Elégedetten nyújtóztam a Bahamai hotel nagy ágyban. Véget ért ez a szemeszter is. Ami kitűnő lett. Egy csodálatos férfi pihen mellettem. Szinte büszke vagyok magamra és rá is, már majdnem képes hét órát aludni. Az eddigi három órához képest kész siker. Olyan békésen alszik, felkönyökölve nézzem ezt a csodát. Olyan sok szép jót köszönhetek neki. Finoman cirógatni kezdtem a tincseit miközben elmerültem minden jóban amit neki köszönhettem.

"Miután Mikasa és Jean visszatértek Párizsba kicsit csendesebb lett a birtok. Mi pedig valahogy mind a párjainkba vagy inkább párjainkra merültünk.😉 Rivaille képes volt továbbra is tökéletesen vezetni a szervezetét és minden maradék figyelmét nekem szentelni. A cseléd be már nem alkalmazottként, hanem vendégként jártam. Nona asszony sajnálta, hogy felhagytam a melóval, de mégis örült nekünk. Visszatérve miután a gerlepár hazament Párizsba mi a Cselédben ünnepeltünk. Ugyanis Eren eljegyezte Historia-t. Nagyon jól éreztem magam arról nem is beszélve milyen szenvedélyes éjjelt töltöttünk együtt.

Utána közölte, hogy nem fogunk tudni haza menni a családomhoz. Eléggé elkeserített, de nem kérhetem tőle, hogy veszélyeztesse a szervezete épségét. Miután vége volt az évzárónak maga jött el értem. A kocsiban bekötötte a szemem és úgy vezetett be a házba.

- Készen állsz bella ? (gyönyörű)

- Rivaille mire készülsz?

Ahogy a szemkötőm levette ott álltak, a családom. Angelina, anya és apa. Felsírtam és a karjaiba bújtam.

-Rivaille köszönöm.

Fogtam közre az arcát és megcsókoltam. Hallottam ahogy anyu is sír.

- Szívesen szerelmem.

Miután a szüleim és a húgom is körbe nyalt leültünk az asztalhoz. A szüleim egy picit feszélyezve érezték magukat bár hamar elmúlt. Annie és Historia is befutottak, a bemutatkozást gyorsan lezavartuk. Nagyon jól alakult csakhogy Eren és Armin jelentek meg felszerelten. Rivaille-nak mennie kellett. Kikísértem az ajtóig és a helyükre tettem a revolvereket.

- Épségben haza jössz ugye?

Még mindig nehezem viselem mikor hirtelen megy el.

- Max egy óra. Addig tud meg mit szólnak a szüleid a leendő vejükhöz.

Kacsintott és gyors csókot nyomot a homlokomra.

Visszaindultam és anyu ott várt. Mindent látott, minek tagadjam.

- Christa kicsim kérlek mond el.

Nem sikerült befejeznie, a kezembe vettem az arcát.

- Tudod, hogy ki. Semmit sem változtat, ha kimondom. Boldog vagyok, hogy itt vagytok.

A családom egy hetet töltött velünk. A szüleim haza mentek. Apu nem lett beavatva. Ha valaki pedig bárkinél jobban megérthet az anyu. Hiszen az apám sem volt különb csak Ő az orosz föld uraként. Angelina imádta a római légkört és ahogy hallom tőle mindennap beszélnek Rivaille egyik testőrével. Akihez nagyon ragaszkodott, hogy kísérje vissza Madridba. Kis cseles tuti kipróbálta, mert ha célozgatott a pasi kereket oldott.

Ott volt a Velencei karnevál is. Soha sem felejtem el. Fekete és zafír kék öltönyben volt hozzá maszkkal. Én hófehér ruhában voltam, zafír kék tollas stólával és maszkkal persze az elmaradhatatlan gyűrűimmel. Hihetetlen élmény volt. A hotel emeleti apartmanja volt az Övé. Mondtam neki valamit és élt is vele. Hatalmas szoba volt, középen egy vörös szőnyeggel.

- Szeretkezz velem itt.

Álltam meg a szőnyegen pucéran eldobva a köntöst.

- Érted vagyok bella. (gyönyörű)

Nyúlt volna lekapcsolni a villanyt, de megállítottam.

- Ne, így akarlak teljes fényárban.

Pirultam el a saját kívánságomtól, viszont Ő elégedetten vigyorgott.

- Ördögöt csináltam az angyalból.

Még most is zavarba jövök az emléktől. Hanyatt feküdve néztem a plafont. Solt járt a fejemben, miután visszatértek és beszéltünk. Az egésznek vége lett, egyetlen szempillantás műve volt. Került és én is kerültem. Befagyott minden közöttünk és ez fájt. Így teltek a hetek. Aztán egyszer Charlotte provokált és én felakartam pofozni, de Solt keze megállított. Charlotte vörös fejjel szaladt el. Senki sem volt a folyosón felnéztem Solt-ra, aki nem akart mondani semmit. A keze most nem volt hideg. Langymeleg volt, elengedett és elakart menni. Nem engedtem, megöleltem. A másik kezéből pedig kiesett a narancsos határidő napló. A hangos koppanása visszhangzott a földön. Ledöbbent, felnéztem rá. A tekintettem könnyáztatta volt. Most az arany íriszei megrebbentek akár egy madárka.

- Meddig akarod ezt csinálni? Tudom, hogy én is hibás vagyok. Nem kell emlékeztetned, de meddig akarsz kínozni a hiányoddal?

Kétségbeesve néztem rá és végül elmosolyodott. Ez a mosoly nem sikoltott hamisan. Gyengéden törölgette le az arcom és szorosan magához ölelt. Belebújtam a meleg ölelésbe. Végre, már úgy hiányzott.

- Sajnálom, hiszen te mindig az én Vörösbegyem maradsz.

Talán nem értettem teljesen, de nem is érdekelt. Solt Blake egy olyan férfi, akire szükségem van.

A sós levegő betöltötte a szobát. Rivaille ébredezni kezdett. Az ajkaira hajoltam puha csókot lehelve a finom párnácskákra.

- Jó reggel szerelmem.

Súgtam a puha párnácskái közé. Álmosan nyitotta ki szemeit, de már egyből átkarolva fordított maga alá. Lusta, hosszú édes csókra hívva.

- Korán fent vagy bella (gyönyörű). Folytathatjuk ahol tegnap este abba hagytuk.

Kezdte csókolgatni és cirógatni a meztelen testem.

- Annyi mindent lehetne csinálni.

Nevetem fel kéjes két sóhaj között.

- Hogy nem unod meg?

- Talán unsz?

Kérdezte szemráncolás kíséretében, átkarolva húztam volna csókra a kis sunyi pedig már bennem volt. Kajánul vigyorgott.

- Úgy elvagy lazulva, hogy nem is kell sokat tennem a befogadásodért.

- Ne mondj már ilyeneket!

Istenem ez a férfi megőrjít.

- Imádom mikor megmondod mire vágy, mégis olyan édes vagy mikor magadnak sem vallod be mennyire élvezed ahogy újra és újra az magamévá teszlek. Nem tudom eldönteni melyik oldalad izgatóbb bébi.

Csókolt mélyen majd a mennybe repített. Perceken keresztül csak bámultuk egymást. Olyan az életem akár gyönyörű álom. Szinte nem is valós. Egymás mellett pihentünk, csak meg kell kérdeznem.

- Solt még mindig nem beszél veled?

- Nem. Majd megbékél, nem az első esett lenne.

Elgondolkodtam, hiába mutat nyugalmat. Belül tiszta ideg. Valahol mélyen rosszul érzem magam. Mert az Ő összekülönbözésük miattam történt vagyis én történtem. Solt semmit sem mondott Rivaille-nak abból amit velem beszélt, pedig az Ő helyében én lehet nem lennék ilyen nagyvonalú. Minden hálám az Övé. Senkinek sem mondhatom el, de mikor újra Vörösbegyemnek hívott, megmentett a fulladástól. Számomra, olyan mint a levegő.

- Menyünk le a partra.

Dorombolom, mire megszeretgeti az arcom. Úgy megkérdezném, hogy miért nem beszéltek régebben, de talán jobb hagynom a dolgot.

- De úgyis van még egy meglepetésem. Remélem boldoggá teszlek vele.

- Minden amit adsz boldoggá tesz.

Csókoltam meg a tenyerét.

-A világot akarom neked adni Christa.

Mikor megígér valamit azt teljesen komolyan gondolja, engem ez tesz boldoggá.

- Akkor már meg is adtad.

Mosolyogtam elégedetten, egy pillanatig értetlenül nézett rám.

- Hisz alig adtam valamit...

- Számomra te vagy a világ.

Csókoltam meg hosszan lágyan. Belül mélyen újra csak kárörvend a sötétben megbújó hang.

- Azt a fehér lenge rucid vedd fel. Amin orchidea-ák vannak.

Puszilt homlokon. Hosszas sétát tettünk a parton. Egyszerűen csodálatos volt. A part, a víz, a hangulat. Az, hogy vele lehetek itt.

- Az ott egy templom?

Ámuldoztam, de csak szótlanul húzott maga után.

Bent minden kék rózsa szirmokkal volt teli. A pap laza fürdő nadrágban volt pont mint Riaville. Armin, Eren, Annie és Historia vártak fehér ruciba. Finoman ölelt magához és a fülembe suttogott.

- Ha akarsz még megszökhetsz, de utána nem lesz esélyed rá.

- Nem akarok!

Súgtam az ajkaihoz, de mikor lecsapott volna elfordultam.

- Atyám kezdhetjük!

Szólt oda és a helyünkre álltunk.

- Nos mondjátok el a hűség eskütök.

Mosolygott ránk a pap. Istenem most segíts, mit mondjak.

- Christa Robin. Fogadom, hogy hűséges férjed leszek. Tisztelni és szeretni foglak betegségben, egészségben. Ma holnap mindörökké ebben az életben és azon túl. Ígérem, hogy a világot a lábaid elé teszem.

Hatalmas erő kellett, hogy vissza fogjam a sírást, levette a jegygyűrűm és felhúzott egy telibe gyémántozottat.

-Rivaille Ackerman. Esküszöm, hogy hű feleséged leszek. Tisztelni és szeretni foglak. Kitartok melletted jóban, rosszban, egészségben, betegségben mind addig amíg csak erőnk adja. Fogadom, hogy méltó leszek hozzád.

Felhúztam az ujjára a gyűrűt, rubinnal kirakott ezt én választottam.

- Csodálatos. Az Atya a Fiú és a Szentháromság nevében Isten áldjon meg titeket. Megcsókolhatjátok egymást.

Hosszas forró csókba fogtunk. A barátaink sivalkodtak.

- Szeretlek bella. (gyönyörű)

- Én is annyira szeretlek.

Sírtam fel és szorosan átöleltem. Ezek után a szálloda nagytermében élveztük kicsit a bulink majd elvonultunk élvezni a házas életünk örömeit. Pár napig még élveztük a szabadságot a szerelmet és a barátok társaságát. Majd az ügyeink visszahívtak Rómába.

- Jó reggelt bella! (gyönyörű)

Simogatta az arcom, lustán nyitottam ki a szemeim.

- Jó reggelt drágám!

Mosolyogtam és gyors röpke csókot váltottunk.

- Későn jövök, de majd küldök valakit aki vigyázz rád.

Suttogta.

- Rendben. Vigyázz magadra.

Öleltem át majd újabb csók után elment.

Boldogan nyújtóztam, a férjemmel most már mindig ez vár ránk.

Első évad vége!

Sziasztok Zsizsikék! Remélem tetszett. Ha szeretnétek tudni hogyan folytatódik Rivaille és Christa kapcsolata akkor tartsatok velem "Ha találkoznánk apuval..."