Félóra volt amíg haza sétáltam, ez idő alatt sikerült megnyugodnom. Lakásba belépve elfojtottam egy kacagást. Historia a kanapén aludt teljesen elgyötört arccal. A kis üveg asztal tele kész illetve félkész beadandókkal. Ahogy Annie ajtaja előtt elsuhantam az ajtaja kényes nyikorgás mellett kinyílt. Visszahúzott és háromszor is körbe nézett egy árva szó nélkül.

- Szia, nincs bajom.

Suttogtam, nehogy felébresszük a tündér királylányt a nappaliban.

- Úgy aggódtunk. .

Szorosan megölelt majd jó éjt kívántunk. Gyors letusoltam, utána beállítottam az ébresztőm nyolcra kb négy órát alszok. Még nekem is meg kell írnom a pszichológia beadandóm. Írtam Solt-nak, hogyha egy kicsit is szeret, akkor segíts megcsinálni, mint mindig. A professzor álmaim diplomás férfije. Ergo negyven éves. Mikor ide kerültem Ő karolt fel, bár a mai napig nem értem miért. Az első benyomás elég egyedire sikerült. Ennek ellenére a mentorom lett. Az a személy, aki ápolja a lelkem bajait. Meglepetten néztem az új üzenetet.

„Ez csak természetes. Vörösbegyem, holnap kilenckor a Soul Caffe-ba."

Annie és Historia keltegettek, még csak fél nyolc volt. Nem is értettem, szóval a párna alá bújtam. Utána álmosan morogtam.

- Mi baj?

- Csomagod jött.

Felelte Historia izgatottan, Annie is hasonló képen pörgött. Mindig meglep, hogy Annie is képes ilyentől lázba jönni.

- Nem ártana mesélned majd.

Kivánszorogtam a nappaliba ahol egy kisebb dobozka volt. Lustán kezdtem kibontani. Biztos anyuék. A dobozban egy gyűrű volt, hatalmas kék ékkővel. Hozzá egy kis üzenet, ami láttán a fotelbe csuklottam.

„Megtanultad, hogy hívnak. Most viseld ezt és jusson eszedbe, mit mondtam. Jól vésd az eszedbe minden egyes szavam. Rivaille Ackerman"

Olyan színű, mint a szemei. Hova gondol, mégis hogyan felejthetném el?

„Az asztalon tennélek magamévá a könnyeidtől fuldokolnál, könyörögnél nekem. Végül csodálnám a fájdalmas orgazmustól remegő a tested. A tekinteted pedig szégyennel telne meg."

- Christa baj van?

Kérdezték a lányok, nem kis aggodalommal. Legyintettem, mintha minden oké lenne.

- Nem, csak van egy vendég, aki azt hiszi ő a világ közepe. Nem sokára indulok, találkozok Solt professzorral.

- Végre megrontod? Nem értem mit eszel rajta. Egyébként minek teszed hozzá, hogy professzor? Szerintem mindenki tudja, hogy tegeződtök.

Annie jól mondta, de igazság szerint azért teszem, hogy emlékeztessem magam. Olyan sok mindent csak neki köszönhetek. Soha sem élt vissza a helyzettel, pedig megtehette volna.

- Édes álom marad. Meg aztán, olyan szép a plátói szerelem. Nem is tudom, hogy megyek haza, ha ti nem lesztek ott vagy Ő.

A lányok szemfogattak és nevettek. Tényleg nagyon összenőttünk. Összepakoltam a "csomagom" és csatlakoztam a lányokhoz a konyhába. Részletes beszámolót adtam persze kemény cenzúrával. Még csak az kellene, hogy állandóan értem aggódjanak.

- Kapsz egy dicséretet, amiért nem pofoztad fel. Hanem okos maradtál.

Simogatta meg a fejem búbját Annie cukkolás képen. Nyelvet öltöttem rá, amin hangosan nevetett.

- Tényleg ennyire jó képű?

Hüledezett Historia, amin nevetnem kellett. Annie azonban komoly maradt vagyis inkább komolyra váltott.

- Christa az ajándékot egész véletlen nem Ackernam-tól van?

Először elfehéredtem, majd bevörösödtem. Végül beleegyezően bólintottam. Historia pedig visított.

- Nem vagy észnél Christa! Ha elrabol, megerőszakol, utána pedig megöl és kidob valahol?

- Nem nagy ügy lányok. Ma is ott lesz a rendelésnél, visszafogom adni.

Mindjárt kilenc indulnom kell. Gyorsan öltöztem fel. Kényelmesen, fehér nadrág, ing, cipő, kalap. Az utca felénél meg álltam és az ujjamra húztam a gyűrűt. Kíváncsi voltam, milyen érzés lesz. Tudva kitől van. Félelem járt át az adrenalin felment bennem, Solt már várt. A megszokott meleg tekintett, ami olyan fényben ragyog, mint a felkelő nap. A mosolya pedig az egész lényem megmelengeti.

- Vörösbegyem, örülök neked! Mint mindig csodásan festesz.

Elpirultam a bókra. Nem számít, mióta ismerem. Mennyi tikomról tud. Hogy mennyi időt töltünk el együtt, kettesben. Ő talán egész életemben zavarba fog hozni.

- Solt, ne túlozz!

Ahogy a hajamba túrtam, az aranyíriszei már ki is szúrták az ujjamon ragyogó követ.

- Micsoda gyűrű!

- Ó ma kaptam a postával. Csak azért van rajtam, mert te értesz a kövekhez. Pontosan mi ez?

A kezébe tettem az enyémet. A bőre érintése olyan hatással van rám, mintha belenyúlnék a kettőhúszba. Solt hófehér bőre még tovább sápadt, az aranyíriszei kétszer akkorák lettek.

- Christa ez egy 10 karátos kék gyémánt.

Súgta halkan. Félve néztem a kezemre, végül is az olasz Maffia Király küldte. Istenem, hogy gondolhattam kevesebbet. Pont én ne tudnám milyen ez? Ami azonban jobban meglepett, hogy a nevemen hívott. Általában Vörösbegy vagyok, ahogy formálta a nevem szinte belezsongtam. Megszeppenve kezdtem bele.

- Tudod a Cseléd bárban kezdtem el dolgozni és oda jár Ackerman. Volt egy kis probléma tegnap, de ne aggódj semmi komoly.

Elszégyellve magam néztem rá, biztatóan fogta a kezem így folytattam.

- Óva intettek, hogy vigyázzak, mégsem bírtam ki és visszaszóltam.

- Christa Robin, kis Vörösbegyem! Jogegyetemre jársz legalább egy kis önuralmat tanulj! Ő küldte?

Bólintottam Idegesen dőlt hanyatt a kezem úgy fogva, hogy takarja a gyűrűt.

- Mióta van rajtad?

- A sarok óta, miért?

Lassan lehúzta rólam és megnézte a belsejét és felolvasta, mi van bele gravírozva.

- „Ackerman kegyelt" Tehát senki sem érhet hozzád különben a sajátos módján véget vett illető életének.

- Kell a munka, jól megfizetik. Valahogy visszajuttatom hozzá.

- Az lesz a legjobb. Nem szeretném, ha bármi bajod esne Christa. A vázlat pontokat megírtam, szóval most csináljuk meg a szakdolgozatot.

- De kegyetlen vagy.

Mosolyogtam rá, de még mindig a kezét fogtam. Lesütöttem a szemeim, mintha szégyellnem kellene magam. Annyira fontos és még sem lehet az enyém. Délután egyre végeztünk, sajnos mikor hazaértem csak a cetli és az ebéd várt, Annie hamarabb bement és Historia fotózáson van estig. Gyorsan feltakarítottam miközben bömböltettem a kedvenc retro magyar számokat. Éljen a kilencven és kétezres évek. A ház csillogott villogott. Lassan idő volt a szobám földjén feküdtem és néztem a cetlit és a gyűrűt.

- Miért vonz ennyire ez a sötét romlottság?

Mintha kapnék rá választ kaphatnék erre a költői kérdésre. A gyűrűt egy ezüstláncra majd a nyakamba fűztem, de úgy hogy ne látszódjon. Kilencre be is értem, gyors átöltöztem és egy új arc volt a pultba.

- Szia, Ginti vagyok.

- Nagyon örülök, szia! Christa vagyok.

- Ma hármasba toljuk mert Mayu még vacakol a térdével. Halom megismerkedtél a Királlyal.

- Mindenki tudja?

Néztem hatalmas szempárral. Elismerés sugárzott róla.

- Aha, de nyugi itt már megszoktuk. Az ilyen nem tudja hány kiló. Becsülöm, amiért kiálltál magadért, viszont vigyázz. Szinte minden napos vendégek és lehetetlen elkerülni.

- Most már csak egy löket, hogy elinduljak a lejtőn. Szerencsére jól egyensúlyozok.

Nevettünk és amíg nem volt sok vendég tartott egy kis mixer leckéket. Chiyuki ló halálába jött meg.

- Bocsi, bocsi de a költözés kikészít.

- Nyugi most kevesen voltak. Ráadásul már éjfél van.

Ginti is jóízűen nevetett majd hirtelen komorodott el, az ajtóhoz nézve értettem meg miért. Itt van a Maffia Királya. Chiyzuki már kezdett is fehéredni.

- Megyek, kérlek ne aggódj. Most már felesleges lenne másképp tenni.

Kézbe vettem az itallapot és elindultam az asztalához. Az ismerős érzéstől majdhogy összeakartam esni, gyomorgöcs a pulzusom a mennyek ajtaját veri. Félelmetes izgatottság, de miért. Hisz közölte, hogy bármikor megerőszakolna. Már oda is értem az asztalához, a tekintette már a lelkem boncolásába kezdett.

- Mit parancsol Gazdám?

Kérdeztem nyugodt hangszínben, már amennyire lehet ilyenkor. Kihúzta a széket maga mellett, a tekintette pedig nem tűrt ellenvetést. Leültem és vártam, a zakója zsebéből húzott elő egy képet. A Soul Caffee-nál készült mikor Solt-tal találkoztam.

- Délelőtt még tetszett az ajándékom, most még sincs rajtad.

- Kétlem, hogy egyetlen találkozás után. Ami valljuk be nem volt épp kellemes. Miért kellene egy közel tíz karátos kék gyémántot viselnem, amit maga az Olasz Maffia Királya küldött nekem, a „Kegyeit" ajánlva.

- Válaszolj szépem! Mi tölt el aggodalommal jobban? Ahogy elmondtam, mit tehetnék? A tudat, hogy előbb utóbb meg is teszem?

Kérdezte majd rágyújtott .A vérem újfent megfagyott. Éreztem a vad félelmet, ahogy szétárad az egész testemben. Solt-ra gondoltam és próbáltam megnyugodni.

- Sem a gyűrűre, sem pedig a kegyeire nem tartok igényt. Mit parancsol Gazdám?

Lenge könnyedséggel álltam fel az asztaltól. Most vagy tartom magamat vagy végem.

- Két dupla whisky-t. Nyugodtan mond meg a kollegáidnak, hogy ma engem szórakoztatsz! Nonácska sem ellenkezhet velem.

Gúnyos mosoly jelent meg az arcán. A pultnál oda súgtam Chiyuki-nak, hogy lehet nem fogok sokat melózni, mert közölték velem az esti programom. Még Ginti sem mondott semmit. Nem mert, félt és megértem. Én magam is félek. Mikor vissza értem az asztalra ki volt készítve egy mappa rólam. Oké ez nagyon beteg. Bár ez a Maffia. Mit is vártam?

- Pár óra és mindent megtudok bárkiről. Ösztöndíj programmal vagy a jogi karon, de ha az eredményed romlik átkerülsz fizetősre. Gondolom Solt professzor a mentorod. Milyen nemes és semmit sem kér.

A szavai gúnnyal mérgezettek voltak, én csak mosolyogni tudtam. Mégis mit gondol? Solt-ot senki se sértse meg a jelenlétemben.

- Nem mindenki szorul rá, hogy rá erőltesse másra az akaratát. Akár milyen hihetetlen egy magafajtának vannak nemes lelkű emberek is. Solt pedig tetőtől talpig nemes.

- Persze, én is herceg vagyok csak elátkoztak. Kislány az országom egész alvilága az én királyságom, meglepődnél milyen nemes a te professzorod. Meglepődnél mi rejlik ez alatt a tökéletes, tiszta, makulátlan maszk mögött. Egy sarokban áztatnának el a könnyeid, ha látnád milyen a valódi énje.

Elöntött a méreg, vörös köd ereszkedett a tudatomra. Egy szőke férfi jött be és egyenesen hozzánk jött. Az embere lehet, pont olyan kisugárzása van.

- Bátyó milyen szép játékod van.

Vigyorgott, mint valami kiéhezett kutya. Fintorral álltam fel, de a szőke megfogta a karom és szorosan tartott.

- Gazdám esetleg szólhatna a vérebére, hogy ereszen. Ha nem emlékszik rá, a baba ház fent van!

Lehúzta a második poharat is és végig futott valami rajta láttam a tekintetében. Kegyetlenebb volt mint bárki akit életemben láttam. Egy könyörtelen szörnyeteg!

- Fharlan, ha szeretnéd kipróbálhatod..

A szőke a torkomnál a falnak nyomot és elkezdte legombolni a blúzom, Ginti kiugrott a pult mögül. Ő pedig fegyvert fogott neki és golyót eresztett a falba. A tekintette azonban rajtunk maradt, a szőke a gyűrűre majd rám nézett és kétségbe esve ugrott el tőlem. Hangosan köhögtem fel, még csak ellenkezni sem tudtam volna.

- Rivaille ez rossz vicc volt! Soha sem érnék a „Kegyeltedhez"!

Az ingem összefogtam, de a gyűrű láncostul kint maradt. Fharlan pedig elviharzott. Egy-két könnycsepp előtört belőlem, elrakta a fegyvert és felállt. Letéptem a nyakamból, hozzá vágtam. Csak haza akarok menni. Már megfogta a kezem és kihúzott az ajtón.

- Nem vagyok a tulajdonod!

Tört ki belőlem a kietlen utcán. A láncon lévő gyűrűt lobállta önhitten előttem.

- Nagyon is az én tulajdonom vagy! Ha ez nincs rajtad az öcsém felájultra kefélt volna, minden kímélet nélkül. Ismerem, hogy ezt tudjam.

Elkaptam a fejem, az államnál fogva húzott vissza, hogy a szemeibe nézzek.

- Ne álltasd magad. Nagyon is tudni akarod, mit tehetek meg veled. Mi izgatna benneteket, ha nem a félelem?

Újabb boríték került elő. Az átlagom romlott így buktam az ösztöndíjat, de a maradék 12 szemeszterem ki lett fizetve. Elsápadtam. Ez lehetetlen! Kit vett meg?

- Már akkor megtervezted, mikor megláttál az asztalodnál?

- Nagyon untam a nőket, de te nem olyan vagy akit egyhamar megunok. Legalábbis a maradék három évben nem.

- Menj a pokolba!

Diadalittasan mosolygott, nem érdekelte. Elrakta a levelet és győztes félként nézett rám, én pedig nőiesen a soktól elájultam. Ebből mégis, hogyan mászok ki?

Ginti: 34 éves, pultos

Farhlan: 28 éves, Mafiozó, Rivaille fogadott testvére

Gyerekek nem kicsit szállt meg az ihlet remélem tetszik!