8

[Név] - a neved/karaktered neve

≫────≪ 🍫 ≫────≪

Egy ideig még haladtatok felfelé, majd hirtelen zuhanni kezdtetek. Már kezdtél te magad is megijedni, milyen közel volt a föld, amikor Wonka végre megnyomta a megfelelő gombot, és a lift lassult, majd végleg megállt a zuhanásban. Most lebegtetek, és megnyugodva kifújtad a levegőt. Bár tudtad, hogy ez lesz, mégsem voltál teljesen felkészülve, és be kellett vallanod, hogy erősen megrémített ez az élmény.

- Azt hiszem, hogy most éveket öregedtem - mondtad, ahogy lenéztél Charlie-ra. A fiú nem tűnt ijedtnek, helyette inkább izgalom csillogott a szemeiben, mire kissé elmosolyodtál, és felnéztél a csokigyárasra. - Ezt soha többé nem akarom.

- Hisz a te ötleted volt - nevetett ő, mire elhúztad a szádat, de nem tudtál vitatkozni vele. Elvégre, a jelek szerint a régi éned találta ki ezt a sok őrültséget. Tekinteted a férfiról alátok vezetted, ahol most a gyárból kilépő többi vendéget láthattad, ahogy a nagy kapuk felé sétáltak.

Elsőként Augustus és az anyja haladtak. A fiút csokoládé borította, és a kezét majszolta. Mögöttük következett a Nyálias család két női tagja. Violet még mindig lila volt, de legalább már nem volt olyan és akkora mint egy áfonya. A lány nem sétálva, hanem bukfencezve, szaltózva és cigánykerekezve haladt. Rögtön utánuk Veruca és az apja lépett ki a gyárból, mindkettőjüket szemét borította. Veruca felnézett rátok, majd az apja felé fordult. Nyilván egy repülő üvegliftet kért az apjától. Végül mögöttük Mike és az apja haladt. A fiú nagyon magas volt, és olyan lapos, akárha papírból lett volna. Csodálkoztál, hogy a szél nem fújta el.

- Hol laktok? - kérdezte Wonka, ezzel elvonva a figyelmed a többiekről.

- Ott középen. Abban a házban - mondta Charlie, és a város egyforma házai közül jócskán kilógó viskóra mutatott.

A lift abba az irányba indult, és pillanatok alatt a ház fölött lebegtetek. Aztán lassan ereszkedni kezdtetek, éppen a tető fölött. Fejed Wonka felé fordítva éppen nyitottad a szád, hogy megkérd, ne a tetőn keresztül érkezzetek, de már késő volt. Hirtelen hangos recsegés-ropogás és durranás hallatszott, majd a lift végül a ház aljához ért. Ekkor hangos csengés tudatta, hogy megérkeztetek a célállomásra, és a liftajtók kinyíltak.

- Mintha valaki kopogna az ajtón - mondta Georgina mama, mire halkan felkuncogtál.

- Szia anya! - integetett Charlie az anyukájának, aki csak döbbenten visszaintett neki. Charlie ezután kiszaladt a liftből a szülei ölelésébe, míg te megkerülve Wonkát nyugodtan kiléptél a fülkéből, és a Picur családra mosolyogva üdvözölted őket.

- Heló Picur család! - intettél, mire egy emberként válaszoltak.

- Szia [Név]!

Ekkor Wonka is kilépett a liftből, és a szülők elé lépett.

- Ő Willy Wonka - mutatta be Charlie. - Hazahozott minket.

- Veszem észre - mondta Picur asszony, ahogy felnézve a lyukas tetőre pillantott. Wonka mintha észre sem vette volna, kínos mosollyal az arcán megszólalt.

- Önök tehát Charlie... - kezdte, de ahogy korábban, úgy most sem volt képes kimondani a „szülők" szót.

- Szülei? - fejezte be a megkezdett mondatot Charlie apja.

- Ó, igen, azok - mondta megkönnyebbülten Wonka.

- Nos, Wonka úr azt mondja, hogy Charlie nyert valamit - mondtad megszakítva a kínos beszélgetést.

- Nem is akármilyen valamit - helyeselt az említett, ahogy körülnézett a szobában. Kinyitott egy szekrényt, és tovább beszélt, ahogy a tartalmát vizsgálta. - Minden létező valamik legvalamibbjét nyerte meg. Az egész gyáramat neki adom, ennek a kisfíúnak.

- Ugye csak tréfál, Wonka úr!? - mondta az ágyban fekvő Joe nagyapa.

- Nem, nem, nem, komolyan - felelte a férfi, ahogy becsukta a második szekrényt, amit megvizsgált, és felegyenesedve nézett rátok. - Pár hónapja, a félévenkénti hajvágásom alkalmával igen furcsa felfedezést tettem. Abban az ősz hajszálban az életművem tükröződött. A gyáram. Drága Umpalumpáim. Ki vigyáz rájuk, ha már nem leszek? És akkor rádöbbentem. Örökös kell. És találtam örököst. Téged.

- Ezért voltak az aranybiléták - mondta Charlie mosolyogva. Te nem mosolyogtál, ahogy Wonkára néztél, átható szemekkel. A férfi nem viszonozta a pillantásod mióta kiszálltatok a liftből.

- Aha - mondta, majd elfordulva a nagyszülőktől, akiket addig nézett, tovább kutakodott a házban. Ezúttal sikerült kinyitnia azt a szekrényt, amiben Charlie fogkrémkupak-gyára volt, de szinte azonnal vissza is csukta. - Kitaláltam, hogy meghívok öt gyereket, a gyárba, és a legkevésbé romlott lesz a győztes. Na, mit szólsz? Itt hagyod ezt a kalyibát, és beköltözöl hozzám a gyárba? [Név], a kérdés neked is fennáll, hasznát venném a hihetetlen feltalálómnak.

- Igen, persze! - felelte Charlie. - Nem baj, hogyha a családom is jön, ugye?

- Jaj, gyermekem, hát már, hogy jöhetnének? - kérdezte mosolyogva, mintha ezzel nem lett volna semmi baj. Rajta kívül már senki sem mosolygott. - Úgy nem lehet gyárat vezetni, hogy ott lóg a nyakadon az egész pereputtyod. Már bocsánat.

- Semmi baj, bunkó - morogta George nagyapa.

- A csokoládégyáros szabad, és magányos - folytatta Wonka, mintha meg sem hallotta volna. - Az álmait kergeti. Vakmerőn és felelőtlenül. Itt vagyok én. Sose volt családom. És lám, mindent elértem.

- Szóval, ha elmegyek önnel a gyárba - kezdte Charlie szomorúan. - Örökre elveszítem a családom?

- Igen! - válaszolt Wonka elégedetten. - Ez a plusz jutalmad.

- Akkor nem megyek - mondta a fiú magabiztosan előlépve. Wonka nyilván nem ezt a választ várta, mert a mosolya eltűnt, és a homlokát ráncolva nézett a fiúra. - A családomat nem hagyom el uram. A világ összes csokijáért sem.

- Hát így állunk - mondta döbbenten és értetlenül Wonka. - De furcsa. Akad ott egyéb is, nem csak csoki.

- Sajnálom Wonka úr - vetette meg a lábát a fiú. - Itthon maradok.

- Hűha - motyogta a férfi, még most sem értette teljesen. Egyértelműen látszott, hogy nem erre a válaszra várt. - Hát ez... meglepő és... furcsa. [Név]?

- Nem köszönöm - ráztad a fejed, és kezedet Charlie vállára téve határozottan néztél a férfira.

- Nos, hogyha így áll a dolog... - mondta, és visszalépett a liftbe mögötte. - Ég veletek. És ha meggondoljátok magatokat?

- Nem fogjuk - tudattad vele. Wonka egy ideig nézett még rátok, de amikor látta, hogy egyikőtöknek sem állt szándékában visszamenni vele a gyárba, kénytelen volt elfogadni a valóságot.

- Értem - mondta, majd megnyomott egy gombot a liften. - Viszlát.

A liftajtók becsukódtak, és lassan emelkedni kezdett. Wonka végig a földet nézte, ti pedig végig őt. Amikor már éppen el akartál nézni, a férfi barna szemei hirtelen összekapcsolódtak a tieiddel, és az azokban égő szomorúság és fájdalom egy pillanatra elakasztotta a lélegzeted. Csupán egyetlen másodpercig tartott, ugyanis a következő pillanatban a lift túl magasra emelkedett, hogy láthasd. Mégis, a lábaid maguktól mozdultak, ahogy közelebb léptél a lifthez, és felnéztél az égre, abban a reményben, hogy még egyszer utoljára a férfi szemeibe nézhess. Azonban már késő volt, és az üveglift messze repült az égen, vissza a magányos, hatalmas gyárba.

- Jóra fordul még a sorunk, higgyétek el - mondta Georgina nagyi, de alig hallottad a szavait, ahogy még mindig a tetőn tátongó lyuk alatt álltál, és a felhős téli égboltot bámultad. Nem is vetted észre mennyire közel került hozzád a férfi egészen mostanáig. Ahogy elment, ahogy eltűnt a látóteredből elviselhetetlen hiányérzeted támadt, és az egyetlen, amire gondolni tudtál, azok a szomorú barna szemek voltak.

Küldetés teljesítve: Kísérd el Picur Charlie-t a Csokoládégyárba!

≫────≪ 🍫 ≫────≪

Hetek teltek el és lassan beleszoktál az itteni életbe. Minden nap felkeltél, elmentél dolgozni, majd a Picur család házában töltötted a nap maradék részét. Charlie apja jobb munkát kapott a fogkrémgyárban, azokat a gépeket szerelte, amikre leváltották. Így a családnak több pénze lett, és végre nem csak káposztalevest ehettek. Charlie is szerzett magának munkát, a Picur család tagjai pedig rendkívül boldogan élték életüket. Gyűlölted volna elrontani a boldogságukat azzal, hogy te nem voltál az, de a tényeken ez mégsem változtatott.

Egyetlen napot töltöttél el Willy Wonka társaságában, és mégis olyan erősen kötődtél a férfihoz, amennyire erősen senki máshoz. Sose hitted, hogy ez egyáltalán lehetséges lenne, mégis így volt. A hetek alatt kitaláltad, hogy nyilvánvalóan az ebben a világban élő [Név] kedvelte Wonkát, hiszen az évek alatt, amíg neki dolgozott sok kölcsönhatásba léptek. Joe nagyapa mesélt róla, ők ketten sokat tárgyaltak a kis boltban, még a gyár előtt. Együtt találtak ki rengeteg édességet, és nem tartottad furcsának, hogy ilyen körülmények között a régi éned megszerette a különc csokigyárost.

Aztán jöttek a kémek, akik kiszivárogtatták a recepteket, és Wonka már nem bízott senkiben. Senkiben, még benned sem. A múltban hát ilyen kapcsolat állt fent közöttetek. Viszonzatlan szerelem, ezt gondoltad, és nem voltál hajlandó belegondolni, mit jelentett az az utolsó szomorú pillantás a férfi részéről. Nem mertél belegondolni. Még azt sem tudtad teljesen elfogadni, hogy a régi éned érzelmei hatással voltak rád, és akaratodon kívül teljesen maguk alá gyűrtek.

Azonban hetekkel később - amikor normális életet kellett volna élned anélkül, hogy akár csak egyszer is Wonkára gondolsz -, sem voltál képes kiverni a fejedből a férfival töltött pillanatok emlékeit. Ahogy azt az utolsó pillantást sem. A szíved szakadt meg, amikor azokra a végtelenül bánatos barna szemekre gondoltál. Be kellett hát vallanod, hogy többet jelentett neked, mint kellett volna.

Frusztrált szomorúság uralkodott el rajtad, ahogy ezekkel a gondolatokkal kiléptél a kisbolt ajtaján. Véget ért a műszakod, és hamarosan Charlie is végezni fog a cipőpucolással. Együtt akartál vele hazamenni, így tekinteteddel a fiút kerested. Meg is találtad, ahogy éppen egy férfi cipőjét pucolta nem messze a bolttól. A férfi egy újságot tartott, így nem láthattad az arcát, a szíved mégis eszeveszett iramba kezdett. Ismerted ezt a jelentet, és pontosan tudtad kinek a cipőjét súrolja a fiú éppen. Lábaid a földbe gyökereztek, és remegő kezekkel álltál ott, ahogy a fiút és a férfit bámultad.

Egy pillanatra félelem kerített hatalmába. Menekülni akartál, de oda is akartál menni hozzájuk, hogy ha csak egy pillanatra is, de újra a férfi közelében lehess. Ekkor Wonka leengedte az újságot az arca elől, és kissé ingerülten nézett le Charlie-ra. Ők ketten beszélgettek, majd Wonka hirtelen felpattant, és az üveglift felé indult. Azonban csak kettőt lépett, amikor megállt, és egyenesen rád bámult. Nos, legalábbis a te irányodba, ugyanis megint a fején volt a borzalmas napszemüvegei közül egy.

- [Név]! - kiáltotta Charlie, ahogy ő is észrevett. A hangja kirántott a bámulásból, és lenéztél rá, mosolyt erőltetve az ajkaidra. Végül mély légvétellel a fiú és a férfi felé indultál. Hamarosan elérted őket, és kerülve a csokigyáros tekintetét Charlie-ra néztél.

- Hova a menet? - kérdezted a fiút, habár tudtad a választ.

- Elmegyünk Wonka úr édesapjához - felelte a fiú, mire bólintottál, hogy értetetted.

- Remek, vigyázz magadra - mondtad. Természetesen nem tervezted, hogy te itt maradsz, csak kíváncsi voltál, hogyan reagál majd a férfi. S nem is kellett sokáig várnod a reakcióra, ugyanis ahogy elfordultál, hogy úgy tegyél, mintha elmennél, egy kéz megragadta a karodat, ezzel megállásra késztetve. Értetlenkedést színlelve fordultál meg, és felnéztél a szemüveggel takart szemekbe.

- Kérlek, velünk jönnél? - kérdezte a férfi, és látszott rajta, hogy nehezére esik kimondani a szavakat. - Szükségem van rá, hogy te is ott legyél.

- Miért? - kérdezted összehúzott szemekkel, de a férfi nem válaszolt. Már éppen azon voltál, hogy kissé még jobban megnehezítsd a dolgát, és elutasítsd, azonban ekkor ismerős üzenet jelent meg a látásodban.

Új küldetés: Kísérd el Willy Wonkát az apjához!

Úgy, hogy ez volt a küldetésed nem kockáztathattad meg, hogy a férfi hagyja, hogy elmenj, így lemondóan felsóhajtottál, és beadtad a derekad. Kissé zavart ugyan, hogy a rendszer elrontotta a bosszúdat, de végül is minden úgy alakult, ahogy kellett. Így végül hárman beszálltatok a liftbe, bár Wonka előbb még nekiütközött mert annyira örült, hogy te is velük mész, hogy nem vette észre a liftet maga előtt, te pedig ismét jót kacagtál rajta. Ez az önfeledt boldogság hiányzott, de persze az istenért sem vallottad volna be.

A férfi megnyomott egy gombot, majd a lift felemelkedett, és gyorsan a megfelelő irányba repült. Útközben kínos csend uralkodott a fülkében, senkinek sem volt mondanivalója. Pontosabban nagyon is sok mondanivalótok volt, csak egyikőtök sem tudta, hogyan kezdhetné. Egy ideig így haladtatok, amikor a lift lassan ereszkedni kezdett. Teljes puszta volt az egész hely, csupán egyetlen ház állt itt. A lift felverte a havat a földön, így egy pillanatra elvesztetted szem elől a házat, de amikor a „jármű" leállt, és leállapodott a hófelhő, ismét jól láthattál.

A lift ajtaja kinyílt, és ti hárman kiléptetek, majd a ház felé indultatok. Őszintén szólva nagyon érdekes látvány volt az egy szem épület a semmi közepén. Az oldalai nem voltak egyenletesek, mintha kiragadták volna a mellette lévő házak közül, és csak lerakták volna egy véletlenszerű helyre. Végül elértétek az épületet, és fellépve a lépcsőn megálltatok az ajtó előtt.

- Lehet, hogy eltévesztettük a címet - mondta Wonka, azonban reményei hiábavalók voltak, ugyanis ekkor mindhárman megláttátok az ajtó mellett lógó táblát a falon. „Dr. Wilbur Wonka, D.D.S. Gyakorló fogorvos."

- Szerintem nem - mondtad, ahogy megnyomtad a csengőt. Wonka nem nézett rád, csak lefelé hajló ajkakkal bámulta a cipője orrát. Hamarosan kinyílt az ajtó, és egy idős férfi lépett ki rajta, akin fehér orvosi ruha volt.

- Be vannak jelentve? - kérdezte tőletek.

- Nem - felelte Charlie. - De sürgős eset.

A férfi még egy percig nézett rátok, majd odébb lépett, hogy beférjetek az ajtón. Wonkát az apjához terelted, elmagyaráztad, hogy neki van szüksége kezelésre, majd Charlie mellett a falon lógó újságokhoz léptél, míg a férfi leültette a fiát, és hátradöntve a székét nekikezdett a vizsgálatnak. Valójában figyelni akartál rájuk, azonban valami érdekesen akadt meg a szemed az egyik újságon. Fekete-fehér kép volt, amin Willy Wonka állt a gyára előtt. Nyilván az épület megnyitó ünnepségén készült, mert egy szalag futott keresztül a férfi előtt, és egyik kezében egy nagy olló volt.

Azonban ami miatt megálltál itt, az a másik alak volt. Fiatal lány állt a fiatal Wonka mellett. Még tinédzser talán. A lány ajkain nagy mosoly ült, ahogy a kamerába nézett. Egyik keze Willy Wonka vállán pihent, míg a másik az ollón. A kép a szalag elvágásának pillanatát ábrázolta, és már az is épp elég meglepő volt, hogy a régi [Név] együtt vágta el Wonkával a szalagot, de volt még valami, ami lesokkolt.

Willy Wonka ajkain mosoly ült, fejét kissé lejjebb döntötte, és egyenesen a kamerába mosolygó lányra nézett.

Küldetés teljesítve: Derítsd ki a múltad Willy Wonkával!

Sose gondoltad volna, hogy ez kell ahhoz, hogy a küldetés teljes legyen. Ez az egyetlen aprócska megörökített pillanat kellett ahhoz, hogy az eddig hiányos küldetés teljesnek számítson. Mert ezen a képen Willy Wonka tekintete többet mondott ezer szónál. A múltad a férfival nem viszonzatlan szerelem volt. Nem, bár biztosan tudtad, hogy mindketten így hittétek.

Tekinteted elszakítottad a képről, és a melletted álló Charlie-ra néztél, aki maga is nagy érdeklődéssel szemlélte az újságkivágást.

- Te és Wonka úr... - kezdte, mire elmosolyodtál, de a fejed ráztad.

- Én és Wonka úr igencsak vakok és ostobák voltunk - mondtad neki, majd elfordulva a faltól az apja fia párosra néztél. Azok már megbeszélték a dolgokat, ameddig te befejezted az oly régóta hiányos küldetésed, és most kissé ügyetlen ölelésbe vonták egymást. Amikor elengedték egymást, Wilbur rád nézett, és hirtelen felismerés villant a szemeiben.

- Te vagy [Név], a csodálatos feltaláló, aki mindig ott volt Willyvel, nem igaz? - kérdezte, te pedig csak mosolyogva bólintottál. - Köszönöm, hogy vigyáztál a fiamra.

- Mondanám, hogy semmiség volt, de akkor hazudnék - mondtad nevetve. A férfi nem mosolyodott el, de szigorú pillantása kissé ellágyult.

- Ettől még reménykedhetek benne, hogy továbbra is rád bízhatom? - kérdezte, mire elgondolkodva az említettre pillantottál. Willy Wonka várakozón nézett fel rád, és enyhe ijedtséget láttál rajta. Nyilván félt, hogy még nem bocsátottál meg neki.

- Úgy látom, hogy más nem nagyon teheti meg helyettem - felelted, és elmosolyodva az ifjabb Wonkára kacsintottál. Ő megnyugodva viszonozta a mosolyt.

Küldetés teljesítve: Kísérd el Willy Wonkát az apjához!

A látogatás itt ért véget, és hamarosan ismét az üveglifttel repültetek vissza hazafelé. Visszatérve a Picur családba Willy még egyszer megkérdezte, hogy akartok-e a gyárba menni vele, azonban ezúttal a Picur családdal együtt.

Ilyen feltételek között természetesen mindketten elfogadtátok az ajánlatot.

Hetekkel később a Picur ház felé tartottál Willy és Charlie mellett. A hó csak úgy szakadt, és amikor beléptetek a ferde viskó ferde ajtaján, igyekeztél jó gyorsan becsukni azt magad mögött, nehogy behulljon a hó a házba is.

- Bocs, hogy késtünk - mondta Charlie ahogy elkezdett levetkőzni a kabátjából. - Értekeztünk.

- Mi meg csak éhen halunk - felelte George nagyapa, mire felkuncogva felakasztottad a kabátod az ajtó melletti fogasra.

- Maradtok vacsorára? - kérdezte Charlie apja neked és Willynek szánva a szavait.

- Ha nem nagy baj - felelte a férfi, aki éppen a kalapját tette le a kabátja mellé.

- Ki nem hagynám ezt az illatozó vacsit - mondtad te is, és leültél Josephine nagymama mellé. Willy követett, így most Georgina mama és közötted ült. Elvigyorodtál a kissé kényelmetlen testtartására, de nem mondtál semmit.

- Finom, mogyoró illatod van - mondta Georgina nagymama kissé közelebb hajolva Willyhez. - Nagyon szeretem a mogyorót.

- Ó - mondta elmésen Willy, mire halkan felkuncogtál. - Köszönöm! A kegyed szaga meg öregasszonyos, és szappanos. Az is jó.

Georgina nagymama megölelte Willyt, aki kínosan megütögette a nő karját. Te összemosolyogtál Charlie-val, majd némán a könyöködre mutattál, végül a fiúra. Charlie azonnal megértette, és levette a könyökeit az asztalról, így boldogan elmosolyodtál, és bólintottál.

- Hé, málnás papírsárkányokhoz mit szólnátok? - kérdezte Willy kissé közelebb hajolva hozzád, és Charlie-ra nézve.

- Gumicukor zsinórral - felelte a fiú, te viszont csak csendesen néztél rájuk.

- Fiúk, evés közben nincs munka - szólt rájuk Picur asszony, mire elvigyorodtál, és győztesen rájuk néztél. Charlie bocsánatot kért, míg Willy csak némán tűrte, hogy mulass rajtuk. Aztán Charlie-hoz fordult.

- Be kell látnom, igazad volt Charlie - mondta majd lenézett rád. - De egy valami még mindig hiányzik.

Már éppen azon voltál, hogy feltedd neki a kérdést, hogy miről beszélt, amikor mindenki meglepetésére lehajolt, és apró, felületes csókot lehelt az ajkaidra. Döbbenten pislogtál fel rá, míg ő kissé félénken mosolygott le rád.

- Hogyha te is akarod - mondta. Néhány percig néma csend uralkodott a szobában, mindenki a te válaszodat várta. Egy ideig úgy csináltál, mint aki meggondolja az ajánlatot, de aztán elvigyorodtál, és a karjánál fogva közelebb húztad magadhoz, majd kissé határozottabban, mint ő az imént megcsókoltad. Elhúzódva tőle felnéztél rá, azokba a barna szemekbe, és örömmel láttad, hogy ezúttal szomorúságnak nyoma sem volt bennük.

- Azt hittem, már nekem kell megkérjelek - mondtad nevetve. Ezek a szavak kiszakították a teremben lévőket a döbbent csendből, és gratulációk tengerében találtad magad. Csak mosolyogva megköszönted mindenkinek, és ujjaidat összefűzted a melletted ülő férfiéival.

Küldetés teljesítve: „Happy End".

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top