Hinata Shoyo

A kis napsugár egész éjszaka nem tudott aludni, csak forgolódott az ágyában. Próbált bárányokat számolni, halk altatót is dúdolgatott magában, de egyik sem segített rajta, ígyhát utolsó reményként felhívott téged.

-Mmmm...Mi az,Shoyo?..-Hallotta álmos hangodan a vonal másik feléről.

-Bocsi, aludtál már?-Suttogott a fiú miközben mosolyogva elképzelte,hogy mellette vagy, rögtön vadabbul kezdett verni a szíve.

-Hallod nem, síeltem.-Morogtál, de azonnal megbántad amiért ilyen hangnemben beszéltél vele-Ah...Sajnálom, ha felébresztenek mindig ilyen vagyok.

Hinata megrázta a fejét, bár tudta,hogy te ezt nem láthattad-Nem, az én hibám, amiért ilyenkor hívtalak. De nem tudok elaludni, és gondoltam megkérdezem,hogy van e valami ötleted...

S amint ezt kimondta, hirtelen elkezdett elálmosodni, másodpercekkel később pedig el is aludt, a te hangodat hallgatva.

-Oi, Hinata?.....Hinata!.....

Kageyama Tobio

"Lehet,hogy nem kellett volna megnéznem pár horror filmet éjfélkor..."-Motyogtad halkan magad elé, hajnali kettő órakor. Hirtelen kinyitódott a szobaajtód, ami neked beindított egy SOS riadót, ígyhát azonnal felhívtad drága barátodat, aki már a második csengésre fel is vette.

-Halló...?-Ha nem remegtél volna mint egy nyárfalevél, akkor biztosan elolvadtál volna az álmos hangján, de most nem ebben a helyzetben voltál.

-Tobio kérlek gyere ide.

-Minek?

-Mert el fog kapni egy démon. Esküszöm hogy lehűlt itt bent a levegő.-Tetted hozzá az utóbbit miután kirázott a hideg. 

-Mondtam hogy ne nézz este horrort, mert ez lesz a vége.-Mondta s mire kettőt pislogtál már ki volt nyomva a hívás. Szomorúan bújtál teljesen a takaród alá, és hallgattad a kinti szellő susogását, ami miatt egyre jobban kezdtél félni. A szíved kihagyott egy ütemet amikor lépteket hallottál meg közeledni az ágyad felé. "Gec' most halok meg."

-Hé [Név], alszol mostmár?-Hallottad meg Kageyama hangját, mire felpattantál az ágyadból és nyakába ugrottál. Mindketten visszafeküdtetek a trónotokra, a fiú fél perc múlva már hajadat simogatva védelmezett téged-Ne szokj ehhez hozzá...

Elmosolyodtál, s azzal sikerült elaludnod.

Nishinoya Yuu

Mindannyian tudjuk, hogy Nishinoya mekkora egy energiabomba, ez miatt pedig szinte egész éjszaka fennt szokott lenni, habár ritkán van ilyen alkalom. Most mégis elérkezett ez az est is, mikor Yuu annyi energiát érzett magában ,mint még soha, így nem tudott elaludni sem.

"Vajon [Név] alszik már?"-Kérdezte magában s azzal kezébe vette a telefonját. Csillogó szemekkel várta,hogy mikor veszed fel hívását, ami gyorsan be is következett.

-Ki az ilyen későn...?-Még félig csukva volt a szemed, annyira álmos voltál, így hát nem tudtad kivenni, kinek a neve van a képernyőn, de igazából volt egy tipped.-Nishinoya...

-Szia [Név]! Tudod nem tudok aludni így gondoltam felhívlak!-Vigyorgott magának a kis teremtés, miközben boldogan ült fel ágyán.

-Yuu...Én szeretlek meg minden, de holnap kerülj el engem messziről.-Ijesztő hangodan hallva azonnal lefagyott a mosoly az arcáról és kétségbeesetten vakargatni kezdte tarkóját-Utálom, hogyha felébresztenek...Főleg ilyenkor.

-Ehehehe...De azért nem ölnél meg, ugye?

-...

-[Név]?

-Csak kerülj el, Noya. Szeretlek~-S azzal kinyomtad a hívást, és fél perc alatt visszaaludtál.

-É-én is...?!

Sugawara Kōshi

Már akkor lelkifurdalást éreztél, mikor megnyomtad a hívás gombot, de már furdalt téged a kíváncsiság és az aggodalom. Sugawara egész nap nagyon furcsán viselkedett és tudni szeretted volna,hogy miért, ígyhát felhívtad őt, 11 órakor.

-Mit szeretnél most, [Név]?-Hallottad fáradt hangját.

-Szia Suga, bocsi, hogy zavarlak de szeretném tudni, hogy mi volt ma veled...Tudod nagyon furcsa voltál és aggódom...-Motyogtad.

A fiú elmosolyodott és halvány pír jelent meg az arcán-Hidd el, nem volt semmi, csak ideges voltam egy meccs miatt. Sajnálom hogy aggódtál. De...Te miért nem alszol már? 11 óra van, holnap pedig suli.

-Nem tudtam aludni. Viszont én sem úgy hallom,mintha eddig aludtál volna,szóval?-Vontad fel egyik szemöldöködet.

-Még házit csinálok, de te aludj, nem akarom látni holnap a fáradt arckifejezésedet, oké?

-Igenis Sugamama~-Kuncogtál vörös fejjel-Szeretlek.

-Én is téged.-S azzal kinyomta a hívást, te pedig mosolyogva aludtál el.

Tsukishima Kei

Péntek este volt, te pedig az ablakodnál ültél, és néztel a csillagos eget. Egyáltalán nem tudtál elaludni, ráadásul teljesen elvarázsolt téged a látvány főleg abban a pillanatban, amikor megláttál pár hullócsillagot suhanni az égen. Egyre több és több keletkezett, te pedig vigyorogva hívtad fel barátodat, hogy ő is részese lehessen ennek.

-Tsukki!-Szóltál bele vidáman, mire csak egy morgást kaptál válaszul.

-Éjfél van, mit akarsz ilyenkor..?-Szólt bele végül szőke barátod.

-Nézz ki az ablakon, és meglátod miért hívtalak!-Vártál egy kicsit, amíg a fiú feldolgozza amit mondtál, végül kieresztetted a hangodat-Csillaghullás van!

-És...?

-Azt szeretném, ha te is látnád, ezért felébresztettelek. Gyönyörű, ráadásul ilyen egyszer van egy évben!

Kicsit sem szomorú hangodan hallván a fiú is kénytelen volt elmosolyodni. Felkapta a szemüvegét, és kiült az ablakához, miközben téged hallgatott. Világért se vallotta volna be, de jól esett neki, hogy ennyire gondoltál rá. "Valójában mindig látok magam mellett valami győnyörűt, és az te vagy, [Név]."-Gondolta magában s egy pillanatig átsuhant az agyán,hogy ezt hangosan is kimondja, de végül megrázta a fejét és visszavezette tekintetét a csillagokra.

Yamaguchi Tadashi

Már izgatottan vártad,hogy 00:01-et üssön az óra, hogy felhívhasd barátodat. Mikor eljött az idő, azonnal rányomtál a hívás gombra és vigyorogva kezdtél el össze-vissza gurulni az ágyadon egészen addig, amíg a másik fél fel nem vette a telefont.

-Helló..?-Hallottad meg Yamaguchi hangját.

-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT TADASHI!-Kiáltottad vidáman, szegényt fiút ezzel majdnem megsüketítve.

-H-hah...?-Hunyorított a szemeivel, mintha az segíteni tudott volna abban,hogy jobban felfogja amit mondtál. Mikor elérték őt a szavaid teljesen elpirult és önkéntelenül is mosolyogni kezdett-Köszönöm,[Név]! Tényleg fel tudtál hívni ezért ilyenkor?

-Persze, alap! És még nem láttál mindent.-Kacsintottál ha bár tudtad,hogy ezt nem láthatja.

-Nem? Van egy olyan sejtésem,hogy ezt ma megtudom.

-Jól sejted, de gondolom most inkább aludnál, szóval jó éjt, Yamaguchi~! Szeretlek!-Azzal kinyomtad a telefont. Utolsó szavadtól a fiú felvette egy paradicsomnak a színét és azonnal eltakarta arcát egyik kezével, habár nem volt senki, aki elől el akarta volna takarni.

-É-én is téged, [Név].-Dadogta magának s azzal visszafeküdt az ágyába.

Kozume Kenma

Akárhogy is próbálkoztál, nem tudtál túljutni a legutolsó szinten kedvenc játékodban, így felhívtad Kenmát, hogy megkérdeklődd tőle, nem e tudna holnap segíteni neked. Jól tudtad,hogy mivel egy kis gamerboy este szinte sosem alszik, így bátran hívhattad barátodat éjfélkor is.

-Szia [Név], mit szeretnél?-Vette fel egyből a telefont a fiú.

-Hali, azt szeretném megkérdezni tőled,hogy holnap tudnál e majd segíteni egy szintben [X/Y játék-ban? Nekem akárhogy próbálkozok, nem sikerül.-Vakargattad a tarkódat szomorkásan.

-Persze,hogyne. Ha délután átmegyek, az jó?...

-Igen~, nagyon köszönöm!

-Ha már játékoknál tartunk, mutattad nekem [Xx/Y játék]ot...-Kezdett el méghalkabban beszélni Kenma, az arcán pedig halvány pír jelent meg, miközben erősen a maga előtt levő monitort bámulta-öhm...

-Ohoh? Csak nem?-Csillogtak fel a szemeid-Kipróbáltad? Milyen volt? Tetszett?

-Tetszett, nem ez volt a baj...Csak...

-Csak?-Vettél fel immáron egy értetlen arckifejezést.

-K-kéne egy kis...segítség...

Ajkaid autómatikusan eltávolodtak egymástól annak hallatára, amit Kenma mondott, hisz' még sosem volt olyan, hogy neki kellett volna a te segítséged. Fél perces csend után tudtál csak kapcsolni és vidáman vigyorogva bólogatni kezdtél-Rendben, akkor holnap kisegítjük egymást~! Jó éjt, szeretlek~-Azzal pedig kinyomtad.

Szegény fiú csak ott ült, a monitor előtt, teljesen elvörösödve, és próbált nem az előbbi szavadra gondolni. Pedig tudta,hogy ezután már nem fog eltűnni a gondolatai közül...

Kuroo Tetsuro

Ki más is hívna fel téged az éjszaka közepén, ha nem más, mint drágalátos barátod, Kuroo Tetsuro?

-Halló?-Szóltál bele rekedtes hangon a telefonba, mert félig még az álomvilágban voltál.

-Szhija [Név].-Hallottad meg a fiú kissé ittas hangját, amitől azonnal felszökött benned a pumpa, és kiszökött az álmosság a szemedből. Összeráncolt szemöldökkel meredtél magad elé pár pillanatig, majd megszólaltál.

-Tetsuro, te ittál?-Firtattad, habár a válasz már a birtokodban volt.

-Mi? Nehm...Soha.

-Aha...Idáig érzem a pia szagodat, ne akard beadni nekem azt hogy józan vagy.

-Talán egy picikét ittam...-Hallottad fél perc múlva újból a vidám hangját.

-Picikét?

-Egészen picikéth.

-Ha holnap akár egy kicsi jelet is észreveszek azon,hogy másnapos vagy, megverlek.-Morogtad bosszúsan, mert már előre tudtad,hogy neked kell majd gondoskodni róla.-Most megyek, szóval--

-NE!-Kiáltott hirtelen bele aminek következtében közel jártál ahhoz,hogy megsüketülj.-Sz-szeretném mégh hallanih....A hangod.

Szavaitól azonnal elvörösödtél és zavarodottságodban inkább gyorsan elköszöntél tőle, és kinyomtad a hívást. Az ezt követő fél órában csak forgolódni tudtál, mivel Kuroo elintézte neked azt,hogy a pillangók feléledjenek a hasadban. 

Haiba Lev

-Halló?-Szóltál bele egy ásítás kíséretében a telefonba, mire a másik félről halk köhögésre lettél figyelmes.

-O-oh szia [Név]...Bocsi, hogy ilyen későn hívlak...-Suttogta a barátod, Lev-De szerettem volna hallani a hangod.

-Mi a baj?-Tértél át álmosból aggódóvá, mikor meghallottad,hogy megint köhögni kezd-Megfáztál?

-Eléggé. Asszem' lázam is van de ne aggódj, holnap megyek--

-Be ne merj nekem menni holnap lázzal iskolába!-Szídtad le rögtön, amitől a fiúnak kikerekedtek a szemei-Szépen otthon maradsz, én meg majd átmegyek az anyagokkal suli után.-Jelentetted ki, majd leesett, hogy ez most egy kicsit tolakodónak tűnhetett-Bocsi, nem akartam ennyire akaratosnak tűnni, é-én csak...

-Nem, semmi baj.-Kuncogott a fiú, amiből egy kisebb köhögés lett-Szeretem, amikor ennyire törödő vagy velem~

Azonnal fülig pirultál és morcosan oldalra fordítottad a fejedet-Ch, ha már egyszer szeretlek, akkor...

Lev szája immár fülig ért, és egy fokozattal jobban érezte magát, hiába volt még magas láza, a te hangod és szavaid azonnal segítettek rajta egy kicsit.-Én is szeretlek téged~

-J-jó, akkor holnap átmegyek, ha úgy jó! Szia Lev.

-Igen, szia.-Azzal kinyomtad a hívást.

Oikawa Tooru

Az éjszaka közepén a telefonod csengőhangjára keltél fel. Amikor megnézted a képernyőn villogó nevet, egyszer elküldted a pokolba az illetőt, másodszor felvetted a hívását.

-Oikawa kibaszott Tooru, mi a rákot akarsz éjszaka tőlem, hogy fel kellett keltened?-Morogtál rögtön bele.

-Én is szeretlek.-Hallottad a választ, amitől akaratlanul is elpirultál, de továbbra is játszottad a morgós kisasszonyt-Mellesleg, itt vagyok a házad előtt, nem szeretnél elmenni egyet sétálni velem?

-Mennyire vagy besszíva hogy azt hiszed, elmegyek veled egy órakor sétálni?...

-Nem szívtam semmit, na! Csak nem tudtam aludni, így gondoltam elviszlek valahova~

-Ezzel nem is lenne baj, de ÉJSZAKA VAN! És én álmos vagyok, szóóval jó éjt---Fejezted volna be a beszélgetést,de ekkor a fiú újból megszólalt.

-Akkor legalább nálad aludhatok? Lusta vagyok hazamenni.-Kérdezte s le merted volna fogadni,hogy perverz vigyorra húzta a száját.

-Hjajj, mennyi baj van veled...Legyen, beengedlek, de ez volt az első és az utolsó.-Azzal kinyomtad a hívást, és az ajtóhoz sétáltál,ekkor megláttad magad előtt Őt. Morcosan beengedted, majd jó szorosan hozzábújtál.-De nincs semmi nyulka-piszka.

Halk kuncogásra lettél figyelmes, így fel fordítottad a fejedet, egyenesen a szemeibe nézve-Nem ígérek semmit~

-Tooru!

Bokuto Kotaro

"Gyerünk már..."-Mérgelődött magában az asztal felett ülve Bokuto, aki éppen a matematikát gyömöszölte magába. Fáradt volt már, hiszen éjfél volt, de nem hagyhatta ott csak úgy a tankönyveket, így hát -hogy előbb elmehessen aludni- felhívott téged,hogy megkérjen, magyarázd el neki a matekot.

-Mi az...?-Hallotta meg álomittas hangodan, ami miatt kénytelen volt mosolyogni.

-Oyaoya [Név]! Bocsi hogy ilyenkor hívlak, de kéne egy kis segítség.

-Miféle segítség,Bokuto? Éjfél van, nem alszol?

-Aludnék, csak hát a matek..-Mondata végén sóhajtott egyet-Egyáltalán nem tudom megérteni, szóval el tudnád magyarázni nekem? Kérlek~

-Mára már tedd el a könyveket, Kotaro.-Szóltál rá szelíd hangon-Fáradt vagy, így nem fog menni a tanulás. Ha szeretnéd,holnap átmegyek hozzád és együtt átnézzük, rendben van?

A fiú ekkor felugrott a székéből és örömittas vigyorra változtatta egyszerű kis mosolyát.-Rendben! Héy,[Név].

-Hm?

-Szeretlek~-Füttyentette a kis bagoly, s hálát adtál az égieknek, amiért most a fiú nem láthatta az arcodat, hiszen az úgy vöröslött, akárcsak egy jól megérett paradicsom.

-N-Ne mondj ilyeneket ilyen hirtelen!...-Hiába próbáltál nem dadogni, zavarodat egyből megérezte a másik fél, aki csak kuncogni tudott ezen-Ne nevess!

-De olyan aranyos lehetsz ilyenkor, kár,hogy nem vagyok ott. Oh, tudod mit? Holnap itt aludhatsz, ha akarod miután matekoztunk! Jó? Oké! Szia [Név] jó éjt!-Azzal mielőtt ellenkezhettél volna -már ha akartál volna- kinyomta a telefont, egyedül hagyva téged a gondolataiddal. "Bokuto...Hogy tudsz egy-két szóval ennyire zavarba hozni...?!"