-Huh. Végre vége a napnak! ~ Mondta boldogan Márk.

-Igen! ~ mondtam.

Majd már indultunk is, haza. Megint ott mentünk haza ahol tegnap elkaptak minket.

-Nézzétek! Csak nem hiányoztunk nektek? Hogy vissza jöttetek? ~ kérdezte az egyik idióta állat.

-Képzeld hozzád sohase jönnék vissza! ~ mondta agresszívan Márk.

-Hé nyugi baba. Nem akarunk bajt! ~ mondta az aki elkapott minket.

-Hé Kevin hagyd őket! ~ mondta egy ismerős hang!?

Majd a hang irányába fordultunk és meg pillantotuk őket. Mi van itt!? Bár Márk se gondolhatott mást.

-Te mit keresel itt? ~ kérdeztem idegesen.

-Nem örülsz nekem Julián? ~ kérdezte mosolyogva a tegnapi őrült fiú.

-Nálad még William-mal is szívesebben lennék! ~ jelentettem ki idegesen.

Mire a zaklatom arca hirtelen, mérges lett. És kezeimért nyúl melyet nagy erővel meg is szorít.

-Tényleg szívesebben lennél vele? Hmm? Most olyat mutatok neked, hogy majd senkivel se akarj lenni! ~ jelentette ki idegesen.

Majd már rángatott is el, a rémült Márktól.

-Engedj el! Nem teheted ezt! Normális vagy? Legalább Márkot engedjétek el! ~ mondtam kiabálva.

Mire a fiú gondolkozva nézet rám majd Márkra.

-El engedem. De Kristófal kell maradnia! Te meg ha még egyszer olyat mersz csinálni mint tegnap, a kis barátod fogja báni. ~ mondta mérgesen a nálam nagyobb fiú.

Majd már rántott is ki a sikátorból. Egy kocsihoz rángatott majd be lökött rajta. Szemeimet rögtön le is kötötte.

Majd el indultunk egy teljesen idegen úton.

-Ugye nem fogja bántani a barátod Márkot? ~ kérdeztem idegesen.

-Kristóf? Ő nem olyan! De én hajlamos vagyok bántani téged, ha nem csinálod azt amit kérek. ~ mondta ijesztő hangon az idegen.

Mit ne mondjak. Nagyon meg ijedtem. Vajon mit ért az alatt hogy nem csinálom azt amit akar?

Még mentünk egy kicsit majd egyszer csak meg állt. És ki rántott a kocsiból. A szem kötött csak akkor vette le rólam.

Mikor egy idegen de annál inkább nagyobb házba találtam magam. Körül nézni nem is tudtam, mert csuklómra fogott.

És úgy rángatott, le a pincébe. Mit akar tőlem? Meg akar ölni?

-Tudod Jul. Már jó sok ideje követlek téged és a kis barátodat. Így tudom hogy bármit megteszel érte! Szóval mi most szépen játszani fogunk. Egy kicsit! ~ jelentette ki az idegen fiú.

-Bolond vagy? Engedj el! Haza akarok menni! ~ tiltakoztam minden erőmmel.

-Kussolj! El engedlek Julián. De akkor a kicsike Márk ma meg lesz jó keményen dugva. Mi a baj? Nem mész haza? Kar! ~ mondta az, az idióta állat.

Nem hiszem el! Ez az utolsó szemét fasz meg zsarolt Márkal. Nem mehetek haza! Hiszen Márk már annyit szenvedett miattam.

-Mit kell... Csinálnom? ~ kérdeztem halkan.

-Hmm. Nem hallom! Szóljak a fiúknak hogy övék a kicsike?

-Nem! Ne, kérlek! Maradok! Csak... Kérlek Márkot ne hagyd hogy bántság! ~ kérdtem sírva!

Mire az, az idióta csak mosolyogva vezet oda egy nagy székhez. Majd bele ültetett, és így szólt:

-Nem fog nagyon fájni!

Egyre jobban csak regtegtem. De Márkért meg kell tennem. Hiszen őt olyan sokszor verték meg miattam. Mégse panaszkodott sohasem.

-Kezdhetjuk babám? ~ kérdezte egy sunyi mosolyal az arcán az idegen.

Mire csak bólintottam egy kicsit.

°^° °^° °^°

Remélem tetszik majd nektek ez a rész is!
Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!

By. Dorcsíí~