1. rész
Épp megyünk haza, Márkal a moziból. De valami nagyon fura érzés kerít hatalmába,mint ha valaki követne.
Márkra néztem de ahogy láttom ő is észre vette hogy valami nincs rendben. Így gyorsítottunk a lépteinken.
Mikor már mind a ketten azt hittük hogy le ráztuk őket. Nagyot tévedtünk! Éppen egy sikátor előtt mentünk el amikor is valaki hátulról elkapott minket
Jaj! Istenem, remélem pár ütés és meg unják.
-Nézd már főnök miket fogtunk neked! ~ mondta az a fasz aki elrabolt minket.
-Hmm. Azt mondtam valami jó csajt, aki idióta! De erre ti ide hoztok nekem két fiút? Mégis mit kezdjek velük? ~ kérdezte egy mély hang.
-Tudom, főnök. De nézd meg milyen édes arcuk van! És amilyen kicsik olyan fürgék is. ~ mondta az egyik állat.
Majd az idegen felé fordítottak minket.
-Az a kis szőke aranyos, de a vöri tök morci! ~ mondta az idegen.
Majd oda ment Márkhoz hogy megsimogasa az arcát. Ki ez miatt jól meg is harapta.
-Kis heves! Ez tetszik. Ő kell nekem! ~ mondta a fiú.
Majd megláttam Márk kétségbeesett tekintetét.
-Hé enged el! Süket vagy? ~ kiabáltam a fiúra.
Mire szinte mindenki meglepődött.
-Nézzétek már. A kis vörös is megszólalt végre! Szerintem hadjuk meg D-nek ~ mondta az egyik a sok közül.
Mira csak nagy szemekkel néztem rájuk. Kiről beszélnek? Majd csak egy lihegő hangot halotunk meg magunk mögött.
-Itt... Vagyok! ~ jelentette ki az idegen.
-Nézd már milyen kis cuki fiút fogtunk neked! ~ mondta az, az idióta.
-És nekem, mégis mit kellene csinálnom vele? ~ kérdezte értetlenül a fiú.
-Hát... Tudod. ~ jelentette ki az idióta egy perverz mosolyal az arcán.
-Te megőrültél? Engedjetek minket haza! ~ üvöltötem egyre idegesebben.
-Hm. Nem is vagy olyan csúnya baba. Lehet róla szó hogy magamal viszem. ~ mondta a fiú.
Majd egyre jobban közeledett hozzám.
-Ha közelebb mersz jönni hozzám, esküszöm hogy meg ruglak! ~ mondtam.
Mire a fiú csak mosolyogva, kezdett gyorsítani a tempóján. Majd mikor már elég közel volt hozzám, egy jól irányzott rúgásal pont oda rúgtam.
Mire csak káromkodva rogyott a földre. Így nehezen de sikerült kiszabadulnom. Majd gyorsan Márk kezeiért nyúltam.
És amilyen gyorsan csak tudtam kezdtem elfutni, magam után húzva szegény Márkot. Majd egyenesen hozzám mentünk.
Miután el jutottunk a házamig óvatosan be löktem Márkot az ajtón. Majd én is be mentem, és gyorsan magunkra is zártam.
-Márk jól vagy? ~ kérdeztem riadtan.
-Én igen. De te jól vagy Julián? ~ kérdezte kedvesen Márk.
-Én is. De szólj anyukádnak hogy ma itt alszol! Biztos hogy nem engedlek haza! ~ mondtam.
Majd a függönyöket is elhúztam. Bár már este van, de azért a biztonság érzés meg legyen.
Elvileg holnap jönnek új fiúk az osztályúnkba. Remélem nem ők lesznek azok. Akikkel nemrég össze futottunk.
-Hé. Julián min gondolkodsz ennyire? ~ kérdezte Márk.
-Csak a holnapon. ~ mondtam egyszerűen.
-Remélem, nem ők lesznek! ~ mondta Márk sóhajtva.
-Azt én is. De nincs kedved játszani? ~ kérdeztem mosolyogva Márktol.
-Csokis süti is van? ~ kérdezte Márk csillogó szemekkel.
-Van. ~ röhögtem.
Majd kimentem a konyhába Márknak csokis sütiért. Egészen hajlani ötig játszottunk.
Most meg nagyon késésbe vagyunk. Az első óra felét már biztos lekéstuk.
-Márkk sies már! ~ szóltam a mögöttem ballagó barátomnak.
-De Julián te sietsz, túl gyors vagy nekem! ~ mondta nevetve Márk.
Így lassítottam, hogy együtt tudjunk sétálni be a suliba.
-Te nyitsz most be. ~ mondtam Márknak.
Most ő a soros.
-Nem most te! Tegnap előtt én nyitottam be nyelvtanra. Úgy hogy most te jössz! ~ mondta Márk.
Ahj tényleg igaza van! Egy nagy sóhaj után remegő kézzel nyitottam ki az ajtót.
-Elnézést a késésért! ~ mondtuk egyszerre Márkal.
-Jaj gyerekek már megint ti? Szerintem már most híressebbek vagytok mint maga az iskola! Nem írom be, de kérlek menjetek a helyetekre. Ti meg fogjátok be! ~ mondta a tanárnő.
Majd szépen lassan hátra mentünk a helyünkre. De láttam a tegnapi fiúkat mögöttünk ülni. Hát ez csodás!
Így gyorsan le ültem amit Márk is követett.
Majd egy kis papír fecnit tölt elém.
-Ők azok!
-Akkor láttom nem csak nekem tűnt fel!
Majd így tovább írogatunk míg meg nem éreztem hogy valaki megdob. Körbe pillantottam de csak William-et láttam hogy rám kacsint.
Sose adja fel? Majd a papírt ki nyitottam és csak a szokásos volt benne!
"Na mi van baba? Nem lettél ki elégítve?
Olyan frusztrált a szép arcod!
Nincs kedved suli után huncutkodni?"
Mire Márk közelebb hajolt hozzám hogy el tudja olvasni majd hangosan kuncogni kezdett, mire rám is rájött a röhögö görcs.
-Mi a jókedv oka ti zseniális teknősök? ~ kérdezte mosolyogva a tanárnő.
Mire mi csak Márkal össze néztünk.
-Tudja tanárnő. Olyan csodás ajánlatot kaptam hogy ezt úgy éreztem önnek is tudnia kell. ~ röhögtem.
Mire Márk csak oldalba bőkőt és szemével William felé mutatott. William-nak csak úgy főrt a feje a dühtöl.
°^° °^° °^°
Új történet Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez is tetszik majd!
Hibákért elnézést.
By. Dorcsíí~
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top