- Hercegnő, hogy nekünk mindig így kell találkozni -mosolyodott el. Az az átkozott mosoly.

- Elengedhetnél mostmár -nézek a szemébe, arca túl közel van az enyémhez, de nem engedhetem neki, hogy megtörjön. Nem hoz zavarba a gyönyörű szeme, se a tökéletes szája. Vagy mégis?

Úgy álltunk ott vagy két percig, egymás szemébe bámulva. Megszűnt körülöttünk a világ, csak mi ketten voltunk, elfelejtettem Lydiát, a veszekedésünket, hogy összeboronáltak Brettel, hogy az a férfi akit a világon legjobban gyűlölök, most ide tart, vagy már itt is van és a legfontosabbat, hogy ez mind Brett miatt van. Ha nem találkozok vele, sose találtak volna meg. Feleszmélve elhúzódtam a fiútól, mivel már nem tartott olyan erősen, könnyen kiszabadultam biztonságot nyújtó karjai közül.

- Meg ne szólalj! -szóltam rá élesen. -Köszönöm, hogy majdnem szétvertem magam miattad, de most ha megbocsájtasz, nekem mennem kell -kerültem volna ki, de újra elkapta a karom és nem engedte el. Nem szorította, de ahhoz eléggé erősen fogta, hogy ne bírjak kiszabadulni.

- Aaaa, nem mész sehova. Biztos nincs olyan sűrgős dolgod, hogy ne bírj beülni velem a kávézóba meginni egy kávét, ja és elmesélheted majd, miért van kisírva a szemed -kalandozott el a gondolata.

- Már megbocsáss, de te -mutattam rá - csak ne feltételezz  dolgokat rólam -itt, pedig magamra mutattam. -És különben is nincs kisírva a szemem, biztos csak belement valami.

- Ja persze, el is hinném ha a barátnőd nem tátogna és integetne távolról. Összevesztetek? -kiváncsiskodott.

- Semmi közöd hozzá -szűrtem ki a fogaim közül.

- Rendben, meg is várhatjuk és majd megkérdezzük tőle -kacsintott rám.

Megfordultam, hogy megnézzem, de lehet nem kellett volna. Túlságosan közeledett felénk. Két választásom volt, vagy megvárom és beszélek vele, vagy elmegyek Brettel. Az utóbbit választottam.

- Jó, oké. Menjünk, mielőtt ideér -fogtam meg a kezét, bár nem igazán tudom miért. Vártlanul ért, hogy Brett nem ellenkezett. Felálltam a deszkámra, de Brett nem engedte el a kezem, sőt mégjobban szorította, és hogy őszinte legyek én sem akartam elengedni.

Ha eddig nem néztünk úgy ki, mint egy pár, akkor mostmár biztos.

-  Nézz hátra, hogy jön-e utánunk, de ne túl feltűnően -utasítottam.
Lassan, lazán hátrafordult és szétnézett.

- Nem jön, másik írányba megy -tudatosított.
Ezek szerint feladta, és hazamegy, ami igazán furcsa volt, mivel Lydia nem egy olyan lány, aki csak úgy feladja azt amit elszeretne érni.

- Kösz -dobtam neki oda.

- Nézzenek csak oda, megtört a jégkiráynő -húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Hahaha, nagy poént mondtál -adtam egy kicsit magam.

- Én mikor nem? -kacsintott

- Hát persze, te mindig ilyen hatalmas poénokat sütsz el. Ezért is kedvelnek, mi? -fintorodtam el.

- Jajj hercegnő, tudom, hogy te is ezért szeretsz.

- Nem gondolod,hogy kicsit elvagy szállva magadtól? Vagy egy kicsit nagyon?

- Ugyan. Nem vagyok én olyan -legyintett

- Szerinted nem, de mások szerint? -kötözködtem.

- Mások szerint egy kedves, jóképű, inteligens ...

- Elég -álltam meg a deszkámmal és szörnyűlködni kezdtem. - Gondoltam, hogy nagyképű leszel, de hogy ekkora egoistába futok bele, szószoros értelembe, na azt nem. -meredtem magam elé komolyan, majd arcán látva a kétségbeesés és rádöbbenés jelét elröhögtem magam.

- Ez nem vicces -fogta meg az arcát, túljátszva magát. -Ilyet még senki, ismétlem senki nem mondott nekem -szontyolodott el -tényleg ezt gondolod rólam? -hajtotta le a fejét.

Arcát látva megesett rajta a szívem, mint egy nagy gyerek, gondoltam, de ennek semmi jelét nem mutattam.
- Nem feltételeztem volna, hogy a híres énekes egy ekkora puhapöcs, aki nem bírja, ha egy lány elmondja a véleményét. Most komolyan Brett -csaptam a kezére röhögve.

- Miért ne bírnám elviselni, elvileg mindnekinek megvan a saját véleménye, de annyira emlékeztetsz valakire, hogy ez már rémisztő -szomorodott el.
Láttam rajta, hogy érzékeny pontra tapintottam. Biztos voltam benne, hogy az ex barátnője, vagy egy olyan lány, aki dobta, vagy valami ilyen.

- Tényleg? Na és kire?

- Nem lényeg -szomorúan elmosolyodott.

- Hát oké, majd ha akarod elmondod. Nem erőltetek semmit.
Nagy beszélgetésünkbe beleélve magunkat észre se vettük, hogy a kávézóhoz értünk, kézenfogva.
Megálltunk az ajtó előtt, leléptem a deszkámról és indultam az ajtóhoz, hogy majd kinyissam, de Brett megelőzött.

- Nem gondoltam volna, hogy tudsz udvarias is lenni - mondtam elismerően.

- Mondtam, hogy ne becsüld alá a képességeimet -nézett rám mosolyogva.

- Pedig olyan jó volt -kalandoztak el a gondolataim, majd mosolyra húzódott a szám.
Leülve egy félreeső helyre Brett elengedte a kezem és leültünk egymással szembe.
A pincér, észrevéve minket a pult mögül, elővette a noteszét meg a golyóstollát és megindult felénk.

- Jó napot kívánok! Mit parancsolnak? -kérdezte a jól betanult szöveget.

- Egy Colát -nézett Brett a pincérre, majd rám kapta tekintetét -Luna, te mit szeretnél?

- Egy Sprite-ot -mosolyogtam rá a fiúra, mire ő is megismételte cselekedetemet, majd megéreztem magamon egy szempárt ami majdnem kiégette az arcomat.
A pincér távozása után hajlandó voltam már ránézni Brettre és vártam a szövegelést.

- Elhoztalak ide, hogy jobban megismerjük egymást, erre te meg flörtölgetsz egy jött-mentel? Luna, többet vártam tőled -nézett rám csalódottan.

- Ó! -tettem a szám elé  kezemet - Sajnálattam hallom e feltételezés miatti csalódást, de ki kell, hogy ábrándítsam Önt, mivel hatalmas tévedésben él.

- Kisasszony, azt hiszem mennem kell. Csalódást okozott e reménytelenül maga után sóvárgó szívnek, Ön ellopta tőlem, majd mocskosúl összetörte -állt fel a székből.

- Hmm, ezek szerint maga nem hallotta hírét annak, hogy szeretek férfiak szívével játszani? Nos, mostmár tudja, egy férfi faló vagyok és nem érdemes a közelembe jönni, hacsak nem akar egy kis szórakozást és kikapcsolódást -kapcsoltam át magam  egy enyelgő ribancá és automatikusan mentem bele a játékba, majd kacér mosolyra húztam a szám.

- Tényleg nem, erről senki se szólt. De ha jobban belegondolok, lehet hallottam már ezt-azt magáról csak elengedtem a fülem mellett, mivel szívesen élvezem az Ön társaságát -ült vissza le.

- Örömmel hallom -tovább nem bírtam és kitört belőlem a röhögés. A fiú rám pillantott és elmosolyodott. Annyira más, mint aminek hittem. Elszállt pöcsnek mutatja magát, mégse az. Kicsit hasonlít Rá, a régi énjére, mikor még önmaga volt. Arra a srácra akit én ismertem és szerettem.
Gondolkodásomból kiszakadva azt vettem észre, hogy Brett fizet a pincérnek.

- Te mégis mi a jó büdös francot csinálsz? -förmedtem rá, áthajúlva az asztalon ki akartam venni a pincérke kezéből a pénzt, de Brett megakadályozott benne és lefogta a kezeim. A pincér furcsálva a szituációt, a fejét kapargatva otthagyott minket.

- Neked mi bajod? Azt hitte szegény, hogy nem vagy rendes, láttad hogy nézett? -röhögött fel, majd elengedte a kezemet én pedig visszaültem a helyemre.

- Azon kívül semmi, hogy kifizetted az üdítőmet. Olyan kár érted, már kezdtelek megkedvelni -csalódottan hajtottam le a fejem.

- Csak ennyi? Tudjuk ezt orvosolni és képzeld nem is kell dobj.

- Ha te mondod. Várj. Mi az, hogy dobjalak, nem is vagyunk együtt! -sikkantottam.

- A média szerint igen -ivott bele üdítőjébe.

- Aj már te is. Lydiával ez miatt vesztünk össze. Elég volt mostmár belőle.

- Mégcsak kérnem sem kellett, hogy meséld el. Komolyra fordítva a szót. Ne figyelj arra a szarra, rólunk is kitalálnak mindent amiből fele se igaz. Az életben csak egy barátnőm volt, az más lapra tartozik, hogy volt dolgom pár lánnyal, ami legalább 5 volt mégis azt dumálják, hogy már 100-on felül vannak. Ne idegeskedj ez miatt, ezek az emberek azt nézik, hogy bírnak rossz fényben mutatni minket.

- Tudom, de nekem van miért aggódjak. -kezdtem kínosan érezni magam, ezért jobbnak láttam beleinni Sprite-omba.

- Ez érdekes. Miért?

- Hosszú és neharagudj, de ezt nem fogom veled megosztani. Lehet majd egyszer, de nem ígérhetek semmit.

- Oké, megértelek. Mindenkinek van egy titka amit nem szeretne megosztani senkivel.

- Köszönöm -néztem rá hálásan.

- Ugyan, nincs mit. Tapasztalatból mondom.

Ezután valami megváltozott közöttünk, nem lett volna szabad ezt felhoznunk.
Visszafogottabban beszégettünk és csak sablonos témákról.
A hazafelé utat csöndben tettük meg, mindketten a gondolatainkba temetkezve lépdeltünk.
Nem tudom mit gondoljak Brettről. Ma egészen más volt, mégis tartok tőle. Lehet ez is csak egy szerep amit a lányok körében játszik, hogy a végén megdöntse őket. Sose lehet tudni, viszont változtatnom kell, és nem szabad ennyire paranoiásnak lennem. Meg kell ismerjem ezt a fiút, valami vonz hozzá. Talán a külseje, talán nem. Talán a viselkedése, talán az se. Nem tudom és nem is tudok gondolkodni mellette tiszta fejjel. A lényeg az, hogy adok neki egy esélyt, hisz mindeki megérdemel egyet. Az már rávan bízva, hogy mit fog vele kezdeni. Lehet koppanok egy nagyot, és újra fájni fog, de az is lehet, hogy az egyik olyan ember lesz, aki mellettem fog maradni. Ezt még biztosan én sem tudom, idővel majd kiderül, addig is, a pillanatnak fogok élni.
Jelenbe visszatérve észrevettem a házamat és megálltam, majd ezt Brett észrevéve ő is megismételte cselekedetemet.

- Köszönöm, hogy elkisértél.

- Nincs mit köszönni ezen. Természetes, hogy nem fogom megengedni, hogy bóklász az utcán egymagad.

- Aha. Oké, de mostmár megyek, mert fáradt vagyok.

- Rendben. Vigyázz magadra.

- Én már itthon vagyok, neked kellene.

- Aranyos vagy, hogy így védelmezel, de férfi vagyok és tudok magamra vigyázni.

- Aj, nem ezt mondtam, de mindegy. Jóéjt Brett -indultam a kapuhoz, de nem tudtam csak úgy bemenni.

- Neked is Luna -küszködtem magammal és az érzéseimmel, majd az utóbbi nyert.
Visszafordultam, odaszaladtam hozzá és megöleltem. Nem lepődött meg, inkább már várt erre a pillanatra. Szorosan magához vont, én pedig kapva az alkalmon mélyen beszippantottam illatát, mitől bedrogozva kezdtem érezni magam.
Álltunk így öt percig majd észhez térve elengedtem és szónélkül bementem.
De bár ne tettem volna.

Hey guys! :*
Megérkeztem az új résszel, ami az eddigi leghosszabb. Kicsit későn, de sebaj. Holnap iskola, nem érdekel. Lényegre térve a következő résztől pörögni fognak a dolgok.
Elsősorban, kicsit megkésve, de boldog nyuszit, és remélem volt sok locsolótok.
Másodszorra pedig nagyon boldog szülinapot a mi húllócsillagunknak, Nagy Márknak. (#márkerforever)
Utoljára, pedig ha van kedvetek írjatok rám, mert még mindig nem találtam meg a tökéletes címet.
Jó olvasást gyerekek! :)