Első -"Mit parancsol Gazdám"
Február másodika péntek, az első napom a Cselédbe. Nagy reményekkel mentem. Nona a főnök asszony várt, bár nem sokkal volt idősebb nálam. A tulaj az egész üzletet az Ő gondoskodó kezeire bízta. Bemutatta a bárban dolgozó, leendő munkatársaimat és elmagyarázott mindent tövéről hegyire. Persze a lelkemre kötötte, hogy a "Gazdám" sose felejtsem el mert az a bár különlegessége ahogy az "Úrnőm" is. Temperamentumos és pörgős csaj volt, de egyben határozott is. Minután minden elmondott gondterheltség suhan keresztül a szép arcán.
- Christa hallottál bármit a bárról, ami miatt feszélyez a munkakör?
- Csupán szóbeszédeket és egy nevet, akire vigyáznom kell. Nem vagyok annyira ijedős, hogy ne legyek a cselédje Nona asszony. Egyetemista éveimet szeretném kihúzni itt.
Széles mosollyal karolt át, amit viszonoztam. Vajon tényleg olyan ijesztő lenne ez az Ackerman fickó? „Hozzájuk" képest biztosan nem nagy szám.
- Végre nem egy anyu pici nyuszikája jött dolgozni! Nos valóban vigyázz erre a férfira. Légy vele ugyanolyan tisztelettel, mint mással. Viszont ne feled ki Ő
- Miért kicsoda ez a férfi? Tényleg olyan befolyásos lenne?!
Egy fényképet mutatott, ami láttán elpirultam. Komoly szidást kapva, mint mikor egy édesanya korholja gyermekét.
- Christa te nagyon kedvemre való vagy. Jól figyelj rám! Lehet, hogy a csomagolás makulátlan fényes, de alatta végtelen sötétség van. Nem szeretnék újabb alkalmazottam vagy fiatal lány eltűnéséről hallani, mert vissza nézett a sötétség, amibe olyan sokat gyönyörködött. Tarts távolságot Rivaille Ackerman-tól. Egy alvilágitól nem számíthatsz jóra. Értve vagyok Blondy baby?
- Értettem Nona asszony.
- Nos akkor minden rendben, munkába is állhatsz!
Eszméletlenül bírom Nona-t. Kiderült az is, hogy az emelet nem az Ő létesítménye. A felsőrész egy ismeretlen társ tulajé. Három munkatársam van akik kellő segítséget nyújtottak. A csapos Decim és a két másik cseléd Mayu és Chiyuki. Lassan elkezdett megtelni a bár, kellemes csalódás volt senki sem volt tiszteletlen. Egyszerűen imádták a vendégek, a bár hangulatát és élvezték. Nem is értem mire gondoltam. Historia kicsit még is csak beijesztett, ez Annie dolga lenne. A helységben feltűnt, hogy van egy elszeparált asztal.
- Chiyuki mond miért üres, azaz asztal?
- Christa ahhoz mindig az a bizonyos személy ül, akivel nagyon vigyáznod kell. Mára is várható a megjelenése, mint mindig.
- Ó értem. Mond, te szolgáltál már fel neki?
- Muszáj volt, utálok még csak visszaemlékezni is. Úgy méreget mintha csak a használni való húst és ettől a hideg is kivert.
Halkan nevettem, mert megint kirázta a hideg és tiszta libabőr lett. Finoman vállba boxolt. Üvegtörésre lettünk figyelmesek, Mayu esett el. Egyből rohantunk hozzá, szegénynek kiment a térde. Hirtelen vissza sikerült raknom, amin nagyon csodálkozott.
- Blondy baby honnan tudsz ilyet?
Majd kiugrott a bőréből örömében, én meg csak jóízűen nevettem.
- A húgomnak többször kiment a térde, mint amennyi díja van. Pedig abból Tiszát rekeszthetsz.
- Tisza?
- Az országom egyik nagy folyója.
- Ó értem. Kétlem, hogy most tudnék rohangálni. Annyira sajnálom.
- Ha műszakot cserélünk mára? Decim pedig holnap tanít be a pulthoz?
- Annyira király vagy Christa! Még nem volt sose ilyen normális kolleginánk.
- Örülök, hogy jól megleszünk.
A kis baleset miatt ma én is rendelést veszek fel és nem a pultban mixelek. Olyan gyorsan repül az idő már hajnali egy múlt. Nagy puffanással nyílt ki az ajtó. Egy szemüveges, vigyorgó nő jött be és levágódott ahhoz a bizonyos asztalhoz. Mayu fogta meg a kezem a szemei tele riadalommal.
- Christa gyors vedd fel a rendelését! Ha mázlid van Őneki is kikéri a szokásost.
- Szokásost?
- Siess mielőtt bejön Ő is.
Felkaptam az étlapot és elindultam az asztal felé. A nőci fekete nadrágkosztümbe volt. Leplezetlen méregetésbe fogott mikor oda értem.
- Mit parancsol Úrnőm?
Kérdeztem semleges érdeklődés mellett. Szélesen vigyorgott továbbra is.
- Tegnap még nem voltál? Új vagy igaz?
- Igen, Úrnőm esetleg kér étlapot?
- Nem, köszönöm. Csak egy Latte Machino lesz.
- Parancsol még valamit?
- Egyenlőre nem.
Ahogy rám vigyorgott úgy éreztem, mintha nyúlhajtáson lennék. Sajnos nem én vagyok a vadász ebben a felállásban. Decim elkezdte csinálni, én meg egyre lassabban kezdtem visszacsúszni azokba a távoli emlékekbe.
- Olyan fehér lettél Christa.
Suttogta Mayu, engem kimenekítve a régmúlt emlékeiből. Egy pillanatra csak néztem magam elé. Milyen messze van már a kastély. Vajon ugyan úgy hagyott mindent?
- Egy kicsit ijesztő a csaj.
- A szokásost nem kérte?
Fehéredett el Chiyuki, megráztam a fejem. Decim átadta a rendelést, amit gyors kivittem. Mikor hátra léptem telibe letapostam valaki cipőjét. Megfordultam és egyből meghajoltam. Még csak meg sem néztem kire léptem rá.
- Bocsáss meg Gazdám!
Ki akartam egyenesedni az állam alatt meg éreztem a jéghideg ujjait. Kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. A jeges kék íriszeitől úgy éreztem, mintha kristályok nyársalnának fel. Az arca kifejezéstelen maradt végül gúnyosan mosolygott. Bár ne tette volna, hirtelen bevillant az a tekintettek.
- A "kis" Nona csak ilyen ügyetlen kislányokat képes alkalmazni? Milyen lerohasztó.
A hangja selymes egyben vérfagyasztó volt. Magabiztosan eltoltam magamtól a kezét, amin alig láthatóan mégis megráncolta a szemöldökét. Megváltoztam. Emlékeztettem magam, már nem hagyom magam a férfiaknak. Nem hagyom, hogy uralkodjanak rajtam.
- Mit parancsol Gazdám?
- Nem tudod, ki vagyok. Minimum térdre kellene borulj. A nyelveddel pedig megtakarítanod a cipőm, amit bemocskoltad.
Félelem száguldott végig a testemen, tudom kussolnom kellene, de nem megy. A méreg, a düh erősebb volt a józanésznél.
- Ön egy megbecsült vendég, a Cselédben. Ha valóban használhatatlan lett a lábbelije akkor számláza ki a részemre. Christa Robin.
Széles mosoly száguldott keresztül az arcán. Ahogy felemelte a kezét ledermedtem azt hittem felpofozz, de nem az csupán végig vezette a hideg ujjait az arcomon, majd megfogta az állam.
- Earl Grey tea dupla mézzel.
Ellépett mellettem az asztalhoz, éreztem ahogy remeg a belsőm ahogy a pulthoz igyekeztem. Nem szóltak hozzám mindenki feszült volt. A vendégek pedig szép csendben elszivárogtak. Decim most először nyitotta szóra a száját.
- Ez nagy hiba volt.
Nem érdekel, mit gondol. Kivittem a teáját, hatalmas kontroll kellett nehogy megremegjek. Folyamatosan beszélt hozzá a nő mégis minden apró mozdulatom ádáz tekintettel követte.
- Parancsolnak bármi mást?
- Nem, Blondy baby az előadás bőven jó volt.
Nevetett harsányan fel. Ami láthatóan nem tetszett a Maffiózó Királynak. Visszafordultam volna, amikor a keze a karomon csattant és az ölébe rántott. Hirtelen reagálni sem tudtam, a nő is csak pislogott.
- Ez a cipő egy ilyen halandó kislánynak megfizethetetlen.
Mondta, miközben elkészítette a teát. A másikkal erősen markolta a csípőm, ami már-már fájt. A szívem hevesen zakatolt a gyomron pedig görcsben vergődött. Az enyémbe fúrta a tekintetét úgy folytatta.
- A testeddel is fizethetsz a hibáidért.
Újfent csak düh keveredett a félelmembe.
- Hiba? Mármint, hogy láb alatt volt vagy talán az, hogy kiállok magamért Gazdám? Kérem, válasson csak. Amelyik jobban tetszik.
Ki akartam mászni az öléből, de még erősebben markolt a húsomba, ami egy halk fájó nyögést eredményezett.
- Rivaille talán jobb lenne, ha abba hagynád.
- Kuss legyen Pápaszem!
Megitta a teát és összeszedte a gondolatát. A nő is folytatta a kávé fogyasztását. Ez már nem tetszett neki. Jobba van a férfivel, de megveti mikor ilyet tesz. Biztos vagyok benne, hiszen édesanyám is ilyen tekintettel nézett apámra.
- Bárkit megkaphatok, amikor csak akarom, akárhogy. Ne hidd, hogy bárki bármit lépne, ha az asztalon magamévá tennélek akár most helyben. Nagy örömöm lelném a látványodban, ahogy a könnyeidtől fuldokolsz. Könyörögsz, hogy " hagyjam abba, vagy ne okozzak több kínt" végül a fájdalommal kevert orgazmus szilánkokra törne és csodálhatnám a remegő, szenvedő tested, ahogy a tekinteted megalázottságtól üveges lenne..
A nő felállt és elment a pulthoz. Nem mertem megszakítani a szemkontaktust. Remegtem az egész lényem remegett. Nincs mit tenni most már nincs.
- Én Christa Robin vagyok és nem bárki más. Lehet, hogy senki sem tenne semmit, de ha csak úgy érvényesül hogy erőszakkal veszi el amit akar akkor.
- Halljam, Christa!
Anyu, apu, édes testvéreim úgy sajnálom, hogy ilyen nagy pofám van.
- Akkor Gazdámnak igazán szánalmas élete lehet. Ha nem változat, pedig egyes egyedül marad.
Újra kifejezéstelen lett az arca, enyhült a húsomba mélyesztett szorítása. Elengedet így tudtam egy lépést arrébb tenni. A tekintette továbbra is az enyémen pihent.
- Hanji! Fizess, indulunk!
A hangja kemény és rideg volt. Lehajolt a fülemhez és bele suttogott. Megfordult és kiment, vissza se nézve. Hanji is követte, az ajtó becsukódott a lábaim pedig feladták és összecsuklott alattam. Nem volt már vendég csak mi, merengve néztem magam elé, ahol megláttam Nona asszony cipőjét. Lassan térdelt le majd átkarolt
- Csak nyugodtan. Semmi baj.
A nyugtató hangjára záporként törtek elő belőlem a könnyek. Húsz perc folyamatos sírás után nyugodtam meg annyira, hogy beszélni tudjak. Nem miatta sírtam, hanem azért ami régen történt. Nagyon régen, még odahaza.
- Bocsásson meg Nona.
- Nem te vagy a hibás. Mindig ilyen mindenkivel.
Szigorúan Chiyuki-ra nézett
- Miért nem ti mentetek?
- Tudja Nona asszony mi lett volna. Ha új lány van folyton ez van.
Sóhajtoztak.
- Tudom, de ez most más. Az egészet láttam és eddig senkinek sem ígért ilyet itt.
- Nem számít.
Mondtam, Nona pedig szoros ölelésbe fogott.
- Tudtam, hogy nem nyuszit vettem fel!
- És mit mondott neked?
Kérdez Mayu, meredten néztem a poharam. Ahogy felsejlett a közelsége, a teste melege, a citrusos illata és a hangja újra megremegtem az emlékre.
-"Még találkozunk. Addig is tanuld meg a nevem Rivaille Ackerman."
Kikerekedett tekintettel nézett mindenki én pedig egybe húztam le az italom. Hajnali három holnap este újra itt, de addig talán az aranyszemű angyalom átmelengeti a lelkem. Solt, csak egy kis időd szánj rám. Most nagy szükségem lenne rá.
Nona asszony: 28 éves, a Cseléd-bár tulajdonosa
Chiyuki: 23 éves, főállású cseléd
Mayu:24 éves, főállású cseléd
Decim: 36 éves mixer, pultos
Hanji Zoe: 30 éves, Maffia tag
Rivaille Ackerman: 34 éves, az olasz Maffia Királya.
Sziasztok drágák. Remélem tetszett és meghozta a kedvetek a folytatás követésére.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top