-Harry a nevem. Harry Styles.-még egy utolsó pillantást vet hátra, mire engem teljesen legyőz a kimerültség, s álomba zuhanok. 

***   

Ugyanott állok. Már vagy ezredjére. A tisztáson, amelyet mindig látok. Egy hatalmas fűzfa áll velem szembe, a fű a térdemig ér, a szél fagyos, tépi s borzolja hosszú, ébenfekete hajamat. Az egész mindenség fekete s fehér.
És akkor feltűnik -a szintén visszatérő személy, akit tudom, hogy szeretek. Hogy ki az, vagy miért szeretem, azt ponzosan nem tudom, csak érzem. Arc nélkül. Hirtelen feltámad bennem a szörnyű érzés, ami minden egyes alkalommal megkeseríti a lelkemet. Az érzés, hogy tudom, mi fog történni, de nem akadályozhatom meg.
És megtörténik. Az a személy meggyullad, s fájdalmas sikoltások törnek fel torkából, s a nevemet kiáltja, miközben engem egy láthatatlan erő húz ellenkező irányba. Esélyem sincs megmenteni. Sikítások törnek fel az én ajkaim közül is. De nem segíthetek.

Sikoltok s vergődök, amikor két, hatalmas, erős kéz szegez a padlónak.
-Gin. Gin.-szólongat reszelős hangon valaki.-Kelj fel.-kipattannak szemeim, mire rögtön meghül a vérem bennem s érzem magamon a hideg verítéket. A szívem eszeveszettül kalapál a mellkasomban, lehunyom szemeimet s egy hatalmas, szaggatott sóhajt eresztek ki ajkaim közül. Mikor újra úgy döntök, hogy látni szeretnék, szemeim fókuszálnak, s két erdőzöld szempárral találom szembe magamat, amiben az éberség s riadtság van jelen. Ajkai enyhén el vannak nyílva. Csak most veszem észre, milyen teltek s rózsaszínek azok az ajkak.
Jó időbe telik, mire megfogalmazódik bennem a kérdés, de végül felteszem.

-Mit keresel te itt?-szemöldökömet összevonom, mire ő ugyanezt teszi.

-Mit keresek itt? A saját házamban?-mosolyodik el félig.

-Mi?!-kapom fel fejemet, mire körülnézek. Egy kis, éjjeli lámpa világítja meg szerényem ezt a szobát, aminek falaki sötétkékek. Kárpítozott padlón fekszek, egy ágy pedig csak egy méterre van tőlem. A lepedő hófehér, ami félig Harryn van. -Na jó. Akkor én hogy kerülök ide..?-kérdeztem s mondtam egyszerre feladottan is.-És miért fekszel rajtam?-az utóbbi kérdést meg is bántam, hogy kimondtam, hiszen arra már rájöttem. Rosszat álmodtam. És nyílván ugyanazt játszottam el, mint mindig. Sikoltoztam és vergődtem. De mit keresek egyáltalán egy ágyba vele?-Várj. Lefeküdtünk?-vonom fel egyik szemöldökömet, válaszra várva. A jó pár kérdésemre. 

-Nem emlékszel semmire?-kérdő pillantást vet rám, mire én megrázom fejemet. Kezeit elveszi vállaimról, hátrébb mászik, sarkaira ül, s érintése helye ezáltal hideggé válik. Újra elönt a hűvös érzés s enyhén remegni kezdek. Ezt észreveszi, s lehúzza a lepedőt magáról, majd felém nyújtja.  Készséggel elfogadom. Magamra terítem, majd feljebb húzódzkodom, s érzem, hogy hátam valaminek neki tudom támasztani. Fejemet hátra fordítom s egy szekrényt pillantok meg. Ezután lepillantok testemre. Csak egy jó nagy, fehér póló van rajtam. -Öhm. Én öltöztettelek át, mert nem igazán maradhattál a szakadt ruhádban. Vagyis így gondoltam. 

-Aha. Nincs véletlenül egy cigid?-vonom fel egyik szemöldökömet, mire ő feláll s az ágy melleti fiókhoz lép. Kinyitja azt és elővesz egy dobozzal. Érintetlen.-Szóval dohányzol?-kérdem s most jut időm igazán tanulmányozni, hogy milyen szerelésben is van. Egy fehér, hosszúújjú pólót, és egy sötétkék szabadidő nadrágot visel. A fehét póló szűk, épp annyira, hogy észrevegyem, hogy vállai szélesek s kidolgozottak. 

-Nem, nem dohányzok. Csak néha. Ha nagyon stresszesek a dolgok.-odanyújtja a dobozt, amit már időköben felbontott, én pedig kiveszek belőle egy szálat. Ő az öngyújtót meggnyujtja, így a cigimet is. Nagyot szívok belőle, majd szép lassan eresztem ki a füstöt, miután átjárta tüdőmet.-Szóval.. A tegnap estére sem emlékszel?

-Azt tudom, hogy Clay buliján voltam. De azt, hogy hogyan kerültem hozzád, arról halvány lila gőzöm sincs.-rázom tagadólag a fejemet.

-Öhm... Én is a bulin voltam, és az emeltre tartottam, amikor segélykiáltást hallottam. Kerestem a szobát, hogy melyikből jöhetett,  amikor rátok nyitottam.-orcáját a padló felé fordítja s azt fürkészi. 

-Kivel voltam ott?-ahogyan kimondta, félútón a szám felé megállt a cigi, s most kérdőleg pillantok rá.

-Te és Zayn. Zayn meg akart erőszakolni.-ahogyan kimondja a szavakat, a szám enyhén elnyílik, s a döbbenet veszi át rajtam az uralmat.- Vagyis erre véltem következtetni. Hiszen rajtad feküdt, te sikoltoztál, s az ő felsője a földön hevert, éppen az övét csatolta ki, a ruhád eleje pedig szét volt szakadva.-egyre csak hadar, s most már zöld szemei enyémet keresik, de ekkor én pillantok el. Halványan kezdenek visszajönni a tegnap este képei.-Valószínűleg bedrogozhatott, mert te nem igazán tudtál mozdulni és a szemeid vérben forogtak. Én kiütöttem Zaynt, utána pedig a karjaimban hoztalak ki a házból. Szerencsére senkivel nem találkoztunk út közben. Viszont félúton a kocsi és a ház között sikerült kidobnod a taccsot. Azután beraktalak a kocsiba, te pedig elaludtál. Igaz, vihettelek volna hozzád is, de nem tudtam hol a lakáskulcsod, mert semmi táska vagy ilyesmi nem volt nálad, ezért magamhoz hoztalak. Nem igazán voltál magadnál, és felkelteni sem tudtalak, ezért átcseréltem rajtad a ruhát, mert gondoltam úgy mégsem aludhatsz.-erre a mondatra orcája kipirosodik, amit én írtó aranyosnak találok.-De nem leskelődtem, esküszöm.-emeli fel két kezét védekezőleg, szemei tágra nyílnak, s várja a reakciómat. 

-Hé. Nyugi. Öhm. Köszönöm a megmentést. Azt hiszem, hálás vagyok érte. És ne edd magadat amiatt, hogy levetkőztettél.-kuncogok egy sort, mire az ő ajkaira is mosoly húzódik.-Kiváltottad avval, hogy lényegében megmentettél.-szavaim hallatán kiereszt egy sóhajt,-amit valószínűleg bentarthatott- így vállai is megereszkednek. Döglesztő szemeivel még mindig engem kémlel, én pedig rádöbbenek a dolgok súlyára. Zayn meg akart erőszakolni. Ténylegesen. Bedrogozott. És meg is tette volna, ha nincs Harry. Hirtelen indulattól vezérelve felpattanok, figyelembe sem véve, hogy csak egy póló van rajtam. Ekkor Harry is felkel, s tekintetét enyémbe fúrja.-Öhm. Nekem haza kell mennem. Várj. Egyáltalán mennyi az idő?-körülnéz a szobába, azután felkapja a telefonját s hunyorogva nézi meg az időt. 

-Hajnali hat múlt negyven perccel.

-Esetleg nem tudnál haza vinni? Vissza kéne még mennem suli előtt Clay házához is, hogy megkeressem a táskámat. Abban van a telefonom is.-ajkamba harapok, s szidom magamat, amiért nem figyeltem jobban tegnap. Bár nem is igazán emlékszem, hogy mi történt, szóval talán mégsem én vagyok a felelős. 

-Igen, persze. De nem kellene valami másik ruhanemű?-kérdi felvont szemöldökkel, s végigpásztázza testemet. 

-De. Igen. Ha tudnál valamit adni.. Hálás lennék.-szekrényéhez botorkál, majd hosszas keresgélés után elővesz egy szűk, fekete farmert, és egy kopott, fekete pólót.-megilletődve nézem azt, amit odanyújt nekem. Nem számítottam semmi feketére az öltözékeinél.-Neked fekete ruháid is vannak?

-Ezek régi cuccaim.-mondja, s tarkóját vakargatja. Azért elveszem tőle, s egy köszönömöt motyogok orrom alatt.-Ott a fürdőszoba.-mutat az ajtóra, amelyik egy másik-feltehetőleg a szobából kivezető- ajtó mellett van. Sürgetve szedem lépteimet, s bezárom magam után az ajtót. Csak a biztonság kedvéért. Amilyen gyorsan csak lehet, ledobom magamról az eddigi pólót, s felkapom a feketét, ezután a nadrágot is. Csak egy icipicit nagyobb a nadrág, a felső már jóval inkább. Mivel "v" kivágású nyaka van, dekoltázsomból is enged nem keveset láttatni.  Tükröt keresek a nagy fürdőszobában, s mikor megtalálom, belebámulok. A hajam kócos, amit egyből megigazítok. Szemfestékem alul lefolyt, amit próbálok a lehető legmaradéktalanabbul letörölni. 

Kilépek a fürdőből, szorongatva a "pizsamámat". Mikor körbenézek, megakad a szemem Harryn, aki háttal áll nekem. Fekete öltönynadrág van rajta, ami fenekét engedni láttatni, ami így nézve-nem is rossz. Háta fedetlen. Ahogyan veszi fel az inget, látszik minden izma. Ajkaimba harapok, s elpillantok róla. Megköszörülöm torkomat, mire összrezzen. Gyorsabban gombolja be világoskék ingét. Mikor végez vele, megfordul s egy szelíd mosolyt villant felém. Odanyújtom neki a pólót, amit csak ledob a nagy ágyra. 

-Mehetünk?-kérdezi, mire én csak bólintok. 

-Várj. Kell a csizmám.

-Ja. Persze.-szólal meg, s az ágy lábához megy, ahol felkapja bakancsomat, s odanyújta nekem. Gyorsan belebújok, mire inyitja az ajtót, majd előre enged.-Gyere.-szólít végül s előre masíroz. Követem őt végig a folyosón, majd egy tágas nappaliba érünk, onnan pedig a konyhába, ami modern. és fehét. Egy egész konyhasziget van ott. Felveszi a kulcsait, és egy újabb folyosó felé hala, ahol is meglátom a bejárati ajtót.. Itt újra előre enged, majd bezárja a házat, és a garázshoz vezet, ami előtt ott áll a Range Roverje. Kinyitja, majd nekem az anyósülési ajtót is. Bepattanok, s bekötöm magamat. Az út csendben telik, de ugyanakkor fesztelenül. Mikor végre a házamhoz érünk, s ő leparkol a kocsifelhajtón, hozzá fordulok. Ő is így tesz. 

-Köszönöm. Köszönök mindent.-bököm végül ki. 

-Bármikor.-szólal meg ő is. Hirtelen elhatározástól fogva, egy puszit nyomok jobb orcájára. Ezután rögtön kiszállok a kocsiból, s a ház felé veszem az irányt. Akkor azonban megtorpanok, mikor meglátom az ismerős fekete hajat, ruhákat s testalkatot. Zayn.