Odasétáltam Cementosz tanár úr által készített betontömbre és lassan felsétáltam a lépcsőfokon. Bakugo magában dúlt-fúlt és a sarokban rúgdosott. Kirishima szemben, a túloldalon vigyorgott. Mindketten a hősruhájukban voltak. Lenéztem magamra.

     "- Moga-chan, miért nem öltözöl? - kérdezte tőlem Chika.

  Nemlegesen megráztam a fejem.

     - Úgy döntöttem, egyenruhában fogok harcolni. A hősruhámban, tudod... kényelmetlenül érezném magamat az elsősök előtt - magyaráztam.

     - Ha akarod, megfojtom azt a hátulgombolós kanos dögöt, ha rád mer nézni - mondta érzelemmentes hangon Kanako csukott szemekkel.

 Elmosolyodtam és ökölbe szorítottam a kezeimet.

     - Köszönöm, skacok! Szeretlek titeket!

     - Hohohoh, nincs csöpögés! - hátrált Kanako. 

     - Hát persze - döntöttem oldalra a fejemet."

  Oldalra néztem. Chika felmutatta a mutatóujját, Kanako kezét meg vadul rázta, akinek nem igazán tetszett, hogy integetnie kelljen nekem, mégis tűrte. Elmosolyodtam és farkasszemet Kirishima-val. Hátrébb toltam a jobb lábamat és begörnyedtem. Felkészültem védőfalak felállításához...

  A kürt megszólalt. A karjaimból a sejtjeimet átvittem a lábaimba és hipersebességre kapcsolva megindultam. Az elsősök egy "hu!"-t hallattak. Mikor 2 méter választott el a meglepett fiútól, ugrottam és a jobb lábamat levágtam. Gyorsan reagált és kezeit maga elé tartotta. Reccsenés. Ott voltunk, ahogy a sarkam beleakadt a megkeményedett bicepszébe. A ballal - immár abba szállítva a sejtjeimet, hatalmasra dagasztva izmaimat - átszeltem a levegőt és az oldalába rúgtam, mire arrébb siklott, én meg a földre hullottam. Guggolva lihegtem egy kicsit, majd felkaptam a tekintetemet. Kirishima felém szaladt és kinyújtotta a kezét. Csak arrébb ugrottam. Ott szállingóztam a levegőben, a gravitáció pedig húzott vissza. A sarkamat lefordítottam, mire megidéztem egy lapított 3D-s lapot, ami fényesen ragyogott és messziről üvöltött róla, hogy nem igazi, csak egy megidézett energia. Hátráltam a széléhez, majd ugrottam és többet megidézve a talpam alatt egymás mellett csúsztam a föld felé. A lábam újra megérezte a betont, pont a vonal szélétől 3 méterre.

     - KINÍRLAK!!

  A szemem sarkából érzékeltem a mozgást és hátrébb toltam a fejem, az elsuhanó zöld ujjak alig egy-két centire voltak az orromtól. Immár a vonal szélénél táncoltam. 

     - Pont időben! - mondta Kirishima.

     - Pofa be! - ordított rá Bakugo. 

  Felálltam és szaladni kezdtem feléjük. Majd 45°-os szögben kezdtem megidézni a lapokat. Majd ha elég magasan leszek, talán lesz időm gondolkozni. Úgyse tudnak repülni és az engedélyem nélkül járni a lapokon.

     - Meg ne próbáld!

  Megfordultam és hátradöntöttem a fejemet. Az államat felsértette a robbanósugár vagy mi. Kibillentem az egyensúlyomból és hátráltam. A sarkam leért a lapról és.. Ijedten néztem hátra. Nem tudtam többet megidézni. Elfogyasztottam a tartalékaimat, én hülye, nem számoltam! Az alsóbbakat oda idézhettem volna, de a karjaimmal csapkodtam és leestem.

  Visítva hullottam le, az arcomba csapódtak a sötét tincseim. Alig 20 méter magasságból eshettem le. Miközben vészesen közelítettem a beton felé, egy kezet éreztem magamon, majd még egyet. Reflexből belekapaszkodtam az illető ruhájába. Meglepődve láttam, hogy az az eszeveszett vörös Keményfiú kapott el.

    - Jó vagy? - nézett rám.

  Naaagyon közel volt az arca. A lábaimmal kapáltam.

     - Te-tegyél... le! - hebegtem, mire megtette.

     - A győztes pedig Thesuna Mogami!!!! - ordította Present Mic, aki a semmiből keveredett ide.

  Egyszerre néztünk le a fiúval. Én a vonal belső felén, ő pedig kint. A hülye, betett a pályára, ő meg kiejtette magát!

     - Te nyomi, miattad vesztettük el! Minek kellett elkapnod ezt a szemüveges nyomit?! - Nos, ilyen Bakugo úgy látom, nincs mit tenni. - MIÉRT ESTÉL LE?!

  Állva poroltam le koszos egyenruhám, majd a szemem sarkából próbáltam meggyilkolni. Nem találtam a szavakat, mindketten várakozva néztek rám.

     - Ahhoz... semmi... közöd - köptem ki végül, majd megfordultam és viharos gyorsasággal indultam a széléhez és egyszerűen leugrottam. Biccentettem egyet a gratulációkra, de az öltözőbe siettem.

  Csak amiatt a bezselézett hajú miatt nyertem, ez nem fair. Csak meg akart menteni. - igazgattam meg a koszos mandzsettámat. Megérintettem az államt és felszisszentem.

     - Azért kedvesebb is lehettél volna, Bakugo - motyogtam a vörösen csillogó ujjaimnak, majd a táskámban kezdtem kutakodni sebtapasz után.

    - POFA BE, HÜLYE NYOMI!!!!!!!!!!!!!!!!!

    - MI?! Te itt vagy az öltöző előtt?????? - visítottam neki, a kezemben tartva a sebtapaszos dobozt.

  Egy újabb hangot hallottam:

    - Bocsika!  - Azzal lépteket hallottam. Nem tudtam, ki volt az, aki a robbantgatóst elvitte (az ő beszédmódja egyedi), mert tompán hallatszódott minden az ajtón túl. Gyorsan lefedtem a sebet az államon, majd kimentem, vissza A Pályára (ha megtalálom az igaugatót, ezügyben biztos kikérem a véleményét).

  Most épp Uraraka Ochako és valamilyen Satou harcolt a mi Aido-nk ellen. Persze, hogy az elsősök nyertek, mert Aido mindig puszit küldött a lányok felé. Tipikus fiú, akiben már tinikorában túltengenek a hormonok, pff. 

  Utána Mino harcolt Asui Tsuyu és Todoroki Shoto ellen. Mino emberségesen küzdött, de a jég és tűz ellen nehéz dolga akadt a növényeivel. Asui-t valahogy elkapta és épp dobta volna ki, mikor Todoriki megfagyasztotta indáját és a betont, így szegény osztálytársam kicsúszott a pályáról, pedig ha 5 másodpercig még kitartott volna, ő lenne most a győztes.

      - Ez nem igazság! Ez nem mókás! - nyafogott Esumi Ichiho Chifumi-val, de jobban szereti a Hite megnevezést.