Borzasztó álmos vagyok. Egész éjjel Ő járt a fejemben és még valami. Aminek nem szenteltem elég jelentőséget. Komolyan belekavart volna a ösztöndíj programba? Olyan értelmezhetetlen, hiszen másnap reggel teljesen más oldalát engedte látni. Mi akadálya, hiszen vonz és szeretném tudni milyen érzés ha az Övé vagyok. Feladni a kontrollt amihez mindig ragaszkodok. De most inkább koncentráljunk a jogra rendben agy! Hál isten nem olyan vonatott a mai nap. Sikerült átgondoltam az életem vagyis inkább a mai estém lehetőségeit. Annie ma a barátjánál alszik, akit majd beszeretne mutatni. Csak még inkább ő megy hozzá, nehogy elijesztjük tőle. Historia pedig hazalátogat, amíg oda van az apja üzleti úton, szóval a ház üres lesz. Így harmadszori neki futásra csak megírtam az Sms-t.

"Szia. Szeretnélek látni ha lehetséges, este egyedül leszek itthon. Nálam maradhatnál ha van rám időd és szeretnél"

Olyan lassan telt el a két pszichológia előadás. Végül csak túl éltem meg kerestem a lányokat és összeültünk pletyizni kicsit. Historia croassont majszolt, Annie pedig rágyújtott a szokásos nyugi cigire én pedig kikaptam egyet magamnak. Meglepetten nézett.

- Rászoktál

- Még nem, de most jól esne.

Adott tüzet és csendben relaxáltunk a tavaszi napsütésben a tetőn ami tilos lenne ha nem kezeskedne Solt értünk.

- Mond bölcs dolog ezt nyíltan hordanod?

Bökött a gyűrűre Annie. Tulajdonképpen valami komolyat jelent ezért hordom.

- Ragaszkodik hozzá és ez az első ajándék tőle, hiába akartam vissza adni. Megkérdezte, mit szeretnék helyette. Elhiheted nem a sarki bizsúsba akart másikat venni.

Jóízűen nevettünk fel mind a hárman.

- Indulni kell lányok, mert elkésünk Solt órájáról.

Szólalt meg Historia, na az emlegetett szamárral lesz óra. Ha más helyzetben ismertük volna meg egymást akkor, de ez már nem számít.

- Elmegyek mosdóba szóljatok már neki, hogy megyek.

A mosdó üres volt és végre megcsörgött a telom.

Bejövő hívás "R" Remegő kézzel vettem fel olyan ideges lettem,noha én kezdeményeztem.

- Szia.

A hangja szinte cirógatott. Olyan ígéretek és elképzelésekről szóló hálót szőtt, ami határos az álmodozással.

- Szia! Megkaptad?

- Igen. Komolyan gondolod ezt az estét? Biztosan szeretnéd, hogy éjszakára is maradjak?

Nagyon komoly volt

- Én látni szeretnélek szerda előtt. Bízom benned és beszélnünk is fontos lenne.

- Christa baj van?

A hangja enyhén aggodalmasra váltott.

- Nem semmi baj, csupán átértékelődött bennem valami. Úgy hiszem, ha mi nekifogunk ennek, akkor jobb ha őszinték vagyunk.

- Kilenc fele tudok oda érni. Sajnálom, de hamarabb nem fog össze jönni.

- Oké, majd megismertetlek valami hazaival.

Mosolyogtam mint egy tál körte, mintha elfelejtettem volna mit akart,

- Köszönöm, örülök, amiért nem tartasz tőlem. Csókollak.

- Én is, Rivaille.

Melegséggel töltött el a hangja. Hallottam, ahogy elégedetten hümmögött. Miután lenyomtam a telot futva mentem órára. Solt szokásos mosolyával fogadott ahogy én is, de a fülembe csengtek Rivaille szavai. Amikor másodszor találkoztunk a cselédbe "nagyot néznél ha megtudnád milyen is a te nagylelkű professzorod. Leültem és próbáltam takargatni a gyűrűmet kisebb sikerrel mert Ő ugye mindent észre vesz. Intett az óra végén, hogy maradjak. Mikor mindenki kiment oda mentem és leültem az asztalára.

- Baj van Solt?

- Christa miért van még mindig rajtad ez az átkozott gyűrű?

Sose láttam ilyen haragosnak. Nem is állt jól neki, mélyen magamba szívtam a levegőt és belenéztem azokba a gyönyörű aranyíriszekbe.

-A kedvese lettem, ezért hordom. Ráadásul így senki sem mer tiszteletlen lenni velem a társaságában. Igazából pontosan tudod milyen egy ilyen közeg, nem igaz?

Kérdeztem rá teljes elképedve figyeltem ahogy megváltozik az arckifejezése, olyan lett mint Rivaille-nak a bárban legelőször. Ez pedig egy pillanatra megijesztett.

- Mennyit tudsz a dolgaimról?

- Nem érdekelt, mivel nem felejtem el a sok jót amit köszönhetek neked és ez nem is fog változni. Még ha nem is mondtam soha, akkor is tudod. Hiszen ha te nem tudod, akkor senki sem.

Igen, soha nem mondtam ki nyíltan, hogy szeretem. Soha nem mertem, de ennek ellenére tudnia kell. A vonásai ismét ellágyultak. Finoman simogatta meg a kezem.

- Viszont megszeretnélek kérni valamire ha nem baj.

Újra annak mosolynak a kíséretében nézett rám mint mindig és ez boldoggá tett. Jóízűen nevetett, amit nagyon szeretek hallani.

- Parancsolj velem.

- Megnéznéd mi a helyzet az ösztöndíjammal.

- Megkönnyebbültem már másra gondoltam. Tudom mire akarsz kilyukadni édesem. Annyit mondhatok, hogy ha valami leteszi kézpénzben valaki tanulmányainak az árát, az egyetem nem foglalkozik vele.

Erős hangulat ingadozásba kezdtem, mérges nagyon is mert akkor azt mondta a bár előtt.

- Christa, ha ez az egész nem olyan lesz mint szeretnéd. Én mindig itt leszek neked.

Solt komolyabb volt mint valaha én pedig nem tudtam szavakban kifejezni neki amit érzek. Lehajolt hozzá és apró puszit leheltem az arcára.

- Köszönöm szépen Solt. Lenne még egy kérdésem ti mennyire?

Lágy mosollyal lesütötte a szemeit, majd felnézett rám.

- Ha érdekel inkább meghagyom Őfelségének a mesélés örömeit.

- Rendben tudod én.

Nem érkeztem befejezni mert Nona asszony hívott. Bűnbánóan néztem rá, de csak mosolygott.

- Szia édes.

Kisuhantam az udvarra és felvettem.

- Nona asszony, be kell mennem?

- Istenem Christa most tudtam meg mi történt. Semmi bajod sincs ugye?

- Nem dehogy is, vigyázott rám.

- Christa nekem nem úgy mesélték a többiek mintha védelmezett volna.

- Nona asszony higgye el semmi baj nem történt. Pénteken találkozunk, köszönöm a törődést.

- Kérlek Christa vigyázz azért. Szia.

Elindultam a kapu felé ahol csajok már vártak és egy szőke srác,na ne ez a pasija?

- Sziasztok.

- Szia, Armin Alert vagyok. Nagyon örülök Christa.

- Szint úgy, te tavaly végeztél ugye mint mester könyvelő? Ősszel te tartottál nyitó beszédet nagyon megfogó volt.

Elpirult amin Annie nagyon jót nevetett.

- Jaj megjött anyám.

Sápadt el Historia, de mikor meglátta sírva szaladni felé az anyját megkönnyebbült.Szaladt ő is, nekem is menni kellene főzni meg vikszólni is kell.

- Nekem be kell mennem a Cselédbe megbeszélésre. Puszi skacok.

- Puszi Annie. Vigyázz magadra.

- Mindig sziasztok.

Haza érve átugrottam játszósba és gyors felraktam a gulyást főni és egy kis rántott húst mellé tört krumpli. Nekifogtam kitakarítani a lakást, tiszta ágynemű stb..,a szoba most tényleg olyan vörös 50 árnyalata. Bár ez a kis albi a közelébe sincs a palotájához, de nem érdekelte. Vagyis a hangjából így vettem ki. Nyolc óra, le kellene tusolnom. Bár tuti késik a "munkája" nem hiszem, hogy pontosan akkor érne végett a napra mikor kitalálja. Felvettem egy egyszerű bordó kis ruhát a benti topánkával a hajam laza kontyba fogva. Ahogy tükörbe állok rájöttem, hogy újra ki kellene lövetni megint a fülem. Az udvar kapu becsukására majdnem beleugrottam a tükörbe és kb már csengetett is. Éreztem ahogy bevörösödök az ajtó nyitáskor. Elhűltem mikor megláttam feketés kék motoros szerkóba. Valami italt szorongatva. Nem szólt a tekintetét végig futtatta rajtam.

- Szia, nagyon csinos vagy. A motort beraktam a kertbe.

- Köszönöm, dehogy is szinte csak mi használjuk a bérlők közül.

Elkezdte leszedni magáról a motoros cuccát, alatta egyszerű fekete póló és nadrág.

- Hogy-hogy motorral jöttél?

- Mert holnap feltett szándékom magam bevinni az egyetemre, de jobb ha nem tudják ki vagyok.

- Egyenlőre.

Súgtam az ajtót zárva, átölelt szorosan magához húzva az arcát eltemetve a vállgödrömbe.

- Valamit el kell mondanom, de ígérd meg hogy nem hajítasz ki azonnal.

A hangja könyörgést sugallt, amit meg is adtam neki.

- Ha elmeséled amikre kíváncsi vagyok, legyen bármi.

Néztem a jeges szemeibe, ami tele volt félelemmel. Mégis mitől fél, aki félhetne az én vagyok és még sem teszem.

- Legyen, finom illatok vannak.

- Gyere vacsorázzunk. Remélem ízleni fog, nekem ezek a kedvenceim.

- Miért van az a gyanúm, hogy tudsz arról amit el kell mondjak?

Vonta fel a szemöldökét. Rákacsintottam, lágy mosolyra húzódtak az ajkai.

- Amíg nem mondod el, nem derül ki.

- Vacsora után kiderül.

A nappaliba fészkeltük magunk a kanapén. Megleptem mert mintha csak mindig így csináltuk volna az ölébe dőltem.

- Nos mit kell elmondanod? Rivaille?

- Szeretem ahogy formázod a nevem. Nagyon finom volt a vacsora bár ti mintha fűszeresebben ennétek. Azért intéztem el az egyetemen a pénzt, mert nem hittem hogy máskülönben szóba állnál velem. Amikor elájultál nagyon megijedtem, ezért hazavittelek magamhoz.

A kezem simogatta, majd az ajkaihoz emelve csókolgatta.

- Gondoltam, hogy ilyesmi van mögötte. Én komolyan gondoltam, hogy legyünk őszinték.

- Akarod, hogy még itt maradjak?

- Máskülönben nem lennél itt. Mikor nálad voltunk, ugye te vetkőztettél le?

- Igen. Meg is fürdettelek, de nem nagyon akartál felébredni. Csak közölted, hogy "finom a víz". De gondolom nem ez az ami igazából érdekel.

Ahogy maga elé mosolyog, nagyon aranyossá teszi.

- Nem, tényleg nem. A te klubod a Colosseum, jól gondolom? Tegnap mikor csókolóztunk eszembe jutott valami és tudnom kell. Te voltál, akivel találkoztam akkor a szemeszternyitó bulin? Mert a tekinteted és a csókod, nem volt idegen. Mond el mi történt akkor.

Elgondolkozott végig édesen mosolygott. Lehajolt bebocsátást kérve. Finom, édes csókkal megajándékozva. Elváltunk, de nem szólt csak nézett azokkal a csodás íriszeivel. Talán ki lehet puhatolni. Máshogy ezek szerint, nem érek célt.

- Átmászunk a kádba?

Zökkentettem ki a gondolataiból és egy végtelenül aranyos, zavart arcot mutat.

- Tessék?

- Nem igazságos, hogy csak te láttál engem meztelen. Ráadásul azt sem tudom tetszett e a látványom.

- Ha újra ruha nélkül látlak kétlem, hogy kibírom. A múltkor se úsztam meg, hogy ne keljen magamhoz nyúlnom.

Felelte nyugodtan én pedig bevörösödtem. Felültem az ölébe, éreztem hogy minden porcikája megfeszül.

-Christa én.

- Bármit kérhetsz tőlem, ha mindent elmesélsz arról az estéről. Tudom, hogy felismertél a Cselédben. Azért voltál mérges mert én nem emlékeztem rád?

Talán meggondolatlant ígértem, de tudni akarom. Elégedetten mosolygott.

- Igen rosszul esett, de meggondoltad? A "bármi" elég tág fogalom. Szeretkeznél is velem cserébe?

Tudtam, hogy ez lesz, hogy ezt kéri majd. Viszont én is készültem rá mármint lelkiekben, hogy az enyém legyen.

- Igen, megbízom benned és amúgy is veled akarom.

Az ajkaira hajoltam egy gyors szájra puszi csak, de nem elégedetlenkedett. A hátam cirógatta.

- Akkor vettem a meg a klubot azért voltam ott. Minden nő szánalmas volt, aki tudta ki vagyok az felkínálkozott épp mikor már untam megláttalak az asztal tetején táncolni.

Szoros öleléssel bújt belém. A hangja ugyan olyan ígéretekkel teli mint a telefonba és én beleakarok veszni ezekbe a dolgokba. 

  Armin Alert 24 éves, mester könyvelő, egy kis titokkal