Sikoltozva ébredtem. Ez csak egy álom. Két éve ugyanazok a rémálmok gyötörnek azóta a bizonyos nap óta, minden egyes éjszaka. Lydia maradt csak nekem. Ő mindig mellettem volt, nem csak jóban és rosszban hanem a legnehezebb napokban is. Hálás vagyok hogy van egy ilyen barátnőm, de a szüleimnek kellett volna/kellene mellettem állniuk. Tudják az okát annak, hogy miért költöztem el és tettem azt amit tettem, mégis ha évente egyszer felhívnak. Pénzhiányban viszont nem szenvedek, a szüleim nagyon gazdagok és a számlámról nem igazán költöttem pénzt így nekem is van, ami elég lenne 5 évig, ha nem is adnának. Felültem az ágyba és megnéztem az órát. 4 óra. Nagyszerű, legalább 1 órával többet aludtam. Visszafeküdtem az ágyba, betakaróztam és visszaaludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Igen? -szóltam bele álmossan.
- Csá kislány, hogy aludtál? Bocs ha felébresztettelek, azt hittem már fent vagy.
- Szarul. 4 óra körül felijedtem. Megint -panaszkodtam.
- Ez már haladás. 1 órával többet aludtál és ez már a második napja. Helyre jössz drágám -bíztatott.
- Ja, egyszer biztos -mondtam.
- Remélem nem felejtetted el, hogy ma megyünk vásárolgatni és aztán meg BULII! -újjongot barátnőm.
- Ó basszus, tényleg -jutott eszembe és kimásztam az ágyból. - Aj Lydia. Nekem nincs kedvem ehhez -mondtam miközben mentem le a lépcsőn.
- Az istenit Lisa. Nem zárkózhatsz el a külvilágtól, mint egy remete. Az a múlt. Tudom mit éltél át, én ott voltam veled. Akkor mikor megtörtént az, akkor oké hogy nem voltam ott, de bassza meg, mindent hallottam, azt ne felejtsd el! -mondta felháborodva.
- Oké, oké tudom. -ültem le a székre -Hálás vagyok érte. Nagyon is. De mi van ha valahol összefutok vele? Felismer, annyira nem hülye még ha meg is változtam,akkor is -mondtam szomorúan.
- Nem menekülhetsz folyton előle, ezt te is tudod. És megbocsáss, azért annyira nem születhettél rossz csillag alatt, hogy sétálgatsz az utcán és egyszer csak hopp ott terem előtted.
- Jó, elég lesz mostmár -felkeltem a székről, kinyitottam a hűtőt tej után kutatva, de az ajtóban csak nem találtam, mire elkezdtem a polcokat turkálni egyszer csak valami a fejemre esett. -Áú! -kiáltottam fel.
- Mi a francot csinálsz? -kérdezte.
- Nem akarod te azt tudni. Reggelizni szerettem volna de nem találtam a tejet vagyis addig még a fejemen nem landolt-simogattam meg a fájós pontot. -Most meg tiszta tej vagyok, szó szerint.
Erre Lydia hangossan felröhögött.
- Milyen barátnő vagy te? -röhögtem már én is.
- Ugyan Li, tudod hogy mennyire szeretlek.
- Ja, én is. Megyek feltörlöm a padlót, lekell tussoljak, a hajam meg muszáj lesz megmosni, szóval ha elkészültem hívlak.
- Oké csajszim. Gondolom éhes leszel úgyhogy először beugrunk valahova enni aztán meg majd megyünk shoppingolni -mondta barátnőm.
- Lydia, mondtam már hogy mennyire szeretlek? -kérdeztem.
- Ja, pár másodperccel ezelőtt.
- Akkor jó -röhögtem el magam.
- Na, de ne csak a szád járjon hanem siess, már halálra unom magam - panaszkodott.
- Oké, szió -köszöntem el.
- Szius -tette le a telefont.
És akkor még gondolni sem gondoltam mi fog várni rám aznap este.

Hey Guys! :*
Ha tetszett a rész csillagozz, kérlek. És annak is örülnék ha kapnék valami visszajelzést hogy folytassam-e.
Helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. Kritikákat is fogadok, szóval ha van véleményed nyugodtan jelezd! ;)