Sziasztok! Tudom, még nincs karácsony, viszont szerettem volna már kirakni ezt a különkiadást:) Remélem tetszik nektek, és előre is BOLDOG KARÁCSONYT!

Hinata Shoyo

-Oké, Shoyo...Most jöhetnek az égősorok-H-Hinata?!-Kerekednek ki a szemeid. Mikor megfordultál, a narancshajú fiú kínos mosolyával találtad magad szembe, aki, fogalmad sem volt hogyan, de csapdába esett az égősorokban. A homlokodra csapsz, miközben halványan elmosolyodsz-Ezt hogyan sikerült összehoznod? -Nézel végül, visszatartott nevetéssel az ajkaid között a fiúra, aki csak durcásan elfordítja a fejét rólad.

-Ne nevess, [Név]-chan! Inkább segíts rajtam!-"Dirigál", a hangját alig hallod, annyira be van csomagolva a hosszú, és igencsak rengeteg égők közé.

Közelebb lépsz hozzá, miközben egyik kezeddel megfogod a díszítőelemet. Nem bírod ki nevetés nélkül, amit Hinata is észrevesz. 

-[Név]-chaaaaan!

-Jól van na, nem röhögök!-Kuncogsz még egy utolsót, majd egy gyors puszi után, amit az orrára adtál, s ami miatt igencsak elvörösödött a fiú, elkezdted kicsomagolni őt az égők szorításából.

Kageyama Tobio

-Kaaa-geee-yaaaa-maaa!-Ugrálsz oda barátodhoz egy sunyi mosoly mellett, miközben kezeidet hátad mögé tereled. A fiú ezt egyből észre is veszi, és kérdő tekintettel kezd nézni rád, miközben te belülről már fangörcsölsz, a tervezett akciód miatt. 

-Igen, [Név]?-Dönti oldalra a fejét, mikor már fél perce nem jelentkezel azzal, amit szeretnél. Veszel egy mély levegőt, majd a kezeidet előre teszed, és egy hirtelen mozdulattal barátod fejére ejted a mikulás-sapkát, amit eddig szorongattál. 

Kageyama eléggé meglepődött fejet vág, majd amint realizálja, hogy mit raktál sötét hajtincsire, elvörösödik, és elfordítja a fejét.

-É-É-Én...-Kezd el motyogni, miközben elkezd valamit keresni, a mellette levő dobozkában. Kíváncsi tekintettel figyeled Tobio minden egyes mozdulatát, majd mikor kezeit végre kiveszi a világosbarna tárolóból, úgy érzed, a szíved megtelik melegséggel-N-Nekem is van...Valamim neked.

Kissé remegő kezekkel, illetve morcos, elpirult arccal a fejedre helyezi a szarvasos fejdíszt, melyet direkt neked tett félre, ugyanis mikor meglátta a boltban...

-Erről egyből t-te jutottál eszembe.-Motyogja, mire neked majdnem kiesik a szíved a helyéről, az aranyosságától.

-Awww Tobiooo~!-Lépsz hozzá még közelebb, majd a fejedet a mellkasára hajtod, és belefúrod a fejedet pulcsijába. A fiú egy boldog, alig látható mosollyal az arcán teszi tenyereit a hátadra, majd kezdi el simogatni az ottani részt.

Nishinoya Yuu

-Hol lehet ez az idióta...?-Motyogod miközben már az  udvaron keresed a barátodat, ugyanis az egész házban, sehol sem találtad őt. Úgy volt, hogy ma együtt feldíszítitek a házat, de már kezdted feladni ezt a tervedet, tekintettel arra hogy sehol sem láttad a másodévest. Ám abban a pillanatban...

-[NÉV]-CHAAAAAAN!

-YUU?!-Nem tudod hirtelen, hogy pontosan honnan jöhetett a fiú hangja, ezért ide-oda fordítgatod a fejedet, remélve, hogy valahol meglátod őt. De arra azért mégsem számítottál, hogy a tetőtökön fog ugrándozni-MI A FENÉT CSINÁLSZ?!-Kezdesz el vele ordibálni, miközben belül azon aggódsz, mikor fog leesni ez a szerencsétlen.

-HÁT DÍSZÍTEM A HÁZAT!-Vigyorog továbbra is, majd megfogja az eddig a lába mellett levő égősort, és elrugaszkodik-EZT FIGYELD, ROLLING-

///

-Nishinoya-san, eltört két bordája, illetve a jobb sípcsontja is. 

-Ha hazaértünk, megöllek.-Motyogod keresztbe tett kezekkel, mire a fiú kínosan elmosolyodik.

Sugawara Koshi

Hetek óta szerettetek volna már kicsit kettesben lenni a fiúval, azonban a rengeteg tanulnivaló, a vizsgák illetve Suga röplabda edzései miatt ez nem igazán volt kivitelezhető, Azonban most, december 24-én, végre sikerült megterveznetek ezt a délutánt. A fiú, ahogy átért hozzád a lakásodba egyből karjaidba bújt, majd egy fél órás ölelkezés után beparancsolt téged az ágyadba. Először nem értetted, miért teszi ezt, de halvány mosollyal az arcodon engedelmeskedtél neki. 

-Végre kicsit kettesben lehetünk.-Jött be a fiú két forrócsokival a kezében, szeretetteljes tekintettel nézve rád, amitől már teljesen elolvadtál, és lehet, hogy kicsit a szemeid is könnyesek lettek-[N-Név]? Mi a baj?-Tette le rögtön a melletted levő éjjeliszekrényre a folyadékokat, majd kezeibe helyezte az arcodat.

-S-Semmi, csak...-Kicsit elneveted magadat, amitől a fiú egyből tudja, hogy ténylegesen nincs semmi bajod sem. Elmosolyodik, majd egy puszit nyom az ajkaidra, amit egy idő után elmélyít-Köszönöm, hogy itt vagy velem.

-Szeretlek.-Suttogja a szemeidbe nézve.

-Én is szeretlek téged.

Tsukishima Kei

-Miért akarod ezzel fecsérelni az idődet?-Morogja Tsukki, miközben a kanapén ülve figyeli, ahogyan nézegeted a karácsonyi díszeiteket. 

-Fecsérelni?-Kapod fel a fejedet-Tsukki, karácsonykor szinte kötelező díszíteni! Nem is beszélve arról-Emeled fel az egyik vöröses boát- hogy milyen jó móka! Nem szeretnél segíteni? 

-Nem.-Vágja rá szemrebbenés nélkül, mire a te arcodról azonnal lefagy a mosoly. 

-Oh...Oké.-Állsz fel, ugyanis eddig törökülésben voltál a szőnyegen, majd egymagad kezded el feldíszíteni a konyhát. Tsukki látja rajtad, hogy rosszul esett neked az, amit mondott, s bár csak szórakozott, ő sem gondolta volna, hogy elhiszed a szavait. Mikor az egyik olyan helyre szeretnéd felrakni az égőket, melyek elég magasan vannak, s már egy székért lépdelnél el, a fiú megfordít téged a derekadnál fogva, majd lehajol hozzád. 

-M-Most mi van?-Szólalsz fel, mire a fiú megforgatja a szemeit, majd egyik kezét az arcodhoz illeszti, és ajkaidra hatol. 

-Néha olyan hiszékeny vagy.-Motyogja, miután elváltatok egymástól, kissé lihegve-Hova akasszam fel?-Sóhajt, miközben az égőkre néz, mire a te szíved hatalmasat dobban.

Yamaguchi Tadashi 

-Ya-Ma-Ku~n! Nézd mit találtam!-Sétáltál oda mosolyogva barátodhoz, aki éppen a díszek előtt várakozott rád, miután látta, hogy elbandukoltál valamerre. Érdeklődve nézett rád, halvány pírral az arcán, ugyanis igencsak aranyosnak talált téged, ahogy úgy "ugráltál" oda elé, mint egy kisgyermek. Amikor viszont a szemeidhez tettél egy Mikulásos szemüveget, nem bírta tovább. 

Először egy erős pír keletkezett az arcán, amit azzal próbált takarni, hogy egyik kezével eltakarta magát, majd halk kuncogás hagyta el ajkait. 

-[N-Név]-chan...Nagyon v-vicces ez a szemüveg...-Mosolygott, de azért gyorsan hozzátette-De nagyon aranyosan nézel ki. 

Azzal egy gyors puszit nyomott a homlokodra, amitől elolvadtál belülről.

Tanaka Ryuunosuke

-Gyere [Név], jó móka lesz!-Fogta meg vigyorogva a kezedet Tanaka, miután lerakta az igencsak mély lejtő kezdetéhez a szánkótokat. Te kissé idegesen mosolyogva pillantottál egyszer a "mélybe", majd a párodra, aki próbált rábeszélni téged a tervére, miszerint "Csússzunk le együtt a halálba!". Nos, a "a halálba!" részt igazából te költötted hozzá, a fiú egyáltalán nem gondolta úgy, hogy egy olyan meredek lenne, hogy valami különösebb bajotok legyen abban az esetben, hogyha balul sülnének el a dolgok. 

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.-Húztad el a szádat.

-Vigyázni fogok rád.-Húzott közelebb magához, miközben szemeidbe pillantott. Igaz, halvány pír lepte el az arcát, de még a zavara sem tudta megakadályozni abban, hogy megtörje a szemkontaktust. Ráadásul teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott. Vigyázna rád, csak engedd meg, hogy bebizonyítsa.

-Na jó...Egy menet, és ennyi. Oké?- Húzod fel egyik szemöldöködet, de a fiú ezt talán már meg sem hallja, olyan boldogan s gyorsan húz maga elé a szánkóra, hogy reagálni sincs időd.

-Mehet?-Suttogja boldogan a füledbe.

-Aha...-Mondod bizonytalanul, majd csak annyit érzékelsz, hogy a fiú meglöki kicsit a szánkót, majd elkezdetek lefele csúszni, egyre nagyobb lendülettel. Ahogy pedig egyre  lejjebb értek, s érzed, ahogy Tanaka védelmezően fog téged, arcodon egyre nagyobb mosoly jelenik meg.

-WUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!-Kiáltod el magadat, amibe a fiú nevetése is belecsatlakozik. Ahogy leérkeztek, kicsit eldőltek oldalra, aminek következtében el is borultok, de mindketten röhögésben törtök ki. 

-Mondtam, hogy vigyázok rád, [Név]-chan.-Vigyorog Tanaka, válaszul pedig csak kipirultan bólintasz egyet, mintegy köszönetképpen. 

Kozume Kenma

-Nem megyünk el egyet sétálni valahova?-Fordulsz a fiú felé, aki szokásosan a játékait bújta. Mikor meghallja ötletedet, egy pillanatra kinéz az ablakon, ahol meglátja, mekkora hú is esett ezalatt a pár óra alatt, amíg nem voltatok kint. Kirázza a hideg, ahogy arra gondol, mekkora mínuszok lehetnek odakint, s ezt észre is veszed. Igazság szerint, nehéz lenne nem észrevenni. 

-[Név]...Inkább maradjunk itt bent.-Motyogja, mire te picit kevesebb lendülettel, de visszakullogsz mellé, az ágyba. Viszont ekkor valami olyasmi történik, amire ebben a pillanatban nem számítottál. A fiú elrakja a játékát, majd gyengéd mozdulattal elterít téged az ágyon, s élénken csillogó szemeit le sem veszi rólad-...Kicsit később is kimehetünk. -Csókot lehel az ajkadra, ami miatt paprikavörös leszel- Addig is tudunk mást csinálni.

-Ritkán vagy ilyen, Gamerkém.-Mosolyogsz, mire a fiú elfordítja előled pirosas, kicsit morcos arcát. 

-H-hogyha nem szeretnéd...

-Nem mondtam ilyet.

Erre csak halványan elmosolyodik, majd újból lehajol hozzád, gyengéd érintései közepette.

Kuroo Tetsuroo

-Már megint?-Kiáltod ki az ajtód másik feléről, mikor egy kopogás után odasétálsz, s meglátod Kuroot, Mikulás-szettben pompázva. Azonban arra nem számít a fiú, hogy ezúttal te is készültél neki valamivel, s biztos vagy benne, hogy tetszeni fog neki, még hogyha először tuti, hogy le is fog fagyni. Te egy nőkre szabott Mikulás szettet vetettél magadra, amely igaz visszafogottabb volt, ám mégis kiemelte az alakodat, emiatt pedig biztos voltál benne, hogy Kuroo el fogja dobni az agyát.

-Ho-ho-hó, [Név]-Lép be az immár nyitott ajtódon a fiú, ám amikor meglát, elkerekednek a szemei.

-Na mi az, Kuroo?-Vigyorodsz el, ám belül mégis ideges vagy, hogy tényleg tetszik-e neki. 

-E-E-Eh...-Kuroo.exe megállt. 

-Haha, erre nem számítottál, mi?-Neveted el magadat, ám arra nem számítasz, hogy a fiú hirtelen megragad téged a derekadnál fogva, majd magához húz téged.

-Imádlak.-Vigyorodik el perverzen, majd mély, érzéki csókba von téged, amibe teljesen beleremegnek a lábaid. A kezei egyre lejjebb kerülnek, s szerintem innentől már mindannyian tudjuk, hogy mi is következett...

Haiba Lev

Már pár éve gitározol, illetve énekelsz, s amióta Lev is megtudta ezt, folyamatosan arra győzködött, hogy mutasd meg neki. Így, Szenteste pedig úgy gondoltad, hogy két év után, teljesíted a kérését. Amíg ő elment zuhanyozni, addig te előszedted a gitárodat, kicsit megköszörülted a torkodat, s még egyszer átolvastad az egyik kedvenc dalod dalszövegét. Nem próbáltad elrejteni, nagyon, de nagyon izgultál, hiszen még senkinek sem mutattad meg ezt az oldaladat, ugyanis csak egy hobbiként tekintettél erre az egészre.

Amikor Lev kijött a fürdőből, kissé vizes hajjal, a szíved csak egyre hevesebben kezdett verni a mellkasodban. Összepréselted az ajkaidat, s megpróbáltad megállítani a remegésedet, mely főként akkor jött elő leginkább, amikor a fiú kiszúrt téged. Az ajkai halványan elnyíltak egymástól, kellett neki egy fél perc, míg leesett neki, mit is szeretnél csinálni.

-[N-Név]...-Motyogja, majd egy szót sem szól, rögtön lekuporodik eléd, és csillogó szemekkel kezdi el hallgatni a csodálatos hangodat. Az arcán halvány pír telepszik, ahogy egyre jobban bemelegszel, s egyre nagyobb beleéléssel kezded el énekelni a sorokat. 

Amikor pedig elhalkulsz, ezzel jelezve számára, hogy véget ért a dal, a fiú szoros ölelésbe fon téged.

-Ez csodálatos volt, [Név]-chan!-A hangjából őszinte dicséret és öröm származik, ahogy egyre szorosabban ölel-Köszönöm, hogy megmutattad nekem ezt az oldaladat! Szeretlek.-Motyogja mosolyogva, majd egy puszit nyom az orrodra, amitől te is elvigyorodsz, ugyancsak elmormogva egy "én is szeretlek"-et.

Oikawa Tooru

-[Név]-chaaan, díszítsünk mézeskalácsokat!-Jött oda hozzád hirtelen Oikawa, egy nagy tálcával a kezében, amiben a még teljesen érintetlen, csupán megformázott mézeskalácsok voltak rajta-A nagymamám csinálta, és azt szeretné, hogyha mi csinálnánk!-Mosolyog rád, mint egy kisgyermek, csillogó szemekkel, amitől teljesen elolvad a szíved.

-Komolyan?-Kérdezed teljesen elérzékenyülve, mire a fiú bólogatni kezd. Kimentek a konyhába, ahol a nagymamája mosolyogva fogadja, hogy elvállaltátok ezt a nemes feladatot. Leültök egymás mellé, majd kezetekbe veszitek a kis zacskókat, amikbe már meg is volt töltve a fehér anyag. 

///

-Oikawa, komolyan rárajzoltál egy UFO feliratot?-Vonod fel egyik szemöldöködet, mire a fiú csak kinyújtja rád a nyelvét.

-Igeeen! Hátha a felirat majd idecsalja őket! Sőt, biztos vagy benne, hogy így lesz!-Kezdenek el vadul csillogni a szemei, s még mielőtt teljesen fangörcs-rohamot kaphatott volna az UFO-k említésétől, te gyorsan egy kicsi krémet nyomsz az ujjadra, majd a fiú arcára kened azt.

-H-hah?-Kerekednek ki a szemei-Szóval így játszunk?-Húzza ravasz mosolyra a száját, mire elkerekednek a szemeid. Mire kettőt pisloghatnál, a fiú már be is habozta a kezeit, s hirtelen mozdulatokkal kezdett egy feléd nyújtózkodni.

-Ááááá! Ne, Oikawa!-Kacagsz, amibe a fiú is becsatlakozik. A kis csatátok végére már mind a ketten tiszta habosat voltatok, s valamiért a földön kötöttetek ki, nem, mintha ez nagyon zavart volna titeket. A fiú két kezét arcodra helyezi, és egy szívből jövő mosoly mellett, egy puszit nyom az orrodra.

Szeretlek.-Motyogja.

-Én is téged, Shittykawa~.

Iwaizumi Hajime

Éppen otthon voltatok mind a ketten. Iwaizumi a gépén ügyködött valamit, te pedig azon gondolkodtál, hogy valamivel meglepd. Mivel a karácsony miatt már elő voltak véve azok a dobozok, melyekben a díszek voltak, így úgy gondoltad, megnézed, pontosan mik is vannak benne. 

Pár perc keresés után megpillantasz egy kis, drótos boát, mely vörös színben pompázik. Rögtön eszedbe is jut, hogy milyen formát kellene vele formáznod, hogy végeredményképp egy zavarban levő Iwaizumit láthass, így el is kezdted megalkotni művedet.

Egy szívecskén gondolkodtál, így megpróbáltad a fejedben levő formákat valóssággá alakítani, több-kevesebb sikerrel. Végeredményképp az egyik fele picit nagyobb lett, de nem is annyira volt észrevehető, legalábbis szerinted. Besétáltál vele abba a szobába, ahol a fiú ült, majd amilyen gyorsan csak tudtad, a nyakába akasztottad a boát.

-M-Mi-a-Eszmélt fel hirtelen a fiú. Először értetlen tekintettel nézett rád, majd sóhajtott egyet-[Név] dolgoznom kell-

-Nézz már rá a nyakadra, Baka!-Mosolyodsz el halvány pírral az arcán.

A fiú úgy tesz, ahogyan mondtad, azonban mikor odapillant, először nem érti, hogy mi van rajta. Összeráncolt szemöldökkel veszi le magáról a tárgyat, majd maga elé teszi. Amint realizálja a szívecskét, összepréseli az ajkait, és egyik kezével eltakarja a száját.

-Piros a füled, Iwa-chan~-Kezdesz el kuncogni, s csak, hogy még inkább cukkold, egy gyors puszit nyomsz az arcára. Mikor azonban elhajolnál tőle, ő gyengéden megfogja a tarkódat, majd magához húz téged, és kicsit erősebben, de összetapasztja az ajkaitokat, amitől ezúttal most te vörösödsz el.

Bokuto Kotaro

A karácsonyfát díszítettétek éppen, Bokuto által került fel az utolsó dísz, a tetejére kerülőn kívül. Mivel a fiú átadta neked a lehetőséget, hogy felrakhasd, ezért hatalmas mosollyal az arcodon vetted kezedbe a kis, aranyszínű csillagot, s már raktad volna is fel a fára, hogyha nem adódott volna egy kis probléma.

Ugyanis, túl alacsony voltál ahhoz, hogy felérd a fa tetejét. 

-Na ne már...-Morgod összeráncolt szemöldökkel, s elkezdesz lábujjhegyen topogni, hogy valahogyan elérd a tetejét, természetesen sikertelenül. 

Hirtelen azonban megérzel a derekadnál két tenyeret, amik lassan feljebb emelnek téged. Egy kisebb "jaj" kiáltás közepette, mely csupán abból jött, hogy a fiú nem szólt előre, hogy fel fog venni, hirtelen sokkal magasabb lettél, mint előtte. 

-Nem vagyok nehéz?-Nézel vissza a fiúra, aki erre morcos fejet kezd el vágni.

-Ne legyél buta, [Név]-chan. Nem vagy az. Most pedig, tett fel a tetejére a díszt!-Vigyorodik el, amibe te is belecsatlakozol. Visszafordítod a fejedet, majd hevesen dobogó szívvel felrakod a csillagot a helyére. Ez, s egy örömteli kiáltás után a fiú letesz téged, de nem enged el. 

-Köszi a segítséget.-Motyogod halványan elmosolyodva.

-Bármikor, [Név]-chan.-Villantja meg ezer wattos vigyorát, majd közelebb von magához, és az ajkaidra tapadva hív téged táncra, amibe persze azonnal belecsatlakozol.

Akaashi Keiji

Karácsony alkalmából elmentetek egy állatkertbe. Igazából ez Akaashi ajándéka volt ez számodra, hiszen nagyon is jól tudta, hogy mennyire szeretnél a való életben egy pingvint látni, így úgy gondolta, megajándékoz téged most ezzel. Amikor megtudtad a hírt, a fiú nyakába ugorva köszönted meg neki, ami annyira megmelengette a szívét, hogy azt te fel se tudnád fogni. 

-Akaashi, nézd!-Mutattál magatok elé, amikor végre megpillantottátok a pingvineket. Óriási mosollyal az arcodon pattogtál oda az állatokhoz, majd csillogó szemekkel hajoltál oda egy kisebbhez. Te ugyan nem láthattad, de a fiú arcán halvány mosoly jelent meg, ahogy nézett téged, hogy mekkora csodálattal és izgatottsággal figyeled a kis pingvin minden egyes mozdulatát. 

"Olyan édes..."-Gondolta, halvány pírral az arcán. Ekkor felálltál, majd vigyorogva elkezdtél úgy járkálni, mint egy pingvin, természetesen a fiú felé. 

-Érett vagyok amúgy!-Röhögted el magadat, ám a következő pillanatban ez alább hagyott, amikor Akaashi derekadra fűzte kezeit, majd hirtelen mozdulattal magához húzott téged-A-Akaashi?-Pislogtál zavartan.

-Annyira szeretlek...-Suttogta, miközben arcát egyre jobban a nyakadba fúrta, amivel elérte, hogy úgy nézzen ki az arcod, akár egy paradicsom. 

-É-É-Én is téged...-Motyogtad vadul dobogó szívvel a mellkasodban, habár nem tudtad, hogy hirtelen mi ütött a fiúba.