Épp az iskola belsejébe épített kinti beltérben az egyik fa köré épített kővédőre ültem és az ebédemet kezdtem falni. Nehéz lett volna az ebédlőben nem összetalálkozni Chika-val, így elkerültem az esetleges kellemetlenségeket.

  Épp a végét jártam, mikor hangot hallottam.

    - Miért nem az ebédlőben vagy, mint mindenki más?

  Felnéztem és visítottam. Egy lány lebegett, éppen az orrom előtt. Arrébb ugrottam, így leestem a helyemről. A fenekemet simogattam, miközben jobban megnéztem a lányt. Világosbarna rövid haját valahogy összefogta hátul, bájosan mosolygott rám, miközben a lábát ölelgette bukfenceket vetve a levegőben.

  Rámutattam:

     - De... de te se vagy... ott...

  A lány vigyora még szélesebbre húzódott, elengedte lábait, csettintett, majd egyszerűen a talpára esett. Zakója helyett inkább egy zöld katonai katonai zakót viselt, harisnyáját valahol elkeverhette. A kezét nyújtotta felém, amit kissé elbizonytalanadva elfogadtam.

     - Saaya vagyok, a 3A-ok életvidám bohóca. Vagyis... Ezt szokták rólam mondani.

  A lány, vagyis Saaya nagyon könnyeden beszélt. Csak pislogtam egyet, mire felsorolta mindazt, amit szeret. És akkor csengettek, mikor mesélt, mennyi érmét szerzett röplabda csapatának az általánosban és a U. A. -ben az első évet a támogató szakon töltötte, így lassan a 18-at tölti be.

    - Értem, értem, de... hogy kerültél a hősszakra? - gondolkoztam.

     - Sportfesztivál - vonta meg a vállát, engem megzavarva, hogy hangosan kimondtam.

  Elővett a dszekije zsebéből egy apró kisszerkezetet és annak szentelte a figyelmét onnantól. Annyira bámulta a mozdulatait, hogy csak akkor eszméltem fel, mikor megszólalt:

     - De azért néha jó emberekkel is tartani a kapcsolatot - emelte fel a fejét munkájából. - De jobb, ha sietsz. Fél perc és elkezdődik az óra.

     - MI?!! - pördültem meg. - És te? - néztem hátra, mieéőtt felhúztam a nyúlcipőt.

     - Ne aggódj - legyintett. - Én ebéd után mindig kések. Már az lenne a rendkívűli, ha nem.

  Még utánam integetett hosszasan.

  Konkrétan Present Mic tanár úr elé csusszantam és beugrottam a résnyire nyitott ajtón. Gyorsan leültem a helyemre.

     - Minden rendben? - tátogta Hiroge, én csak bólintottam. Tudtam, hogy hamarosan már nem lesz itt, hogy folyton kérdezgessen az állapotom felől.