[Név] - a neved/karaktered neve

≫────≪ 🦙 ≫────≪

Mire a palotába értetek bőven eltelt egy nap, és az eső úgy zuhogott odakint, mintha dézsából öntenék. Az úton láthattátok, hogy Yzma és Kronk közvetlenül mögöttetek haladtak, de egy szakadéknál sikerült leráznotok őket, noha te nagyon is tisztában voltál vele, hogy ennek ellenére is bőven ellőttetek ideérnek. Kuzco azonnal Yzma laborjához vezetett, és most a két kar előtt álltál, és figyelted, ahogy a király kilép egy ajtó mögül, maga után vonszolva egy krokodilt, ami éppen a farkába harapott. Amikor meghúztad a kart, tökéletesen tisztában voltál vele, hogy hova küldöd a királyt, és nagyon elégedett voltál ezzel a látvánnyal.

Erről persze Kuzco-nak nem kellett tudnia.

- Csak tudnám, minek van ott az a kar – morogta a láma, ahogy egyik hátsó lábával arcon rúgta a krokodilt, aki felnyüszítve elengedte a farkát, és visszarohant az ajtó mögé, ahonnan jött.

- Gyanítom azért, hogy megakadályozza a hozzánk hasonlókat a laborba jutásban – felelted, miközben a király végre mellétek ért, és Pacha meghúzta a másik kart. A platform, amin álltatok hirtelen megmozdult, és mire észrevetted mi történik, már a hullámvasútszerű pálya kocsijában ültél Pacha és Kuzco közé szorítva. – Miért én kerültem középre?

- Menet közben felállni és kihajolni tilos – „válaszolt" egy gépies hang, majd a kocsi hirtelen megindult. Az út olyan gyors volt, hogy fel sem sikerült fognod, hogy már mentek, csak, amikor már a pálya alján álltatok. Tekinteted meglepetten a két társadra siklott, akik igencsak nevetséges látványt nyújtottak Yzma és Kronk laborruhájában. Szerencsére csak két ilyen ruha volt, így rád nem jutott.

- Nagyon jól néztek ki – vigyorogtál rájuk, mire ők ketten egymásra néztek, majd azonnal lehámozták magukról a ruhát. – Ünneprontók.

- Rajtad miért nem volt? – kérdezte Kuzco duzzogva, ahogy mindhárman tovább indultatok. Erre csak megvontad a vállad, és magadra mutattál.

- Túl jól nézek ki azokhoz a förtelmekhez – felelted, mire a láma rád pillantott. Vártad, hogy visszavágjon valamivel, de a következő szavai teljesen váratlanul értek.

- Valóban túl jól nézel ki – vigyorgott. A hirtelen flört eléggé meglepett ahhoz, hogy te magad ne tudj visszavágni, és még enyhén el is pirultál a szavaira. Ezt persze azonnal megbántad, ahogy megláttad a láma önelégül kifejezését, de nem mintha tehettél volna ellene bármit is.

- Utállak – morogtad, mire Kuzco felkuncogott.

- Nem, dehogy utálsz – jelentette ki. Nem feleltél, elvégre igaza volt. Helyette figyelmedet a bonyolult főzőszerkezetre terelted, amihez éppen akkor értetek oda. Az asztalon, amin a csövek futottak végig több fiola is állt, amiben ugyanolyan színű folyadék volt. Természetesen tudtad, hogy egyik sem az volt, amit kerestetek, így nem is nagyon bajlódtál azzal, hogy feleslegesen megpróbálj megtalálni valamit, ami nem volt ott.

- És hogy néz ki az a szer? – kérdezte Pacha, aki felkapott kettő fiolát, és azokat nézegette.

- Nem tudom, talán van rajta címke – felelte Kuzco, aki hasonlóan felvette az első keze ügyébe kerülő kis fiolákat. Te közben a nem messze a fal előtt álló szekrényhez léptél, és kinyitva azt feltártál sok száz teljesen megegyező kinézetű fiolát.

- Nos, azt hiszem, tűt keresünk a szénakazalban – szóltál hátra a vállad felett, mire két társad rád nézett, és észrevették a sok főzetet előtted. Azonnal hozzád siettek, és Pacha áthajolva a vállad felett a polcokon lévő jelekre pillantott.

- Biztos ezek közt van – mondta, majd sorolni kezdte a jeleket. – Oroszlán, tigris, medve...

- Láthatatlan ember – jött egy női hang mögületek, mire mind a hárman arra kaptátok a fejetek. Yzma akkor lépett ki a sötétből, ahol addig állt, és győzelemittasan felemelte a kezében tartott főzetet. – Csak nem ez kellene?

- Na ne – mondta Kuzco mellőled döbbenten. – Az ki van zárva! Hogy előztél meg minket?

- Hogy csináltuk Kronk? – kérdezte a nő a segédjére pillantva, aki mellette állt.

- Fogalmam sincs, tulajdonképpen nem is lehetnénk itt – felelte az, lehúzva egy térképet, amin jelmagyarázattal ellátott útvonalak mutatták a ti és az ő útjukat.

- Erről ennyit, na folytassuk – rázta le gyorsan a kérdést Yzma felétek fordulva. Természetesen ebben nem volt min csodálkozni, elvégre nem is számított igazán, hogyan előztek meg titeket. Ami fontos volt, hogy megtették, és most nem nálatok volt a kellő főzet.

- Jól van, elismerem – nevetett kínosan Kuzco. – Nem voltam valami jószívű király. De hát Yzma, csak nem akarsz megölni?

- Ha jobban tetszik vedd úgy, hogy elválnak útjaink – kezdte Yzma azokat a szavakat használva, amikkel Kuzco kirúgta őt. – Hogy ezennel leépítés áldozata leszel. Ki vagy rúgva a királyi állásodból, fel is út le is út.

- Hé, Kuzco szinte pont ugyanezt mondta neked, amikor elbocsátott – ismerte fel Kronk is a szavakat, mire Yzma fáradt arcot vágott.

- Igen, tudom, ez sötét gúny volt – tudatta segédjével Yzma. – Persze nem olyan sötét, mint te vagy, Kronk.

- Ugye ez csak egy lidérces álom? – kérdezte Kuzco, és egyik patájával a poncsódba kapaszkodott. Nyilvánvalóan érzelmi támaszt várt, így azonnal a patájára tetted a kezed, és megnyugtatón megpaskoltad kissé.

- Az csak most kezdődik – felelte Yzma, ahogy feljebb húzta a szoknyáját. Erre melletted Pacha eltakarta a kezével a szemeit, míg Kuzco arcát a hátadba temette, hogy ne lássa a rémálomszerű látványt. Szórakozottan nézted, ahogy a nő addig húzza a szoknyát, hogy feltárja a combjára erősített tőrt, mire a két férfi melletted azonnal megnyugodott.

- Hál' Isten – mondta Kuzco, míg Pacha csak megkönnyebbülten fellélegzett. A szádba kellett harapnod, hogy ne mosolyogj ezen a jeleneten.

- Öld meg őket! – mondta nevetve Yzma, ahogy oda sem nézve áthajította a vállán a kést a mögötte álló Kronknak, aki meglepetten elkapta azt. A késre nézett, majd rátok, aztán megint a késre, és ezt még megismételte párszor, ahogy jól láthatóan magában küzdött.

- Várjunk csak, hol van a másik? – kérdezte hirtelen, ahogy a jobb vállára bökött. Te szórakozottan nézted őt, míg a másik három jelenlévő értetlenül pillantott rá. Yzma felétek fordult, arcán értetlenséggel, ahogy a segédjére mutatott maga mögött, míg ti csak vállat vontatok. Kronk észre sem vett titeket, ahogy a kisangyallal és kisördöggel beszélt a vállain. – Hello! Yzma idedobta ezt a tőrt, és rám parancsolt, hogy öljem meg őket, aztán megjelent a rosszfiú, és vártuk, hogy te is felbukkanj. Most tépelődöm, hát ez van.

- Kronk, hát még erre is képtelen vagy? – fordult a férfi felé a nő, kezeit haragosan a csípőjére téve. – Ez pofonegyszerű dolog, úgy érzem egy majommal beszélek. Egy tohonya, nagy, buta gorillának, akit úgy hívnak, hogy Kronk. És elárulok neked még valamit, utálom a spenótfelfújtadat. Pocsék.

- Ne már, szegény Kronk – mondtad, és fejeddel a csendesen pityergő férfire böktél. Kuzco és Pacha csak elhűlten néztek rád. – Mi van, ez gonosz volt.

- Fejére hull – hallottad meg Kronk hangját, és még éppen időben néztél vissza rájuk, hogy lásd, ahogy a mellette lévő kötélhez fordul, és elvágja azt. Az Yzma feje felett lógó csillár erre leesett, de Yzma éppen annyira sovány volt, hogy egyszerűen átfért a csillár közepén, így az nem okozott benne semmilyen kárt. – Pedig ez máskor be szokott jönni.

- Próbáljuk meg ezt – mondta Yzma, ahogy egy asztalhoz lépett, amin egy fiola volt. Megragadta a fiolát, és mint egy kar meghúzta azt, mire a Kronk lába alatti talaj egyszerűen kinyílt.

- Igen, az talán jobb ötlet – mondta elgondolkodva a férfi, majd hangos kiáltással a mélybe zuhant.

- Gyorsan, az üvegcsét – lökted meg Pachát, aki azonnal Yzmához lépett, és megragadta a nő kezében tartott fiolát, majd kirántotta azt a markából. Yzma a férfi hátára ugrott, és ütlegelni kezdte, ezzel kiütve a fiolát a kezéből. Pacha azonnal a főzet után vetette magát, és még épp időben elkapta, mielőtt a földre esve széttört volna, azonban ekkor Yzma ismét a hátára vetette magát, amitől Pacha megint eldobta a fiolát, egyenesen Yzma kezébe. A nőnek nem volt ideje örülni, akkor ugyanis Kuzco hátulról neki rohant.

Yzma az ütéstől a szekrénynek csapódott, míg a fiola kiesett a kezéből, és hangos csörömpöléssel a padlóra zuhant. Szerencsére nem tört össze. A fiola felé vetetted magad, de mielőtt elérhetted volna Yzma leverte a szekrényben lévő összes főzetet a földre, és azok teljesen összekeveredtek. Pacha, Kuzco és te a fiolák előtt térdeltetek, és próbáltatok valahogy rájönni, hogy melyik lehet a jó.

- Na, vajon melyik lehet az? – kérdezte a nő, míg két társad kétségbeesetten vizsgálgatta a fiolákat. Yzma vigyorogva állt a falnál, majd meghúzott egy kötelet, amitől hangos riasztó szólt. – Siessetek, mindjárt vendégeink érkeznek.

- Ó, én nem várok vendégeket – morogtad, ahogy felmarkoltál egy adag fiolát a poncsóddal. Közben kinyíltak az ajtók, és felbukkantak mögöttük az őrök. Kuzco és Pacha ijedten néztek fel, te viszont még mindig a fiolák összegyűjtésével voltál elfoglalva.

- Végezzetek velük, megölték a királyt! – kiáltotta Yzma az őröknek, akik azonnal felétek vetették magukat. Ekkor végül az utolsó fiolát is sikerült felkapnod, és megragadva Kuzco-t és Pachát magad után rántottad őket, ahogy menekülni kezdtél.

- Ne, ne, én vagyok a király! – kiáltott hátra Kuzco, abban reménykedve, hogy még sikerül meggyőznie a saját katonáit. – Én vagyok Kuzco! Nem hallgatnak rám.

- Persze, mert egy láma vagy! – kiáltottál vissza, és Pacha felé fordultál. – Ott egy pult, tele főzetekkel. Döntsd rájuk, az feltartja egy kicsit őket!

A férfi azonnal így is tett, ahogy odaértetek, már lökte is fel a pultot. A katonák éppen akkor értek hozzátok, így a kiboruló főzetek rájuk estek, hatalmas füstfelhőt alkotva. Amikor a füst eltűnt, az összes katona valamilyen állat formájában állt ott.

- Jó terv! – dicsért Kuzco, miközben meg sem várva, hogy mi történik az állatőrökkel tovább rohantatok. A szavakra elmosolyodtál.

- Tanuld már meg, hogy nekem minden ötletem jó – felelted a saját szavait idézve. Kuzco ajkaira mosoly húzódott, ahogy meghallotta a válaszodat, de ez a vidámság nem tartott sokáig, ahogy meghallottátok az utánatok rohanó léptek zaját.

- Vissza kell változnod! – kiáltotta Pacha rohanás közben, te pedig egyetértően bólintottál.

- Igen, szóval reménykedjünk benne, hogy hamar eltalálom, melyik főzet a jó – mondtad, ahogy a poncsódba túrtál, és elővettél egy fiolát, majd Pachának dobtad, aki kirántva belőle a dugót megitatta Kuzco-val. Rózsaszín fény és füst vakított el egy pillanatra benneteket, és amikor elmúlt egy kis teknőst pillantottál meg ott, ahol az előbb Kuzco haladt.

- Öö, Pacha, Édes, segítenétek? – kérdezte a teknős Kuzco, mire azonnal visszafordultál, és megragadva felvetted, hogy a karjaidban tartva szaladj tovább Pacha mögött.

- Ez nem jött be, mi? – vigyorogtál le a teknősre. Kuzco humortalanul pillantott fel rád, mire te csak felkuncogtál, de a mosolyod azonnal leolvadt az arcodról, ahogy kiértetek egy lépcsősorhoz, ami három felé ágazott. Pacha és te tanácstalanul néztetek körbe, de amikor megláttátok a felétek vetődő polipot, azonnal reagáltatok. Pacha hátára vetetted magad, majd Kuzco-t a lépcső korlátjára dobtad. Pacha tökéletesen megértette a tervet, mert amint a teknős a korláthoz ért, a férfi már a páncéljára is ugrott, és így éppen időben sikerült lecsúsznotok, mielőtt a polip elért benneteket.

Szerencsétlenségetekre a lépcső végén is őrök vártak.

- [Név]? – szólt hátra Pacha, de nem kellett többet mondania, már a kezedben is volt a következő bájital, amit azonnal a férfi kezébe nyomtál. – Könyörgök, most legyen szárnyad!

Azzal kinyitotta a fiolát, és megitatta a tartalmát a teknőssel. Újabb rózsaszín füst, és azon kaptad magad, hogy a levegőben vagytok. Tekinteted a földre vezetted, ahonnan az őrök döbbenten néztek rátok, majd felnéztél Kuzco-ra.

- Juhé, ez az, repülünk! – örömködött a király, aki még nyilvánvalóan nem vette észre, hogy egy aprócska madárrá változott, ami egészen biztosan nem fogja elbírni a kettőtök súlyát.

- Nem akarlak kiábrándítani Kuzco, de szerintem nem sokáig – mondtad, ahogy a király lenézett magára, és felismerte, hogy nem egy hatalmas sas lett.

- O-ó – mondta, és a következő pillanatban már zuhantatok is. A becsapódás egy jaguárfejbe neked nem fájt túlzottan, ugyanis még mindig Pacha hátán kapaszkodtál. Sajnos, amikor azonban a jaguárszobor fejéről is leestetek, az már nem volt annyira kellemes, akkorra ugyanis már el kellett engedned Pachát, nehogy rád essen, így a saját fenekedre érkeztél a földre.

Szerencsére számítottál rá, ezért hamar magadhoz tértél, és felkapva az aprócska madarat megragadtad Pacha kezét, és a jaguárfej számába húztad. Ahogy tovább rohantatok, egy vékony hídhoz érkeztetek, és igyekeztél lehetőleg nem lenézni. Nem lett volna kellemes, ha most jön rád a tériszony.

- Én akarok választani – mondta a kezedben Kuzco, mire felé pillantottál, és fél szemöldököd felvonva néztél rá. – Sajnálom Drágám, neked nincs érzéked hozzá.

- Oké, lássuk, te mennyire jó érzékkel rendelkezel – vágtál vissza, és elővettél egy marék fiolát. Kuzco azonnal rámutatott egyre, mire levetted a kupakját, és a szájába öntötted. A rózsaszín füst ismét elvakított, és érezted, ahogy a kezedben nőni kezd Kuzco, míg már túl nagy volt, hogy tovább tartsd. Amikor a füst eltűnt, te és Pacha döbbenten felbámultatok a hatalmas vörös bálnára. – Mit is...

- Nem kell kommentár – szakított félbe Kuzco, akinek egyértelműen nem volt kedve hallgatni a piszkálódásodat. Erre csak elvigyorodtál, de a mosoly azonnal leolvadt az ajkaidról, amikor megérezted ahogy a híd megremeg alattatok. Kikerekedett szemekkel néztél Kuzcora, akinek hasonlóan ijedt tekintete volt, ahogy a híd ripityára tört alattatok, ti pedig a lent lévő vízbe zuhantatok.

Visszatartott lélegzettel úsztál közelebb Pachához, míg Kuzco alátok úszott, majd kiemelt benneteket a vízből. Megkönnyebbülten vettél levegőt, és a poncsódba túrva elővettél egy újabb fiolát.

- Nagyra táts! – mondtad, ahogy a bálna fején Kuzco szájához léptél, és ahogy kinyitotta azt beledobtad a főzetet. A megszokott füst után a vízben találtad magad. Azonnal Kuzco és Pacha után kezdtél kutatni, és megkönnyebbülten fellélegeztél, amikor mindkettejüket megtaláltad.

- Éljen, megint láma lettem! – éljenzett Kuzco, mire szórakozottan rávigyorogtál. A király azonnal rájött, amint kimondta a szavakat, hogy itt valami nem volt rendben. – Hé!

- Ostoba láma – nevettél, mire Kuzco sértetten nézett rád, de nem szórakozhattatok sokáig, a következő pillanatban ugyanis furcsa hangot hallottatok, ami téged leginkább arra emlékezett, amikor kihúztad a kádból a dugót. Ekkor hirtelen örvény keletkezett alattatok, és beszippantva titeket magával vitt mélyen le egy csövön. Pacha és Kuzco sikeresen megragadták a cső szélét így a levegőben lógtak, de te eltévesztetted, és a kezed nem akadt meg semmiben.

Egy ijesztő másodpercig azt hitted, hogy le fogsz esni, de a következő másodpercben szorítást éreztél a poncsódon, és megálltál a zuhanásban. Azonnal felnéztél, hogy láthasd, ahogy Kuzco a patája két ujja közé csippentette a poncsódat, így tartva meg téged. Hálásan mosolyogtál fel rá, mire a láma is elmosolyodott. Aztán meglendítetted magad, és Kuzco segítségével megkapaszkodtál az orr oldalában, amiből lógtatok, és magad után húztad a lámát is. Amikor Kuzco melletted volt, kezet nyújtottál Pachának is, és még éppen időben húztad magad mellé, amikor az állatőrök kizuhantak az orrlyukon.

- Valahogy úgy érzem, talán mégis jobban járnánk, ha csak láma maradnál – morogtad, ahogy elkezdtetek felfelé mászni az orrnyergen.

- Hé! – méltatlankodott Kuzco, míg te csak felnevettél, és magad mögé pillantottál, hogy a lámára nézhess.

- Csak vicceltem – mondtad mosolyogva. – Már alig várom, hogy végre újra ember legyél.

- Csal a hallásom, vagy tényleg bevallottad, hogy tetszem neked emberként? – kérdezte a láma szórakozással a hangjában. Erre csak a szemeidet forgattad, és előre fordultál. – A hallgatásod többet mond minden szónál.

- Ó, fogd be – nevettél fel, ahogy végre felértél egy párkányra, amin megállhattál. Ahogy a lábad talajt ért, azonnal lehajoltál, és felsegítetted Kuzco-t és Pachát is. Amikor mind a hárman biztonságosan fent voltatok, a poncsódba túrtál, és kitapintottad a két megmaradt fiolát. – Már csak kettő maradt. Az egyik emberré változtat.

Ekkor azonban Yzma is megérkezett, és rátok esve kirúgta a kezedből a két fiolát, téged és Pachát pedig méterekkel hátrébb rúgott Kuzco-tól. A két fiola egy helyre esett, Yzma és Kuzco pedig egyszerre ugrottak feléjük. A levegőben összeütköztek, és a fiolákra estek, összetörve így az egyiket, amitől ismét rózsaszín füst vett körbe titeket. Amint a füst elült, megpillanthattátok Yzmát, akinek a gonosz kacaja azonnal elhalt, ahogy ő maga is meglátta magát.

- Hogy lehet egy olyan csúfságból egy ilyen cuki kiscica? – kérdezted, ahogy a fehér macskára meredtél, aki a lábatok előtt ült.

- Ez az enyém – mondta Kuzco, aki ahogy kiszakadt az átváltozás okozta sokkból, azonnal a fiolához hajolt, és elvette azt.

- Igen, az az, visszaváltozhatsz emberré – mondta Pacha, de te tudtad, hogy ez még nem fog megtörténni. S valóban, ahogy Kuzco megpróbálta kinyitni a fiolát, Yzma a fejére ugrott, és karmolni kezdte, mindenhol, ahol csak érte. Pacha segíteni sietett a lámához, de Yzma megkarmolta a kezét, amitől a férfi ijedten hátrébb lépett, és mire pisloghattál, már zuhant is lefelé.

- Pacha! – Bár tudtad, hogy nem fog leesni, ettől függetlenül azonnal a perem fölé hajoltál, és feszülten figyelted, ahogy megragadja az épületből kialakított arc szemének tetejét, és abba kapaszkodva lóg. – Tarts ki!

Azzal talpra ugrottál, és megragadtad Yzmát a grabancánál. A macska azonnal feléd kapott, és meg is karmolt, de nem engedted el. Mivel Yzma veled volt elfoglalva, így Kuzco végre sikeresen képes volt annyi ideig gondolkodni, hogy ne csak össze-vissza dobálja a fejét, hanem a falba vágta azt, amitől a macska egy kissé elkábult. Azonnal elengedted, és a lámára néztél.

- Segítened kell Kuzco – mondtad, és a láma azonnal áthajolt a peremen, hogy a lent lógó Pachára nézzen.

- Idd meg a varázsszert! – kiáltotta az, míg te is a perem fölött térdeltél, és úgy néztél le rá.

- Persze, persze – mondta a láma, de a következő pillanatban rémülten felkiáltott, mire felé kaptad a fejed. A patáiban nem volt semmi. – Hová tűnt? Hová lett?

- Csak nem ezt keresed? – kérdezte Yzma vékony hangon, mire mindketten rá néztetek. A macska mancsában bizony ott volt a kis fiola. Nem mintha, ez téged meglepett volna. – Ilyen a hangom? Ilyen vékony a hangom? Szégyen.

- Ne, ne, ne dobd el! – kiáltotta Kuzco, amikor Yzma túllendülve a vékony hangja feletti felháborodáson a szakadék fölé tartotta az üvegcsét.

- Eszem ágában sincs eldobni ostoba! – mondta. – Még mit nem? Megiszom! És miután visszanyertem tőle gyönyörűséges testemet, elkaplak és megöllek Kuzco!

- Miért akarnál visszatérni abba a szörnyű testbe, amikor most ilyen cuki vagy? – kérdezted, mire Yzma lesajnáló pillantást vetett rád, majd a szájába véve a dugót megpróbálta kinyitni a fiolát. Hiába próbálkozott azonban, és a végén meggondolatlanul a földhöz vágta a fiolát, amitől az a falnak pattant, majd pedig egyenesen le a mélybe. – Gratulálok. Legalább mindketten aranyos állatok vagytok.

Egyikük sem reagált gúnyos megjegyzésedre, mivel mindketten a fiolával voltak elfoglalva. Yzma a mélybe vetette magát érte, míg Kuzco rémülten figyelte, ahogy a fiola végiggurul és végigpattog a fal díszein, amíg meg nem áll egy helyen. Amikor a fiola végül nem esett tovább, a láma azonnal utána vetette magát, míg te csendben a helyeden maradtál, és figyelted az eseményeket. Kuzco már majdnem elérte a fiolát, amikor Pacha nem bírt tovább kapaszkodni, és veszélyesen csúszni kezdett lefelé.

- Kuzco! – kiáltotta a férfi, mire a láma lenézett rá.

- Tarts ki még egy percig – szólt vissza neki, míg te feszülten vártál rájuk. Tudtad, hogy Kuzco nem fogja hagyni leesni Pachát, de attól még nem tehettél róla, hogy aggódtál.

- Kuzco! – kiáltottál rá te is, ahogy megláttad, hogy Pacha már csak egy kézzel tartja magát. – Segítened kell neki, Kuzco!

Láttad, hogy a láma patája majdnem eléri a fiolát, és azt is láttad, hogy Pacha ujjai egyre kevesebb részen tartották. Aztán a láma felnézett rád, és ahogy a tekintetetek találkozott azonnal Pacha felé lendült. Megkönnyebbülten fújtad ki a benntartott levegőt, amikor Kuzco Pachához érve megragadta, még éppen azelőtt, hogy leesett volna. Azonban ez azt jelentette, hogy feláldozta a fiolát, ahogy az szabadon a mélybe zuhant. Kuzco és Pacha a főzet után bámultak, majd a láma segített felmászni nevelőapádnak, te pedig boldogan lemosolyogtál rájuk.

Ahogy mindketten biztonságban voltak hirtelen egy ismerős macska repült el előttük, majd előtted, míg feletted a falba csapódott, és elejtette a mancsában tartott fiolát. A főzet leesett, és nem sokkal alattad állt meg. Lenéztél a két férfira, majd a fiola felé indultál. Közben Kuzco és Pacha a hídnál tanult technikával elkezdtek felmászni a fiola felé, míg te óvatosan leereszkedtél. Sajnos a macskák köztudottan könnyebben közlekednek ilyen körülmények között, és mire Pacha éppen elérhette volna a fiolát Yzma a fejed fölül leugrott egy szintbe a varázsitallal, és pont a nevelőapád előtt vette el.

- Nyertem – közölte veletek egy gonosz kacaj után, de ekkor Kronk kivágta a macska melletti ablakot, így Yzmát a fedél és a fal közé szorítva, aki ettől eldobta a fiolát, ami valahogy éppen Pacha kezébe esett.

- Megvan! – kiáltotta boldogan Pacha, éppen akkor, amikor végre te is melléjük ereszkedtél.

- De furcsa, hogy pont ide pottyantam a csapóajtón át – mondta Kronk, mire felkuncogtál és intettél neki.

- Hé, Kronk, te vagy a nap hőse – mondtad, ő pedig rád nézett.

- Ó, ti is itt vagytok – jelentette az egyértelműt. Te csak mosolyogva a fejed ingattad, majd lehajoltál, és kezet nyújtottál Pachának. A férfi megfogta a kezed, és segítettél neki felmászni, miközben Kuzco Pacha poncsójába kapaszkodva próbált feljutni hozzátok. Amikor nevelőapád biztonságosan a peremen állt veled, Kuzco-hoz fordultál, és neki is segítettél feljutni.

Ahogy Kuzco négy lába talajt ért, a láma azonnal boldogan kitárta a két mellső lábát, te pedig hagyva, hogy elragadjon a pillanat öröme, hasonlóan ölelésre nyitottad a kezeid. A láma ölelése meglehetősen kellemes volt, a puha szőr kényelmes és meleg érzést nyújtott. Jól esett ez a kapcsolat, de természetesen ezt soha nem vallottad volna be. Végül kelletlenül elhúzódtál az ölelésből, és Kuzco szemeibe néztél. A láma mosolygott, sötét szemei boldogan csillogtak, ahogy rád nézett, tökéletesen tükrözve a te mosolyod.

- Khm – köszörülte meg a torkát Pacha, ezzel magára vonva a figyelmetek. Amikor látta, hogy mindketten rá figyeltek, azonnal felemelte a fiolát, és kitépte a dugót belőle. – Tessék itt van, ki is nyitom.

- Hát akkor, odaát találkozunk pajtás – mondta Kuzco, elvéve a fiolát, majd rád nézett. – Várj rám Csini.

- Csak idd már meg – forgattad a szemeidet, mire Kuzco elvigyorodott, és úgy tett, ahogy mondtad.

Ahogy a folyadék a szájába ömlött, a rózsaszín köd még egyszer utoljára elvakított benneteket.

Küldetés teljesítve: Vidd haza Kuzco-t!

≫────≪ 🦙 ≫────≪

Hú, jó rég volt már, hogy itt jártam, igaz? Ez a fejezet valójában már nagyon régóta kész volt, csak azért nem tettem közzé, mert nem nagyon vagyok elégedett vele. De ez ilyen.