Retasu boldogan ment az iskola felé. Már vagy három hónapja együtt van Katsuki Bakugou-val és azóta semmivel sem lehet lerontani jókedvét. Belépve az osztályterembe, meg is látta szeretett barátját, majd ledobva a táskáját odaszaladt hozzá és a nyakába ugrott.

-Oi, mit művelsz Vöröske?! -rivallt Kacchan a barátnőjére-

-Hiányoztál. -mosolygott rá Reti, majd arcon puszilta-

-...Tegnap óta nem láttál.

-Az nekem sok idő! -vigyorodott el a lány-

Katsuki csak szemet forgatott, majd az ölébe húzva a lányt, az ajkaira tapadt. Retasu a csókba vigyorogva karolta át szerelme nyakát, miközben Sero-ék ujjongását hallgatta.

-Ch, még ilyenkor sem tudnak csendben maradni. -morgott Kacchan, mikor elvált a lánytól-

-Jaj, hagyd már őket. -kuncogott a vörös hajú, majd kiszált Katsuki öléből, mivel Aizawa pont akkor lépett be a terembe-

×Iskola után×

Délután volt, a diákok fele már hazafelé tartott, viszont páran még bent voltak.
Retasu épp kilépett az iskola kapuin, mikor valaki megragadta a karját és vissza húzta.

-Mi a franc?!- Oh, csak te vagy... -mosolygott a szőkére a lány-

-Pff, csak nem megijedtél? -fonta karjait a lány dereka köré, vigyorogva-

-Egy démon? Ugyan~ -kuncogott fel Retasu-

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk holnap valahova suli után. -nézett mélyen a lány szemébe, miközben az ajkaira suttogott-

-Ugye nem valami perverzség jár a fejedben, Katsu-chan~? -döntötte meg oldalra a fejét Reti, miközben félmosolyra húzta száját-

-Kivételesen nem. -vigyorgott a szőke- Na, benne vagy? Vagy én legyek benned?

-Hah, de vicces valaki. -forgatott szemet kuncogva a vöröske- Rendben, de most menjünk, mert még házit kell írnom. -húzta volna maga után a fiút, de az egy lépést sem ment- Mi az? -nézett hátra a lány-

-Nekem még...dolgom van, most nem tudlak haza kísérni.

-Oh... -lepődött meg Reti- Akkor...esetleg elkísérjelek?

-Nem, nem kell, menj csak. -nyomott egy puszit a lány homlokára- Vigyázz magadra, holnap találkozunk.

-Rendben...Szia. -mosolygott halványan a lány, majd elindult hazafelé-

Nem értett semmi. Katsuki mindig is védte és óvta mindentől Retasu-t, mégha abban a tudatban is volt, hogy egy démon. A lány akármennyire is ellenkezett, a fiú akkor is hazakísérte és ha tudott, folyton vele volt. Retasu ezért is furcsállta ezt az egészet és késztetést érzett, hogy kövesse a fiút, de ötletét inkább elvetette.

-"Biztos nem nagy dolog." -gondolta Retasu, ahogy befordult az utcájába-

×Másnap reggel×

Retasu-nak továbbra sem szállt el a jókedve. Zenét hallgatva igyekezett az iskola felé, hogy megölelhesse barátját.

Igazság szerint mikor Retasu az iskolába jött, egyáltalán nem volt sem bőbeszédű, sem kedves. Ha tudott, nem került társaságba és még barátokat sem szerzett. Meglepő módon Katsuki volt az egyetlen, akinek sikerült ledöntenie a falat a lány körül, amiket hosszú éveken át, maga köré épített. Vele kezdett el barátkozni, majd lassan a Bakusquad-dal is és végül az egész osztállyal. Retasu, Katsuki-nak köszönheti, hogy lettek barátai és hogy sikerült megnyílnia mások előtt. A barátságuk egy idő után átváltott szerelembe, ami még erősebbé tette a kapcsolatukat. 

Amint belépett a terembe, eljátszotta ugyan azt, mint tegnap.

-Megint kezded? -morgott Katsuki-

-Mintha nem szeretnéd. -vigyorgott Retasu, de amint Katsuki unott arcára nézett, egyből lefagyott a vigyor az arcáról- Mi a baj, Katsu-chan?

-Semmi. -mormogott, miközben a füzetét bújta-

-Hé, ne hazudj nekem! -bökte meg a fiú arcát- Mond el!

-Mondom, hogy semmi!-mordult fel a fiú, mikor a lányra nézett- Hagyj tanulni.

Retasu nagyra nyílt szemekkel nézte a szőkét. Rég látta ilyennek...nagyon rég. Egyre jobban összezavarodott, Katsuki hangulatváltozásai miatt.

-Hát jó, akkor ne mond el, sündisznó. -otthagyva a fiút, a helyére ment-

Morgolódva várta a tanárt, de nem látszott rajta, hogy igazából megbánotta az, amit Katsuki mondott. Mintha zavarná őt a lány jelenléte, mintha nem is érdekelné.

A nap további részében nem is igazán beszélgettek egymással, amit a többiek is észre vettek. A vörös hajú lány inkább a délutánt várta és el akarta felejteni a történteket, mivel azt gondolta, valaki biztos reggel felcseszte az agyát, azért volt bunkó.

-Oi, Katsu-chan! -futott Retasu a szőke után, mire az megállt-

-Mi az? -fordult hátra a lányhoz-

-Uhm...tegnap azt mondtad elmegyünk valahova. -mosolygott zavartan a lány-

-Oh, tényleg...az a helyzet, hogy most nem érek rá. Talán majd holnap. -mondta semleges arckifejezéssel-

-...Megint? Pontosan mi is a dolgod? -tette karba a kezeit, miközben kételkedve nézte a fiút-

-Nos, nem mintha rád tartozna. -morgott halkan Katsuki-

-Oh, bocsánat, azt hittem mivel a barátnőd vagyok, mindent megosztunk egymással. -mordult fel mostmár Retasu is-

-Jesszus, ne lovagolj már ezen, minden nap látjuk egymást, bírj ki egy napot. -forgatott szemet, majd sarkon fordult- Szevasz. -és ezzel el is ment-

Összezavartan állt ott Retasu, nézve a fiú után. Egyre több kérdés fogalmazódott meg a fejében, tudni akarta, miért lett hirtelen ilyen ellenszenves barátja. Újra eszébe jutott az az ötlete, hogy utána menjen, de ezúttal nem habozott, így észtevétlenül kezdte követni a fiút.
Katsuki egyre távolabb ment az iskolától, egy eldugott helyre, ahol Retasu még nem is járt. A lányt egyre jobban furdalta a kíváncsiság, hogy vajon mi dolga lehet egy ilyen helyen, ha még a barátnőjére sem szakít egy kevéske időt.

A fiú egyszer csak megállt. Retasu elbújt egy egyik épület fala mögé, majd hirtelen megpillantott egy lányt, aki Katsuki felé közeledett.

-Mi a franc...? -motyogott maga elé a vörös hajú-

Katsuki hirtelen magához húzta a lányt, majd szenvedélyesen megcsókolta.
Az aranyszemű hirtelen lefagyott. Próbálta feldolgozni mind azt, amit lát. Szíve összeszorult, gyomra pingpong labda méretűre zsugorodott, torkában gombóc keletkezett, de ez semmi volt a felgyülemlett dühéhez képest. Démonja is megérezte ezt, de szerencsére vissza bírta tartani, hogy ne törjön fel. Nem is vette észre, hogy a fal, amibe kapaszkodott, összeroppant a keze alatt.

-Hiányoztál. -vigyorgott Katsuki, amint elvált a lánytól-

-Te is nekem, csődöröm. -karolta át az ismeretlen lány a nyakát- Mi van azzal a csajjal, hah? Ott hagytad már?

-Pff még nem. Annyira naív és idegesítő. -morgott fel- De amilyen hülye, még mindig nem jött rá, hogy ideje lenne lekopnia.

Retasu szemei izzani kezdtek. Legszívesebben odament volna és mindkettőt halálra kínozta volna, de visszafogta magát. Remegve megfordult, majd elment. Nem akarta hallgatni őket, hogy mi mindent mondanak róla. Nem tudta elhinni azt, hogy Katsuki, akivel már három hónapja együtt van, csak úgy megcsalja őt.

-"Talán nem voltam annyira jó neki? Nem tettem meg mindent? Lehet az én hibám?!" -siettett haza a lány, akinek könnyei elkezdtek lefolyni arcán-

-"Nem te vagy a hibás, Retasu-chan..." -hangzott a mondat, amit csak Retasu hallott, mivel a démonja szólt hozzá-

-Honnan tudnád te azt... -halkan sírni kezd- Az én hibám...igaza van, naív voltam...

-"Nem tudhattad, hogy félre lép... De tudok erre egy megoldást."

-...Nem...

A lány tudta, hogy mit akar a démonja. Ölni. Azt pedig nem engedhette. Bármilyen dühös, bármilyen szomorú, nem engedheti, hogy a démonja átvegye az irányítást, akármennyire is fáj neki. Nem akart másokat megölni.

Amint hazaért, bezárkózott, és teljes sötétségbe burkolta a lakást. Táskája hanyagul lecsúszott a válláról, miközben a földet bámulta, elködösült tekintetével. Egész teste remegett, legszívesebben most azonnal hazament volna apjához, de nem tette. Nem volt hozzá elég ereje.
Lassú léptekkel az ágyához ment, majd elfeküdve rajta oldalra fordult és átölelt egy párnát. Zokogni kezdett. Olyan hangosan, hogy talán az utcán lévő pár ember is hallotta. Nagyon fájt neki, amit Katsuki tett vele, hogy átverte és csak kihasználta. A démonja egyre több erőhöz jutott a lány fájdalma által, de Retasu próbálta vissza tartani.

Reggel, kisírt szemekkel ébredt, alig aludt valamit, így a karikák is látszódtak szemei alatt. Óvatosan kikelt az ágyból, majd elment a fürdőbe és a tükörbe nézett. A démonja nézett vissza rá, de egyáltalán nem ijedt meg tőle.

-Még mindig nem gondoltad meg magad, Retasu-chan? -vigyorgott a démon, közelebb hajolva a lányhoz-

-Menj el... -suttogta neki vissza, majd megmosta az arcát, hogy azért mégse ijessze el az embereket-

-Fel fogok törni~ -kuncogott fel, majd kihajolt a tükörből, a lány arcát fükészve- És nem fogsz tudni megállítani~ -kuncogása hangos nevetésbe ment át-

Retasu ökölbe szorította kezét, majd nagy erővel a tükörbe ütött, így nem csak az tört össze, hanem a mögötte lévő fal is megrepedt.

-ELÉG! -hangzott el a szó a lány szájából-

Meggyötört arcába belehullott néhány tincse, de nem foglalkozva vele kiment, majd -mivel még mindig rajta volt az egyenruhája- felkapta a táskáját és elindult az iskolába.

Az emberek félve pillantottak a lányra, miközben elmentek mellette. Néhány szülő elhúzta onnan a gyerekét, mivel féltette, hogy esetleg baja is eshet.

Komótosan belépdelt az iskolába, majd az osztályterembe. A Bakusquad egyik tagja sem volt bent, azonban Shoto és Deku igen. Ők is hamar észrevették, hogy valami gond van, ezért Izuku elhatározta magát, és halkan nyelve odament a padjához.

-R-Retasu-chan...minden rendben? -kérdezte félve, miközben a lányt fürkészte-

Asanuma csak alig észrevehetően bólintott. Előszedte a füzetét, majd elvonva a figyelmét tanulni kezdett.

-Látom, hogy valami baj van...N-nekem tudod, hogy elmondhatod. Meghallgatlak. -guggolt le Izuku halványan mosolyogva, hogy rálásson a lány arcára, de amint meglátta, majdnem hátraesett ijedtében-

Felkelt onnan, majd amilyen gyorsan csak tudott, elment onnan.

-Midoriya. Mi történt? -pillantott Shoto a fiúra, aki enyhén le volt sokkolva-

-...L-Látni lehetett a szemében, h-hogy bármelyik másodpercben megtudna ölni... -motyogott Izuku, miközben a lány felé pillantott- N-ne menjünk a közelébe és szóljunk A-Aizawa-sensei-nek.

Shoto meglepetten hallgatta, majd készült volna felállni, de épp akkor jöttek be a többiek. Kirishima-ék vigyorogva cseverésztek, majd Retasu-ra pillantottak és odamentek hozzá.

-Szia Reti-chan! -köszönt Mina, de mosolya le is fagyott az arcáról- Reti-chan?...

-S-srácok, hagyjátok most egy kicsit. -utasította őket Deku, miközben próbálta őket elhúzni onnan-

Bakugou hirtelen kivágta az ajtót, majd becsörtetett, de észre vette, hogy a többiek Retasu padja körül vannak, így oda pillantott.

-Oi, mi van itt? -ment oda morogva Retasu elé- Mi bajod, Vöröske? -hajolt hozzá közelebb-

A lány hallgatott. Érezte a fiú erős vérillatát, ami mégjobban arra késztette, hogy megtámadja. Türtőztette magát, keze enyhén remegni kezdett, miközben démonja épp ki akart volna törni.

-Menj. El. -hangzott halkan a lány szájából, ugyan akkor teljesen komoly hangsújban-

-Heh? Ch, tán megjött, vagy mi- -Katsuki nem tudta befejezni, mivel Retasu félrevágta a padot, és a nyakánál fogva a falhoz szegezte a fiút-

A többiek rémülten nézték őket, nem akartak odamenni, mert tudták, így mégjobban felhergelik.

-Ne tegyél úgy, mintha érdekelnélek. -sziszegte a lány, mélyen a fiú szemeibe nézve- Már leállhatsz a színjátékkal, tudok mindent.

-M-mi?... -nyögte ki a fiú, aki próbált volna kiszabadulni- Engedj el!...

Retasu csak mégjobban rászorított a nyakára. Látni akarta a fiú szenvedését.

-R-Retasu-chan! Fejezd be! -ment oda felbátorodva Kiri, de a lány ekkor kitárta vörös démonszárnyait, így megakadályozva, hogy megközelítsék-

-Mi lenne, ha kint beszélnénk ezt meg, hm?! Mondjuk a tetőn! -vigyorodott el Retasu, majd elrugaszkodva felröppent és kitörve a mennyezetet felrepült a tetőre-

Ledobta a földre Bakugou-t, majd a fiú egyből levegőhöz kezdett kapkodni.

-Mehg...megmagyarázom... -nyelt egyet Katsuki, miközben halkan lihegett-

-Hallgatlak. -tette karba a kezét Retasu, miközben idegesen nézett le a fiúra-

Bakugou felállt, majd lassan felnézett a lányra. Látta, hogy nagyon kevés türelme van és ha nem kezd bele rögtön a mondandójába, akár véget is vethet az életének.

-Én...sajnálom-

-Nem ezt akarom hallani! Miért csináltad?! -csattant fel a lány-

-Az egész véletlen volt! Nem gondolkodtam! Egy idióta vagyok, tudom!

-Oh, ebben igazad van. Viszont akkor sem gondolkodtál, amikor annak a ribancnak azt mondtad, hogy naív és idegesítő vagyok? De igazad van, tényleg naív és hülye voltam, hogy egész végig nem vettem észre semmit ebből az egészből! -folytak le a könnyek az arcán- Miért nem szóltál?...Miért kellett ennyire megaláznod...? -hirtelen térdre rogyott, majd tenyerébe temette az arcát- Miért nem mondtad, hogy már nem szeretsz...?

-E-ez nem igaz... -guggolt le lassan a lányhoz- Én szeretlek... -simította volna meg a karját, de Retasu elcsapta onnan a kezét-

-Nem, nem szeretsz! Akkor nem mondtál volna ilyeneket rólam! Ha most megbocsájtanék csak újra kihasználnál, én pedig nem egy rongy vagyok! -nézett fájdalmas arckifejezéssel Katsuki-ra- Hagyj békén, nem akarlak látni többé!...

-Retasu...kérlek, adj egy eséjt. -motyogta halkan nyelve- Had tegyem jóvá...

-Honnan tudjam, hogy nem versz át újra?... -szipogatt halkan a lány, miközben letörölte könnyeit-

-Nem foglak...kérlek, bocsáss meg. -lassan karjaival átölelte a lányt, aki remegve, de hagyta neki-

-...É-én...sajnálom, Katsuki. Nem voltam neked elég jó. Meg kellett volna, hogy változzak... -motyogta halkan Retasu- Az én hibám...

-Ne mondj ilyet kérlek... -szöktek könnyek a fiú szemébe is- Én voltam a vadbarom, hogy ilyeneket mondtam rád...hogy ezt tettem veled...te végig mellettem voltál én pedig nem viszonoztam neked semmi... -kezdett el halkan sírni- Ne haragudj Retasu.

A lány nem tudta mit mondjon. Ilyenkor az lenne a logikus döntés, hogy ott hagyja és többet mégcsak rá se gondol, de...túlságosan szerette a fiút. Nem tudta olyan könnyen elengedni. Tisztában volt vele, hogy miket tett, hogy mennyi fájdalmat okozott neki, de az csak mégjobban összetörné a szívét, ha véget vetne a kapcsolatuknak.

Halkan sírva a fiú mellkasába fúrta arcát, miközben az ingébe kapaszkodott. Katsuki szorosan ölelte a lányt, nem akarta elengedni soha többé, nem akarta mégjobban megbántani.

-Kérlek...szeress úgy, mint régen. -suttogta Retasu, miközben hozzábújt-