~Adrien~

Egy lány! Oké Párizsban mindennapi dolog lányt látni az utcán, de ez a lány ismerős volt. Nem tudtam jobban szemügyre venni, mert sietett valahová és azért az autó se állt. Csak anyit láttam, hogy lány és sötétkék a haja, rózsaszin nadrág és oldaltáska volt rajta. Hmmm... Elgondolkodtató.

Az autó megállt és én kiszállok az iskola előtt ahogy elindultam a tanterem felé megkérdeztem ezügyben Plaggot.

-Plagg, láttad azt a lányt?
-Úgy érted azt amelyik futott az utcán, sötétkék haja volt és te úgy bámultál rá mint borjú az új kapura vagyis mint én amikor azokat az undorító ételeket nyomtad az orram elé, hogy egyem meg a camamber helyett ami csak utólag jutott az eszedbe???? Nem, nem képzeld el nem láttam! Szerinted??

Hú kár volt megkérdeznem, ahogy mondta úgy vitte feljebb a hangsújt és úgy lett egyre nagyobb a feje. Robbant volna fel! Úgy látszik rá is hatott az az álom.

-Jólvanna, kérdezni azért csak szabad nem!?... Ismerős volt neked?
-Hmm... Nem hinném, most láttam elöszőr. Miért kérded? Talán tetszik neked?
-MI???... NEM, dehogy is cs-cs- csak megkérdeztem!! Már azt se lehet?- végig mondtam a mondatot és megszaporáztam a lépteim.
-Na, hova sietsz kölyök!?
-Szerinted? Órára, mert mindjárt becsengetnek.

Beléptem az osztályterembe és már be is csengettek. Hurrá épp időre. Helyet foglaltam az osztálytársam, de inkább a legjobb barátom( azért, mert Plaggról ezt nem lehet elmondani) mellet, majd meglepődve rám kérdez.

-Hé, haver hátt téged meg mi lelt, hogy majdnem elkéstél? Amúgy csá!
-Szia Nino, bocs fárasztó reggel az oka.
-Nem vagy egyedül, de ma „különleges" nap van. Szóval, jó reggelt!
-Miért is van ma „különleges" nap? - kérdeztem és közben idéző jeleket rajzoltam.
-Hát azért, mert ma jön egy másik iskola másik osztálya meglátogatni a mi osztályunkat és itt maradnak egész nap. Különleges, mert csak most az egyszer van ilyesmi! Különleges! - mondta és e közben hátra dőlt a széken, kezét a tarkójára tette.
-Oh... „Különleges" - mondtam és letettem a fejem apadra.

Hirtelen bejön az osztályfőnökünk Mrs. Bustier a tanterembe, majb belekezd a mondandojába.

-Jó reggelt osztály. A mai nap egy „különleges" eseményben lesz részetek, mert egy mások iskola, másik osztálya fog titeket meglátigatni. Szóval viselkedjetek.
-És tanárnő, mikor fognak megjönni?- kérdi az osztály többsége izgatottan.
Oh, nemsokára, még ezen az órán megérkeznek. - jelentette ki a tanárnő.
-Hanyadik évfolyamba jár az az osztály?
-Ők is olyan idősek mint ti.

A válaszra az osztály meglepődve, ám boldogan egymásra néztek és mindenki mindenkivel elkezdett sugdolózni. Csak én és Alya néztünk a többbiekre kérdően, mikor Nino megszólalt.

-Hosszú story, de majd ti is megtudjátok.

Hirtelen a nagy beszélgetést a kilincs mozgatása és az ajtó nyitódása zavarta meg. Belépett az a bizonyos osztály amelyikre vártunk.

~Marinette~

Csengőszóra beértünk az osztálytermünkbe Lukával majd elfoglaltuk a helyünket. Az ofőnk is követte a példánkat és ahogy beért máris elkezte a mondanivalóját.

-Jó reggelt osztály, ma egy különleges van, tudom erröl nem értesültetek, de mi is csak tegnap tudtuk meg... Öhöm. Szóval a mai napon meglátogatjuk a Collége Francoise Dupong iskolát csak a mai nap. Kérdés?

Ahogy meghallottam a „Collége Francoise Dupong" -ot egyből elált a lélegzetem és felcsillant a szemem, majd jelenkeztem egy kérdés miatt úgy, hogy majdnem kiestem a padból.

-Tessék Marinette.
-Én kettőt dolgot szeretnék kérdezni, előszöris az a bizonyis osztály ahová megyünk hanyadik evfolyamot járják!?
-Ők is kilencedikesek mint ti, szóval egyidősek veletek.

Mikor a végig mondta a mondatot, nem bírtam tovább elmosolyogtam.

-Mi a második kérdésed?... Marinette!
-Ja persze, b- bocsánat... Mikor indulunk?
-Most azonnal. Szóval kettes sorba és indulás!

Ahogy a tanárnő végig mondta a mondatot máris párokba rendeződtünk és elhagytuk az iskolát. Út közben Lukával voltam együtt és beszélgettünk.

-Hát téged meg mi lelt? Nem voltál még soha enyire izgatott. - kérdezte Luka.
-Bocs, csak ennyi idő után újra találkozhatok a volt osztályommal... Ja és persze Chloéval is aki miatt iskolát váltottam.
-Tényleg, még meg se kérdeztem, miért váltottál iskolát Chloé miatt... Talán bántott?
-Hát úgy is lehet mondani, de inkább szavakkal.
-Látod ezért jobb, hogyha nem barátkozol senkivel se.
-Oké, tudom, de Ő kezdte...
-Nem érdekel, hogy ki kezdte mostmár vége. - mondta és közelebb húzott magához. - És nyugi bármi fog történni én megvédelek! Nem hogyom, hogy piszkáljanak még ha csak Chloéről is van szó!

Kicsivel késöbb elértük az uticélunkat. Ahogy bementünk a kapun kőrülnéztem és meglepődve figyeltem, hogy semmit sem változott azóta, hogy uloljára láttam. Az osztályterembe értünk kinyitottuk az ajtót és szépen mentünk befelé mint a vízfolyás. Ahogy beértünk a tanterembe és megláttam a barátaimat... Kimondhatatlanul boldog lettem. Ők csak kicsit késöbb, de mikor ők is észrevettek ők is úgy éreztek mint én... Ekkor akadt meg a szemem két új diákon, egy lányon és egy fiún. A lánynak szemüvege, élettel teli zöldes barna szeme és vörös haja volt. Nem ült mellette senki és mivel új volt ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálkozok vele barátkozni. A fiúnak szőke haja és élénk zöld szeme volt.

Hmm... Nagyon ismerős-gondoltam magamban- Jaj, hát meg van ő a kedvenc divattervezőm Gabriel Agreste fia Adrien aki egy model... Ő is egy értelmes embernek látszik, megbóbálkozok vele is összebarátjozni, persze mint barát...
De várjunk Csak!!

~Adrien~

Kinyitódott az ajtó és már jöttek is befele a másik iskolábol érkező diákok. Rengetegen voltak. Mégis a nagy tömegben megpillantottam azt a lányt aki reggel láttam meg és akitől egyből elált a lélegzetem amikor megláttam!... Várjunk! Micsoda?...Hjajj jólvan be ismerem egyből elcsavarta a fejem. Nem lehetett rá azt mondani, hogy csúnya, sőt inkább azt, hogy gyönyörű. Viszont elég banbán nézhettem rá, mert körül nézett az osztályomon, látszott rajta, hogy boldog. Azonban a tekintetét rám szegezte és lefagyott az arcárol a mosoly. Ő is olyan banbán nézett rám mint én rá. Nem tudtam mit csinálni, egymás tekintetébe méjedtünk. A lány arcán hirtelen megjelent egy mosoly.

Te jó ég rám mosolygott, most mit csináljak vissza mosolyogjak!?-Mert már így is levoltam fagyva.

Hirtelen a kettőnk közti kínos csendet a tanárnő törte meg és pont mikor vissza mosolyogtam volna! Remek! Ez ügyben nem tudtam levenni a szemem a lányról és így sajnos nem értettem meg minden egyes szót amit Mrs. Bustier mondott. Csak anyit értettem, hogy most mutatkozik be a másik osztály.

Kíváncs vagyok, hogy hogy hívják a lányt.- ezért némán figyeltem.

Nem figyeltem a többiekre csak is ő rá. Egyszercsak a lányra kerül a sor, majd megszólalt.

-Sziasztok, tudom, hogy sokan ismertek mivel ide jártam mielött át irattak volna, de attól még bemutatkozok. - mondta és közben egy nagy, őszinte mosollyal köszöntötte az osztályt.

Hangja édes volt, mosolya nagy és őszinte. Így sokkal gyönyörübbnek tűnt mint a „ Bakker észrevett ebből már nem fogok kimászni, szóval inkább játszom a játékom" nézéssel. Mert úgy érzem, hogy ezt gondolta amikor észre vett.

-Az én nevem Marinette Duping-Cheng!- Befejezte a mondatát és egy kicsit visszább vett a mosolyából, de még így is lehetett azt az élet vidám arcát.

Egy gyönyörű lány hozzá illő szép névvel-gondoltam magamban-Marinette...Dupin...Cheng...Szóval Marinettenek hívják! Haaaa ( sóhajtok egyet) Marinette szerelmem! Őőő... Ez nem val rám.

Észrevettem, hogy miközben mondogadtam magamban, hogy Marinette így, Marinette úgy, elpirultam és nem csak én voltam az egyetlen. Marinette is észrevette, hogy elpirultam, de ő ugyan azzal a mosollyal csak kicsit visszafogottabban nézett rám mint a bemutatkozás elött, alatt és után. De tényleg nem csak ő volt az egyetlen aki észre vette, hogy hogyan nézek ki. Marinette mellett volt egy fiu a bemutatkozásnál még épp halottam a nevét, Lukának hívták. Kék pulcsi volt rajta és úgyszintén kék szeme és kékre festett haja volt. A lány mellett állt, egyszer rám majd Marinettere nézett, rám, Marinettere, rám majd végül megált a tekintete a lányon.Majd hirtelen megfogta Marinette kezét aki refleksz szerüen Lukára nézett kissé ijedt tekinteten.

Várjunk!!... Micsoda???

További szépnapot😸
🐞