Három nap telt el. Három napja nincs a közelembe. Három napja nem beszéltünk. A telefon mindig nálam hátha hívna. Pont olyan minden mint mielőtt megismertem. Egyetem, otthon, csajok. Már minden szakdolgozatot megcsináltam, semmi dolgom. Egyedül vagyok itthon Historia randin van Isabel-lel. Annie pedig melózik, még mindig zavarja Armin "kis" titka. Erőt véve magamon tárcsázom anyu számát. Kicseng egy, kettő és fel is vette.

- Szia kicsim. Christa minden rendben van? Jól megy az egyetem? Elég a pénz amit küldünk?

- Anyukám nincs semmi baj. Évfolyam első vagyok. Igen semmi baj. Péntek szombat van egy kisebb állásom, amit nagyon szeretek.

- Istenem, kicsim ez csodálatos hír!

- Lenne valami amiről tudnod kell.

Most azt hiszem el kell mondanom. Inkább most mint utólag. Legalább mire hazajutok teljesen megemészti.

- Kicsim baj van?

- Eljegyzett a párom.

Csend telepedett a vonalra. Hallom, hogy sír hiszen Ö is apámért dobta el a diplomát. Sőt az életét is ez tette majdnem tönkre, hogy az apám szertője lett.

- Befejezed az egyetemet ugye?

- Igen. Támogat benne, a diploma után vesz feleségül. Anyu szerelmes vagyok.

- Örülök kicsim. Mond az egyetemen találkoztatok?

- Anyu figyelj, rám. Őszinte leszek, nálad jobban senki sem érdemli ezt meg. Üzletember, 13 év van köztünk, de nem számít mert szeretjük egymást.

- Mindig számíthatsz rám. Tud, hogy ha bármi nem úgy alakul, én mindig melletted leszek.

- Tudom anyu. Puszilom aput. Ó beszéltél már húgival?

- Igen, igen. Ő haza tud jönni nyáron.

Enyhe célzás nekem. Tudom, hogy már ideje lenne nekem is hazamenni.

- Megígérem, hogy megpróbálok haza menni. Anyu, vele megyek haza.

- Rendben kicsim.

- Puszillak anyu.

- Én is kicsim. Örülök hogy hívtál.

Megkönnyebbülve terültem el a nappaliban. Elkeseredve pillantottam a másik telefonra. Nem hívott mióta elment, nem is írt. Felemeltem a kezeim az egyik ujjamon a kék gyémánt a másikon a jegygyűrűm. Lehunyom a szemeim és látom magam előtt azt a magabiztos kisugárzástól sugárzó tekintetett, arcot, testet. Hiányzik a hangja ahogy megérint. Remeg a testem a vágytól. Összeszorul a szívem. Vajon mindenrendben van? Jól vannak? Beszélnek az eljegyzésről? Solt, a szíve mélyén haragszik rám?

Hirtelen az elmém titkos zugából pedig bevillan az Ő arca is. Olyan távolinak tűnik, mégis időnként gondolok rá. Gondolok rád drága bácsikám. Inkább összegömbölyödve számolgatom az ujjaimon a napokat mintha gyorsabban telne vele az idő. Mindig eljártam esténként kocogni. Miért is ne. Átöltöztem gondosan bezártam a lakást és a megszokott, kivilágított és eléggé forgalmas útvonalamat jártam be. A Soul Caffee előtt haladok el mikor meg láttam Kira Liu-t. Idegesen csapta le a telefonját az arca idegesen rángatózott. Végül észre vett, intettem mire hellyel kínált. Amin kedvesen mosolyodtam el.

- Szia. Megbarátkoztál már Rómával?

- Fogjuk rá, az olaszok nagyon mások.

A kezeimet nézve merengett. Fogalmam nincs miért, de nem teszem szóvá.

- Bár már tudom mivel vívjam ki a család megbecsülését.

Furcsa vigyor jelent meg az arcán. A hideg csapkodta a hátam. Ez a srác nagyon-nagyon fura.

- Ezer éve nem találkoztunk így este Christa!A szokásos Jackson Earl Grey?

André az egyik kedvenc emberem, annyira imádnivaló, kedves és energikus.

- Igen, köszönöm. Nos igen csak elfoglalnak.

Magyarázom kipirulva, André rám kacsint és elmegy. Kira bár semmit mondóan nézz, megszólal.

- Téged nagyon kedvelnek az itteniek. Ez már az egyetemen feltűnt csak egyetlen dolgot nem értek.

- Nem értelek.

Nézek fel azokba a kígyószerű íriszekbe, s amint kinyitja a száját már meg is mar.

- Rivaille Ackerman, mit lát egy ilyen szürke egérben, mint te?

Mégis honnan tudja? A gyűrűim miatt? Mégis kinek képzeli magát?

- Mi a francot tudsz te rólunk?! Semmit sem! Inkább ússz vissza Hon Kong-ba!

Akadtam ki és felpattantam a helyemről. A pultnál megittam a kis teámat és szépen komótosan haza sétáltam a kellemes esti levegőt élezve. Amennyi előre hozott vizsgám volt a következő szemeszter kész nyugalom lesz. Az ajtón belépve teljes sokkot kaptam. Minden fel volt túrva, de semmi sem hiányzott. Felhívtam Historia-t aki egyből haza jött persze Isa kíséretében. Isabel a telefonjáért kapott.

- Fel kell hívnom a bátyámat!

- Ne! Hiszen most nem zavarhatod egy ilyen aprósággal.

- Nem látod át a helyzetet. Te vagy a legjobb támadási pont Rivaille-en, sőt az egyetlen. Ez neki üzenet.

Jelenti ki hab könnyen. Én meg egyáltalán, nem tudok gombot varrni a dologra.

- Próbálj megbarátkozni a dologgal, mert igen. Ezzel jár ha a leendő férjed a Maffia Király!

A hangja olyan kemény mint Rivaille-é, így csendben várom míg tárcsázz. Historia is nyugtalanul nézz rám közben Annie is megérkezett, mármint ha a futás annak számít.

- Valaki követett. Azt hiszem sikerült leráznom.

Lihegett, mire Isa lecsapta a villanyt.

- Egy hangot se.

mondta teljes higgadtsággal. Körülbelül öt perc múlva 4 árny futott el az ajtónk elől, valami ázsiai nyelven beszéltek. Rivaille végre felvette.

-Isabel baj van?

Elég lényegre törő a mi beszélgetéseinkhez képest a tesóimal, bár a bátyámmal 6 éve nem beszélünk.

- Igen, Rivaille ha tényleg nem csak játék ez ami köztettek van akkor ideje mindenkinek megtudnia. Az albérlet fel van túrva, pedig Annie-t követték. Felong emberei.

- Vidd őket a birtokra a cuccaikat pedig vitesd holnap utánuk, én szólj Jaeger-nek.-és már ki is nyomta.

- Isa mi az, hogy csak játszik!?

Törtem ki hisztérikusan, holott ez a kisebb baj most.

- Nézd tudod ki Rivaille. A bátyám és mégsem ismerem, ha nem csak múló hobbi vagy. Akkor nem kell várnotok a diplomáig nem de? Persze ha te se másért vagy vele.

El pattant a cérna és a kezem magától járt el. A kezem hangos csapódása visszhangzott a helységben.

- Isabel azonnal menj el a lakásunkból!

Majd elszaladtam a fürdőbe, persze minden behallatszott.

- Ez gonosz volt! Isa, hogy mondhattál ilyen gonosz dolgokat.

Szólalt fel Historia.

- Azt hiszem jó lesz a bátyám mellé. Erős tenyere van.

- Nézd nem ismerlek, de had mondjak valamit. Lehet, hogy Christa elhamarkodottan mondott "igent". Viszont az érzéseit senki se merje megkérdőjelezni! Nos ahogy mondta Tánye domo(mehetsz haza).

Nyitotta ki Annie az ajtót, Isa pedig kilépett.

- Historia velem jössz?

- Én nem mehetek. Ha így gondolsz Rivaille és Christa kapcsolatára akkor a miénk csak játék lett volna.

- Olyan édes és naiv vagy Historia. Azért szólok Jaegernek, hogy idejöjjön értetek és vigyázzon rátok. Nem vívom ki a bátyám haragját, mert Christa lelke nem bírja a kritikát.

- Pá!

Csapta be Annie a bejárati ajtót, finoman kopogtak rám.

-Christa nyisd ki.

Hallottam Historia fél sírós hangját.

- Nem akarom.

Miért nem ölelhetem magamhoz? Miért kell ennek történnie? Miért ilyen bonyolult ez az egész? Miért kellett beleszeretnem? Miért csak Maffia szívében van hely nekem? Igaza van neki. Igaza van Solt-nak amikor azt mondja mind a természetünk rabjai vagyunk.

- Figyelj rám Christa Robin. Mit számít mit gondol más? Te és Rivaille biztosak vagytok magatokban. A világ pedig bekaphatja!

Tartott Annie biztató beszédet. Elfordítottam a zárat a két barátnőm pedig a két oldalt állapodtak meg. Lesütöttem a fejem.

- Bocsássatok meg, hatalmas veszélybe sodortalak titeket.

-A Maffia Király hugával randiztam, és rájöttem, hogy talán a fiúkat szeretem. Szerintem megütöm a szinted.

-A főkönyvelője a pasim, ez se piskóta.

Felszabadultan nevettünk, pár óra alatt rendbe raktuk a lakást persze három üveg bor bánta. Lustán kapcsolgattam a tévét, Annie és Historia kidőlt. Hajnali egy óra múlt pár perccel mikor csengettek. Leamortizálva mentem ki az ajtóhoz, egy magad srác állt az ajtóban. Barna haj, kleor bőr, a szemei olyan zöldek voltak mint Isabel-é. Farmer, fekete ing, bőr dzseki szettben volt.

- Segíthetek?

Tettem keresztbe a kezem villantva gyűrűim, lágyan mosolygott majd kezet nyújtott.

- Eren Jaeger. A főnök és a kuzinem is szólt, hogy kellek míg vissza nem jön.

- Christa Robin. Valamit készítsek esetleg enni vagy valami?

- Nem hölgyem. Köszönöm.

Levette a kabátot ami alatt két revolver villant meg, tényleg Rivaille nem hord azt hiszem vagy jól eldugta.

- Nem poénból mutatkoztam be, szólíts nyugodtan a nevemen.

Töltöttem még egy pohár bort és elkényelmesedtem a kanapén. Ez a nap már nem is lehetne botrányosabb.

- Christa akkor kérlek ne igyál többet.

Vette komolyra a hangnemet, én pedig lehúztam egybe. Komolyan? Rivaille Ackerman sem parancsolgathat nekem, majd pont ez a gyerek fog.

- Eren tegezhetsz. Viszont ez nem jelenti, hogy parancsolhatsz nekem. Rivaille sem teheti ezt velem.

Vágtam le az üres poharat. Nagyon meglepette a reakcióm és elfilozofálgatott, fej támasztva.

- Ritka, hogy vigyáznom kell egy kegyeltre. Sőt ez az első alkalom, hogy ilyenre kér.

- Menyasszony vagyok! Soha nem voltam csak a kegyeltje!

Ugrottam fel, teljesen paprikásan. Ő pedig kissé lesütötte a tekintetét.

- Sajnálom. Ezt nem mondta csak, hogy az életem elé kell helyeznem a te biztonságodat.

Szépen vagyunk, szegény gyerekre üvöltözök Isabel szemétsége miatt. Annie és Historia kijöttek. Eren bemutatkozott és elmondta miért van itt. Elég meglepő és feltűnő volt Historia kipirult arca. Mi elmentünk lefeküdni Annie-vel az ajtóból láttuk, hogy párnát és takarót is vett elő Eren-nek. Kb félóráig hallottam, hogy beszélgettek. Szóval beléptem a Messenger csoportunkban.

- Historia látjuk amit kell.😜-Baby doll (én)

- Ugyan már csak nem akartam, hogy megfázzon.😶- Sweet Angel (Historia)

- Persze persze.😛-Baby doll

- Lányok szerintem mi holnap offoljuk a napot és mennyünk le a fürdőbe. Akkor Historia megcsodálhatja a testőrt. 😁- Angry Demon (Annie)

- Szuper ötlet! 😍-Baby doll (én)

- Historia szerintem szólj Rómeónak. 😉-Angry Demon (Annie)

- Na jól van hagyatok békén! Tudjátok mit füleljetek, most csinálom életem legnagyobb marhaságát. 😘 -Sweet Angel (Historia)

Az ajtóhoz mentünk ahogy írta hallottuk ahogy kimegy.

- Eren.

- Historia baj van?

Valami puffanást hallottunk, mind a ketten kicsit megnyitottuk az ajtót. Historia Eren-en fekszik, akit nem nagyon zavar mert határozottan öleli. Nagyon fülelve hallottuk, hogy cuppognak. Annie-vel egymásra vigyorogtunk majd becsuktuk az ajtóink. Bár nem hallottuk, hogy visszament volna és azt sem, hogy szeretkeztek volna. Rivaille ha vissza jössz egész biztosan elmondom, hogy mielőtt megismertelek volna. Igazából nem is éltem. Azt viszont soha sem fogom meghazudtolni, hogy a szívemben másnak is mindig lesz egy hely és ezért szégyellem magam. Viszont a többi része esküszöm, hogy a tiéd. 

Eren Jaeger 24 éves, Rivaille legmegbízhatóbb embere.