Asztalon táncoltam? Valami rémlik, megvan egy kéz rántott le. Csak a szemei, a jeges kék szemei rémlenek és a mosolya.

- Fogadtunk Annie-vel.

- Szerencse vagy a sors, de egyből kiszúrtalak, ahogy azokat a mocskokat akik kinéztek rajtam kívül. Rémlik valami?

Kereste a felismerést a tekintetemben.

- Lekaptál az asztalról, utána valami kis helységbe voltunk.

- Az üvegfal mögött van egy kis rejtett szoba. Ha legközelebb ott leszünk, megmutatom. Visszatérve azt kérdezted, mégis mi a fenét képzelek magamról. Erősen a falnak nyomtalak, te pedig teljesen elvörösödtél. Mikor végre rám néztél. Magyarul mondtál valamit, de nem értettem.

Lassan lehúzta a ruhám cipzárját és a fedetlen bőröm cirógatta.

- Megcsábító. Azt mondtam, hogy Megcsábító.

- Komolyan mint a Grace Klinkából az agysebész?

Nevetve dőlt hanyatt a kanapén, én pedig a mellkasába boxoltam.

- Inkább Megkábító lennél?

- Nem szokásom bárkivel ágyba bújni.

- Neked egy asztal is elég nem igaz? Egyébként te mondtad hogy bárhol, bárkivel, bármit.

Vállaimról húzta le a finom ruhaanyagot, de megfogtam a kezeit. Kicsit a szívére vette, de nem zavart. Most én fogom megmondani, hogy legyen.

- Előbb fejezd be, utána szabad kezet kapsz.

Ahogy megcsillant a tekintette ahogy széles mosoly terült el az arcán. Ő egy prédáját sarokba szorító vadász.

- Nem szóltam hozzád. Soha nem izgatott fel még annyira, hogy valaki csak egy átlagos férfit lát bennem. Megfogtam az állad, szorosan fogtalak derekadnál. Meglepett mennyire remegtél. Most már értem miért. Az ajkaidat kezdtem kóstolgatni, egymás tekintetébe vesztünk. Átkaroltál egyidejűleg hunytad le a szemed végül birtokba vettem az ajkaid, hosszú, forró csók volt. Ha nem kapok telefont nem hagytam volna annyiban ami elkezdődött, de mennem kellett. Ártatlanul néztél rám mintha ezelőtt még nem csókolt volna más meg, először éreztem hogy jobb távol tartanom magam, így nem kerestelek. Kimentünk és a barátnőid már ott voltak veled. Dióhéjban ennyi.

- Ez nem válasz, hogy miért maradtál távol?

- Mert ezelőtt nem találkoztam olyan nővel a húgomon kívül, akit megakarok óvni. Elég bonyolút tudok lenni. Mikor hónapok után megláttalak és nem ismertél meg. Rohadtul sértve éreztem magam ezért voltam olyan seggfej. Nem volt nap, hogy ne gondoljak rád te pedig csak úgy elfelejtesz.

Férfias pír söpört végig az arcán ami jóízűt nevettem. Megéreztem ahogy feléledt a vágya. Átkaroltam és mély csókra hívtam, próbáltam felidézni valami rejtett emléket. Nyálcsíkot húzva váltunk el, bevillant valami kis kép.

- Kékes fény volt bent, akkor is mentás illatod volt.

A ködös tekintette sokat sejtetett, mégis komolyság bujkált benne.

- Mennyünk be a szobádba. A karjaimban akarlak tudni.

Ha létezik végzett asszonya, akkor Rivaille Ackerman ennek a férfi megfelelője.

Felhívnám figyelmetek, hogy innentől a rész végéig romantikus, erotikával fűszerezett sorok következnek! 🔞

Kimásztam az öléből és pirulva húztam magam után. A szobámba lépve becsukta maga mögött az ajtót a só lámpa narancsos fénye adta meg a hangulatot. Szembefordultam vele, magabiztos mozdulattal simította le a vállaimról a ruhát. A hajam lebontotta és hagyta, hogy a vállaimra omoljon. Végig itta a látványom, a nadrágjában lévő tagja pedig követelőzően dudorodott amitől csak jobban zavarba jöttem. Közre fogta az arcom és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Remélem minden kétséged elűztem, pedig még csipke takarja a lényeget.

A hangja kissé karcos volt, de örülten szexi is egyben. Kissé bizonytalan, de a pólóját kirántottam jelezve, hogy felesleges. Fél mosolyt kaptam és pillanatok alatt megszabadult a ruhaitól. Elégedetten könyvelte el, hogy kis lelkem még jobban bevörösödött ahogy végig csodáltam a testét. Apró hegek borították, de még mindig észbontó látványt nyújtott.

- Tetszik amit látsz? Mert hamarosan benned leszek.

Kérdezte a hajába túrva amitől majd elaléltam. A merevedését szemlélve beharaptam az alsó ajkam és szétpattintottam a melltartóm. Be akasztottam az ujjaim a fehérneműbe és lassan kezdtem lehúzni ahogy földet ért hozzá léptem és a mellkasába súgtam.

- Így megfelel Őfelségének?

- Nem rossz.

Durván a fenekembe markolva kezdett csókolni ami nem kicsit ajzott fel, de egy picit féltem amit észre vett. Gyengéd cirógatásra váltott és sokkal érzékibb vizekre vitte a csókunk. Ahogy éreztem az egyre merevedő tagját beleremegtem. Eldöntött az ágyon és a testem minden centijét végig járta az ajkaival. Ha akartam volna sem vagyok képes visszatartani a hangom. Eltemette a lábaim között a fejét és az ügyes nyelvével becézett lent. A fülbevalója csikizte a belső combom. Amikor bedugta a második ujját halkan felszisszentem. Az ajkaival lágyan csókolta le az arcomról legördülő könnycseppeket.

- Enged el magad. Nagyon finom vagy.

Mélyen csókolt, majd megállt a szívem. Az egész testem remeg. Több kell, ennyi nem elég.

- Kérlek.

Zihálva néztem fel rá, még ha ködös is a tekintettem láttam ahogy félmosolyra húzta az ajkait. Kihúzta az ujjait...már nagyon nedves voltam. Olyan üresnek érezem így magam. Elhelyezkedett a kezeim szorosan a matracra feszítve beleremegett a belsőm mikor hozzám dörzsölte a tagját. Belém vetette magát a teljes hosszával, úgy érzem szétszakít ezzel a mérettel. Az arcom fürkészte, lágy csókot lehet az ajkaimra közben lassú mozgásba kezdett. A nyakamba hajolva szívogatta, harapdálta a bőröm.

- Az enyém vagy Christa, az enyém.

Suttogta monoton. Hihetetlen érzések kavarogtak bennem. Mindegyik csak Rivaille-nál végződtek. Elképesztő volt ahogy belülről szántott.

- Te vagy bennem, akkor inkább te vagy az enyém. Rivaille!

Felrántott az ölébe még mélyebbre temetve magát bennem.

- Istenem!

Sikoltoztam, azt hittem elájulok annyira jó.

- Úgy szorítasz, nem bírom sokáig így. Add nekem minden gyönyöröd.

Mintha mondania kellene, csak találja el újra azt a pontot. Elmerült bennem, ahogy belém élvezett eltalálta megint azt a pontom és sikoltva élveztem el.

-Imádom a szexet.

Lihegtem a fülébe. A nyakamon végig nyalta a verítékem és megharapott megint ahol korábban tette.

- Helyes, mert nagyon szeretem a nyugis napokat szexmaratonnal tölteni.

Istenem ez volt életem első aktusa és meg sem kottyanna, ha egész nap ezt kellene csinálnom. Megengedtük a kádat és be másztam mellé a hátam a mellkasának simult.

- Christa?

- Tessék?

Felé fordultam egy kicsit, az arcán teljes zavar játszott.

- Nem kell kimondanom, hogy tud ugye?

- Mármint azt a bizonyos szót? Ha úgy érzed kimondod ha nem szeretnéd akkor mutasd meg mindig, hogy érezzem, hogy ne felejtsem el mit érzel.

Huncut mosolyt villantottam. Egész közel hajolt a tekintetünk nem szakadt el a másétól, annyira vágytam hallani az Ő ajkai közül. Ráérezhetett mert, alig hallható sóhajt hallatott.

- Szeretlek. Christa a világon mindennél jobban.

Ismét rám nézett a szemeimből patakzottak a könnyek. Ez az első alkalom, amikor tudom, hogy igaz. Olyan sokat hallottam nagyon-nagyon régen valakitől, hogy szeret. Az viszont nem volt szeretet, hanem valami beteges dolog volt.

- Sohase mondta senki őszintén.

Törölgettem az arcom és szembe fordultam vele, a kezeit a mellkasomra tettem.

-A tied.

Súgtam, lágyan mosolygott. A kezeim az ajkaihoz emelte és csókolgatta.

- Sohasem mondtam senkinek sem előtted Christa.

-Szeretlek Rivaille. Egyvalakinek mondtam, de az a személy már rég a múltba veszett.

A múltban a helye, ennek a személynek a múltban kell rejtőznie. Királynői dolgom volt, mert elnyúlt a szivacsért és gondosan, megcsutakolt. Olyan hihetetlen, hogy itt vagyok az ágyamban és az olasz Maffia Király aki alig pár órája vacsorázott, szeretkezett velem, megfürdetett és most itt ölel szorosan magához. Kimondta, őszintén mondta, hogy szeret. Szegény anyu mit szólna, hogy a lánya egy maffiózó kedvese lett?