Felkapom szegecses háti tatyómat, majd kettesével szelem a lépcsőfokokat. A kulcstartóról leszedem kulcsaimat, majd a garázshoz sietek. Kinyitom s felpattanok a motoromra, miután felvettem a bukósisakomat. Beindítom, majd utamat az undorító s álszent, kétszínű emberekkel telt egyetem felé veszem.

Szinte azonnal elfelejtem az undort, ahogy a száguldás megadja a felfrissülésemet. Szeretem azt az érzést, ahogyan a sebesség által gerjesztett szél körülöleli pillatnyilag meztelen testrészeimet. Megnyugtató érzés.

Sajnos megérkezem, s a campusz előtt leparkolom a motoromat, a bukósisakomat pedig ráakasztom a fogantyúra. Leláncolom a kerekeinél, majd elindulok az egyetem épülete felé.

Gyorsan megnézem telefonomat, hogy hova és milyen órára kell mennem. Irodalom. Tulajdonképpen evvel az órával semmi problémám nincs, mert lényegében imádom az irodalmat, imádok olvasni, elemezgetni a cselekmèny szálakat, és kitalálni, hogy mi játszódhatott le egy-egy íróban, amikor az aktuális művet írta.

Viszonylag tempósan sétálok be, az egyetem felé s nem lepődök meg, mikor meglátom a haverjaimat még az épület előtt cigizgetni. Vagy füveznek. Ki tudja. Próbálom elkerülni őket, főleg amikor meglátom Zayn ismerős, fekete tüsi haját, de pechemre észrevesznek, ami nem meglepő, hiszen az órák már elkezdődtek s csak én vagyok késő.

-Szia Gin.-szólít meg elég hülye mosollyal az arcán Clay. Határozottan füveznek. Szemeimet megforgatom, s tovább akarok menni, de ő az utamba áll.-Egész jó volt a tegnapi buli. Csak korán véget ért. Apropó. Miért dobtál ki mindenkit a lakásból?

-Ja, nem volt kedvem tovább nézni a hülye pofátokat.-vetem oda, mire felvihog. Nem fogom el mondani, hogy Zayn nem bírt magával.-Na most már hagyj. Mennem kell.

-Jól van. hercegnő.-emeli fel védekezőleg két kezét, mire én megrázom fejemet s elmosolyodom. Alapjáraton sok mindenkivel bunkó Clay, de ugyanakkor velem mindig kedves, és jó fej, szóval én bírom a hülye fejét.

Gyorsan előkapom mobilomat, mindent elkezdek böngészek rajta s tovább haladok, nehogy Zaynnel kelljen találkoznom. Épp lépnék be a bejáratánál, mikor megfogja a karomat. Azonnal kirántom kezei közül, mire rosszállóan néz rám.

-Mit akarsz, Zayn?

-Tegnap csak részeg voltam.-mondja, de semmi megbánás nincs hangjában.

-Igen. Most pedig be vagy szívva.-vonom fel egyik szemöldökömet. Nem mond erre semmit. Igazam van. Ő is szívott velük. Mármint nincs semmi bajom a fűvel, mert én nem vagyok szűz ilyen téren, nem egyszer próbáltam már. De most nincs kedvem így beszélgetni vele.

-Azt hittem tegnap, hogy te is akarod.

-Szerintem pedig a nem,az minden nyelven nemet jelent. Most pedig hagyj békén.-mordulok fel, s kikerülve őt, végre az előadó terem felé veszem az irányt.

 Benyitok, majd belépek. A professzor int, hogy üljek le majd folytatja az órát, én pedig nem fáradozok a bocsánat kéréssel. Megkeresem leghátul a helyemet, s hárítok minden ajánlatot, hogy az adott illető mellé üljek, egy rosszálló pillantással. Az utolsó sorokhoz közelítve észreveszem azt az eltéveszthetetlen göndör fürtöket, amit a hétvégén kétszer is láttam. A nevét még mindig nem tudom a srácnak. Végignézek öltözékén, mire megforgatom szemeimet. Halvány kék ingben és egy sötét kék öltöny nadrágban ül a laptopja felett, s valószínűleg észrevehette tekintetemet rá nehezedni, mert rám nézett. Álltam tekintetét, mire ő csak egy alig látható mosolyt intézett felém, s visszavezette tekintetét laptopjára.

-Miss White? Valami baj van?-kérdezi Cox professzor, mire feleszmélek, hogy megálltam.

-Nem, semmi.-morgom az orrom alatt, majd meglátom haveromat s levetem magamat mellé.

-Hello, White.-köszönt nagy vigyorral.

-Hello, Tomlinson.-húzom mosolyra számat, s lábaimat ölébe teszem, amit megfog és feljebb húz. Mivel az óra felét már lekéstem, úgy döntök, hogy nem veszem elő a laptopomat és nem kezdek el jegyzetelni, majd Louistól elkérem az anyagot. Előveszem telefonomat, s megnézem a twittert. Jó pár üzenet vár, hogy milyen király volt a buli. Pár arról is szól, hogy vajon mi lehetett a bajom, amiért elküldtem őket. Annyira nem érdekel, hogy választ adjak nekik, szóval bezárom a twittert és félredobom a telefonomat.

-Te.-borzolom össze Louis jól beállított haját.-Ki az az új gyerek, ott előttünk pár sorral? Aki úgy öltözködik, mintha tárgyalásra menne. Csak szarabbul néz ki.

-Hé. Ne bántsd a hajamat.-vág durcás képet.-Sok időbe tellik felállítani.-próbálja visszaigazgatni a helyére immáron kócós haját, de inkább feladja.

-Szerintem elég meglátnod egy picsát itt és kész is van. Fel van állítva.-nem bírom, s röhögni kezdek, mire ő is elneveti magát.

-Hülye.-kuncog még s fejét ingatja.-Mellesleg az srác most érkezett az egyetemre. Nem sokat tudni róla. Ha jól emlékszem Liam említette, hogy új lakótársat kapott.Valami strébernek hordta el, szóval van esély arra, hogy rá gondolt. Elvileg illedelmes a srác, túlságosan is. De miért érdekel? Netán tetszik?-kérdezi, majd elneveti magát. Én is vele nevetek.

-Dehogyis. Csak kérdeztem.-még mindig mosolygok, s hagyom, hogy Louis visszatérjen a jegyzeteléshez, ugyanis az nekem is érdekem, hogy jó jegyzetet csináljon. Fejemet öklömre támasztom, s hallgatom az orosz realizmusról szóló előadást...