_saiko_chan_ második kérése!^^ Remélem ez is tetszik!~

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Én:
Iwa-chaaaaan~!

Halvány mosoly ült az ajkaidon, miközben fél kezeddel bepötyögted az üzenetet. Kicsit remegtél is, hiszen nem akartad, hogy a tanár észrevegye a cselekedetedet, de hál' istennek ez még nem történt meg.

Ahogy tekinteteddel a tüskés hajút céloztad meg, láthattad, ahogy összeráncolja a szemöldökét, mikor meglátja, hogy a padjában felvillant a telefonjának a képernyője. Tökéletesen ráláttál az arca egy részére, ugyanis Iwaizumi kettővel a melletted levő sorban ült, s csupán eggyel előtted.

Fél kezébe kapta a telefonját, hasonlóan mint te, s pötyögni kezdett.

Pár perc múlva pedig rezgett is a telefonod. Szerencsére lenémítottad, így csak abból tudtad meg, hogy üzenetet kaptál, hogy a tenyeredben rezzent egyet, hang nélkül.

Iwa-chan:
Shittykawa, miért van nálad [Vezetéknév] telefonja?

Én:
Iwa-chaaan, én vagyok az, [Név]!

Iwa-chan:
Bizonyítsd.

Mit volt mit tenni? Körbe pillantottál, mikor pedig láttad, hogy a tanár nem figyel, gyorsan lehajoltál a pad alá, és azalatt csináltál egy selfiet, majd átküldted Iwaizuminak.

Azonban egyvalamit nem vettél észre...

Míg te a képernyőt nézegetve kuncogtál magadban, a fiúnak ajkaihoz kellett kapnia. Mikor ugyanis megkapta a képedet, s rákattintott, azon nyomban alsó ajkába kellett harapnia, hogy ne sóhajtson fel abban a pillanatban. Azonban olyan erővel tette meg ezt, hogy vérezni kezdett az alsó része, ajkának.

Kicsit megnyugodott azonban, mikor látta, hogy nem vérzik annyira, hogy ki kelljen mennie a mosdóba. Hiszen nem tudta, mennyire gondolnád túl a helyzetet, hogyha rögtön azután kéretőzne ki a mellékhelységbe, miután küldtél neki magadról egy képet. Mindenesetre, a szemeit lassan levezette, újból a telefonjára. A szíve őrülten dobogni kezdett, mikor tekintete találkozott a tieddel, mégha csak képen is.

Morcosan babrált valamit még, majd vigyázva, nehogy túl nagy feltűnést keltsen, bevarázsolta a készülékét az iskolatáskájába. Egyik kezével megtámasztotta fejét, morcosan, összevont szemöldökkel nézte a táblát, miközben magában próbálta kontrollálni heves szívverését, s próbálta kiverni az aranyos arcodat a fejéből, semmi sikerrel.

-[Vezetéknév]-san, kérem a mobilját.

Megrezzentél a hirtelen megszólításra, mely meglepően sokkal közelebbről jött, mint ahogyan azt a táblánál állótól hallhattad volna. Talán azért is volt ez, mert a tanár időközben szinte elteleportált hozzád, miközben te a telefonodon vártad Iwaizumi válaszát. Hiszen, az előbbi kisebb akciójával együtt azt sem vetted észre, hogy ő már elvarázsolta a saját eszközét, így hiába vártad az elektronikus válaszát.

Mikor felnéztél, egy negyvenes női arc nézett le rád, lelkedid hatoló tekintetettel, amitől azt hitted ott helyben kihalsz. Nem szóltál egy szót sem, csak lezártad a mobilodat, és odaadtad a tanárnak, aki egy "a nap végén visszakapod"-dal el is rejtette azt a nadrágjába.

Igazából, mivel utolsó órád volt, ez nem volt annyira nagy büntetés.
Mikor kicsengettek láttad, ahogy a nő elsétál, te pedig azonnal utána mentél volna, hogyha valaki nem állít meg téged. Hátra fordultál, és a zöldes szemű barátoddal találtad magad szembe.

-Mizu?-Billentetted oldalra a fejedet.

-Mi volt ez a kép?-Tett hasonlóan hozzád képest, habár az ő arcán teljesen más hangulatok kezdtek el eluralkodni, mint például a zavartság, vagy a frusztráltság. Az arcán megjelenő pirosas-rózsaszín árnyalat pedig abban a pillanatban olyan édessé tette őt, hogy azt hitted, ott helyben olvadsz el.

-Tetszett?-Nevettél kedvesen-Azt mondtad, hogy bizonyítsam be, hogy én vagyok az. Szóval lefényképeztem magamat.

-Hm.-Csak ennyit tudott reagálni.

-Iwa-chan, most viszont szaladnom kell! Nem tudom, hogy hová viszi a tanárnő a telefonomat, de vissza kell szereznem! Délután elmehetnénk valahova majd!-Hadartad el az utolsó mondatot, majd meg sem várva a válaszát, elkezdtél rohanni az emberke felé, aki eltulajdonította a -csaknem- legféltettebb kincsedet, paradicsomvörös fejjel a zavarodtól, s hevesen dobogó szívvel.

-Hai...-Mosolyodott el halványan a fiú. Egyik kezét kivette a nadrágja zsebéből, amibe beletette a telefonját, miután kihalászta azt a táskájából.

Íriszei lágyan felcsillantak, mikor feloldotta az eszközt, s a főképernyőről egy ismerős alak mosolygott vissza rá, [Sz/szín] színű, ragyogó szemeivel és [H/szín] árnyalatú hajával, melyek tökéletesen kiemelték a kedvesen ragyogó tekintetet.

"Igen, tetszett."