem, hogy elmentem otthonról. De főleg azt nem, hogy hagytam, elcsenje a szívemet.
Egyre gyakrabban nyögtem fel, ahogyan éreztem, hogy közeledem, Daniel pedig gyorsított és morgáshoz hasonló hangokat adott ki. Ujjai megszorították az enyémet, ajka beharapta az én ajkamat, a másik keze megmarkolta a fenekemet. És aztán egy utolsó lökésnél úgy éreztem, megszűnt létezni minden. Nem volt más, csak ő, én, ahogy ő lüktetett bennem én pedig körülötte és az a robbanás, amihez a szikra egészen addig a pillanatig gyűlt. Talán sikítottam is, vagy csak a képzeletem játszott velem. Már csak arra eszméltem, hogy Daniel enyhít a szorításán, elernyedt a teste, fejét a melleimre hajtotta és bordáimon éreztem lélegzetét és száguldó szívverését.
Talán percek is elteltek, mire valamennyire lecsillapodtunk, majd Daniel felnézett rám, édesen elmosolyodott, amit boldogan viszonoztam. Megcsókolta az egyik mellemet, aztán a másikat, majd lemászott rólam. Az óvszert egy zsebkendőbe tekerte és a fürdőszobába ment, hogy kidobja.
Pár pillanat alatt visszakerült mellém az ágyba, szorosan magához húzott, betakart minket és finoman simogatta a gerincemet, másik kezével pedig az enyémet szorongatta, ami a mellkasán terült el.
Még mindig könnyeztem a boldogságtól és szipogtam is egyet, mire Daniel keze azonnal az arcomon kötött ki. Gyengéden maga felé fordított és aggódó tekintettel figyelt.
- Miért sírsz, querida?
- Mert ez olyan… Istenem, leírhatatlan, mennyire boldog vagyok, Daniel. És semmit nem bántam meg, amit veled kapcsolatban tettem. Főleg azt nem, hogy beléd szerettem,
Megkönnyebbült mosollyal ajándékozott meg.
- Én sem bántam meg, hogy hagytam, hogy fenekestül felforgasd az életemet és hogy beléd szerettem.
Vallomását pedig egy édes csókkal zárta le.

Daniel

Nem akartam vele pont a születésnapján összeveszni, nem akartam, hogy félreértse az eltűnésemet – mondjuk jogosan érttette félre – és azt higgye, hogy a banda fontosabb nála. Hiszen semmi sem volt fontosabb nála.
Amikor a nyakamba ugrott és finom ujjaival elkezdte simogatni a hasamat meg a hátamat a pólóm alatt, egy szempillantás alatt megkeményedtem, viszont ott bujkált bennem a bűntudat, hisz nem azért készítettem neki a meglepetést, hogy aztán lefektessem, hanem, mert boldognak akartam látni. És ez sikerült is. Próbáltam megálljt parancsolni magamnak, aztán azt vettem észre, hogy már az ágyon fekszünk, és szépen lassan felfedem testének pontjait, ahogy lehámozom a ruháit. Díos mió, senkinek a ruháját nem vette le még ennyire szívesen. Fel akartam fedezni csodás testének minden pontját, ami sikerült is. Amikor megláttam, mi bújik meg a ruhája alatt, akkorát nyeltem, hogy majdnem megfulladtam. Tökéletes. Egyszerűen perfecta. Nála szebb chica – t még nem hordott a hátán a föld és én teljesen bele voltam bolondulva.
Ahogy végigcsókolgattam a puha bőrét, örömmel érzékeltem, miként gyorsul a légzése az érintésemre és az apró nyögési még talán percekkel utána is visszhangoztak a fülemben. Olyan ártatlan volt, ahogyan ott feküdt. És csak az enyém. Mindene az enyém volt és annyira önző érzéseim voltak vele kapcsolatban. Mindenét csak magamnak akartam. A gyönyörű szemeit, az egész lényét, a hangját, a szívét és a szerelmét.
Leírhatatlanul boldoggá tett, hogy én lehettem neki az első, hogy én vihettem ebbe bele és mert tudtam, hogy boldoggá tettem őt.
Rohadtul megijedtem, amikor megláttam a könnyeket a szemében. Soha nem akartam neki fájdalmat okozni, attól féltem, hogy megbántottam. Aztán egy szikla esett le a szívemről, amikor elmosolyodott és közölte velem, hogy ezek kizárólag örömkönnyek voltak.
Kicsivel később már a karjaim között feküdt a szokásos alváshoz készülő pózban, amit imádtam, mert így egész éjjel éreztem őt magam mellett, magamon. Karomat átfontam a derekán és a csípője körül körkörös mozdulatokat írtam le az ujjammal.
Hogy álmos voltam  - e? Kurvára nem. Úgy éreztem, ennél éberebb még sohasem voltam.
- Biztos, hogy nem bántad meg, mi vida? – kérdeztem tőle, mire felkönyökölt mellettem és egyik kezével simogatni kezdte az arcom, meg a hajamat piszkálta.
- Most remélem, hogy csak viccelsz velem. – mondta kissé sértődötten, aztán elmosolyodott – Ez hihetetlen és leírhatatlan érzés volt. Nem tudtam, hogy ennyire felemelő. Veled akartam ezt átélni. Senki mással.
- Örülök, hogy én lehettem neked az első. Remélem, hogy az utolsó is én leszek majd. De tudod, te is nagyon sok mindenben első vagy nekem.
- Tényleg? – kérdezte komolyan meglepve – Miben?
Hát persze, hogy rengeteg mindenben első volt nekem. El sem tudta képzelni.
- Soha senkivel nem voltam még ilyen gyengéd. – mondtam neki halkan és végigsimítottam az ajkain, majd az arcán – Senkinek nem vallottam még be, hogy szükségem van rá. Jobban mondva eddig senkire nem volt szükségem. Sohasem szeretkeztem. És soha nem voltam még szerelmes.
- Én egyszer már voltam. Vagyis csak azt hittem, hogy az vagyok, mert teljesen más érzés volt, mint veled. Veled úgy érzem, bármit megtehetek.
- Mint például?
- Nem is tudom. Elköltözhetek otthonról. – nevetett fel, nekem viszont ez egyáltalán nem volt vicces.
- Hiányoznak, ugye? – kérdeztem tőle, mire lefagyott a mosoly az arcáról.
- Nem, egy kicsit sem. – ráncolta édesen a homlokát – Egész életemben azt várták el tőlem, hogy tökéletes legyek. Hogy jók legyenek a jegyeim, hogy mindig jól nézzek ki. Hogy kifogjam magamnak a lehető leggazdagabb, legjobb partiból való fiút. Ez viszont nem én vagyok. Soha nem éreztették velem azt, hogy szeretnek. Igaza volt Bethnek és Iannek. Ha továbbra is hagytam volna, hogy irányítsanak, akkor egyszer bizonyára feleségül adtak volna Liamhez, szültem volna neki gyerekeket, akik hozzászoktak volna a luxushoz és bizonyára el lettek volna kényeztetve. Aztán egész életemben boldogtalan lettem volna. Melletted minden más, melletted nem kell megjátszanom magam.
Csak néztem rá pislogás nélkül, és ha lehetett volna, még ennél is jobban belehabarodok. Annyira édes volt, ahogy csak járt a szája, szerintem maga sem tudta, miről beszél, mégis csak be nem álltak az édes kis ajkai, amit azonnal meg is csókoltam.
- Imádom, amikor fogalmad sincs, miről beszélsz, mégsem áll be a szád. – mondtam neki mosolyogva, mire halkan felnevetett és megcsókolta a mellkasomon lévő keresztet – És igazad van abban, hogy mellettem nem kell megjátszanod magad. Engem nem érdekelnek a jegyeid és… Mierda! Amikor reggel felkelsz és csak a pólóm, meg valami bugyi van rajtad és összekuszálódott a hajad és nincs rajtad semmi smink… Esküszöm ezerszer dögösebb vagy. Nem mintha amúgy nem vonnád el a figyelmem mindenről a nap minden egyes pontjában, de… Én így is gyönyörűnek tartalak.
Nem mondott semmit, csak hirtelen megmozdult. És te jó szentséges, gyere le! Amikor az ölembe ült lovagló ülésben, egy pillanat alatt megkeményedtem és azt hittem, ott menten meghalok. Szerettem, ha sexelhettem, mert kielégített, de vele ez teljesen másról szólt. Vele ez milliószor többről szólt. Más érzés volt és már nem arra figyeltem, hogy neki, vagy magamnak kielégülést szerezzek – mondjuk az is kurvára fontos volt – hanem hogy érezzem őt olyan közel magamhoz, amennyire lehet, hogy érezzem, ahogy a közelségemre gyorsabban szedi a levegőt, ahogy megfeszül a teste, majd szinte olvadozva omlik az enyémre. Őt akartam érezni. Csak és kizárólag őt.
Alexis végigsimított a mellkasomon, majd lehajolt, és ahogy csókolt… Díos mió, mintha csak az életét adta volna nekem. Selymes haja beterítette a bordáimat, bizseregtem attól, ahogy hullámzott mellkasomon az övé.
- Querida. Biztos vagy ebben? – kérdeztem kifulladva, mert nagyon úgy tűnt, hogy újra azt akarja, amire gondoltam.
- Teljesen. – mosolygott ördögien, ami kicsapta nálam a biztosítékot.
Keményen megcsókoltam, de ő elhúzódott, amitől persze kurvára megijedtem. Nem akartam, hogy tolakodónak vegyen, egyszerűen csak… Nem bírtam egy porcikámmal sem a közelében.
  - De azt akarom, hogy… Hogy…
- Mondd ki, querida. Semmitől nem kell félned. Mondd ki.
- Azt akarom, hogy most mutass valami újat. És…
Több sem kellett nekem. Azt sem engedtem, hogy végigmondja, amit akart. Egy halk sikoly hagyta el az ajkait, amikor egy mozdulattal a hátára fordítottam, így teljesen kiszolgáltatottnak tűnt, én viszont csak kényeztetni akartam. Azt akartam, hogy boldog legyen és kielégült. És ez a két dolog együtt sohasem járt. Egészen addig, amíg meg nem ismertem őt. Megcsókoltam az egyik mellét, majd a másikat, mire felsóhajtott, majd ahogy lejjebb indultam puha bőrének útján, egyre csak sóhajtozott, amitől annyira dögös volt, hogy talán még a hangjától is képes lettem volna elmenni. Lassan elértem arra a pontra, amit kinéztem magamnak, megcsókoltam az egyik combjának a belső részét, majd a másikat, aztán finoman nyalni kezdtem a gyenge pontját. Éppen hogy megérintettem és kényeztetni kezdtem a nyelvemmel, erősen megfeszült a teste és felnyögött. Feljebb emelte a csípőjét, és amikor rá pillantottam, láttam, hogy vonaglik, maga mellett pedig a takarót gyűrte a kezeivel. Tovább nyalogattam, csókolgattam és dédelgettem őt, majd hirtelen beletúrt a hajamba. Volt egy olyan sejtésem, hogy közel van az orgazmushoz, de azt akartam, hogy velem együtt menjen el. Egy utolsó csók után elengedtem őt, mire lihegve felmordult.
- Miért hagytad abba?
- Nocsak, milyen türelmetlen lett valaki. – vigyorogtam rá – Azért, mert azt akarom, hogy velem együtt élvezz el… Szeretnél még valami újat?
- Nagyon. – vigyorgott úgy, mint egy vadmacska.
Imádtam!
Egy pillanattal később már hanyatt feküdtem, ő pedig megint lovagló ülésben helyezkedett el rajtam. Kicsit bátortalannak tűnt, ezért finoman végigsimítottam a bordáin, magamba ittam testének minden csodás pontját. Vékony derekát könnyen a markomba vettem, majd felemeltem és lassan magamra ültettem. Halkan felnyögött, majd amikor teljesen éreztem őt magam körül, én is felmordultam. Segítettem neki, hogy mit tegyen, és amikor lassan mozogni kezdett. Gyorsan tanult. Fölém hajolt és a nyakamat kezdte csókolgatni, amitől erősebben megdöftem, ő pedig felsikított. Gyorsítani kezdett a tempón és éreztem, hogy pillanatokon belül elmegyek ennek a gyönyörű angyalnak az irányítása alatt. És amikor pár pillanat múlva meg is történt, egy olyan helyen éreztem magam, ahol még sosem jártam, ahol csak én meg ő léteztünk. Tudom, ez kicsit nyálas, de basszus ennek a lánynak sikerült olyan gondolatokat ébresztenie bennem, amilyenekre életemben nem számítottam.
Apró. De észveszejtően dögös teste elterült rajtam, bordáimon éreztem a szíve heves dobogását. A gerince mentén simogatni kezdtem, amíg meg nem nyugodott, meg amíg én meg nem nyugodtam. Aztán mellém feküdt, az alvópózában helyezkedett el és pillanatok múlva éreztem, hogy egyre lassabban lélegzik, vagyis elaludt.
Én viszont csak a plafont bámulva feküdtem és azon gondolkodtam, mi jót tettem én életemben, hogy megérdemeljem ezt a karjaimban fekvő csodát?