-Mi a baj Julián? Csak nem félsz? ~ kérdezte nagy mosollyal arcán a fiú.

-Nem félek de miért csinálod ezt? ~ kérdeztem vissza.

-Tudod Julián.. beléd estem de rohadt fájdalmasul! ~ mondta egy nagyobb mosollyal az arcán a fiú.

-M-MI? De hisz nem is ismersz! ~ mondtam döbbenten.

Mire az idegen fiú csak nagy hahotázásba kezdett.

-Jaj, Julián! Ez nem így van! Szerinted az ember csak úgy képes beleszeretni egy vad idegen emberbe?

Tudod.. minden vasárnap reggel elsétálsz a tánc terem előtt. És én minden vasárnap ott vagyok, és csodálak. De hiába akartam veled barátkozni.

Mindenkit el zavarsz magad körül! Így csak ez a választás maradt! ~ mondta az idegen fiú kicsit szomorúan.

Majd óvatosan bele ült ölembe és onnan nézett velem farkas szemet.

-Már nagyon régóta a minden napjaim része lett, hogy minden vasárnap csak a tánc terem ablaka előtt ülök.

Tudod hányszor szidott már le a tanár hogy figyeljek? De ez mellékes. De tudod Julián.... Te különleges vagy!

Mert meg tudod nekem adni amit mások nem. A szerelmet, és egy esélyt a jobb jövőre. ~ mondta a fiú.

Majd hajamba túrt, és úgy játszott fürjeimel. De én csak még jobban le sokolodtam.

Ő... Most azt hiszi szerelmes belém? Bár ahhoz képest... Nem is nézz ki rosszul, és nem is bántott.

És ha jobban bele gondolok tök cuki így hogy birizgálja össze vissza a hajam. Mikre nem gondolok én? Jó isten. Állj le Julián!

-Miért higgyem el hogy velem lennél a legboldogabb? ~ kérdeztem lágy hangon.

Mire a fiú nagyon döbbenten nézett rám. Majd válaszolt.

-Te... Nem is akarsz szabadulni? ~ kérdezte a fiú kíváncsian.

-Nem! Hiszen ha rossz ember lennél már rég bántottál volna! ~ mondtam biztatóan.

Mire a kedves kis idegen fiú, csak meg ölelt és el engedte mind a két kezem.

-Köszönöm! Fú de most annyira izgulok! Nem lenne kedved ma velem enni? Vagy vigyelek haza a barátodhoz? ~ kérdezte kedves hangon az idegen.

-De... Hát azt mondtad.. ~ mondtam össze vissza.

-A barátodnak semmi baja. Kristóf haza vitte! ~ mondta a fiú.

Majd föl vezetett egyenesen a nappaliba.

-Hát.... Én nem is tudom. ~ mondtam zavartan.

Hiszen most nyíltan randira hívott, ez a kis cukiság. És... Én még sose voltam randin.

-Oh, bocsi! Egy perc és már indulhatunk is! ~ mondta.

Majd már el is tűnt. Jaj Julián ezt is jól el szúrtad! Egyszer hívnak randira és te akkor is el baltázod.

-Itt is vagyok. ~ tért vissza az idegen.

-Bocsi... De el mondod a neved? ~ kérdeztem halkan.

-Persze! Dorján, bár én sose szeretem a nevem! ~ mondta Dorján.

Aranyos név! Pont illik hozzád!

-Oh, köszönöm! De a te neved aranyosabb! ~ mondta Dorján.

Jó ég... Én ezt hangosan is ki mondtam? De égő!

-Na mi az kis herceg? Nem szeretnél még ma haza menni? ~ kérdezte Dorján.

Miközbe vette fel a cipőjét.

-Én... N-n. ~ dadogtam össze vissza vörös arccal.

-Figyelj Julián! Esküszöm hogy csak haza viszlek! És tényleg butaság volt így el rángatni téged. ~ mondta szomorkás hangon Dorján.

-De.. nekem! ~ dadogtam össze pár szót.

Mert még mindig csak ennyi telt tőlem. Miért nem akarom el engedni? Miért érzem úgy hogy Dorján mellett hevesebben ver a szívem?

Miért kap el a borzongás ha ki mondja a nevem? Miért szeretem bele már az első pillanattól kezdve?

-Jul már csak rád várok! Mehetünk? ~ rántott vissza a világba Dorján.

A név hallatán újra el kellett hogy piruljak.

-Nem! ~ jelentettem ki.

-Mi? ~ kérdezte értetlenül Dorján.

-Hát... Szeretnék veled maradni, vacsorára. Ha még mindig szeretnéd hogy maradjak. ~ mondtam hevesen dobogó szívvel.

-N-Nagyon b-boldog lennék... Ha maradnál! ~ jelentette ki Dorján vörös arccal.

-Na és mit fogunk a randinkon csinálni? ~ kérdeztem mosolyogva.

Úgy érzem hogy nagyon boldog vagyok! Lehet majd megbánom később ezt a döntésem, de az biztos hogy nem most lesz.

Nem érdekel most senki. Csak boldog szeretnék lenni egy kis pillanatra Dorjánnal.

-Nekem mindegy. Neked mihez lenne kedved Jul? ~ kérdezte Dorján.

Majd el kezdett le vetkőzni.

-Nem... Is tudodom. Nézzünk valami filmet Dor? ~ kérdeztem izgatottan.

Majd Dorján kezeiért nyúltam, és úgy húztam magam után a kanapéhoz.

-Horror jó lesz neked Jul? ~ kérdezte Dor.

Bár nem igazán szeretem ezt a műfajt de néha kell azért a változás. És így ha meg ijedek majd közelebb bújok Dorjánhoz.

-Jó.

-Nem kéne föl hívni a fiúkat? ~ kérdezte Dorján.

-Ez jó ötlet! ~ mondtam mosolyogva.

Majd Dorján a zsebébe nyúlt és elővette a telefonját. Aztán már hívta is a barátját. De előtte még ki hangositota.

-Szia Dorján. Épp rosszkor hívsz, szóval kérlek legyél gyors!

-Szia Kristóf. Igazából Márkot keresem!

-Mit szeretnél tőle?

-Csak szólni szeretem volna hogy julián ma nálam alszik mert filmezünk.

-Oh, hát az szuper!

-Kristóf nem jössz vissza? Ki fog hűlni a víz! És nem szeretném ha meg fáznánk!

-Akkor szia Dorján! Majd holnap még beszélünk.

-Ohm, hát szia!

Miután Dorján majd ki nyomta a hívást és rám nézett.

-Ez fura volt! ~ jelentettem ki.

-Nekem mondod? ~ kérdezte röhögve Dorján.

-Szerintem kezdjük el a filmet. ~ mondtam.

Majd közelebb bújtam Dorjánhoz és úgy kezdtük el nézni a filmet.

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Késésért bocsánat! ><

By. Dorcsíí~